A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, május 8

Köszönöm, Tavasz!

Kedves Tavasz!

Nagyon köszönöm, hogy nem csak énmi vagyokunk nagyon boldog, hanem végre ilyeneket hallhatok másoktól is:

"Jajjistenem, olyanok leszünk, mint Tücsi és Luczi."

"Hétfőn volt az első randi, de minden nap beszéltünk azóta. Az utóbbi fél évben mindenkit elhajtottam kapásból, de most végre VÁROM, hogy megint találkozzunk."

"Nálam is hasonló a helyzet, mint nálad: december végén kezdődött, most költözünk össze, de nálunk már júniusban polgári esküvő, jövőre lagzi."

"... és persze első látásra beleszerettem és persze jól fel is szedett..."

"-És a macskádra nem allergiás?
-Nem! Képzeld, IMÁDJA!"

És köszönjük az orgonát, a virágzó gesztenye és akácfákat, és hogy holnap, mikor bringatúrázunk, nagyon szép időnk lesz! (Ugye?)
Üdvözöl,
Tücsök

csütörtök, április 1

Tavasz 2.0.1(.0)

Tegnap, midőn négy nap után újra eljutottam Budára (kétlakiak vagyunk, mint a komló... nem eccerű életforma, de vigasztal a tény, hogy idővel remek dolgok forrhatnak ki belőle), megtapasztalhattam, hogy itt már javában dönget a tavasz. A kis galád. Jól beköszöntött ide a távollétemben. Rügyeznek a fák, nyílik az aranyeső és az utcánk sarkán levő bokorból konkrétan a fülembe üvöltötte egy széncinke, hogy NYITNIKÉK!

(Nemtom mennyire vagytok amatőr ordítómókusok, de érdemes figyelgetni, ahogy ezek a télen csak rövid hívószavakkal kommunikáló madáretető-fosztogatók szépen-lassan újratanulják ezt a jellegzetes dallamot minden tavasszal. Mert ezt ám csak bizonyos hőmérséklet/naphosszúság/hormonszint felett lehet előadni. Így megy ez énekesmadáréknál. Kíméljük a torkunkat, amíg lehet.)

hétfő, május 4

Ez történt a múlt héten 1.

Nem lusta a Tücsök, csak már nagyon várta, hogy május legyen, és most, hogy végre tényleg május van, nagyon élvezi a helyzetet és sok egyéb kötelessége helyett (mint pl. blogírás) egyszerűen csak ül és néz bele a nagy májusba és ámul nagyokat, hogy milyen jó is ez. Eme nagyszerű tevékenységhez már partnert is talált, ma is pl. fél órán át ült a Bótosesztivel meg két bögre tejeskávéval a múzeum teraszán (a.k.a. portikusz) és felváltva sóhajtoztak, hogy húú meg hűűű, miközben hétágra sütött a nap.
Elsején meg Marcsival tette ugyanezt, de ne szaladjunk előre, mert előtte volt még szerda, ami még eléggé április volt.

Szerdán a Tücsök régi kedves zenélős törzshelyén, a Bonyai Étteremben játszott teljesen rendhagyó formációban. Tudniillik az Orsival (Meteorfolk) ketten fogták magukat és egy szál gitárral meg egy szál hegedűvel (és az égvilágon minden hangosítást mellőzve) leültek két sámlira és country dalokat játszottak. Olyanokat is, amiket szoktak, (mármint amikor három pasi üldögél mellettük és Meteorfolknak hívják így öten magukat), de volt még Wildflowers Dolly Partontól, meg I Believe in Love a Dixie Chickstől, nameg a Kántrirództékmíhóm.
Egészen sokan meg is hallgatták őket, pedig ők maguk elővigyázatosságból félve terjesztették csak az infót. Azért a Tücsök nagyon örül, hogy vannak ilyen barátai, mint a Marcsi, aki mindig mindenhova, a Bali, aki újabban szintén, főleg, ha kántri, meg a Perger, aki úgy jön, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy vacsizik egy jót, de a végén még meg is dicséri a csajokat.
A meghitt baráti légkört segítette a környéket elborító áramszünet is, de ez már a koncert után volt, és különben is a tárkonyos jérceleves gyertyafénynél is nagyon finom, és legalább megtudtuk, hogy a fagyikehely az egyetlen sötétben is elkészíthető desszert.

