Nagycsaládos zenekarok

A tegnap délutáni Orczy Park-beli Malac és a mai extra korai Pozsonyi Piknik-beli Csibor koncertek közös pozitívuma, hogy rengeteg családtag és ismerős vett rajtuk részt. Egészen nagyon megható volt ennyi szívünknek kedves arcot látni. Ma még a váratlanul felbukkanó anyukám is meghatódott, hogy milyen jó fej zenekarokban játszom, hogy egy Csibor bulin ott van majdnem az egész Bréma, meg az egész Sunny Side Up, meg még a Malacka is képviselteti magát. Anyukámnak ötöst kell adnom zenekarismeretből, de még így is szinte a negyedét sem sorolta fel a néven nevezhető közönségnek. Amúgy olyannyira matinékoncert volt, hogy négy Csibor-anyuka is eljött, ami totális rekordnak számít. Tiszta jófej anyukáink vannak, persze végül is valahonnan örökölnünk kellett. 

A közönség legcukibb része a színpadot alig felérő rajongóink. Tegnap komplett dobzenekar alakult törpékből a színpad mögötti kis dombon: a Malac dobosának kisfia és az általa összeverbuvált aprónép püfölték a kiálló szikladarabokat ágakkal, egészen határozottan jó ritmusban. A táncparkett meg tele volt térdmagasságban kismalacokkal és családos Malac-rajongók táncikáló gyermekeivel. Persze hozták a szülőket is, mert néha nekik is kell szórakozni.

A mai legpozitívabb kritikát kedvenc vitorlás-kapitányunk négyéves, bodorhajú kislányától kaptuk, mely szerint: "Apa, ez jobb, mint a Maszat-hegy." Tavaly a Fringe-en hallott már minket élőben, akkor még ki-be járkált a koncertteremből, fülre tapasztott kezekkel, mert tartott tőle, hogy hangosak leszünk. De a Csokoládét már akkor is szerette otthon hallgatni. Megszépülhettek egy év alatt az élményei, mert akkori rendkívül óvatos ismerkedését sutba vágva ma hangos "Sziasztok, de rég láttalak titeket!" felkiáltással üdvözölt minket és a koncert alatt még táncolt is. 

Az egyetlen negatív beszólást ma debütált őzike-szelíd gitárosunk szintén oviskorú, elképesztőcuki kislánya követte el, mely szerint "Apa nem tudott gitározni." Ez persze nem így volt, apa remekül helyt állt élete első  Csibor koncertjén, mindössze az Intro alatt húzta ki véletlen a saját kábelét, de ha nem tette volna meg, Dá úgyis megteszi helyette, mert ez nálunk már csak így megy. 

Ha már Dá és Bambi gyermekestül jöttek, Marcsi is elhozta Bandikát, aki egyelőre oda megy, ahova  az anyja viszi, legfeljebb némi rugdalással fejezheti ki nemtetszését. Szerencsére áhítattal hallgatta a Csibort, de mondtam is neki, hogy nincs ezen mit csodálkozni, a génjeiben van a zene. Még pár hónap, és a saját füleivel is hallhat minket, aztán csatlakozhat az elsősoros pelus-riszálókhoz. Az lesz csak a nagy buli!

Keserédes

Legújabb forrón ajánlott felfedezésem a Keserédes Csokibolt a Jászai tér közelében. Utoljára Kini svájci-amerikai szakácsmestereitől, Silviától és Jacktől, a Laughing Lemon alkotóművészeitől kóstoltam hasonló finomságokat, mint az itt gyártott kézműves csokoládék. Gyömbéres-zöld citromos, levendulás, belga sörös trüffel, szilvapálinkás... mmmm...

Ez most csak beharangozó, de talán sejtitek, talán nem, hogy bizony a Csibor és a Csokoládé egymástól cseppet sem független dolgok. ;)

Cs-vel, mint a csokoládé...

Elmondom nektek, hogyan NEM szabad csokoládét nassolni.
Ha már hagytuk magunkban megszületni a VÁGYat, akkor ne rontsuk el az élményt a következő módon:

• negyed órán keresztül mérlegeljük a közértben a csokoládéválaszték ár/érték arányát
• szívünk szerint valami méregdrága de nagyon finomat ennénk, mondjuk aranyelefántosat
• de legalábbis lelkesen szemezünk egy egészmogyorós lilatehenessel
• vagy akár lehetne hazai kistehenes is, abból fincsi a fehér is, meg a barakkoskeszkes
• végül győzedelmeskedik a "hallgassunk a szívünk helyett az eszünkre" stratégia: ha már nasizunk - amit ugye nem kéne, mert ugye amúgy is komoly hátránnyal indulunk neki az idei bikiniszezonnak (ezzel talán csak B nem értene egyet, az egyetlen férfi, aki legboldogtalanabb és legsoványabb nyaramon rám ripakodott, hogy hízzak már pár kilót, mert rémesen fogok kinézni fürdőruhában) (napersze hozzátenném gyorsan, hogy idén nincs is bikiniszezon, csak gumicsizma szezon van, vádliban meg jó vagyok), szóval ha már nasizunk, legalább legyen egészséges és lemondóan kiválasztunk egy étcsokis-mogyorós hétmétertibist
• a kasszánál állva már pontosan tudjuk, hogy rosszul döntöttünk, ugyan megúsztuk a kis kihágást olcsón, de nem fogjuk élvezni, ettől pedig máris lelkiismeret furdalásunk van
• a lelkiismeret furdalásnál semmi nem hizlal jobban

Mindezek tetejében, a csomagolás kibontása után a következő látvány fogadott, már nem is okozva meglepetést: a csokin finom fehér kicsapódott réteg, amúgy az egész nemfinom. Hát így nem szabad csokit venni.  

