16 tonna

Hát kb. ennyi adósságom van már felétek. Igyekszem röviden és tömören összefoglalni, hogy mi minden is történt/történik/fog vala történni mostanában.

Először is utólagos kellemes húsvéti ünnepeket kívánok. Idén először viaszolt és batikolt tojásokat festettem, igazi írókával, mint a népi iparművészek. Nagyon jópofa dolog. Jövőre majd kicsit több időt hagyok rá. (Haha.)

Etussal voltunk színházban, és megnéztük az Asztalizenét a Radnótban. Vannak benne nagyon jó beszólások, de azért az egész inkább kiábrándító. Az is akar lenni. Flancos budai minimál design étterem, korántsem mintaférj tulajjal, és az ő flancos elfuserált de legalább sokat fogyasztó vendégei. Eléggé aktuális darab, tavaly télen játszódik, egyik fő szereplője a 2006-os augusztusi vihar, ami elsöpörte a tüzijátékot. Másik főszereplője Csányisanyi, aki az elején nagyon gyérül kezdett, de ahogy megjelentek a többiek, máris sokat javult. Szóval monológot nem bíznék rá, de társaságban sziporkázik. Nagy Ervin (aki még azóta sem mert felkérni egy duettre) meg olyan so-so. Kicsit jobban belehalhatna, hogy elbaltázta a házasságát. Ejnye, Ervin! Azért lényegében mindenki nagyon menő próbál lenni, közben pedig épp elég szerencsétlen. Etus meg is állapította, hogy a színpadon flangáló négy nő közül képtelen lenne választani, annyira nem az ő esetei. :) Viszont mindkettőnknek feltűnt, hogy nagyon egykedvűen hajoltak meg a végén, alig-alig mosolyogtak, mintha elegük lenne az egészből, vagy mintha a színfalak mögött kaptak volna valami rossz hírt... mindenesetre ez kicsit elvett a színház varázsából.

Engem azért feldobott, hogy Etusdrága hozott sok-sok kupakot, meg mentolos csokit. :)

Tegnap a Müpában a Méta együttes jubilált, és mivel meghívtak egy igazi, élő ír zenekart is, ezért kaptunk backstage belépőt Marcsival, cserébe meg tartottunk egy kis ír táncházat a koncert után. Kicsit későn volt, és jó fáradtak voltunk, de azért középkategóriásnak elmegy. Mégiscsak a Müpa. És egész jól érezték magukat az emberek, mégha kicsit bonyolultra vettük is a figurát. Nehéz negyed óra alatt hiteles táncházat összehozni. Márpedig egy igazi ír zenekar előtt nem szedhettem elő a kamu körtáncainkat. Így kicsit káoszos volt, de legalább hasonlított az igazi ír sortáncokra. Ja, és csoda történt, még Gabó is táncolt. :)

A koncert amúgy nagyon tetszett, egy-két apróságot leszámítva. Pl. szeretem nagyon a blues-t, de kicsit túlzásnak érzem, mikor Takács Tomi és Ferenczy Gyuri egyszerre üvöltik a mikrofonba, hogy Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem... (Ez már csak azért is fáj, mert ezt olyan szépen feldolgoztuk anno a Grínfilccel, egy ír szerelmes dalba vegyítve.) Az est két legjobb poénja az volt, mikor ír szteppes barátaink produkciója láttán (Barbbííí, Mirííí, Ágííí, Józsi meg Peti) Novák Péter porondmester közölte velünk, hogy egyszer szívesen koreografálna egy ilyet zergékre. A másik Marcsi megjegyzése az én dühöngésemre, hogy Radics Ferenc milyen vérlázítóan jól hegedül: "Még szerencse, hogy nincs köztük fuvolás, különben kisebbségi érzésem lenne." Mondtam neki, hogy az már egy komoly szint, ha egy cigányzenekar mellett kisebbségi érzése van. :)

Itten táncházat próbálunk verbuválni, háttérben a Cathal Hayden és a 4menandadog ír zenekar (valamint Perger kollega fotomasinával...) :