Megjelent a Csibor zenekar Borbála c. CD-je! Csinos, praktikus, biztonságos csomagolás! Ebből garantáltan nem fog kigurulni a korong!
Tessék, vegyék, vigyék, szórják az éterbe!
Bejegyzések
Felnőttség
8 éve
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kreatív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kreatív. Összes bejegyzés megjelenítése
kedd, május 22
kedd, március 29
hétfő, március 21
Foltos közlemény
A(z előző) hosszú-hosszú hétvége a nagy pihegés mellett igencsak produktívnak bizonyult. A nagy semmittevés közepette valahonnan előkerült három tepsi aszalt epres-mogyorós keksz, egy vekni napraforgómagos kenyér, egy serpenyőnyi csirke tzatzikival, befejeződött a rózsás polcfutó a nagyinak (aki miután kiámuldozta magát, hogy hűűűdeügyes az unokája és hűűűdegyönyörű lett, rögtön elfutott a röltexbe, hogy vegyen hozzá alapanyagot, mert nanáhogy nem arra a polcra akarja rakni, amire méreteztem, hanem inkább egy másikra, amiből persze kettő van). Mindezek tetejében egyszer csak elővette és bekapcsolta magát a varrógépem és megvarrta életem első patchwork, quilt, vagy foltonfolt izéjét. Büszkeség és balettélet!
A képek mellé (melyek a lelki nyugalom megzavarására alkalmas gumicukrokat tartalmaznak) tanulságok a foltvarráshoz:
- Bernadette ("A" gép) nagyon jó barátnő.
- Bernadette sosem téved. Ha gubanc van, én szúrtam el valamit. Hiába próbálom rákenni. Pontos, precíz, mivelhogy svájci.
- Az "ugggyanmár egy kicsi ide vagy oda" hozzáállás nem tesz jót a végeredménynek.
- A körkés és a vágólap nagyon hasznos dolgok. Már csak meg kell tanulni használni őket. (Egyelőre a technikám a Murphy-féle pontossági törvényt juttatta eszembe: "Mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával!")
- A Reklámszakemberek Gyöngye tündéri módon tud drukkolni minden munkafolyamatnál. És naná, hogy jobban ért a körkés és a vágólap használatához. (Merugye nem elég ám, ha az ember profin tárgyal az ügyfelekkel, neki aztán minden más munkafázist is ki kell próbálnia: grafikai tervezést, vágást, doboz ragasztást, standépítést... ha van bottom-up cég, akkor ő meg valami head-under-feet, head-all-over vagy headerfooter manager.)
- Talán nem rögtön valami bonyolulttal kéne kezdeni. Igaz akkor én nem is én lennék.
hétfő, november 22
100% handmade
Egy valóra vált álmot szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Olyan ember álma, akit mindig is csodálattal figyeltem és mai napig szeretek távolról is a közelébe férkőzni. Furán hangzik? Pedig nem az, ha valami hasonlóság egyszer megfogott valakiben, az idővel és térrel is dacolva közel tud maradni. Vagyok annyira önző, hogy még az sem foglalkoztat, hogy ő erről mit gondol, úgyhogy most önkényesen reklámozom és pont. :)
Közben reménykedem, hogy végre a saját álmaim felé is merészelek közeledni...
hétfő, augusztus 23
Turné de Torony 2010
Két napos, rövid, de éccakába nyúló turnén voltam a Könnyűszerkezetű Házakkal. Idén nyáron elég kevés időt töltök velük, mert a zenekarok részére fenntartott naptáramban a "first come, first served" alapelv működik többnyire és mire kiderültek a mindenféle remek last minute utak, addigra én már elköteleztem magam régen. Így hát megjárták nélkülem Svájcot, Erdélyt és a Balaton-felvidéket. (Debrecent is, mert pont előtte levő nap kaptam napszúrást.) Most egy kicsit enyhítettem a hiányomat, leginkább Verocska felé, aki kénytelen hősiesen tűrni az egyszemleány szerepét. Fáj is ez nekem nagyon egy olyan zenekarban, ahol belépésemkor még öten voltunk csajok.
A nemzet nagy ünnepén Európa kulturális fővárosában léptünk fel, a felújított főtéren, főműsoridőben. (Tudniillik, világhírűek vagyunk. Legalábbis a baranyai online újság szerint.) Legszívesebben itt abba is hagynám a beszámolót, dicséretesnek leginkább a szervező lelkesedését és zenei jártasságát mondhatnám, meg az ajándékba kapott 2005-ös évjáratú Blum kékfrankos selymességét és isteni szilvaillatát. (Apropó: kezdem megérteni a vörösbor rajongókat. És kezdem megérteni, hogy a vörösbor élvezeti értékét nagyban segíti, ha az üveg a közelében sem járt 18-20 Celsius foknál alacsonyabb környezetnek. A hideg kifejezetten nem tesz neki jót. Ugye kedves Kolléga?) Tekintsünk tehát el a negatív rekordokat döntögető hangosítás élményétől. Inkább nézzétek meg, hogy mit zsákmányoltam a Széchenyi tér sarkán álló Kultúrák Boltjában, mely egy amolyan folklór-antikvitás lelőhely:
Ez egy tűpárna, melynek eredetéről gőzöm sincs egyelőre. De hát nem gyönyörű? Biztos valami várkisasszonyé volt. Minimum. Az eladóval felváltva sóhajtoztunk, de azért úgy láttam nyugodt szívvel vált meg tőle így, hogy jó helyre kerül. (Attól tartok viszont, hogy a közeljövőben ismét sétálnom kell egyet a bolhapiacon. A vérem osztrák-régiségkereskedő-hányada forrongani kezdett...)
Éjszaka tovább utaztunk Keszthelyre, mert másnap este ott volt tóparti koncertünk. Én végigaludtam az utat, így gőzöm sem volt, hogy a kölcsönkapott lakás, ahová megérkeztünk, Keszthely melyik részén található. Éppen azon morfondíroztam reggel, hogy ha sétálnék egyet, vajon felismerném-e a városrészt, de kipillantva az ablakon a lehető legismerősebb látvány fogadott: a vendéglátóipari suli kollégiuma, a régi tánctáborok szálláshelye. Kicsi a világ, de még kisebb Keszthely. :)
A nap további része a "Négy Asztal Túra" elnevezésű igencsak kimerítő programsorozatból állt (1. reggelizőasztal, 2. Móló Kávézó asztala, 3. halászlé evős étteremasztal és 4. gyenesdiási Bringázó Fagyizó asztala), majd egy rövidke strandolás után birtokba vettük (volna) a színpadot. De azért még megvártuk, míg az előttünk levő "instrumentális progresszív rock" és "lelkes fiatalok" stílusú zenekarok is belecsapnak a lecsóba.
A színpadon vékony filcborítás volt, ezért össznépi mezítlábaskodást tartottunk. Ez már eleve meghatározta a felszabadult, bensőséges hangulatot. Az igazi koncertÉLMÉNYre rátett még jó pár lapáttal a szakértő hangosítás, végül pedig koronázta a közönség csillogó tekintete. (Volt még marcipándísz is a hab tetején: egy négy-ötéves forma szöszi kislány csodaszép saját balettkoreográfiát lejtett a dalainkra.)
A koncert végére rájöttem, hogy honnan az én mágikus zenei viszonyom Keszthelyhez: tíz éve itt lettem előadóművész. Itt történt először olyan, hogy kiálltam a színpadra egyedül hegedülni és tombolt a nép. És a technika ördögének köszönhetően itt volt rögtön az első baki is, amit nagyszerű humorral kezelt a közönség is, meg én is. Innentől már ebben a városban csak jó dolgok történhetnek.