Jó kis tegnapeste

Olyan jó kis tegnapeste volt, hogy először is elmentünk Marcsival a Csészényi Kávézóba, ahol békebeli forró csokit akartunk inni, ami porosodó emlékeim szerint rumos mazsolaszemeket tartalmaz. El is mentünk és én beszéltem megállás nélkül, meg néha őt is hagytam szóhoz jutni, merthát nagyon ritkán találkozunk mostanság (beű) és rengeteg minden történik. Rendeltünk két békebeli forrócsokit meg két belga csokitortát. Aztán kiderült, hogy a békebeli az csak olyan sima mezei forrócsoki, mert a rumos-mazsolásat arisztokraták forrócsokijának hívják, de akkor már mindegy volt, meg különben is agyonvágtuk az egész forrócsokizást a belga csokitortával, ami tömény merénylet, minden elképzelhető vonatkozásában. De legalább felvettük a harcot a sötétséggel: elébe megyünk az ősznek, nem hagyjuk, hogy elkomorítson minket!

Aztán olyan jó kis este volt, hogy átugrottak Virágék és elmentünk kocsikázni négyen, hogy meghallgassuk a szép új navigátorukat, aki egy székely bácsi hangján mondja nekik, hogy "itten fordujjá balra, te!". Közben belecsöppentünk a Schönherz qpa eseményeibe és kicsit bámultuk a koli épületét, ahogy óriáskijelzőnek használják a keleti tájolású ablakait és ilyeneket alkotnak vele. Műegyetemistának lenni külön életérzés, ezt már sokszor gyanítottam életem során.

Aztán olyan jó kis este volt, hogy megállapítottuk, hogy holnap (azaz ma) lesz egy éve, hogy volt a második HajráPeti! koncert, így aztán tegnap (azaz tegnapelőtt) volt egy éve, hogy Leához költöztem, így aztán jövő héten lesz egy éve, hogy... na persze, ezt meg miért kötném az orrotokra? Mindjárt HajráPeti! 3, ez itt a lényeg.

Aztán olyan jó kis este volt, hogy IT Crowd-on röhögtünk Sanyiékkal, mert sokadszorra is vicces, hogy mi is az az INTERNET.

Megy olyan jó kis este volt, hogy néztük a mértéppenalaszkát, ami kicsit vicces, kicsit meg már sok a jóból, de azért kikapcsolni kicsit a fejünket, meg összekucorogni azért teljesen megfelel.

És olyan jó kis este volt, hogy... na de még mit nem! Most mondtam, hogy nem fogok én itt mindent az orrotokra kötni...

Csokidiéta

Ma a kolléganőimmel feltaláltuk a legújabb forradalmi karcsúsító módszert: a Csokidiétát.

Máris sikerült kidolgoznom az alapelveket, a szétválasztó diéták példájára.

• Négy napos ciklusokban tanácsos gondolkodni, hogy ne keverjük a különböző csokifajtákat, mert az megterhelheti az emésztőrendszert. Ha pedig megterheljük a szervezetünket, fáradtnak fogjuk érezni magunkat, így könnyen lelombozódhatunk, rossz kedvűvé válhatunk. A csokoládénál nincs alkalmasabb táplálék a rosszkedv messzire riogatására, mivel boldogsághormonokat szabadít fel. Egy pipa nekem.
• A szétválasztó diéták hirdetőinek másik vesszőparipája, hogy azért nem tanácsos a különböző élelmiszertípusokat vegyíteni, mert a fogyás sok energiát igényel, mivel a zsírlebontás energiaigényes folyamat. Ezért szervezetünket fel kell tölteni energiával, melyet a csokoládé magas kalóriatartalmával eredményesen megtehetünk. Szerintem máris bőven alátámasztottam elméletem helyességét, lássuk a részleteket.

Minden napot, függetlenül az adott napon fogyasztható tápanyagoktól gyümölccsel kell kezdeni. Választhatunk csokoládéval borított almakarikát, banana-splitet fagylalt nélkül, kandírozott féligmártott narancsszeleteket, bármilyen gyümölcsös krémmel töltött csokoládét, esetleg csokiszósszal leöntött forró karamellizált körtét. Ebédre az adott napnak megfelelő csokoládéféléket fogyasszuk, vacsorára ugyanezt, csak szolidabb mennyiségben.

1. Fehérjenap - ez a nap a tejcsokoládék napja, de ne feledkezzünk el a joghurtos töltelékekről, valamint a túró-rudiról, csokis shakeről, forró csokoládéról sem.
2. Keményítőnap - remek alkalom a rizses csokoládé nagymennyiségű fogyasztására, de érdemes kipróbálni a pörkölt kakaóbabot, másnéven kakaóbabpörköltet marcipánburgonyával.
   
3. Szénhidrát nap - itt elengedhetjük magunkat és a fantáziánkat, bármilyen tésztaféle, sütemény jöhet: kelt kakaóscsiga, csokoládés rétes, csokitorta, de fogyaszthatunk csokifagylaltot, étcsokoládét is.
   