Volt valami csütörtök is, ami arról híres, hogy rövid munkanap volt, meg a Tücsök apukáját hazaengedték a kórházból és köszöni hálistennek jól van. Éjjel meg a Tücsök csipszet rágcsált és elkezdte nézni a Wives and Daughterst, amiről kiderült, hogy egy öt részes nagyon kosztümös, nagyon romantikus BBC sorozat, de a harmadik rész elejébe belealudt, így most még egyelőre nem tudja, hogy Roger mikor jön rá, hogy Molly szereti és ezért mégsem Cynthiát kéne feleségül vennie. (És hol marad már Mr Darcy???)

Pénteken éljenmájuselseje volt és a Tücsök meg a Marcsi megígérték, hogy aznap átmennek a farkasodúba segíteni Sanyinak és Gonzolinak palacsintát sütni. Nem annyira ajánlja a Tücsök, hogy mások is félig rétes-, félig pedig világos rozslisztből csináják a palacsintatésztát, mert bár jó ötletnek tűnt, de erősen szakadozott a végeredmény. Egy idő után bele is fáradt a Tücsök meg a Marcsi a nagy óvatoskodásba meg koncentrálásba, ami az ép palacsinták elkészítéséhez szükségeltetett, úgyhogy átadták a lelkes utánapótlásnak a stafétát (illetve a palacsintasütő nyelet) és kiültek az erkélyre rozéfröccsöt inni. No, hamar rájöttek ám, hogy ez kellemes ugyan, de nem biztos, hogy hasznos, mert bentről frenetikus kiáltások szűrődtek ki minden egyes feldobált (IIIIGEEEEEEEN!) és visszaesett (MÉÉÉÉGSEEEEM!) darab után, úgyhogy felhajtották a fröccsöt és visszaszerezték a fakanalat.
Meg kell jegyezni azért itten, hogy nem a fiúk hibája, hogy a palacsinták kábé fele furcsa, meghatározhatatlan körvonalú alakot öltött (bah, bár lett volna KÖRvonal, de nem az volt), lássuk be, sajnos a két dimenzió helyett a hármat preferálták a tér különböző irányaiban kiterjedve, mert bizony mi is kábé 60%-ban voltunk csak sikeresek. Ellenben a fiúk rendkívül kreatívnak bizonyultak a - Sanyi szavaival élve - "szexis" példányok újrahasznosításában: bepakolták az összes cafrangot egy tálba, raktak hozzá banánt, nyakon öntötték nutellával, csokiszósszal és tejszínhabbal és betolták a mélyhűtőbe. Kész is a finom palacsinta-jégkrém. Mi erről már lemaradtunk, mert néhány szalonképesebb bolognais, sajtos-pestos, nutellás és csokis-banános adaggal megpakolva meglátogattuk a stúdióban fagyoskodó Aiming gitárosokat.
Utána még ettünk fagyit a Szaniszló utcában, de a Gödör-beli Félóra koncertre így is visszaértünk.

Folyt.köv.

szombat, április 11

Húsvét előtt

Van nekem ez a fura rajongásom a népművészeti iránt. Azt hiszem, mint sok más (pl. a művészeti intézményben titkárnősködés, sütés-főzés, vagy éppen a kedvenc hobbim: a zenész, ill. azon belül lehetőle gitáros pasik istenítése), ez is az osztrák nagyanyai-dédnagyanyai vonalról maradt rám. Leginkább a hímzésminták tudnak lekötni (mármint ámulás-bámulás időtartamra, mert ha cselekedni kell, akkor már nem vagyok elég kitartó... ki tudja hány befejezetlen párnahuzat, ruhadísz és ajándékötlet-kezdemény hever szana-szét a fiókjaimban... bocsánat, szét-szana, ahogy osztrák grósztantim mondta mindig). De ilyenkor, húsvét táján a hímestojások gazdag motívumvilágában szoktam elmerülni, kissé nagyobb sikerrel. Egy tojást megfesteni ugyanis, akár egy pörgős ember időmértéke szerint is lehetséges. Akár még kissé bonyolultabb mintával sem tart látszólag örökké a dolog. Így hát ez a program idén is napirenden van. (A tavalyi termést meg is osztottam veletek, mostlátomcsak.)
Leácska is itt tölti a húsvétot, hát gondoltam megkérdezem, van-e kedve csatlakozni a hagyományőrzéshez, itt ebben az autentikus, 9. emeleti panelkörnyezetben. Azt hittem maga a tojásfestés művelete lesz számára a meglepő, de állítólag sokat foglalatoskodott vele ő is gyerekkorában. Jó, biztos nem somogyi mintákat cikornyázott viasszal a tojáshéjakra, így azért lesz neki mit megtanítani. Hanem aztán elmeséltem neki, hogy miért is kell a magyar lányoknak piros tojást festeni. Az egész locsolós sztori hallatán úgy elkerekedtek az amúgy is szép nagy szemei, hogy csak na. Hogy micsodaaaa??? Leöntik a lányokat jéghideg vízzel??? Meg büdös kölnivel??!! És ezért még cserébe ajándékot is adnak a fiúknak??!!! Na, ezt el ne meséljem ám a dán pasijának, nem kell neki erről tudnia...
Szerencsére a festéstől nem ment el a kedve, holnap alkotunk, aztán majd közzétesszük a végeredményt.

