Sirám

Vajon a háztartásbeli foglalkozású, otthonülő, gyerekeket nevelő, már kora délutánra csilli-villire kitakarító, ripsz-ropsz háromfogásos ebédet főző, fél óra alatt csodasütit sütő, mindent-maguk-varró, kreatív hobbijuk terén utolérhetetlen kézügyességű háziasszonyok is odaégetik a pörköltalapot, vagy csak az egész héten dolgozó, többnyire hat-fél hét de néha fél nyolckor végző, utána még próbára rohanó, péntekre hullafáradt, reggeli óta semmit nem evő, a metrón majdnem állva elalvó, nagy szatyrokkal hazatámolygó, remegő lábú, alacsony vércukorszintű, a megmentőnek szánt kávéjukat a pultra és a konyhapadlóra borító, a gulyásleves mellé kísérőnek szánt sörkorcsolya hozzávalóinak mennyiségét ügyesen elfelező - kivéve a tejet, így hát mégiscsak óriás adag tésztát dagasztó és nyújtó és tekerő és kisütő, idióta, hozzám hasonló kétbalkezek képesek ilyenre? Ugye nem? Ugye neeeem? Mert ha igen, akkor nincs igazság és feladtam minden reményt. És oda a szép irreális jövőképem is.   

Tücsökörségek

Tegnap meglátogatott a fogadott öcsém (aki zenész, sőt-mi-több, igencsak foglalkoztatott ír fúvós és skót dudás), meg a csaja (aki - nahát, nahát - szintén zenész). Csip-csirip-csevegtünk mindenféle csip-csup zenei témáról, például arról, hogy éppen ír dobot, azaz bodhrant szándékozik venni. Én meg prüntyögtem valamit a bodhran helyes karbantartásáról, amit elvileg néha ápolgatni kell dubbinnal, ami marhazsír, de én véletlenül blubbert mondtam, ami bálnazsír. Ezen jól elmókáztunk, hogy minek is nyírnánk ki egy egész bálnát, azért, hogy egy tégelynyi bálnazsírhoz jussunk, aztán eszembe jutott a megoldás:

BÁLNA SZÉPSÉGSZALONT KELL NYITNI!

Mekkora üzlet lenne! Gondoljatok csak bele! Felkel reggel a bálna, belenéz a víztükörbe és aszondja:

-ÚRISTEN! ÚGY NÉZEK KI, MINT EGY BÁLNA!

És akkor elmegy a víz alatti szépségszalonba, egy kis zsírleszívásra. Mi meg eladjuk a bálnazsírt éhes és fázó eszkimóknak, kérges tenyerű halászoknak, meg idióta ír zenészeknek. És mindenki happy. 

Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott eszébe senkinek...

Szabadság

Ma reggel háromnegyed tízkor könyörögtem ki magam az ágyból. Még akkor is úgy éreztem, hogy kell egy adag koffein, hogy valamelyest magamhoz térjek, úgyhogy kibotorkáltam a konyhába, kitöltöttem a maradék kávét, beledobtam két kockacukrot és nekiálltam megmelegíteni.

Tizenöt másodperce zúgott a mikró, mikor leesett, hogy tizenöt másodperce bámulom a bögrémet, benne a hideg kávéval és a cukorral. Melegedni a Luczi üres kávébögréjét tettem be, amit a mosogató mellett hagyott...

Szerintem rám fért már ez az elkövetkezendő két hét szabi.

25%-os évforduló

A Tücsök végtelenül romantikus. Elmondhatatlanul. De azért mégis elmondja, mert felmerült benne a gyanú, hogy mégsem az, csak próbálkozik vele.

Először is, fejébe veszi, hogy 3 hónap már elég komoly időtartam ahhoz, hogy megemlékezzen róla. Amúgy nem mániája havonta ünnepelgetni, de mostanában már az is önmagában ünnep, hogy nincs semmi dóga aznap este, úgyhogy kihirdeti az Egy Szem Érintettnek, hogy márpedig. 