4. Gyümölcsnap - lsd. a reggeli választékot.

A méregtelenítés felgyorsítása érdekében iktassunk be néha egy-egy napot, mikor olvasztott keserűcsokoládét fogyasztunk reggel egy csipet sóval. Remekül átmossa a bélrendszert! Az erek tisztulása érdekében kortyolgassunk a megszokottnál nagyobb mennyiségű folyadékot, pl. csokoládé ízesítésű teát. A méregtelenítés első pár napjában esetlegesen felmerülő kellemetlen szájszag elkerülése végett rágcsáljuk mentolos csokoládét.

Mindenkinek sikeres diétát kívánok! :)

(P.S. Kini főszakács és főcitromfacsaró-áldozat megnyugtatására közölném, hogy a teljes bejegyzés munkaidőn túl született, fél 12-kor csak az alapötleteket firkáltam le gyorsan.)

Belvárosi dáma

Ma "vanity day"-t tartottam. Így neveztük el Leával, mikor utólag jóváhagyta a mai eseményeket - megnyugtatva ezzel háborgó lelkivilágomat -, szerintünk ugyanis minden csajnak lehet ilyenje néha-néha. Állandóan mondjuk gáz lenne, de a hébe meg a hóba belefér.
A vanity day abból áll, hogy reggel munka helyett fodrászhoz mentem, elcsicseregtem aranykezű Mariannommal két órácskát, mialatt aranyszőke bombázót varázsolt belőlem. (Nem megijedni, nem igazi szőke, csak ez az árnyalat neve. És a legsötétebb verzióját használjuk. Értitek: sötét-szőke, muhaha. De a bombázó teljesen stimmel. Cö-cö-cö. De ez is a vanity day része, hogy lehet ilyet gondolni.)
Aztán mivel délig volt szabadidőm, reggelivel egybekötött ebéd gyanánt beültem kedvenc kávézómba és ettem grillezett mediterrán paninit, meg csokis kávét. Meg még háromcsokis sütit is, és nem éreztem túlzásnak. És olvastam Sense and Sensibility-t, mert az most nagyon tetszik, és már nagyon várom, hogy Edward végre felbukkanjon újra. A filmet is meg akarom nézni, de majd csak ha elolvastam, mert abban biztos nincsenek ennyire cirkalmas beszélgetések, pedig az benne a legszórakoztatóbb. Viszont a könyv hatására tegnap átrohantam a Pride and Prejudice sorozat mind a hat részén, de csak azokat a jelenteket néztem meg, mikor Mr Darcy olyan nagyon szerelmesen néz Elizabeth Bennettre. Igen, igen, tudom, a csajok gázok, meg gyíkok, meg elképesztően hülyék tudnak lenni. De vanity day környékén kell ennyi romantika. Félek Hugh Grant nem fogja tudni felülmúlni Colin Firth ábrándozó tekintetét.
Nagyon élveztem, hogy a kávézóban is, meg a Váci utcán végiglejtve is igazi elismerő pillantásokat gyűjtöttem be - pedig olyan nagyon nagy változás nem történt velem tegnap óta, mégis úgy éreztem ma simán érezhetem jogosnak az orrom öt centivel magasabban viselését. Simán.
Most pedig felbontottam egy doboz bonbont EGYEDÜL. De végül is nem ettem belőle csak három szemet. De megtehettem volna, hogy megeszem az egészet, és ez a lényeg.

Grilles Gryllus

A tücskök (latinul Gryllus campestris, csehül cvrček) a világon a legjobban grill-partykra szeretnek járni nyáron. Ha lehet, akkor naponta kettőre. Főleg ha még hegedülni is hagyják őket.
Péntek este Timi meghívott a gárdonyi nyaralójukba, ahol pár kedves kollega-baráttal igyekeztek kikapcsolódni a hétvégén. Timi (aki nem csak jófej, hanem még a háziasszonyok gyöngyei közül is a leglelkiismeretesebb kategóriába sorolandó), Sanyi (akiről most aztán mindjárt rengeteget mesélek), Atus (aki nagyon ért a zongorákhoz, és mellékfoglalkozásként néha ciripelő ízeltlábúak pszichológusa), valamint Edus (Atus tündér felesége) már korán leutaztak, hogy előkészítsék a terepet. Kisebb kavarodás és sok-sok telefonálgatás után,-hogy akkor a társaság második fele hogyan és mikor jut le a helyszínre-, végül is sikerült nekem is elindulni szombat este felé Petivel. Ezzel el is értük a végleges létszámot, az eredeti terv szerint vasárnap csatlakozók ugyanis a főváros nyugalmát választották végül a fű- és sövénynyíróktól hangos tópart helyett.
A program teljesen Tücsök-barát volt: borozgatunk, kártyázgatunk, zenélgetünk, sétálgatunk, beszélgetünk, a fennmaradó időben pedig eszünk. Sokat.
Mikor Peti az autóba tuszkolta az egy napra szánt cuccomat, akkor kicsit elméláztunk rajta, hogy a nők miért visznek mindenhova annyi felesleges holmit. Ő speciel sietve pakolt, ezért beérte egy pólóval és egy fogkefével. Neki lett igaza, semmi szükség sokmindent vinni egy napra. Főleg, ha ott van Tücsök, akinél van plusz egy pulcsi, fogkrém, hálózsák, szúnyogriasztó spray és naptej, és mindezeket hajlandó rendelkezésre bocsátani. A fürdőnadrág hiányt már inkább nem próbáltam megoldani, attól tartok a bikinim kicsit furcsán állt volna rajta. Épp elég derültséget okozott, hogy mire visszaértünk Sanyival a reggeli tóparti sétából és bevásárlókörútból, Peti elkobozta a gitáros-ezüstfeliratos alvóspólómat, merthogy a saját tisztának hitt ruhája csokis lett. Nagy előnye az S méretnek, hogy mindenki számára egyértelművé vált, hogy nem láblógatással tölti az idejét a konditeremben. Mindezek mellett komoly önkritikát gyakorolva közölte, hogy valójában éppen német rockzenekart akar alapítani. Végül is Sanyi táskájából is előkerült egy plusz póló, úgyhogy a Tokio Hotel egyelőre fellélegezhet, nem fenyeget a konkurencia. :)