A hétvége legvelősebb mondásai díjra pedig az "őszinte trágyaszag" és az "annyi romantika tud szorulni egy vasútállomásba" kifejezések méltóak.
vasárnap, június 20
Tücskevár
Kedvenc kreatív magazinom szerint vicces dolog vicces feliratú tücsökös rucit adni a frissen született gyermekeinkre.
Hát én nem is tudom... ha nekem mondják, én mindig mosolygok, de minek írnám ki a gyerekre? Különbenismeg követelem a jogdíjat!!!
szombat, április 3
Ünnepélyesen
(Azt hiszem ez G. poénja volt, de most jól le-nyúlom, haha:)
Sejtitek-é, hogy melyik faj tartozik még a hangyászsünökön és a kacsacsőrű emlősön kívül a tojásrakó emlősök rendjébe?
Hát a húsvéti nyúl!
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
(Igen, szerintem is nagyon szépek lettek. Erre jó az átmeneti gyógyászati célú szobafogság.)
(Valamikor amúgy elkészül a szülinapos beszámoló is, de túl sok mindent akarok belesűríteni és nagyon nehezen lesz belőle olvasmány.)
hétfő, március 1
Én, a (mese)hős
Két hőstettet vittem véghez múlt héten:
1. A tavasz tiszteletére elmentem újra step-aerobicra. Vagy ahogy a Bótos mondaná: amazonkodtam. Pár hónap kihagyás után ez igazán hősi tett, éreztem is rendesen, hogy lassabban fogom fel a lépéseket és jobban kell a zihálásra koncentrálni. Vivi, a kedvenc oktatóm, a viszontlátás örömére tíz perc extra hasizomgyakorlattal is boldogított minket, megérdemelten. Igen, fájt. De úgy kell nekem. A step-aerobic akkor is vicces dolog.
2. Pénteken végre ellátogattam a Hagyományok Háza hímzőkörébe. Egy ideje kacérkodok ezzel is, mert ha már hímzősblogot vezetek, akkor nem ártana nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is kiművelni magamat. Majd írok erről korrekt szakmai beszámolót a Varródobozra, itt inkább a kalandjaimat szeretném megosztani. Kettőre mentem, délután ötkor repkedtem, leginkább a belélegzett hígítótól, úgy, hogy egy öltést nem hímeztem végül is, de ne rohanjunk ennyire előre.
Rólam tudni kell, hogy minden alkalom, mikor egyedül kell mennem valami ismeretlen helyre, megrémiszt kicsit. Hülye dolog tudom, olyan vagyok, mint egy ötéves, akit először küldenek a boltba egy kiló kenyérért. Szóval már előző nap ezen kattogtam, hogy jajj, most majd megyek, jajj, ismeretlen emberek, jajj, ismeretlen helyszín. De összeszedtem magam és halált megvető bátorsággal beléptem azon a hatalmas kapun. Innentől olyan érzésem volt, mintha egy népmesébe csöppentem volna: hegyen-völgyön, különböző birodalmakon keresztül kellett átjutni, több sárkánnyal megküzdeni, mire eltaláltam végre a legfelső szint egyik eldugott szárnyába, ahol az utolsó sárkány közölte, hogy haladjontovábbkérem és a következő teremben ott várt a Jótündér. A Jótündér kedvesen mosolygott és iszonyúan elfoglalt volt. Mert a mesebeli hímzőkörben rengeteg néni üldögél és rengetegféle dologgal foglalkoznak. A rengeteg nagyon kedves nénin kívül voltunk négyen fiatal lánykák és egy fiatalka ifjú. A legtöbben éppen a subrikálás rejtelmeiben merültek el, de ezzel párhuzamosan készült többféle keresztszemes, palóc és úri hímzés is. Én nagy szemtelenül bejelentettem, hogy rábaközi mintákkal szeretnék foglalkozni. Jótündérnek fennakadtak a szemöldökei ekkor merészség hallatán, de aztán előrántott egy hatalmas mappát és elmerülhettem a szebbnél szebb mintaívekben. Mire kiválasztottam a nekem tetsző (természetesen madaras) mintát el is telt az első óra. Utána elzavartak lepedővászonért és normális meggypiros fonalért, mert amit vittem, az természetesen nem volt megfelelő. A Jótündér már csak ilyen. Teljesíti a kívánságom, csak előtte ki kell állnom néhány próbát. Mást ne mondjak Víziváros megmutatta igazi arcát, mert szakadt az eső. Én meg ugye gyalog, kapucniban. Útközben szereztem a Mária téren hamuban sült tökmagos pogácsát, az igazi szegényvándor fílinghez. Először sajnáltam kicsit, hogy a Corvin térről csak a Széna téri méteráruig kell sétálnom, mert bár csábítóan közel van oda a Fény utcai piac, ahol remek gyöngyhagymát tudtam volna vásárolni a vacsorához, de úgy sejtettem, hogy nem fogok még emiatt is kitérőt tenni. Aztán miután kivártam a soromat a kelmeboltban és elmondtam mit szeretnék, akkor a jóságos öreganyó összecsapta a két kezét, hogy "jajjaranyom, háménemmondtaazonnal, hátittencsakelasztikusattartunk, mennyenáltalapiacraaröltexbe". Hát általmentem. És vettem gyöngyhagymát is. Ezzel el is telt a második óra, ráadásul bőrig áztam, de a zsákmány megvolt. Jutalmul jött, amiről azt gondoltam, hogy én ilyet már biztos soha életemben nem fogok csinálni, mert ilyen már csak a népmesékben van: előnyomtam a mintát! A kilyuggatott pauszpapírt szépen fonákával felfelé ráhelyeztük a vászonra, kék színű porfestéket oldottunk hígítóval, majd egy rongyból készült nyomóbabával átdörzsöltük a mintát, így a lyukak helyén átfolyik a festék és kijelöli az utat a hímzőfonál számára. Már így önmagában is nagyon szép, főleg a hígítógőz mámorában, rögtön úgy érzi az ember, hogy a hímzéssel ezen már csak ronthat. Aztán még kellett egy nyomat a szimmetrikus minta egyik feléről, ahová a Jótündér berajzolgatta az öltéstípusokat, mert a rábaköziben nagyon sokféle van. Nagyon szépet rajzolt nekem, végig repesett a szívem közben, csak közben lejárt a harmadik óra, mindenki elindult haza és már nem maradt idő gyakorlatba is átültetni a zelméletet, úgyhogy mostan nem merem elkezdeni az öltögetést, csak nézegetem, nézegetem a kékpöttyös madaraimat... Aztán hazamentem és hímzettem egy tiri-tarka tornacipős kukacot a Hugom nagyobbik keresztlányának a rózsaszínű, pillangós tornazsákjára, mert most lett hatéves, már mingyá megy iskolába és hivatalosak voltunk a szülinapi zsúrra. Mindenki el volt tőle ájulva, de én tudom, hogy ha a Jótündér meglátná, ő is elájulna, mert annyi szebb népi minta van, mint ezek a modern nyugati csiricsárék. És igaza lenne, de egy királylánynak akkor is jár, ami jár.
