Váltsd valóra!

Demeter Humor

Kedves Olvasóim!

Kivételesen félreteszem önző vágyaimat, hogy mindig én legyek a figyelmetek középpontjában, és ajánlok valaki mást, akit még érdemes olvasgatni.

Mert van itt ez a Demeter Hunor nevű emberke, aki ide megy, meg oda megy a lábával, a fejét meg néha beveri itt meg ott. Aztán még ír is róla. Méghozzá jól. Kedvesen, informatívan... és hogy hétéves Patrikunk frappáns megfogalmazását kölcsönözzem én is: hunorosan.

Most megjelent "Országok, ahol mindig beverem a fejem" című úti beszámolója már megrendelhető a beveremafejem.hu oldalon, ahol bele lehet lapozgatni magába a zsebkönyvbe, lehet csodálni képeket távoli tájakról, meg lehet tudni a frankót Besenyő Meg Mondó Pista bácsitól, hogy mi a hülyeség, meg mi nem az. Megrendelni a könyvet pl. nem hülyeség, mert egyrészt szórakoztató, másrészt Hunor a teljes bevételt Petink gyógyítására ajánlotta fel, így minden egyes új olvasó egy lépésnyivel közelebb juttat minket a teljes felépüléshez.

Aki szívesen hallgatná élőben Hunor beszámolóját, színes képekkel kísérve, annak ajánlom figyelmébe a PÉNTEKI könyvbemutatót: 18.00-tól, az Uránia mozi kávézójában.

Hajrá Peti! 2009

Szinte hihetetlen, hogy egyszer csak felvirradt a várva várt október 11-i nap, sőt mi több, már véget is ért. Nem bírtam elég koránra húzni az órát aznap, a szemeim már a csörgés előtt kipattantak. Pedig nem sokat aludtunk az elmúlt napokban, egyrészt az izgalom miatt, másrészt pedig azért, mert az estékre is jutott bőven szervezési feladat. Pénteken például éjszakai teszkózásra indultunk Virágékkal négyesben, hogy beszerezzük a szükséges étel-ital mennyiséget a backstage-be. Külön fiú és lány csapat rohangált a hatalmas áruházban, különböző küldetésekkel, melyek közül néhány reménytelennek bizonyult. Gondoltátok volna, hogy fogpiszkálót pl. nem árul a teszkó? Vagy ha mégis, akkor valami olyan logikátlan helyen tartják, ahol nem sikerült megtalálnunk. Szombat este-éjjel pedig Mikkemakka Ágnes fedélzeti hegedűs kollegina jött segíteni sütit gyártani.
Jött tehát a vasárnap, és a furcsa félálomban eltöltött éjszaka utáni ébredés. Megreggeliztettem a váratlan fordulatként felbukkanó két Nánási fiút (látogatásuknak garantáltan semmi köze nem volt a két hatalmas tálca süteményhez...), majd indultunk is be Petike kisebbik nagynénjével, Veráékkal a múzeumba. Ritkán töltök tizenhárom órát a munkahelyemen, főleg szokatlan feladatokkal, így hát sejtettem, hogy eseménydús napnak nézek elébe. Csupa új képességre tettem szert: fizettem bútorszállítót, tárgyaltam zongorahangolóval, ellenőriztem színpad- és rendezvényhelyszín-építést, pakoltam nézőteret, ráncigáltam huzatot a VIP pihenő bútorainak párnáira, eregettem lufit a főbejárat lépcsőjéről, cipeltem kiskocsival információs táblát, gyártottam backstage-pass-eket, nyomtattam plakátot, barátkoztam teremőr nénikkel, menedzseltem a cateringet, használtam hajsütővasat az íróasztalomnál, vokáloztam Aiming dalban és próbáltam kottát olvasni könnyben úszó szemekkel. Összességében minden csodásan sikerült, nézőből ugyan örültünk volna többnek, node ebből a szempontból sosem lehetünk elég telhetetlenek.
Nem én voltam itt a lényeg, de a blogomban összegezhetem egocentrikus szempontból az estét: nekem nagyon jó érzés volt,
hogy legfeljebb pici nehézségek merültek fel, de mindent gyorsan megoldottunk,
hogy a kollégák profin és szívvel-lélekkel segítettek mindenben,
hogy láttam, hogy a drága teremőreink is meghatódnak a személyes találkozástól, főleg, hogy tudom, a leglelkesebbek közé tartoznak a múzeumi HajráPetis kupakgyűjtésben
hogy aki nekem ígérte (anyuék, Marcsi, Balázs, Eszter, Etus, Éviék, Frankék és kedves Juhász Előd barátom) az itt volt,
hogy a Varga-Nánási családdal tölthettem egy nagyon szép napot,
de leginkább, hogy amíg zenéltünk fenn a színpadon, Petike az első sorban mosolygott és mosolygott és mosolygott. :)

Jó kis tegnapeste

Olyan jó kis tegnapeste volt, hogy először is elmentünk Marcsival a Csészényi Kávézóba, ahol békebeli forró csokit akartunk inni, ami porosodó emlékeim szerint rumos mazsolaszemeket tartalmaz. El is mentünk és én beszéltem megállás nélkül, meg néha őt is hagytam szóhoz jutni, merthát nagyon ritkán találkozunk mostanság (beű) és rengeteg minden történik. Rendeltünk két békebeli forrócsokit meg két belga csokitortát. Aztán kiderült, hogy a békebeli az csak olyan sima mezei forrócsoki, mert a rumos-mazsolásat arisztokraták forrócsokijának hívják, de akkor már mindegy volt, meg különben is agyonvágtuk az egész forrócsokizást a belga csokitortával, ami tömény merénylet, minden elképzelhető vonatkozásában. De legalább felvettük a harcot a sötétséggel: elébe megyünk az ősznek, nem hagyjuk, hogy elkomorítson minket!