Aztán jó sokáig dógozik aznap, de azért kicsit töri a fejét közben, hogy akkor már mit is főzzön este, ha már. (Homár? Nem, azt mégsem.) Kicsit bonyolítja az ügyet, hogy a Tücsök azt is a fejébe vette mostanában (és ezáltal az őtet minden idinyótaságában támogató Egyetlenszem Érintettje is), hogy délután négy után nem eszik szént meg hidrátot. Így az odaégetett pirítós vízzel nem opció. Ezért kikéri néhány hozzáértő ismerősének véleményét, majd a fejében uralkodó receptkáosszal jó későn elmegy bevásárolni. Máááár baj van, itt az elején, kéremszépen. Rule #1: Sosene eresszünk be nőt szupermárketbe, ha túlórázott. Mert kérem nyűgös, és akkor VÁSÁROL, mert az nyugtatólag hat rá. Úgyhogy kezdetnek a Tücsök szépen felvásárolta a ződségosztályt, mert Egyetlen Szépszemű Érintett szereti a ződséget. Vett a Tücsök cukkinit, jó sokat, mert hátha töltött cukkinit akar csinálni, meg vett gombát, mert az mindenképpen kell, meg úgy gondolta, hogy nem ártana egy kis saláta, ha mégis inkább a Kini által javasolt csirkebatyut süti meg, mert akkor szépen lehet rá tálalni, aztán kell alma, csak úgy, mert majd sajttal jó lesz rágcsálni CxHy-mentes délutánokon, sajtot úgyis kell venni sokat, mert hátha Hugó féle sajtos rakott csirkemell lesz ebből a véletlen folyamán, megakkómá juszt is piros kaliforniai paprikát, pedig a Kini sárgát mondott, de abból épp készlethiány van, meg egy kis magkeveréket a salátára és friss rozmaringot, mert ha mégis csirke, akkor az Kini szerint alap. Hát és akkor ez még csak a ződség osztály, nem említve a további tejszín-, citromtorta ízű puding- (Egyetlen Szívesenérintett szerint idinyóta elnevezésű találmány), reggeli péksütemény-, sajt- és végüliscsirke-hegyeket, amiket ezután pakolt a kosarába. Kicsit sem vót gyanús a Tücsöknek, hogy leszakad a kosár füle, vagyis ennyi cuccot az életben nem tud belegyömöszölni két - amúgy is hiú, hiszen pár kiló plusz miatt diétázó - ember gyomrába. 

Ha az összefüggést nem is bírta átlátni, azért a kosár súlyát érzékelte, ami csak rádolgozott az amúgy is nyűgösségére, de ekkor megadta magának a kegyelemdöfést.

Beállt a boros részleg fehérboros oldalára bort válogatni. Rule #2: Sose bízzunk ilyet zaklatott lelkiállapotú nőre. Merhogy.

A Tücsök alapvetően - önmegítélése szerint kissé snassz módon - szereti a Cserszegi Fűszerest és az Irsai Olivért. (KI AZ AZ OLIVÉR??? - kérdezné erre Egyedembegyedem Tettenért, illetve Hányszor kell még elmondanom, hogy a BOR az VÖRÖS? - gondolja szakértő Doneszkó barátunk.) Na de most különleges az alkalom, Irsaiból meg amúgy sem volt a Tücsök kedvence, úgyhogy próbált találni valami mást. Például Somlóhegyi Furmint. Abból sem volt a bevált, úgyhogy irány Tokaj. Teljes kétségbeesés. Mert vajon, az amúgy is majdhogynem félédes jellegű száraz furmintból érdemes-e édeset venni? És ha nem, akkor érdemes-e inkább valami Szamorodnit? És egyáltalán, Tokajból bármit is egy boltban, ha eccer úgyis össze-vissza hamisítják? Akkor viszont Egerből fehéret? Nooormális? Így hát  negyed óra tépelődés és árukészlet-szkennelés után a Tücsök felhívta Etust, aki már volt borszakértő tanfolyamon. Aszondta az @us, hogy ha Tokaj, akkor nyugodtan lehet Szamorodni, amúgy Sauvignon Blanc. De a Tücsök inkább Örömködni akart, mint Szamodorni, a Sauvignonban meg inkább akkor bízik, ha Etustól kapja. Úgyhogy 25 perc után végre felhívta a Bárcsakmárotthonlennénkegyütt Egyetlenét, akivel fél perc alatt eljutottak a status quo-ra:

- Nem bírok dönteni. Te mit innál szívesen?

- Mondjuk bort?

- Jójó, én is erre gondoltam, de milyet?

- Most mihez is választok?

- Hát valami csirkés kajához.

- Mittomén, mondjuk Cserszegi?

(Amúgy igen, igen, kedves Olvasó, jól látja a szemivel, amikor a Tücsök mérges magára, akkor következetesen egyes szám harmadik személyben mesél magáról.)