And now, ladies and gentlemen, I'm pleased to introduce you: Sanyi!
Sanyi már úgy első ránézésre is a legvagányabb fickó az Aiming For Sunday zenekarban. Tipikus szemeseálljól pasi, szerintem. Meg elég sok lököttségre kapható. Én bírom nagyon. Ő is ír remek dalokat, pl. a legutóbbit most elhegedülhettem a hétvégén jól. (Még emlékszem ám rá!) De az eddigi kedvenc szerzemény tőle az egy igazi űr-rock. Remélem hamarosan hallható lesz az is a koncerteken. Nagyon jó kis rögtönzött mini-koncerteket nyomtunk, pl. Atus szintizett, beavatva minket a kíséret-automatika codálatosz világába, Sanyi gitározott és előadtuk a Hide Away c. A4S slágert mulatós verzióban. (Szomorú A-dúrban, három feloldójellel!) Aztán meg játszottunk még It's My Life-ot is, Dr. Albantól.
Ha épp Peti kezében volt a gitár, akkor blues dalok születtek tucatjára, mindig az épp aktuális történésekről tájékoztatva.
Peti: "Mit sütsz Timi? (dudummm) Óóó, mondd, mit sütsz Timi? (dudummmm, (szün) , dudum dudum dudum dudum dudummm)"
Timi: "Lesz csirke, amit Edussal fűszereztünk, meg Atus féle tarja. (tarara tarara tarara tiiiirratirrarira)"
Peti: "Óóó, mondta Timi, és megforgatta a húúúst... (tarara tarara tarara ra bababammm)"
Vagy valami ilyesmi. A dalok közös vonása, hogy kötelező elemként mindig visszatért a szövegben, hogy "úúúúbébbbi". Illetve néha maradtunk csak ennyiben.
Éjszakára Sanyi lett a szobatársam, és mesélt nekem rémisztő esti mesét. Majdnem rémálmaim lettek, de a sztori vége felé váratlanul megjelent Micimackó, amin nem csak én mulattam jót, hanem maga a mesélő is. Így aztán áttértünk a nyomasztó álmok és kísértetjelenségek kitárgyalására. A gyerekkori táborok hangulatát idéző susmussal valószínűleg ébren tartottuk a ház többi lakóját is. Kivéve talán Petit, aki az elkobzott hálózsákommal a hintaágyon durmolt békésen a szabad ég alatt és amúgy is füldugóval aludt, hogy ne hallja a szúnyogokat.
(Sanyi nem tudja, hogy mindenképpen írtam volna róla, márcsak Micimackó miatt is, így most azt hiszi, hogy csak azért írok, mert megígérte, hogy ha szerepel a blogban, akkor nem rak le annyi húzzálmégkét-lapot az orrom elé a Solo játékban. Szóval psszt...!)

A gárdonyi kiruccanás megkoronázása a hazafele út volt, hogy magamról is írjak már valami vicceset. Petivel való ismeretségemet a kezdetektől kíséri a csokoládé, mint közös szenvedély. (Meg a zene, de ez túl evidens.) Vasárnap óta ez teljesen egyértelműen beleivódott az emlékeinkbe (és az üléshuzatba). Történt ugyanis, hogy megálltunk tankolni, és vettünk jégkrémet, ami isteni narancs-sorbet volt vastag feketecsoki borítással és sűrű csokoládékrémmel. Mennyei élmény, csak gasztronómiai lelkesedésem hevében gyorsabban olvadt az átlagnál. Azt hiszem az egyéves születésnapomra kapott csokoládétorta felavatása után néztem így ki utóljára. Tankolás ide vagy oda, a következő kútnál is megálltunk, hogy az arcomról, a hajamból, a könyökömről és a nadrágomból is eltávolítsam a bűnjeleiket. A mosdóba úgy vonultam be, mint egy műtéthez bemosakodott orvos: magam elé tartott kezekkel, nehogy bármihez hozzáérjek. Peti, a sokatmegélt gyakorló keresztapuka mindehhez angyali nyugalommal csak szokásos kommentjét fűzte: "Naggyon helyes."