A festésről jut eszembe... a hajamat már sikerült pirosra festeni. Szőkét akartam, de az eredmény kábé ugyanolyan lett, mint ami eddig volt: sötét aranyszőke, ami egy flancos megtévesztő kifejezés arra, mikor az ember természetes hajszíne pont egy olyan árnyalata a barnának, amiből minden világosító festék a vörös összetevőt tudja csak hangsúlyozni. De legalább ügyesen, egyedül eltüntettem a bosszantó egy centis lenövést, és most szép egységes a fejem. Egységesen világos vörösesbarna. Legközelebb komolyabb ostromot indítok a pigmentjeim ellen. Vagy dögös démoni fekete leszek.

kedd, március 10

Talpra Tücsök!

Vicces ez a nap. Tele van ébredező zsengő-zsongó tavasszal.
Reggel a nagydumás gyorshetes buszsofőrrel volt szerencsém utazni, aki szeret viccelődni az utasaival. Ma pl. közölte, hogy "Ferenciek tere állomás következik, az első ajtó nem működik, a második rossz, a harmadik elromlott, a negyediket nincs kedvem kinyitni, ötödik meg nincs... egyelőre". Mindig is csíptem a mesélős buszvezetőket. Volt ilyen régen Újpesten, a piros96-os járaton, akit mindig tátott szájjal hallgattak a gyerekek, de azért mindig volt egy-két politikai poén is a mesében, hogy a felnőttek is jól szórakozzanak. Gimi alatt a piros136-ossal jártam sokat, ahol szintén volt vicces bácsi ("következő megálló a trópusi Havannák", "a piros lámpát a nagy sikerre való tekintettel megismétlik").
A lényeg, hogy süt a nap, van friss gyömbér, vajas-sonkás-kifli, és reggel szerelembe estem... egy western stílusú csizmával a Váci utcán... mi kellhet még?
Még az sem tudott kiborítani, hogy reggel egy cirka tizenhat éves lány letámadott a Hősök terén a nem túl hízelgő kérdéssel, hogy jónapotelnézést megtetszemetudni mondani, hogy merrevana Zandrássy út? Megtetszettem. Rajta állsz, kicsi szívem Széles mosoly, kedvesen mutat, hogy itt kezdődik.
A tavasz másik jele, hogy kinőtt egy csomó kicsi nemzeti színű papírzászló a múzeum előtti virágágyásban. Nem igazán értettem, hogy miért pont itt nálunk, de lehet, hogy az ovisok tudnak valami újonnan feltárt szenzációgyanús történelmi tényt:
  • egy ideje tudjuk, hogy kamu, hogy P.S. (I Love Youlia) a Nemzeti előtt szavalta el a Nemzeti dalt. Eddig rejtély volt a valós helyszín, de most már sejtem, hogy a Szépmű lépcsőjén állhatott csakis. Követelem, hogy kereszteljük is át gyorsan a költeményt, mielőtt újabb félreértésekre ad okot. (Szép műdal - szerintem jól is hangzik...)
  • még kevésbé fogok meglepődni, ha a múzeumi bővítési munkálatok során gyanús Segesvár-Budapest Supermaraton emlékérmes csontváz kerül elő a virágágyás alól...
Volt egy klassz, zöldellő, a spenót jegyében elköltött ebédem Zolival, aki megengedte, hogy a nyakába ugorjak jókedvemben, néztünk utána valószerűtlenül éles napsugarakkal megvilágított Milleniumi emlékművet durva sötét viharfelhőkkel a háttérben. A nap kitartóan sütött még akkor is, mikor lezúdult egy fél hóvihar meg két nyári zápor. Tavasz van, de tuti.