   

Ezekután a Tücsök hazament és Egyetlen Nemiséhes segítségével gyorsan belevagdosta egy nagyobb tepsibe a cukkinit, a csirkét, a sajtokat, a gombát, némi hagymát és paprikát, valamint a rozmaringot, szórt rájuk egy kis sót meg borsot, letakarta fóliával aztán bevágta a sütőbe és leült Futurama filmet nézni.

A kaja lassan, de biztosan elkészült a film közepére (addigra legalább mérsékelten megéhezett mindenki), egészen fincsi lett, de azért nem egy hűdevalami, majd mint aki jól végezte dolgát, a Tücsök úgy elaludt a film második részén, hogy csak na. Még a pohár Cserszegijéből is alig ivott. (Szánalmas, én tudom, dehát ezek össze-vissza rohangáltak az időben, már mindegyik szereplőből volt vagy három, túl fárasztó volt követni...)

Csak reménykedni tud a Tücsök,  hogy egy 100%-os évforduló megszervezéséhez és kivitelezéséhez 100%-os önmagát lesz képes prezentálni.  

Újabb nagyon fárasztó

Sosem engednék biológus végzettségű biliárd mániás egyedeket szóvicceket gyártani, mert ilyen végeredménnyel járnak:


Mi ez?

Koccinella sexpunctata

(Nos, a legszebb, hogy csak biológus végezettségű biliárd mániás egyedek tudják ezt dekódolni.)

Napi agymenés

Hogyan tömörítsünk tücsköt?

Átlagos reggel

Épp rekordot döntögettünk kómás fejjel elkövetett tejeskávé-szürcsöléssel egybekötött lekvárosüveg-bámulásból. A lekvárosüveg a címke alapján korábban egészen más posztot töltött be, de így járt.
-"Tecso Party mix. Vegyes vágott savanyúság." Ezek szerint ebben az üvegben bulizott az uborka a káposztával?
-Aham. És nyilván acid jazzt hallgattak.

Izé...

Namost nem mondom el inkább, hogy egy fél borsos camembert vacsoráztam egy csomag csilis földimogyoróval. A munkahelyemen. Ráadásul.
Amúgy nincs időm írni sem. :(
Meg hímezni. :(
Meg zenélni, leszámítva úgy minden második próbát. :(
Inkább csak élek, néha az sem árt. :)
(Ja, meg dógozok.)

Néhanapján borzasztó szóviccekkel kínzom a környezetemet...

Tegnap pl. megállás nélkül. Szegények. Lassan mindenkinek dudor nő a homlokán, annyit csapkodják miattam a falnak...
Pedig én csak szerettem volna hóembert építeni, hogy legyen egy csinos kis hhhhavatárom. :(

Idióta új szmájlikat talál fel a Tücsök c. rovat

˙( .)

(= egyik szemem sír, a másik nevet)

Jocóval ne törődj!!!

Hát akkor beszámolás indul, John-Paul-George-Ringo...
...akarom mondani, öt-hat-hét-éééés!

Igazábólképtelenségvisszaadnieztazegészetmertannyiraegyedivolt

akoncerthangulatmegugyemikvázicsakelőzenekarvoltunknemis

mivoltunkalényeghanemutánunkaBoogieMammamegaYellowSpots

despecielőketmárnemisláttammerthazafuvaroztakidőközbenígy

nemhallottamaFeriaszadistacíműslágertsemegahovalettatévéhovalett

atoalettetellenbenaBoogieékteljesenidinyótákvoltakaszínpadonmintahogy

mindigszoktaklennidemostmégtízévesszülinapjukragyártottakmaguknak

egypapírpockotésaközönséghajátvagdostáklehogyszőrelegyenmeg

mástisdeaztinkábbelsemmesélemviszontaDánakélőbenvágtákleahaját

hajvágógéppelnaazsevoltsemmiMarcsivalmimegúsztukahajvágást

csakaVértévétkelletteljátszanunkdeazelégjólissikerülthöööööööö

hhááááááááááhbocscsaklevegőtkellettvennemszóvalBoogiekirályvolt

előttemegaMalackátnemiskellméltatnomegyszerűennincsenekrá

szavakfőlegahegedűscsajnaazaztánelképesztőenjónőmegjólábai

isvannakbárnemistudommiérthivjákhegedűsnekmikorcsakegy

számbanjátszottatöbbibenmegtátogmegriszáljaafenekétjameg

aztánelképesztőmilyenpofátlanszexcentrikusszövegeketénekelnek

háthovatartezavilágbezzegamiidőnkbenilyennemvoltszegényJocó

velemegnemtörődiksenkiaztánmegvanezamásikújszámabringázós

naebbenmegakisgádzsirákontrázikkonkrétanhátnemnormálisazon

alyukashegedűnaztsetudjaeszikevagyisszákanépzenétgrrmeg

egyáltalánholvannakmármanapságakontráskerékpárokmicsoda

elmaradottnótaezkéremnodeköszönjükRichinekavideókat

amiketmeglehetnézniajútjúbonittazErnőtmegittenadepicittyetmár

nagyonváromafotókatnakíváncsivagyokkibírtaeztvégigolvasni

mertmégénsemigazándeakitartóaknakigazánköszjóccakát.