***

Estére még hátravolt egy újabb grillparty, ezúttal kollegákkal. A múzeumi sípajtásokkal ugyanis mentünk volna tengerre sópajtáskodni, de mivel a társaság 70%-nak közbejött valami, így maradt a sírópajtiskodás egy vigaszbuli keretében. Sikerült újabb brutál adag salátát és csirkét eltüntetni. Az étel elkészüléséig vezető út ugyan nem volt zökkenőmentes, de legalább felejthetetlen jelenetben volt részünk, ahogy Pisti egy hajszárítóval gyorsította a faszén égési folyamatait.

Egyik szemem sír, a másik nevet

Mostanában elkapott egy kis melankólia. Ilyenkor olyan furcsa dolgokat észlelek magamon, mint például: nehezen mászok ki reggelente az ágyból, munka helyett legszívesebben csak buszoznék körbe-körbe a városban egy könyvet olvasgatva, illetve hogy az egyetlen értelmes tápláléknak a csokoládét tartom (ettől függetlenül megeszek minden utamba kerülő értelmetlen kaját is)(jójó, kivéve a kagylót meg a polipot). Vagy ott van a kötelességek hanyagolása: képtelen voltam magam rábeszélni a futásra - bár tisztában vagyok vele, hogy a mozgás nálam a legjobb ellenszer a magambafordulás ellen - a héten ellógtam egy németórát, mert meggyőztem magam, hogy sokkal hasznosabban töltöm az időt, ha Marcsival együtt kottázom azt a rengeteg hanganyagot, amit sűrgősen meg kell tanulnunk. (Valójában egyszerűen SEMMI DE SEMMI kedvem nem volt próba-szóbelizni. Még fél tábla narancsos milkacsoki után sem.)
Na ezek után ma tele lelkifurdalással direkt jóval korábban megjelentem az Osztrák Intézetben. Gyorsan befizettem a vizsgadíjat, hogy véletlenül se gondoljam meg magam. Úgyhogy nincs visszaút: június végén írásbeli, július elején szóbeli. A lelkiismeretfurdalás főleg annak szólt, hogy utolsó óránk volt, ami ugye hagyományosan laza kacagós-kajálós-játszós óra, ergo megúsztam a próbavizsgát. Ha! Én kis naív. A tanárbának semmiféle lelkiismeretfurdalást nem okozott, hogy vizsgával kínozzon, míg a többiek scrabble-t játszottak.
Első feladat: kínos, magyarázkodós telefonbeszélgetés. Ez pipa, jól ment, max pont. Második: kép választás és a választás megindoklása. Képtelen voltam normális észérvekkel alátámasztani a döntésemet azon kívül, hogy nekem az jobban tetszik. Paff. Mínusz egy pont, node sebaj. Kiselőadás téma: energiafelhasználás, energiatakarékosság. Piha! Mit nekem ilyen laza téma, hát már annyit beszéltünk környezettudatosságról meg energiaforrásokról... Hát kérem, úgy szakítottak félbe és pontoztak le a sárga földig, mint annak a rendje! Még az ötven százalékot sem bírtam összeszedni, nemhogy a minimális hatvanat. Brüüüh. Nem kicsit vagyok elkeseredve. A másik két szóbelizőt is meg kellett hallgatnom, mert bezzeg nekik milyen jól megy, figyeljek csak oda! Aztán még elém toltak egy nyelvtani tesztet, hogy töltsem ki, mert ez alapján fogják eldönteni, hogy ki kapja a csoportból az ötven százalékos kedvezményt a következő tanfolyamra. Agyilag citrom voltam (hogy egy intelligens általános iskolás koromban preferált szófordulattal éljek), baromira nem érdekelt az egész, ráadásul nagyon nehéz teszt volt, néha a választható válaszok háromnegyedét sem értettem. Egy darabig próbáltam logikázni, aztán már csak karikáztam a kb. elfogadhatónak tűnőt. Na, vajon, ki kapta az kedvezményt? Na ki? Ráadásul az egyetlen 50% feletti eredményt sikerült elérnem, ha jól értettem. Komolyan nem értem magamat néha. Beszélni meg miért nem tudok normálisan? Na mindegy, lehet, hogy ha már így alakult, beiratkozom egy egyhetes intenzív előkészítőre a vizsga előtt, féláron. Mert ha törik, ha szakad, le akarok vizsgázni. Punktum.
Hazafelé azért fel kellett dobni még egy kicsit magam, úgyhogy a Deák helyett a Bazilika felé sétáltam, és meglátogattam a frissen felfedezett fagyizót. Kértem epret meg mogyorót, és kaptam ici-pici pohárban ici-pici adagot, de pont elég volt a kellő endorfin szint eléréséhez. És persze mennyeien nagyon-nagyon eper és mogyoró íze volt! (Lássátok fijúk, ilyenek ám a nők: kicsi, de minőségi dolgokkal is le lehet őket nyűgözni!) A fagyi miatt a további séta mellett döntöttem, és átbaktattam a Lánchídon. Ott aztán eszembe jutott, hogy még mindig jajjdeszép ez a város, meg hogy erről már írtam egy dalt, amit el akartam küldeni egy júliusi városdalíró dalversenyre, csak még mindig lusta voltam átpofozgatni, meg felvenni. Aztán hazaérve első dolgom volt futócipőt húzni, és bár megint fel akartam adni az első km után, végigrugdaltam magam az egész körön. Ilyenkor egészen hősnek érzem magam.
Szóval alakulok.
Valamint eldöntöttem, hogy a portugáloknak fogok szurkolni szombattól. A focit ugyan nem szeretem, de az EB mókás, lehet nézni nagy kivetítőn, barátokkal, sörözés közben, vagy otthon lecsóval. Majd szervezek megint lecsó partyt. Egyszer már volt ilyen nálam, akkor jól elvesztem a konyhában, és lemaradtam az egész döntőről. Ellenben KrénAndival remekül szórakoztunk paprika darabolás és palacsinta-sütögetés közben. Ideje megismételni. :)

Extra gasztro kínzatás...