2. Pénteken végre ellátogattam a Hagyományok Háza hímzőkörébe. Egy ideje kacérkodok ezzel is, mert ha már hímzősblogot vezetek, akkor nem ártana nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is kiművelni magamat. Majd írok erről korrekt szakmai beszámolót a Varródobozra, itt inkább a kalandjaimat szeretném megosztani. Kettőre mentem, délután ötkor repkedtem, leginkább a belélegzett hígítótól, úgy, hogy egy öltést nem hímeztem végül is, de ne rohanjunk ennyire előre.
Rólam tudni kell, hogy minden alkalom, mikor egyedül kell mennem valami ismeretlen helyre, megrémiszt kicsit. Hülye dolog tudom, olyan vagyok, mint egy ötéves, akit először küldenek a boltba egy kiló kenyérért. Szóval már előző nap ezen kattogtam, hogy jajj, most majd megyek, jajj, ismeretlen emberek, jajj, ismeretlen helyszín. De összeszedtem magam és halált megvető bátorsággal beléptem azon a hatalmas kapun. Innentől olyan érzésem volt, mintha egy népmesébe csöppentem volna: hegyen-völgyön, különböző birodalmakon keresztül kellett átjutni, több sárkánnyal megküzdeni, mire eltaláltam végre a legfelső szint egyik eldugott szárnyába, ahol az utolsó sárkány közölte, hogy haladjontovábbkérem és a következő teremben ott várt a Jótündér. A Jótündér kedvesen mosolygott és iszonyúan elfoglalt volt. Mert a mesebeli hímzőkörben rengeteg néni üldögél és rengetegféle dologgal foglalkoznak. A rengeteg nagyon kedves nénin kívül voltunk négyen fiatal lánykák és egy fiatalka ifjú. A legtöbben éppen a subrikálás rejtelmeiben merültek el, de ezzel párhuzamosan készült többféle keresztszemes, palóc és úri hímzés is. Én nagy szemtelenül bejelentettem, hogy rábaközi mintákkal szeretnék foglalkozni. Jótündérnek fennakadtak a szemöldökei ekkor merészség hallatán, de aztán előrántott egy hatalmas mappát és elmerülhettem a szebbnél szebb mintaívekben. Mire kiválasztottam a nekem tetsző (természetesen madaras) mintát el is telt az első óra. Utána elzavartak lepedővászonért és normális meggypiros fonalért, mert amit vittem, az természetesen nem volt megfelelő. A Jótündér már csak ilyen. Teljesíti a kívánságom, csak előtte ki kell állnom néhány próbát. Mást ne mondjak Víziváros megmutatta igazi arcát, mert szakadt az eső. Én meg ugye gyalog, kapucniban. Útközben szereztem a Mária téren hamuban sült tökmagos pogácsát, az igazi szegényvándor fílinghez. Először sajnáltam kicsit, hogy a Corvin térről csak a Széna téri méteráruig kell sétálnom, mert bár csábítóan közel van oda a Fény utcai piac, ahol remek gyöngyhagymát tudtam volna vásárolni a vacsorához, de úgy sejtettem, hogy nem fogok még emiatt is kitérőt tenni. Aztán miután kivártam a soromat a kelmeboltban és elmondtam mit szeretnék, akkor a jóságos öreganyó összecsapta a két kezét, hogy "jajjaranyom, háménemmondtaazonnal, hátittencsakelasztikusattartunk, mennyenáltalapiacraaröltexbe". Hát általmentem. És vettem gyöngyhagymát is. Ezzel el is telt a második óra, ráadásul bőrig áztam, de a zsákmány megvolt. Jutalmul jött, amiről azt gondoltam, hogy én ilyet már biztos soha életemben nem fogok csinálni, mert ilyen már csak a népmesékben van: előnyomtam a mintát! A kilyuggatott pauszpapírt szépen fonákával felfelé ráhelyeztük a vászonra, kék színű porfestéket oldottunk hígítóval, majd egy rongyból készült nyomóbabával átdörzsöltük a mintát, így a lyukak helyén átfolyik a festék és kijelöli az utat a hímzőfonál számára. Már így önmagában is nagyon szép, főleg a hígítógőz mámorában, rögtön úgy érzi az ember, hogy a hímzéssel ezen már csak ronthat. Aztán még kellett egy nyomat a szimmetrikus minta egyik feléről, ahová a Jótündér berajzolgatta az öltéstípusokat, mert a rábaköziben nagyon sokféle van. Nagyon szépet rajzolt nekem, végig repesett a szívem közben, csak közben lejárt a harmadik óra, mindenki elindult haza és már nem maradt idő gyakorlatba is átültetni a zelméletet, úgyhogy mostan nem merem elkezdeni az öltögetést, csak nézegetem, nézegetem a kékpöttyös madaraimat... Aztán hazamentem és hímzettem egy tiri-tarka tornacipős kukacot a Hugom nagyobbik keresztlányának a rózsaszínű, pillangós tornazsákjára, mert most lett hatéves, már mingyá megy iskolába és hivatalosak voltunk a szülinapi zsúrra. Mindenki el volt tőle ájulva, de én tudom, hogy ha a Jótündér meglátná, ő is elájulna, mert annyi szebb népi minta van, mint ezek a modern nyugati csiricsárék. És igaza lenne, de egy királylánynak akkor is jár, ami jár.
szombat, január 2
A tettek mezeje
Azt hiszitek csak vicceltem, ugye?
De így egy nap után még tart ám a lelkesedés, főleg, mert éjjel alig tudtam aludni a hirtelen a fejembe tóduló rengeteg ötlettől. Szeretem az ilyesfajta álmatlan éjszakákat.
Peti is nagyon kíváncsi a projekt sikerére, ő volt ugyanis a másik, aki nem aludt, mert lelkesen ecseteltem neki a részleteket. Azt mondja aranyos vagyok, sőt, mitöbb, édes, hogy ezt így kitaláltam. És azért igazán elférhetne a baranyai sváb kereszthímzések és a kiskunsági gyapjúszálas szőrhímzések közé egy mamutcsordát legyőző nindzsa-csapat, vagy egy TIE Fighter egy pici Jedivel, esetleg még Chewbaccával a háttérben. Mert ő ezeknek nagyon tudna örülni. És amúgy nagyon izgalmas, amit kitaláltam, de meg ne haragudjak, ő magától soha de soha nem olvasna el egy ilyen blogot. De így persze el fogja.
A továbbiakban egy szóval:
De így egy nap után még tart ám a lelkesedés, főleg, mert éjjel alig tudtam aludni a hirtelen a fejembe tóduló rengeteg ötlettől. Szeretem az ilyesfajta álmatlan éjszakákat.
Peti is nagyon kíváncsi a projekt sikerére, ő volt ugyanis a másik, aki nem aludt, mert lelkesen ecseteltem neki a részleteket. Azt mondja aranyos vagyok, sőt, mitöbb, édes, hogy ezt így kitaláltam. És azért igazán elférhetne a baranyai sváb kereszthímzések és a kiskunsági gyapjúszálas szőrhímzések közé egy mamutcsordát legyőző nindzsa-csapat, vagy egy TIE Fighter egy pici Jedivel, esetleg még Chewbaccával a háttérben. Mert ő ezeknek nagyon tudna örülni. És amúgy nagyon izgalmas, amit kitaláltam, de meg ne haragudjak, ő magától soha de soha nem olvasna el egy ilyen blogot. De így persze el fogja.
A továbbiakban egy szóval:
péntek, január 1
Varrósdoboz
Ez az egész mostani varrósdoboz mánia onnan indul, hogy ünnepek között a nagy rendrakásban levertem az igencsak éles sarkokkal rendelkező varrósdobozomat, ami végigszántotta a bal lábszáramat, hosszú véres csíkot hagyva maga után, ÉS természetesen szét-szana gurultak belőle a cérnák és varrótűk.