(Ja, ez itt egy koncertbeszámoló volt tegnapról. Nem, nem tűnt el a space a billentyűzetemről, tényleg hülye vagyok.)

Sicc

Ma hazafelé jövet átfutottam egy fekete macska előtt az utcán.
Na, most akkor vajon mi lesz?
:D

köz, vélemény, kutat, ás

Felhívott ma Bálint, csevegtünk össze-vissza, majdan egy téma kapcsán aszonta, ha önértékelési problémáim lennének, kérdezzek meg sok embert, hogy mi mindent volnának hajlandóak feláldozni, ha cserébe a képességeim akár csak szerény hányadát birtokolhatnák.
Szóval? :)

444

Tippeljetek, hogy ez meg mi?

1. Az Írországbeli Armagh város St.Patrick általi alapításának éve
   
2. Pál C. Ika, a híres japán származású magyar rajzművész, a miniatűr-minimál-art irányzat jeles képviselőjének "Három primabalerina deréktól lefelé" c. alkotása
3. Újabban a Lighthouse zenekar remekbeszabott felhangoló koncertjein a normál zenei A hang frekvenciája
4. Charlie Major (Dúr Csaba) kanadai kantriénekes igencsak nyálas dalcímeket felvonultató albumának címe
5. Három felkiáltójel, csak elbénázta a Tücsök, me' nem nyomta le a SHIFT-et

Az öt állításból három igaz, de ebből kettőt én is csak most tudtam meg a wikipédiáról, egy lehetne igaz, de nem az, az ötödik meg nyilvánvalóan éktelen baromság, ami csak nekem juthatott eszembe.

Belátom

Belátom, hogy a túlemancipáltság (van erre szalonképtelenebb szó, de majd bekommentelik a rosszcsontabbak, ha akarják) nem nekem való dolog.
Másfél hete teljes elszántsággal álltam neki csomagtartót szerelni a bringámra, majd bosszúsan megállapítottam, hogy nem jók a csavarok, amiket szereztem hozzá és így hiába vettem a szipi-szupi, rengeteg funkciós, méregdrága csavarhúzó készletet. Bosszúságomat tovább növelte, hogy kevés időm volt, de nagyon sok egyéb teendőm, a bringabolt zárásáig is már csak alig egy óra volt hátra és Peti pont akkor találta ki, hogy álljak neki szépen tésztát főzni, mindjárt érkezik a hozzávalókkal a sajtos-tonhalas szószhoz.
Persze őrjönghettem, a vége az lett, hogy kimosakodtam magam az olajból, áttértem inkább az olivára, mialatt szívem hőse tíz perc alatt felszerelte az általam használhatatlannak ítélt csavarokkal a csomagtartót az általa használhatatlannak ítélt csodaszerszámkészletemmel.
Ha ebből még nem tanultam volna eleget, ma újabb belátásra kellett bírnom magamat. Bár remekül cserélek már olvadóbiztosítékot, konnektor cserével nem boldogulok. A gondolattól, hogy egy félig kitört dugaljat piszkálok, már rosszul lett anyám, Petim és a Bótos is, de én makacsul elmagyaráztattam magamnak apámmal, hogy hogyan is kell szakszerűen szét- és össze-szerelni az ilyesmit és vérig sértődtem, hogy nem feltételezi rólam, hogy azzal kezdem, hogy lekapcsolom az áramot. Reggel hősiesen ki is szereltem a régi konnektort, majd szembesültem vele, hogy eggyel több vezeték lóg ki a falból, mint amit értelmezni tudok.
Ekkor végre felhívtam nagybátyámat, aki általában, mikor épp nem zenél, akkor villanyszerelő. (Meg asztalos. Meg vízvezetékszerelő. Meg autószerelő. Meg...) Ő felsorolt három színt, hogy mit hova kéne kötni. Mondtam, hogy itt se kék, se zöld-sárga, van viszont két fekete meg egy szürke. Aszonta erre, hogy jesszusúristen, ne nyúljak semmihez, tömködjem vissza a falba gyorsan, majd holnap reggel átjön és beköti.
Hát, szóval, belátom. Fakanál, habverő, bűbájmosoly. Na.