Jajjistenem! Végem...
Cacao d'Oro
...és akinek önmagában ez nem értelmezhető, olvassa el hozzá ezt:
Tejben-vajban blog
A halálos veszedelem ellenére köszönet Kininek. Ezért is, meg az előző kommentekért is. :)

Fátylat rám...

Beszámoló március 28-29-ről:

A péntekem elég mozgalmasan telt. Munkahelyen rövid, de pörgős napom volt, utána meglátogattam és felköszöntöttem apukámat, akivel egy nap van a szülinapunk, és akit ennek örömére hazaengedtek a délpestiből. Elég sok makacsságot örököltem tőle, és én sem szívesen járok orvoshoz, de talán nem jut majd eszembe lábon kihordani egy tüdőgyulladást, ezzel kockáztatva egy infarktust is. Így utólag már ő sem rajong az ötletért.

Azért miután felsoroltuk neki az orvosi utasításokat, hogy mi mindenről kell lemondania a jövőben az egészsége érdekében, mindjárt fel is borogattuk az épp megkezdett stresszmentes életét, mivel a torta mellé habként a hugicám gyereket vár, én meg jól férjhez megyek. ;)

Este Marcsiékkal a Repetasarokban boroztunk meg vacsiztunk. A főnek tűnő pincér kifejezetten jófej volt, ajánlom a helyet. Aztán jött a várva várt szülinapi Aiming koncert, amin jó sokat pattogtam, kiabáltam az ismerős számokat, az újakon meg ámultam-bámultam, aztán mindenért jól megszeretgettem a Nánási fiúkat, mert megérdemlik.

A koncert után áttaxiztunk a Renegade-be, és csak a Blokk buli első blokkjáról maradtunk le, kettőre még ugrálhattunk. Marcsihoz, MarcsiÉvijéhez és hozzám csatlakozott időközben az énÉvim, plusz Bálint. A Blokk tagok meg rögtön azzal fogadtak, hogy istenéltessen és gratulálnak az eljegyzéshez. Már az első szombatot is kiválasztották, mikor nincs koncertjük és Gabónak lesz ideje elvenni feleségül. Szeptemberben. Most még messzinek tűnik, de ismerem én ezeket a nyarakat, hipp-hopp elmúlnak. Még koncert közben is jófejek voltak, játszottak nekem Walkin on Sunshine-t meg Proud Mary-t.

Szombat reggel valahogy feltápászkodtam, 10re mennem kellett próbára, mert kora délután játszottunk a Fringe-en és nem is késtem olyan sokat. Kicsit hajcsárkodós hangulatban voltam, én rugdaltam a bandát, hogy pakoljunk már, együnk, induljunk… A Millenáris felé a kocsiban bömböltettük Bálinttal a Vértévét, szokja csak a budapesti közönség. :) Sajna egy idő után lemerült az mp3 lejátszója. A koncert meglepően jól sikerült, volt sok néző, jó hangosítás (köszi Lufiii!!!), jó hangulat. Az egyik saját dalomra nem voltam túl büszke, mert abban gitározok, és egyre bénábban, de megnyugtattak, hogy jól áll a fehér Squire.

Délután kicsit pihiznem kellett volna, de helyette a Fringeről haza beültünk a Csészényi Kávézóba, ami az egyik kedvenc helyem. Most végre volt a specialitásuk, a sárgarépakrém pirítóssal, amit már nagyon régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom, a recept persze titkos, de annyit sikerült kikövetkeztetnem, hogy reszelt répa, reszelt füstölt sajt és adagonként több gerezd reszelt fokhagyma lakik benne, valami majonéz-szerű szószban, aminek a fűszerezését teljesen elnyomja a fokhagyma. Ittam arisztokraták forró csokiját is, fehéret, ami attól arisztokrata, hogy rumos mazsolák csücsülnek a pohár alján. Nagyon rumos mazsolák, akiknek majdnem van esélyük feledtetni a fokhagymát a répaszószban, de aztán mégsem.

Volt nagy rohanás Malac próbára, mert még gyorsan egy vokált is meg kellett néznem velük a „szokásos” roma bazseválás mellé. Tetszett nekik a hangom a Vértévében, úgyhogy besegíthettem az új dalukba, a Shop Ska-ba. Gödörben a Move! koncert határozottan jól sikerült. Remélem a szent célt is megfelelően szolgálta az esemény. Én sok gratulációt begyűjtöttem a fellépők/szervezők oldaláról, mely szerint mennyire jó ötlet vegyíteni a ska-t és az ír népzenét, meg milyen jó kis pörgős nótát hoztunk össze Boogie-ékkal.

Másnap Prágában megtudtam, hogy ott minden kávézó tele van írská-val, hehe. Ugye micsoda frappáns átvezető a hosszas beszámolómhoz az eljegyzési turnénkról?