A varrósdoboz számomra szimbolikus jelentőséggel bír. Hogy egészen konkrétan mit szimbolizál, azt ne kérdezzétek. A családom nőtagjaihoz kötöm. Anyukámnak is van egy fa varrósdoboza, amiben imádtam rendet rakni. Feltekergetni az összegabalyodott rakoncátlan cérnaspulnikat, szétválogatni a gombokat színek szerint. Apai nagymamám varrósládikája szintén nagy kedvenc volt. Réges-régi Gazdálkodj okosan! társasjáték kartondobozában laktak a cérnák, igazi cérnatartó hengerben, ahol minden egyes darabnak helye volt. Olyan volt, mint egy darabka szivárvány. A hímzőfonalak meg több szaloncukordobozt töltöttek meg és volt közöttük színváltós-cirmos is. Másik nagyim meg, hajajj! Neki nagypapám külön asztalt gyártott, amiben a villanyvarrógép lakott és a cérnák és ollók fiókokban sorakoztak. Nála a szivárvány helyett ésszerű szürkék, fehérek, kékek és barnák sorakoztak, ami stoppoláshoz és ruhajavításhoz kellhet és rendet tartott köztük nélkülem is. De engem ez a katonás és praktikus megközelítés is lenyűgözött, muszáj volt oda is bekukucskálni rendszeresen.
Kissé feljebb cseperedve nagyon vágytam hát egy saját varrósdobozra. Egyszer már kaptam egyet a nagybátyámtól, de az leginkább műanyag szerszámosládikára hasonlított, mert az is volt. Igazából egy harmonikaszerűen nyíló szerszámosládához hasonló, viktoriánus hangulatot árasztó, fa varróláda lenne álmaim netovábbja, de eddig mindig ledöbbentem az ilyen komolyabb csodák árain. Addig is, míg egyszer leküzdöm ezt a döbbenetet, vettem egy kézműves vásáron egy teásdobozhoz hasonló fadobozt, ami már elég emeletes-zegzugos ahhoz belülről, hogy izgalmas kincstartó váljék belőle. Szeretem is, főleg mert natúr külseje igazi egyedi díszítést kapott később: valaki nagyon lelkesen összedekupázsolta nekem virágokkal, hogy picit résztvehessen amúgy meglehetősen remeteszerű kreatív kirohanásaimban.
Most tehát ott hevert minden benne rejlő féltett kincs a szobám padlóján, belőlem meg patakozott a vér. Ez utóbbi nem is érdekelt, lekucorodtam a hirtelen kialakult káosz közepébe és nekiálltam rendet rakni. Végre!
Helyükre kerültek a gombok, a cérnák, az elkószált varró és hímzőtűk, színek és gyártó szerint külön rekeszekbe költöztek a hímzőfonalak, búcsút intettem a rövid, már úgysem felhasználható fonáldarabkáknak, akik valahogy mindig tömegestül gyülekeznek önkéntes rendbontóknak.
Elárulom nektek, hogy bár ez most úgy hangzik, mintha kis kézimunka-tündér lennék (Etus nem röhög!), és bár valóban tisztes mennyiségű hímzőkönyvet vásárolgattam össze antikváriumokban (hejj, mikor ugye nem albérletre kellett szórni a pénzt...), valamint alapanyag gyűjtésben is nagyon profi vagyok, a kivitelezés, mint olyan, tisztességes kos leány módjára már nem megy olyan gördülékenyen. Ünnepek előtt megint tele volt a fejem ötletekkel, hogy kinek mit lehetne hímezni, sőt MINDENKINEK gyártottam volna elvileg filcből karácsonyfadíszt, amire apró egyszerű minták kerültek volna, amihez fél lucfenyőerdőnyi papírt nyomtattam tele mintákkal. Hogymi lett mindebből? Nos, egy MAJDNEM kész vörösbegy és egy MAJDNEM kész rénszarvas. Ha nem tudnám, hogy mennyi hasonló hamvábaholt ötlet hever a szekrényben és a direkt az ilyen krejatív dolgoknak fenntartott hatalmas ikejás papírdobozokban, akkor mondanám, hogy sebaj, majd jövőre. De tudom.
Ezért hát bátran belevágtam egy másik projektbe, amit szintén évek óta tervezgetek. Olyan párnahuzatokat akartam gyártani, amik különböző kárpát-medencei (és picit osztrák) hímzésfajtákkal díszítettek, főleg madaras mintákkal. Jellemző módon a huzatokba való párnákat már évekkel ezelőtt megvettem. A huzatok alapjait már varrja nagymamám, mert hirtelen felindulásból vettem egy rakás színes vászont. Nagyjából a szükséges mennyiség kétszeresét.
Hat madárnál tartok. Kéretik drukkolni. Idén végighímzem kicsiny hazánkat, 365 nap alatt, hátha híres háziasszony-blogger leszek tőle. Lehet, nyitok egy új blogot, "Egymillió öltés Magyarországon" címmel. Csak bírjátok cérnával, én meg ne veszítsem el a fonalat...
A varrósdoboz számomra szimbolikus jelentőséggel bír. Hogy egészen konkrétan mit szimbolizál, azt ne kérdezzétek. A családom nőtagjaihoz kötöm. Anyukámnak is van egy fa varrósdoboza, amiben imádtam rendet rakni. Feltekergetni az összegabalyodott rakoncátlan cérnaspulnikat, szétválogatni a gombokat színek szerint. Apai nagymamám varrósládikája szintén nagy kedvenc volt. Réges-régi Gazdálkodj okosan! társasjáték kartondobozában laktak a cérnák, igazi cérnatartó hengerben, ahol minden egyes darabnak helye volt. Olyan volt, mint egy darabka szivárvány. A hímzőfonalak meg több szaloncukordobozt töltöttek meg és volt közöttük színváltós-cirmos is. Másik nagyim meg, hajajj! Neki nagypapám külön asztalt gyártott, amiben a villanyvarrógép lakott és a cérnák és ollók fiókokban sorakoztak. Nála a szivárvány helyett ésszerű szürkék, fehérek, kékek és barnák sorakoztak, ami stoppoláshoz és ruhajavításhoz kellhet és rendet tartott köztük nélkülem is. De engem ez a katonás és praktikus megközelítés is lenyűgözött, muszáj volt oda is bekukucskálni rendszeresen.
Kissé feljebb cseperedve nagyon vágytam hát egy saját varrósdobozra. Egyszer már kaptam egyet a nagybátyámtól, de az leginkább műanyag szerszámosládikára hasonlított, mert az is volt. Igazából egy harmonikaszerűen nyíló szerszámosládához hasonló, viktoriánus hangulatot árasztó, fa varróláda lenne álmaim netovábbja, de eddig mindig ledöbbentem az ilyen komolyabb csodák árain. Addig is, míg egyszer leküzdöm ezt a döbbenetet, vettem egy kézműves vásáron egy teásdobozhoz hasonló fadobozt, ami már elég emeletes-zegzugos ahhoz belülről, hogy izgalmas kincstartó váljék belőle. Szeretem is, főleg mert natúr külseje igazi egyedi díszítést kapott később: valaki nagyon lelkesen összedekupázsolta nekem virágokkal, hogy picit résztvehessen amúgy meglehetősen remeteszerű kreatív kirohanásaimban.