Aztán olyan jó kis este volt, hogy átugrottak Virágék és elmentünk kocsikázni négyen, hogy meghallgassuk a szép új navigátorukat, aki egy székely bácsi hangján mondja nekik, hogy "itten fordujjá balra, te!". Közben belecsöppentünk a Schönherz qpa eseményeibe és kicsit bámultuk a koli épületét, ahogy óriáskijelzőnek használják a keleti tájolású ablakait és ilyeneket alkotnak vele. Műegyetemistának lenni külön életérzés, ezt már sokszor gyanítottam életem során.

Aztán olyan jó kis este volt, hogy megállapítottuk, hogy holnap (azaz ma) lesz egy éve, hogy volt a második HajráPeti! koncert, így aztán tegnap (azaz tegnapelőtt) volt egy éve, hogy Leához költöztem, így aztán jövő héten lesz egy éve, hogy... na persze, ezt meg miért kötném az orrotokra? Mindjárt HajráPeti! 3, ez itt a lényeg.

Aztán olyan jó kis este volt, hogy IT Crowd-on röhögtünk Sanyiékkal, mert sokadszorra is vicces, hogy mi is az az INTERNET.

Megy olyan jó kis este volt, hogy néztük a mértéppenalaszkát, ami kicsit vicces, kicsit meg már sok a jóból, de azért kikapcsolni kicsit a fejünket, meg összekucorogni azért teljesen megfelel.

És olyan jó kis este volt, hogy... na de még mit nem! Most mondtam, hogy nem fogok én itt mindent az orrotokra kötni...

Az év legfontosabb bejegyzése

Így sétál a Petike :)

Hajrá Peti!

Cikk Petikéről és a családról a Népszabadságban.

Nagyon nagyon hajrá neked Peti!!!

Lehet, hogy mégis telesírom az új párnámat, de örömömben!!!!

Idézet Virág és Pali blogjából:

"Peti ma körbesétálta a tornaszőnyegét úgy, hogy csak a feltartott kezeit fogtam (a fejét tartottam a testemmel, ezt még kell). Teljesen egyedül kapkodta a lábait, bal-jobb-bal-jobb, (egyik lép, másik nyújt) és kacagott, kacagott közben! A baleset óta egyáltalán nem mozdította még külső ingerlés nélkül felváltva a lábait. Ez aztán a valami, nem...?"

"Igen, erre a hétre megvolt a mi csodánk. Biztosan sok akadályt kell még addig leküzdenünk, amíg Petike önállóan járni fog, de közelebb vagyunk hozzá, mint egy hete, vagy mint bármikor a baleset óta. Próbálok majd videót készíteni az új eseményről, és felteszem.

Elég sok támasztást igényel még hátulról, főleg a fejénél, de az igazán nagy dolog az az, ahogyan a lábait emelgeti, és hogy mennyire tudatosan szalad. Hihetetlenül boldog Ő is."

A Hajrá! hajrája

Fontos szolgálati közleményektől eltekintve elég régen írtam már blogbejegyzést. Emiatt aztán én sem tudom, hogy mi újság velem mostanában. Például arra ébredtem egyik nap, hogy egy dánnal lakom együtt. Hihetetlen, mik történnek, ha az ember kicsit nem figyel oda.
(Kedveseim, nem disszidáltam, csak elköltöztem, igen, de semmi pánik, egyesek szerint kisimultam és derűsebb a hangom, legyen most ennyi elég, boncolgatni nem fogom a témát. We don't look back in anger.)