Szüli-hét nyitány

Tegnap megkezdtük a Nagy Szülihét programsorozatot. Ez gyakorlatilag mindennapra egy (vagy két...) bulit takar, és már a tegnapi is kapásból felért kettővel... Történt ugyanis, hogy miután egy-egy hatalmas bögre mexikói chilis-mézes forró csokival megkezdtük önmagunk szerény ünneplését, legurultunk Baracskára, ahol a Faluházban a Faluház igazgatója, Vasvári Béla (lásd még: Szpész Dzsem) hatalmas bulit szervezett a Méta együttes 25. szülinapjára. Merthát a Müpa az persze egy nagy dolog, de kell egy kis közvetlenség is. Mi főleg azért mentünk, hogy játszunk egy kis ír zenét az ír zenekarnak, de szerencsére ők kihagyták a bulit végül. Ezzel nagy kő esett le a szívünkről. Nekik is, csak ők nem is sejtik.
A Faluházban összesereglett egy csomó zenész, és mindenki igyekezett egy kicsit produkálni magát. Mi eleinte inkább táncoltunk: ír táncot, délszlávot, rockyt, mikor mi szólt éppen. Kicsit a SpaceJam is színpadra lépett, de legnagyobb sajnálatomra tényleg csak pár szám erejéig. Még a Büszke Máriát sem játszottuk el, helyette Whiskey in the Jar-t énekelt a Henrik (MÉZ). Persze a Tavaszi szél fisz-mollban nem maradt ki. :)
Fél tízkor le is akartunk lépni, mondván, hogy fáradtak vagyunk, másnap munka, stb. A kijáratnál először Nagy Zsolt tartóztatott fel minket, a Métából. Kicsit áradozott, hogy micsoda sokoldalú csajok vagyunk mi, előző este csak azt látta, hogy ott álldogálunk csendesen a színfalak mögött, aztán kiderül, hogy táncolni meg zenélni is tudunk... Addig-addig jópofiztunk, míg Salamon Bea, a Méta prímása is belénkbotlott, és rögtön felháborodott, hogy ilyen korán le akarunk lépni. Megszeppenve visszakullogtunk a nagyterembe, koccintottunk vele az ünnepre való tekintettel, és a felestől mindjárt kedvünk támadt egy kis jammeléshez. Vagy egy órán át jáccottunk írt, meg bluegrasst, bluest, ami jött. Ott volt a Pintér Zsolti is, akit még évekkel ezelőtt a Kentucky Publix nevű zenekarban hallottunk. Őket mondjuk csíptem nagyon. A lényeg, hogy volt nála mandolin, Gabónál meg gitár, aztán ide-oda cserélgették. Na, ilyen mindenki mindent bele zenélést többet kéne tartani. A végén hagytuk a Métát is érvényesülni, aztán meg sunyin leléptünk fél tizenkettőkor.

Früüüh Stück

A reggeli az fontos dolog. Én többnyire otthon elhanyagolom, mert ahhoz nem az utsó utáni percben kéne felkelni, és valami tízórai féleség lesz belőle, amit már a munkahelyen fogyasztok el, összemorzsálva a klaviatúrát. Néha csak délre sikerül az utsó falatra sort keríteni, mikor már rég az ebéden kéne gondolkodni. Mostanában már próbálok minél több felderítő forró ital lelőhelyet felderíteni, ahová reggelente be lehet ugrani útközben. Ma jó korán elindultam, ezért volt időm morfondírozni, hogy honnan is szerezzek reggelit. Gabó aszonta, hogy ilyen szép napsütéses reggel csakis a kedvenc helyemre érdemes menni. Reggeli szempontjából a kedvenc helyem igazából bármelyik vitorláskikötő a Balaton körül, mert nyáron isteni bundás kenyereket és ham&eggs-eket sikerült elpusztítanunk vízreszállás előtt. De most még messze a nyár, és ez Budapest, a város, ahol nincs túl nagy választék reggelizőhelyből. Akad, de az meg többnyire drága. Ma viszont ez sem érdekelt, és amerikai módira adtam a fejem, bagelt ettem fehércsokis tejeskávéval. Valami isteni volt. Coffeeshop Company. Kötelező bűntetthely.
Ha nem lett volna még elég hab a kávém tetején, a Múzeum körúton sétálgatva naagy-nagy plakátokon kívánt nekem tisztelettel boldog nőnapot a polgármester úr.

Annyi minden...

Boldog márciust mindenkinek!