Most tehát ott hevert minden benne rejlő féltett kincs a szobám padlóján, belőlem meg patakozott a vér. Ez utóbbi nem is érdekelt, lekucorodtam a hirtelen kialakult káosz közepébe és nekiálltam rendet rakni. Végre!
Helyükre kerültek a gombok, a cérnák, az elkószált varró és hímzőtűk, színek és gyártó szerint külön rekeszekbe költöztek a hímzőfonalak, búcsút intettem a rövid, már úgysem felhasználható fonáldarabkáknak, akik valahogy mindig tömegestül gyülekeznek önkéntes rendbontóknak.
Elárulom nektek, hogy bár ez most úgy hangzik, mintha kis kézimunka-tündér lennék (Etus nem röhög!), és bár valóban tisztes mennyiségű hímzőkönyvet vásárolgattam össze antikváriumokban (hejj, mikor ugye nem albérletre kellett szórni a pénzt...), valamint alapanyag gyűjtésben is nagyon profi vagyok, a kivitelezés, mint olyan, tisztességes kos leány módjára már nem megy olyan gördülékenyen. Ünnepek előtt megint tele volt a fejem ötletekkel, hogy kinek mit lehetne hímezni, sőt MINDENKINEK gyártottam volna elvileg filcből karácsonyfadíszt, amire apró egyszerű minták kerültek volna, amihez fél lucfenyőerdőnyi papírt nyomtattam tele mintákkal. Hogymi lett mindebből? Nos, egy MAJDNEM kész vörösbegy és egy MAJDNEM kész rénszarvas. Ha nem tudnám, hogy mennyi hasonló hamvábaholt ötlet hever a szekrényben és a direkt az ilyen krejatív dolgoknak fenntartott hatalmas ikejás papírdobozokban, akkor mondanám, hogy sebaj, majd jövőre. De tudom.
Ezért hát bátran belevágtam egy másik projektbe, amit szintén évek óta tervezgetek. Olyan párnahuzatokat akartam gyártani, amik különböző kárpát-medencei (és picit osztrák) hímzésfajtákkal díszítettek, főleg madaras mintákkal. Jellemző módon a huzatokba való párnákat már évekkel ezelőtt megvettem. A huzatok alapjait már varrja nagymamám, mert hirtelen felindulásból vettem egy rakás színes vászont. Nagyjából a szükséges mennyiség kétszeresét.
Hat madárnál tartok. Kéretik drukkolni. Idén végighímzem kicsiny hazánkat, 365 nap alatt, hátha híres háziasszony-blogger leszek tőle. Lehet, nyitok egy új blogot, "Egymillió öltés Magyarországon" címmel. Csak bírjátok cérnával, én meg ne veszítsem el a fonalat...
kedd, október 6
Hírek a Made By You-ból
A Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány és a MadeByYou idén is megrendezi családi-jótékonysági napját.
Szeretettel várunk minden jószívű gyermeket és felnőttet 2009.október 10-én egész nap a MadeByYou-ba egy kis kreatív időtöltésre és önzetlen ajándékozásra.
"Adj 10 percet az életedből"
Ha van egy kis időd, tarts velünk aznap a másokért való alkotásban! Szabj,varrj,fess,rajzolj, hajtogass, érezd jól magad, hogy mosolyt csalhassunk beteg gyermekek arcára, ŐK is jobban érezhessék magukat!
Az Alapítvány önkéntesei és a MadeByYou munkatársai számtalan ötlettel és különféle alapanyagokkal készülnek.Nincs más dolgod,csak eljönni! Ha van otthon sokszor kiolvasott gyermek- és ifjúsági könyved,megunt játékod, azokat is magaddal hozhatod.Az Ágyszínház önkéntesei minden ajándékot eljuttatnak a kórházban fekvő gyerekeknek!
Időpont és helyszín tehát: 2009. október 10. 10-18 óra.
1053 Budapest, Királyi Pál utca 11. ( 1 percre a Kálvin tértől)
Szeretettel várunk!
a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány és a
MadeByYou
Szeretettel várunk minden jószívű gyermeket és felnőttet 2009.október 10-én egész nap a MadeByYou-ba egy kis kreatív időtöltésre és önzetlen ajándékozásra.
"Adj 10 percet az életedből"
Ha van egy kis időd, tarts velünk aznap a másokért való alkotásban! Szabj,varrj,fess,rajzolj, hajtogass, érezd jól magad, hogy mosolyt csalhassunk beteg gyermekek arcára, ŐK is jobban érezhessék magukat!
Az Alapítvány önkéntesei és a MadeByYou munkatársai számtalan ötlettel és különféle alapanyagokkal készülnek.Nincs más dolgod,csak eljönni! Ha van otthon sokszor kiolvasott gyermek- és ifjúsági könyved,megunt játékod, azokat is magaddal hozhatod.Az Ágyszínház önkéntesei minden ajándékot eljuttatnak a kórházban fekvő gyerekeknek!
Időpont és helyszín tehát: 2009. október 10. 10-18 óra.
1053 Budapest, Királyi Pál utca 11. ( 1 percre a Kálvin tértől)
Szeretettel várunk!
a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány és a
MadeByYou
szombat, április 11
Húsvét előtt
Van nekem ez a fura rajongásom a népművészeti iránt. Azt hiszem, mint sok más (pl. a művészeti intézményben titkárnősködés, sütés-főzés, vagy éppen a kedvenc hobbim: a zenész, ill. azon belül lehetőle gitáros pasik istenítése), ez is az osztrák nagyanyai-dédnagyanyai vonalról maradt rám. Leginkább a hímzésminták tudnak lekötni (mármint ámulás-bámulás időtartamra, mert ha cselekedni kell, akkor már nem vagyok elég kitartó... ki tudja hány befejezetlen párnahuzat, ruhadísz és ajándékötlet-kezdemény hever szana-szét a fiókjaimban... bocsánat, szét-szana, ahogy osztrák grósztantim mondta mindig). De ilyenkor, húsvét táján a hímestojások gazdag motívumvilágában szoktam elmerülni, kissé nagyobb sikerrel. Egy tojást megfesteni ugyanis, akár egy pörgős ember időmértéke szerint is lehetséges. Akár még kissé bonyolultabb mintával sem tart látszólag örökké a dolog. Így hát ez a program idén is napirenden van. (A tavalyi termést meg is osztottam veletek, mostlátomcsak.)
Leácska is itt tölti a húsvétot, hát gondoltam megkérdezem, van-e kedve csatlakozni a hagyományőrzéshez, itt ebben az autentikus, 9. emeleti panelkörnyezetben. Azt hittem maga a tojásfestés művelete lesz számára a meglepő, de állítólag sokat foglalatoskodott vele ő is gyerekkorában. Jó, biztos nem somogyi mintákat cikornyázott viasszal a tojáshéjakra, így azért lesz neki mit megtanítani. Hanem aztán elmeséltem neki, hogy miért is kell a magyar lányoknak piros tojást festeni. Az egész locsolós sztori hallatán úgy elkerekedtek az amúgy is szép nagy szemei, hogy csak na. Hogy micsodaaaa??? Leöntik a lányokat jéghideg vízzel??? Meg büdös kölnivel??!! És ezért még cserébe ajándékot is adnak a fiúknak??!!! Na, ezt el ne meséljem ám a dán pasijának, nem kell neki erről tudnia...
Szerencsére a festéstől nem ment el a kedve, holnap alkotunk, aztán majd közzétesszük a végeredményt.