Áj tink disz iz bjutiful frendsip

Tücsök: Szerinted hülye vagyok?
Marcsi: Igen, teljesen.
Tücsök: De hogyan kéne nem hülyének lenni?
Marcsi: Hát azt nem tudom, hogy TE hogyan tudnál nem hülye lenni...

(Figyelem! "Ez egy szövegkörnyezetből kiragadott, előzményeitől és utózmányaitól megfosztott mondat!" Csupán azt hivatott tükrözni, hogy hálistennek vannak, aki hülyén is szeretnek. És megaszondják, ha hülye vagyok, de együtt kacagnak velem. Ár í esz pí í szí tí. De tényleg.)

Mrs Captain Hook

Újabb tűsarok-sztori.

Igen-igen, ugyanaz a pár cipő, aminek múltkor elhagytam a jobb sarkát, majd pontosan annyit fizettem a cipész bácsinak, hogy visszarakja, mint amennyibe az a fél pár került. Úgyhogy eddig a jobb félpár pontosan kétszer olyan értékes volt, mint a bal. Eddig. Mert most a bal megelégelte, hogy a jobb mennyivel jobb. Tegnap reggel még csak a gumi esett le a sarka aljáról, szabadon hagyva a fém rögzítőcsavart, ami azt eredményezte, hogy a múzeum márványpadlóján csak különleges hanghatások mellett tudtam közlekedni, ezért néha próbáltam nem helyezni súlyt a sarkamra, amitől meg hülyén bicegetem:

kopp - CSING - kopp - CSING - kopp - ssshhh - kopp - CSING - kopp - ssshhh ... stb, stb...

Nem túl szórakoztató dolog.
Viszont cserébe idegesítő.

Dehogy szórakoztató is legyen, ezért este, a szakadó esőben, az Astorián, a villamos becserkészése közben sikerült jól lecsúsznom a jármű alsó lépcsőfokáról, melynek következtében beütöttem mindkét sípcsontom, kibicsaklítottam a bal bokám, és természetesen: kitört a bal cipősarkam.
Így kerek a világ.

Jájj

Önkritikát gyakorol a Tücsök.
Látott szép fotókat magáról melyek a Malacka és a Tahó legutóbbi koncertjén készültek.
Jájj, a Tücsök nagyon hülye.

(Valószínűnek tartom, hogy ez utóbbi megállapítás az oka, hogy a Tücsök a Malacka és a Tahóban zenélhet.)

A Tücsök a sarkára állt...

A Tücsök kőkeményen a sarkára állt. Illetve, meggondolatlan, hebehurgya első felindulásból a sarkára UGROTT. Konkrétan. Nagyon fáj neki. Nem is tudta, hogy ezek a sarkalatos pontok így tudnak fájni. :(

Mindezt csak azért, hogy átrohanjon egy villogó zöld jelzésen és így két perccel hamarabb érjen a munkahelyére. Duplán nincs a Tücsökben logika. Úgy kell neki.

2032

Épphogy hazaértem, de nem is én lennék, ha nem özönlenének máris a blogra kívánkozó sztorik.

Ma reggel felpakoltam a koncertezős cuccot és nyakamba vettem a várost. A Hősök terén vettem észre, hogy csak a hegedű van a kezemben, a mikrofonállványt sikerült a villamoson felejteni.

Néhány telefon a BKV-nak, és csodák csodája, minden elrendeződött. Kicsit álldogáltam az Oktogonon délben, míg a Moszkva tér felől befutott a 2032-es járatszámú 4-es villamos és mosolygós vezetője, aki saját fülkéjében őrizgette az amúgy nagyjából értéktelen, de számomra szép emlékeket őrző és nélkülözhetetlen állványt. Kapott cserébe egy tábla milkacsokit. Ez a minimum.

Ma pedig, Hölgyeim és Uraim, country- és/vagy Tücsökrajongók, alpesi indiánlányok és belga kovbojok, ma kérem, a hős villamosvezető tiszteletére fél kilenc helyett 20:32-kor kezdjük a Meteorfolk koncertet a Fészekben, és rögtön a Stand By Me című örökzöld slágerrel nyitunk majd. Elgyertek.