Ez a kedvenc hónapom, mert ez már tényleg tavaszi hónapnak számít, meg ugye szülinapom is lesz, és a húsvét is közeleg. Erről jut eszembe, hogy ma nyílt a Mezőgazdaságiban Húsvét kiállítás és vásár. Így látatlanban is ajánlom, de majd elmegyek megnézni, és akkor majd méginkább.
Na nézzük csak, mi minden is töjtént.
Csütörtök este bentmaradtam a Szépműben Múzeum+-ra, mert jöttek be a barátosnéim. Váradi Emesével, a volt Karinthy-s rajztanárunkkal kitaláltuk, hogy egyszer összeszedjük az osztályból a volt kézműves-szakkörös emberkéket, és beülünk a jazz-szalonba dumcsizni. Ha már itt tartunk, Emese kiállítását is ajánlom: Japán kert a címe, március 14-ig látható a FISE galériában (V. ker. Kálmán Imre u. 16.). Gyönyörű dolgokat fest selyemre. (Ma ilyen LINK napom van, hehe.) Eljött még Cleo is, aki a sülve-főve barátném volt gimis éveim alatt, csak aztán messze sodort minket az élet vihara. Szerencsére mióta hazajött Angliából megint egész sokat látom. Hiányzott, határozottan, mert megismételhetetlen személyiség. Mint a legkedvesebb barátaim általában. :) Valamint eljött Ági, csak későn ért oda, úgyhogy végigrohantunk a Medici kiállításon, alig figyelve a műtárgyakra. Helyette kitárgyaltuk Fenyő Ervin tanár urat (neki lassan külön bejegyzéscímkét kell nyitnom), akivel bejártuk anno Észak-Olaszországot, és fel sem fogtuk igazán, hogy micsoda kincseket és nevezetességeket mutogat nekünk. Ahogy azt sem fogtuk fel, csak már érettségi után, hogy nemcsak magyarórákat tartott (sőt igazából semmi köze nem volt az óráinak a klasszikus értelemben vett irodalom-nyelvtan órákhoz... nyelvtant pl. max. akkor vette elő, ha már túl sok volt a dolgozatainkban a helyesírási hiba), hanem megtanított minket gondolkodni, és a saját gondolatainkat felismerni, felvállalni és érthetően és mások által is élvezhetően megfogalmazni. És az egyik legjobb példakép volt ahhoz, hogy merjünk egyediek lenni. Mégha kicsit extrém is. Hamarosan Ági kreatív műhelyét, a Made By You-t is meglátogatom. Sokat mesélt róla, hogy hogyan is vált ez az álma valóra, és nagyon tetszett az elszántsága. Én akkor röpködök így, mikor valami zenével kapcsolatos sikerem van. Asszem a múzeumos nőcis-estét meg kell majd ismételnünk, egyrészt mert nem tudott eljönni mindenki, másrészt mert hihetetlen felemelő élmény, hogy micsoda nők lettünk. :)
Csoki ügyben fejlemény: ma a Savoya Parkban levő mexikói étteremben ebédeltünk, ami az egyik kedvenc helyem, és ott is olyan a forró csoki, hogy hajajj, sűrű és igazi (nem flakonos!!!) tejszínhabot tesznek a tetejére, és a csilis változat az nem ám szárított csilipor, hanem mézbe áztatott csilipaprikát hoznak a csokihoz, és mindenki magának ízesítheti tetszés szerint. Jajj, nagyon isteni volt! Csak előtte teletömtem már a pocakom csirke fajitával.
Aztán voltam ám még bulizni is tegnap, a Renegade-ben (Lurdy Ház), ahol a Blokk Együttes játszik kéthetente, akik a siófoki Spagetti Házból lehetnek ismerősek, és mondjuk, hogy a második kedvenc partyzenekarom. :) (Azért lojális vagyok én az Űrlekvárhoz, merugye ott a Práudméri, meg Longtréjnráning, bár a Blokk meg jáccik Walkin' on Sunshine-t... ööö...) De hiába is klikkelgettek még az oldalukra, abból nem derül ki, csak a nagyon szemfüleseknek, hogy mostanság már a Kaszigabó a billentyűsük-énekesük, aki ettől még nekem mindig #1 gitáros pasi marad, aki a világon legszebben játszik Annie's Song-ot John Denvertől. Vagy nagy kedvencem volt még a szóló-repertoárjából az No Woman, No Cry - I can't Help Falling in Love - With or Without You egyveleg. Ez így egy számban. (Wise man say: no woman, no cry... stb.)
Na itten vagyunk koncert előtt, - az aggódó google-userek kedvéért - szemmel láthatóan boldogan:


És igen, vannak szép lüke pólóink. Gabó swaroski kristályos Guns pólójára nagyon fog irigykedni a nagyobbik unokahugom, az én nagyon cicás My heart beats for You feliratomra meg a kisebbik. És amilyen vicces partykon játszik a Blokk, egyszer még lazán beléjükbotlunk.

Kávé reggel

Ma úgy terveztem, hogy beugrok munkába menet egy jó kis forró-csokiért a Manuel kávézóba Ferenciek terén. De az egy kiszámíthatatlan hely, hol nyitva van, hol nem. Pedig a Manuel-es forró csoki, az mindent überel... Bájdövéj, Marcsival hálásak vagyunk minden infóért, ha tud még valaki jó forró csoki lelőhelyet. De gyorsan, mert mindjárt nagyon meleg lesz, és vége a szezonnak!
Node, valami ébresztő kellett, mert tegnap koncert volt sokáig (ISTEN ÉLTESSE A GALLOWGLASS-T, MEGÉRTÜK AZ 50. KONCERTÜNKET!!!), és amúgy alig alszom mostanában, mert rengeteg mondanivalóm van a K&H Banknak, :D és amúgy is, mert jókedvem van, és arra rá kell dolgozni. A Petőfi utca elején meg pont nyílt egy Coffee Heaven, és van csokis kávéjuk (Mocha), rengeteg tejszínhabbal, meg még nyitva is vannak. Kész luxus. :) Ajánlom szeretettel a fotós-zenész kollegának. :)