A festésről jut eszembe... a hajamat már sikerült pirosra festeni. Szőkét akartam, de az eredmény kábé ugyanolyan lett, mint ami eddig volt: sötét aranyszőke, ami egy flancos megtévesztő kifejezés arra, mikor az ember természetes hajszíne pont egy olyan árnyalata a barnának, amiből minden világosító festék a vörös összetevőt tudja csak hangsúlyozni. De legalább ügyesen, egyedül eltüntettem a bosszantó egy centis lenövést, és most szép egységes a fejem. Egységesen világos vörösesbarna. Legközelebb komolyabb ostromot indítok a pigmentjeim ellen. Vagy dögös démoni fekete leszek.
Leácska is itt tölti a húsvétot, hát gondoltam megkérdezem, van-e kedve csatlakozni a hagyományőrzéshez, itt ebben az autentikus, 9. emeleti panelkörnyezetben. Azt hittem maga a tojásfestés művelete lesz számára a meglepő, de állítólag sokat foglalatoskodott vele ő is gyerekkorában. Jó, biztos nem somogyi mintákat cikornyázott viasszal a tojáshéjakra, így azért lesz neki mit megtanítani. Hanem aztán elmeséltem neki, hogy miért is kell a magyar lányoknak piros tojást festeni. Az egész locsolós sztori hallatán úgy elkerekedtek az amúgy is szép nagy szemei, hogy csak na. Hogy micsodaaaa??? Leöntik a lányokat jéghideg vízzel??? Meg büdös kölnivel??!! És ezért még cserébe ajándékot is adnak a fiúknak??!!! Na, ezt el ne meséljem ám a dán pasijának, nem kell neki erről tudnia...
Szerencsére a festéstől nem ment el a kedve, holnap alkotunk, aztán majd közzétesszük a végeredményt.
A festésről jut eszembe... a hajamat már sikerült pirosra festeni. Szőkét akartam, de az eredmény kábé ugyanolyan lett, mint ami eddig volt: sötét aranyszőke, ami egy flancos megtévesztő kifejezés arra, mikor az ember természetes hajszíne pont egy olyan árnyalata a barnának, amiből minden világosító festék a vörös összetevőt tudja csak hangsúlyozni. De legalább ügyesen, egyedül eltüntettem a bosszantó egy centis lenövést, és most szép egységes a fejem. Egységesen világos vörösesbarna. Legközelebb komolyabb ostromot indítok a pigmentjeim ellen. Vagy dögös démoni fekete leszek.
kedd, október 14
Krejatív brekklám
Most aztán nagyon érdemes menni Made By You-ba (bár eddig sem volt ez kétséges...), mert lehet:
- Kedd esténként új kultúrákat megismerni: most és jövő héten pl. Japánt
- Üvegékszert, üvegtárgyakat készíteni (okt 19, nov 15, dec 6)
- Hétfőn és csütörtökön agyagozni
- Novembertől péntek délutánonként karácsonyra készülődni (nemezelés, papír, toll, gyöngy, textil ajándékötletek)
- Lesz nyereményjáték is, minden hónapban kisorsolnak egy ajándékutalványt a kerámiafestők között.
szerda, október 8
Adj 10 percet...
Áginál és Jucusnál a Made By You-ban jótékonysági családi nap lesz szombaton, az Ágyszínház Alapítvánnyal közös szervezésben. (V. ker. Királyi Pál u. 11.)
Cikk a KultúrPart honlapján:
http://www.kulturpart.hu/gyermek/5925/adj_10_percet_az_eletedbol
hétfő, szeptember 29
Jótékonysági nap a Made By You-ban
Kedves alkotni szerető és emberszerető Barátunk, Partnerünk!
"Adj 10 percet az életedből!"
Így szól a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány szlogenje, melynek önkéntesei kórházban fekvő beteg gyermekekhez járnak foglalkozásokat tartani, játszani, mesélni, arcukra mosolyt csalni.
Október 11-én, jövő szombaton, a MadeByYou egész napos jótékonysági s egyben családi napnak ad helyet.
Most arra bíztatunk, csatlakozz hozzánk családoddal, barátaiddal, és ezúttal ne magadnak, hanem egy kis betegnek készíts valamit, mellyel Te magad is mosolyt csalhatsz arcára, percekre feledtetheted vele a kórházi tartózkodás kínjait.
Az alapítvány önkéntesei rengeteg játék és kézműves ötlettel készülnek, melyek közül néhányat saját magad vagy gyermekeid részére is megvalósíthatsz.
Hozd el megunt játékaid, sokszor kiolvasott könyveid, s vidd haza tippek és kis ajándékok csokrát, illetve azt a jó érzést, hogy egy nemes célért tettél!
Jókedveddel egy kis betegnek segítesz!
Várunk szeretettel!
és
a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány önkéntesei
http://www.agyszinhaz.hu/index.php?cont=1
"Adj 10 percet az életedből!"
Így szól a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány szlogenje, melynek önkéntesei kórházban fekvő beteg gyermekekhez járnak foglalkozásokat tartani, játszani, mesélni, arcukra mosolyt csalni.
Október 11-én, jövő szombaton, a MadeByYou egész napos jótékonysági s egyben családi napnak ad helyet.
Most arra bíztatunk, csatlakozz hozzánk családoddal, barátaiddal, és ezúttal ne magadnak, hanem egy kis betegnek készíts valamit, mellyel Te magad is mosolyt csalhatsz arcára, percekre feledtetheted vele a kórházi tartózkodás kínjait.
Az alapítvány önkéntesei rengeteg játék és kézműves ötlettel készülnek, melyek közül néhányat saját magad vagy gyermekeid részére is megvalósíthatsz.
Hozd el megunt játékaid, sokszor kiolvasott könyveid, s vidd haza tippek és kis ajándékok csokrát, illetve azt a jó érzést, hogy egy nemes célért tettél!
Jókedveddel egy kis betegnek segítesz!
Várunk szeretettel!
és
a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány önkéntesei
http://www.agyszinhaz.hu/
péntek, szeptember 12
09.10. Gmunden - Traunkirchen
Gmunden am Traunsee arról híres, hogy ott született a nagymamám. (Kicsit később aztán Szörényi Levente is, de tudtommal ő nem rokon. Bár vicces módon Pestszentlőrincen pár utcányira laktak egymástól.) Híres még a sókereskedelem által meggazdagodott társadalmi rétegéről, akik aztán csak speckó gmundeni kerámiát voltak hajlandóak elviselni maguk körül. Ennyi sznobizmust én is szívesen megengednék magamnak, főleg a klasszikus zöld csíkokkal égetett mázat kedvelem. Gmundenban még a városháza órájának harangjai is ebből a készletből valóak és minden órában játszanak valami szépet a bámészkodóknak. Híres továbbá a saját különbejáratú villamosáról és a Schloss Orth nevű tavi-kastélyról, ahol nyolc éven át forgatták lelkesen a Schlosshotel Orth című osztrák szappanoperasorozatot.
Gmunden idén azzal tett engem boldoggá, hogy két könyvesboltban és egy tündéri kézimunkaboltban sikerült összesen három kiadványt szereznem az osztrák vidéki keresztszemes hímzés és a konyhai falvédők mintavilágáról.
Valódi kézimunkamúzeumban is voltam, amit Traunkirchen dolgos-ügyes asszonyai üzemeltetnek. Ha valaki átérzi elragadtatottságomat, annak szívesen megírom privát a többoldalas áradozásomat a helyről.
Készültek ám fotók az öt csodás napról.
vasárnap, május 11
Ilyen volt, ilyen lett
Új rovat, régi adósság. Imádott Vasvári Bélánk megnősült.
Azaz ilyen volt:
és ilyen lett:
(Azért remélem érzékelhető, hogy nagy változás nem állt be rákkendroll életében. Talán csak egy nagy adaggal még boldogabb. Nem is csoda. Az ifjú feleség egy tünemény. Már ismerem egy ideje, higgyétek el.)
(Ilyen lett -->)
(<-- Ilyen volt)
Azaz ilyen volt:
és ilyen lett:
(Azért remélem érzékelhető, hogy nagy változás nem állt be rákkendroll életében. Talán csak egy nagy adaggal még boldogabb. Nem is csoda. Az ifjú feleség egy tünemény. Már ismerem egy ideje, higgyétek el.)
Kaptak a zenekartól nászajándékot, amelyen remekül tudom szemléltetni, hogy milyen élmény, mikor telemázolsz a MadeByYou-ban egy csuprot, aztán jól meglepődsz, miután kiégetve visszakapod. Alig lehet ráismerni. Pedig tényleg az én művem. :)
(Ilyen lett -->)
(<-- Ilyen volt)
szerda, április 9
Made By ME
Tücsike alkotott. :) Elsőre Marcsikának, fojjó csokis bögjét. Maci van rajta, rácuppanva a bögrére, mert ugye: "Some like it hot!"
Aztán meg Gabókának, csíkos tálat. Hangjegyekkel. Vidámra. :)
kedd, március 25
16 tonna
Hát kb. ennyi adósságom van már felétek. Igyekszem röviden és tömören összefoglalni, hogy mi minden is történt/történik/fog vala történni mostanában.
Először is utólagos kellemes húsvéti ünnepeket kívánok. Idén először viaszolt és batikolt tojásokat festettem, igazi írókával, mint a népi iparművészek. Nagyon jópofa dolog. Jövőre majd kicsit több időt hagyok rá. (Haha.)
Etussal voltunk színházban, és megnéztük az Asztalizenét a Radnótban. Vannak benne nagyon jó beszólások, de azért az egész inkább kiábrándító. Az is akar lenni. Flancos budai minimál design étterem, korántsem mintaférj tulajjal, és az ő flancos elfuserált de legalább sokat fogyasztó vendégei. Eléggé aktuális darab, tavaly télen játszódik, egyik fő szereplője a 2006-os augusztusi vihar, ami elsöpörte a tüzijátékot. Másik főszereplője Csányisanyi, aki az elején nagyon gyérül kezdett, de ahogy megjelentek a többiek, máris sokat javult. Szóval monológot nem bíznék rá, de társaságban sziporkázik. Nagy Ervin (aki még azóta sem mert felkérni egy duettre) meg olyan so-so. Kicsit jobban belehalhatna, hogy elbaltázta a házasságát. Ejnye, Ervin! Azért lényegében mindenki nagyon menő próbál lenni, közben pedig épp elég szerencsétlen. Etus meg is állapította, hogy a színpadon flangáló négy nő közül képtelen lenne választani, annyira nem az ő esetei. :) Viszont mindkettőnknek feltűnt, hogy nagyon egykedvűen hajoltak meg a végén, alig-alig mosolyogtak, mintha elegük lenne az egészből, vagy mintha a színfalak mögött kaptak volna valami rossz hírt... mindenesetre ez kicsit elvett a színház varázsából.
Engem azért feldobott, hogy Etusdrága hozott sok-sok kupakot, meg mentolos csokit. :)
Tegnap a Müpában a Méta együttes jubilált, és mivel meghívtak egy igazi, élő ír zenekart is, ezért kaptunk backstage belépőt Marcsival, cserébe meg tartottunk egy kis ír táncházat a koncert után. Kicsit későn volt, és jó fáradtak voltunk, de azért középkategóriásnak elmegy. Mégiscsak a Müpa. És egész jól érezték magukat az emberek, mégha kicsit bonyolultra vettük is a figurát. Nehéz negyed óra alatt hiteles táncházat összehozni. Márpedig egy igazi ír zenekar előtt nem szedhettem elő a kamu körtáncainkat. Így kicsit káoszos volt, de legalább hasonlított az igazi ír sortáncokra. Ja, és csoda történt, még Gabó is táncolt. :)
A koncert amúgy nagyon tetszett, egy-két apróságot leszámítva. Pl. szeretem nagyon a blues-t, de kicsit túlzásnak érzem, mikor Takács Tomi és Ferenczy Gyuri egyszerre üvöltik a mikrofonba, hogy Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem... (Ez már csak azért is fáj, mert ezt olyan szépen feldolgoztuk anno a Grínfilccel, egy ír szerelmes dalba vegyítve.) Az est két legjobb poénja az volt, mikor ír szteppes barátaink produkciója láttán (Barbbííí, Mirííí, Ágííí, Józsi meg Peti) Novák Péter porondmester közölte velünk, hogy egyszer szívesen koreografálna egy ilyet zergékre. A másik Marcsi megjegyzése az én dühöngésemre, hogy Radics Ferenc milyen vérlázítóan jól hegedül: "Még szerencse, hogy nincs köztük fuvolás, különben kisebbségi érzésem lenne." Mondtam neki, hogy az már egy komoly szint, ha egy cigányzenekar mellett kisebbségi érzése van. :)
Itten táncházat próbálunk verbuválni, háttérben a Cathal Hayden és a 4menandadog ír zenekar (valamint Perger kollega fotomasinával...) :
szombat, március 1
Annyi minden...
Boldog márciust mindenkinek!
Ez a kedvenc hónapom, mert ez már tényleg tavaszi hónapnak számít, meg ugye szülinapom is lesz, és a húsvét is közeleg. Erről jut eszembe, hogy ma nyílt a Mezőgazdaságiban Húsvét kiállítás és vásár. Így látatlanban is ajánlom, de majd elmegyek megnézni, és akkor majd méginkább.
Na nézzük csak, mi minden is töjtént.
Csütörtök este bentmaradtam a Szépműben Múzeum+-ra, mert jöttek be a barátosnéim. Váradi Emesével, a volt Karinthy-s rajztanárunkkal kitaláltuk, hogy egyszer összeszedjük az osztályból a volt kézműves-szakkörös emberkéket, és beülünk a jazz-szalonba dumcsizni. Ha már itt tartunk, Emese kiállítását is ajánlom: Japán kert a címe, március 14-ig látható a FISE galériában (V. ker. Kálmán Imre u. 16.). Gyönyörű dolgokat fest selyemre. (Ma ilyen LINK napom van, hehe.) Eljött még Cleo is, aki a sülve-főve barátném volt gimis éveim alatt, csak aztán messze sodort minket az élet vihara. Szerencsére mióta hazajött Angliából megint egész sokat látom. Hiányzott, határozottan, mert megismételhetetlen személyiség. Mint a legkedvesebb barátaim általában. :) Valamint eljött Ági, csak későn ért oda, úgyhogy végigrohantunk a Medici kiállításon, alig figyelve a műtárgyakra. Helyette kitárgyaltuk Fenyő Ervin tanár urat (neki lassan külön bejegyzéscímkét kell nyitnom), akivel bejártuk anno Észak-Olaszországot, és fel sem fogtuk igazán, hogy micsoda kincseket és nevezetességeket mutogat nekünk. Ahogy azt sem fogtuk fel, csak már érettségi után, hogy nemcsak magyarórákat tartott (sőt igazából semmi köze nem volt az óráinak a klasszikus értelemben vett irodalom-nyelvtan órákhoz... nyelvtant pl. max. akkor vette elő, ha már túl sok volt a dolgozatainkban a helyesírási hiba), hanem megtanított minket gondolkodni, és a saját gondolatainkat felismerni, felvállalni és érthetően és mások által is élvezhetően megfogalmazni. És az egyik legjobb példakép volt ahhoz, hogy merjünk egyediek lenni. Mégha kicsit extrém is. Hamarosan Ági kreatív műhelyét, a Made By You-t is meglátogatom. Sokat mesélt róla, hogy hogyan is vált ez az álma valóra, és nagyon tetszett az elszántsága. Én akkor röpködök így, mikor valami zenével kapcsolatos sikerem van. Asszem a múzeumos nőcis-estét meg kell majd ismételnünk, egyrészt mert nem tudott eljönni mindenki, másrészt mert hihetetlen felemelő élmény, hogy micsoda nők lettünk. :)
Csoki ügyben fejlemény: ma a Savoya Parkban levő mexikói étteremben ebédeltünk, ami az egyik kedvenc helyem, és ott is olyan a forró csoki, hogy hajajj, sűrű és igazi (nem flakonos!!!) tejszínhabot tesznek a tetejére, és a csilis változat az nem ám szárított csilipor, hanem mézbe áztatott csilipaprikát hoznak a csokihoz, és mindenki magának ízesítheti tetszés szerint. Jajj, nagyon isteni volt! Csak előtte teletömtem már a pocakom csirke fajitával.
Aztán voltam ám még bulizni is tegnap, a Renegade-ben (Lurdy Ház), ahol a Blokk Együttes játszik kéthetente, akik a siófoki Spagetti Házból lehetnek ismerősek, és mondjuk, hogy a második kedvenc partyzenekarom. :) (Azért lojális vagyok én az Űrlekvárhoz, merugye ott a Práudméri, meg Longtréjnráning, bár a Blokk meg jáccik Walkin' on Sunshine-t... ööö...) De hiába is klikkelgettek még az oldalukra, abból nem derül ki, csak a nagyon szemfüleseknek, hogy mostanság már a Kaszigabó a billentyűsük-énekesük, aki ettől még nekem mindig #1 gitáros pasi marad, aki a világon legszebben játszik Annie's Song-ot John Denvertől. Vagy nagy kedvencem volt még a szóló-repertoárjából az No Woman, No Cry - I can't Help Falling in Love - With or Without You egyveleg. Ez így egy számban. (Wise man say: no woman, no cry... stb.)
Na itten vagyunk koncert előtt, - az aggódó google-userek kedvéért - szemmel láthatóan boldogan:
És igen, vannak szép lüke pólóink. Gabó swaroski kristályos Guns pólójára nagyon fog irigykedni a nagyobbik unokahugom, az én nagyon cicás My heart beats for You feliratomra meg a kisebbik. És amilyen vicces partykon játszik a Blokk, egyszer még lazán beléjükbotlunk.
Na nézzük csak, mi minden is töjtént.
Csütörtök este bentmaradtam a Szépműben Múzeum+-ra, mert jöttek be a barátosnéim. Váradi Emesével, a volt Karinthy-s rajztanárunkkal kitaláltuk, hogy egyszer összeszedjük az osztályból a volt kézműves-szakkörös emberkéket, és beülünk a jazz-szalonba dumcsizni. Ha már itt tartunk, Emese kiállítását is ajánlom: Japán kert a címe, március 14-ig látható a FISE galériában (V. ker. Kálmán Imre u. 16.). Gyönyörű dolgokat fest selyemre. (Ma ilyen LINK napom van, hehe.) Eljött még Cleo is, aki a sülve-főve barátném volt gimis éveim alatt, csak aztán messze sodort minket az élet vihara. Szerencsére mióta hazajött Angliából megint egész sokat látom. Hiányzott, határozottan, mert megismételhetetlen személyiség. Mint a legkedvesebb barátaim általában. :) Valamint eljött Ági, csak későn ért oda, úgyhogy végigrohantunk a Medici kiállításon, alig figyelve a műtárgyakra. Helyette kitárgyaltuk Fenyő Ervin tanár urat (neki lassan külön bejegyzéscímkét kell nyitnom), akivel bejártuk anno Észak-Olaszországot, és fel sem fogtuk igazán, hogy micsoda kincseket és nevezetességeket mutogat nekünk. Ahogy azt sem fogtuk fel, csak már érettségi után, hogy nemcsak magyarórákat tartott (sőt igazából semmi köze nem volt az óráinak a klasszikus értelemben vett irodalom-nyelvtan órákhoz... nyelvtant pl. max. akkor vette elő, ha már túl sok volt a dolgozatainkban a helyesírási hiba), hanem megtanított minket gondolkodni, és a saját gondolatainkat felismerni, felvállalni és érthetően és mások által is élvezhetően megfogalmazni. És az egyik legjobb példakép volt ahhoz, hogy merjünk egyediek lenni. Mégha kicsit extrém is. Hamarosan Ági kreatív műhelyét, a Made By You-t is meglátogatom. Sokat mesélt róla, hogy hogyan is vált ez az álma valóra, és nagyon tetszett az elszántsága. Én akkor röpködök így, mikor valami zenével kapcsolatos sikerem van. Asszem a múzeumos nőcis-estét meg kell majd ismételnünk, egyrészt mert nem tudott eljönni mindenki, másrészt mert hihetetlen felemelő élmény, hogy micsoda nők lettünk. :)
Csoki ügyben fejlemény: ma a Savoya Parkban levő mexikói étteremben ebédeltünk, ami az egyik kedvenc helyem, és ott is olyan a forró csoki, hogy hajajj, sűrű és igazi (nem flakonos!!!) tejszínhabot tesznek a tetejére, és a csilis változat az nem ám szárított csilipor, hanem mézbe áztatott csilipaprikát hoznak a csokihoz, és mindenki magának ízesítheti tetszés szerint. Jajj, nagyon isteni volt! Csak előtte teletömtem már a pocakom csirke fajitával.
Aztán voltam ám még bulizni is tegnap, a Renegade-ben (Lurdy Ház), ahol a Blokk Együttes játszik kéthetente, akik a siófoki Spagetti Házból lehetnek ismerősek, és mondjuk, hogy a második kedvenc partyzenekarom. :) (Azért lojális vagyok én az Űrlekvárhoz, merugye ott a Práudméri, meg Longtréjnráning, bár a Blokk meg jáccik Walkin' on Sunshine-t... ööö...) De hiába is klikkelgettek még az oldalukra, abból nem derül ki, csak a nagyon szemfüleseknek, hogy mostanság már a Kaszigabó a billentyűsük-énekesük, aki ettől még nekem mindig #1 gitáros pasi marad, aki a világon legszebben játszik Annie's Song-ot John Denvertől. Vagy nagy kedvencem volt még a szóló-repertoárjából az No Woman, No Cry - I can't Help Falling in Love - With or Without You egyveleg. Ez így egy számban. (Wise man say: no woman, no cry... stb.)
Na itten vagyunk koncert előtt, - az aggódó google-userek kedvéért - szemmel láthatóan boldogan:
És igen, vannak szép lüke pólóink. Gabó swaroski kristályos Guns pólójára nagyon fog irigykedni a nagyobbik unokahugom, az én nagyon cicás My heart beats for You feliratomra meg a kisebbik. És amilyen vicces partykon játszik a Blokk, egyszer még lazán beléjükbotlunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