Jótékonyan lekötötte csapongó gondolataimat és érzelmi viharaimat a HajráPeti! jótékonysági koncert szervezése, mégha az oroszlánmunkából csak egy pici farokbojtnyi esett is rám. De ez a pici farokbojt nagyon nagy örömmel támogatja az oroszlánt. Én úgy érzem, hogy jól sikerült a tegnap este. Mozgalmas nap volt, sokan jöttek, csodás kis csapat dolgozott a háttérben és a színpadi frontvonalban is. Nagyon örültem minden ismerős arcnak, köszönöm mindenkinek, aki az én noszogatásomra jött el, hogy ott volt velünk!
Zséda koncertjéről teljesen lemaradtam, de annyira, hogy Zsédát magát sem láttam, csak hallottam messziről. Természetesen első sorból csápoltunk az Aiming For Sunday-nek és Jamie Winchesteréknek. Jamie meg is dícsérte az alkalmi női ritmusszekciót, állítólag lehet ránk támaszkodni zeneileg: szóval, csajok, csak így tovább, maradjuk együtt! ;)
Az est külön tanulsága, hogy ha három-négy évvel ezelőtt Jamie bemutatkozik nekem, majd egy bárpultra támaszkodva kedélyesen elcsevegünk néhány mondatot, hát valószínűleg elájulok, míg most egy teljesen természetes része volt a rendezvénynek ugyanez az élmény. Szó sincs róla, hogy már nem érdekelnek, sőt az az igazság, hogy még nagyobbra nőttek a szememben, annyira készségesen támogatták az ügyet és olyan kedvesen érdeklődtek Peti gyógyulása felől. A többi fellépő hozzáállása is hasonlóan szívmelengető, Kozma Orsi egy tündér volt (nem mellesleg azon kevés profi színpadi művészek közé tartozik, akik teljes alázattal végzik a munkájukat: maximálisan odarakják magukat, amikor kell, egyébként meg kicsit sem harsányak, egyszerűen jelen tudnak lenni a maguk kedvességével - én ezt láttam belőle, és szerintem jól láttam), Caramel pedig meglepően közvetlen és jópofa személyesen.
A tegnapi szép emlékeket jól elraktároztam télire, természetesen várható a folytatás, csak egy pici szusszanásnyi időt kell hagynunk a főszervező gárdának.

Életjel

Az jutott eszembe reggel, hogy hangképzés szempontjából a spanyolok egy két-három éves gyerek színvonalán rekedtek meg, amennyiben is pöszék és selypítenek. Legalábbis pont úgy ejtenék a villamost, mint mai utastársam: viljjamosz-nak.

Ezen kívül most azt az egyetlen érdemi információt osztanám meg veletek, hogy HOLNAP HAJRÁ PETI! KONCERT lesz a Merlin Színházban, minden egyébről a hét további részében nyilatkozom.

A Tücsök legyen velem. Meg mindenkivel, aki eljön. :)

Hajrá Peti!

Vegyes vikkend

A hétvége összességében mérsékelten hasznosan, ámde kellemesen telt. Péntek este HajráPeti! koncertplakátokkal árasztottuk el a kolikat. Éjjel hazaérve Peti feltette a nagy költői kérdést, hogy akkor most hatékonyak voltunk-e, válasz helyett pedig előástunk egy nagy zsák humort. Nagyjából három órát kocsikáztunk szerteszét a városban négyen, ezalatt jártunk hat helyen - beleértve a Tarkarét koleszt, ami már kiránduló távnak számít (az onnan érkező koncertlátogatóknak szerintem meg is szavazhatnánk valami jutalom csokit a belépő mellé) -, elfogyasztottunk egy adag forró teát, egy csokis-mogyorós kürtős kalácsot, egy csomó ásványvizet, valamint a klipbemutatón kapott ajándék csokibonbonom maradékát; megnéztük Zoli zuglói szülőházát; kiderült, hogy nincs olyan szeglete a városnak, ahol én ne táncoltam volna valamilyen formában; végül, de nem utolsósorban a közgázos helyszínek meglátogatásával rengeteg régi emlékbe burkoltuk Timit. Ja, és három plakátot ki is helyeztünk. (Csak a Corvinus kolikban jófejek a portások.) Én még kaptam egy kis szuperhatásos Nánási-féle optimizmus tuningot is (kicsúszott ugyanis a számon az "igyekszem optimista maradni" kifejezés, ami állítólag árulkodó jel az eluralkodó pesszimizmusról), meg egy extra kör kocsikázást a Gellért-hegyen, a kedvenc budapesti boldogság-helyemhez. Ez alkalommal is bejött a dolog. Remélem mindenkinek van egy pont a közelében, ahova elmehet néha megállapítani, hogy történjék bármi, minden nagyon rendben van.
Szóval ha úgy vesszük, igen, elég hatékonyak voltunk. (Igazából még plakátolásban is elértük az 50%-os sikert.)

Kicsit azért szüttyögök, ha már így szóba hoztam: Pergeeeer, brühüüü, képzeld, valaki rózsaszín festéket fújt a szoborra... :( :( :(

Szombaton látogattam családot. A hugom pocakja már hatalmas, de mutattam neki, hogy még mekkora lesz, és nem akarta elhinni. Anyám nekem adott igazat, de neki se hitte el. Hugó amúgy már elég ritkán nyilatkozik a saját nevében, ő már csak azért eszik/ nem eszik dolgokat, mert az Bencének ízlik/ nem ízlik. Érdekes lehet, egyszer majd kipróbálom. (Vajon aki ikrekkel terhes, az mit csinál, ha a gyerekei nem ugyanazokat a kajákat szeretik?) Arról a jelenségről meg már olvastam korábban, hogy a babák sokat csuklanak, mert így erősödik a légzéshez a rekeszizmuk. De ebbe sem gondoltam bele igazán. Pedig az aztán a csuda mókás dolog. :) Legalábbis kívülről, tenyérrel érzékelve az.
A családlátogatás miatt sokat kellett utazgatnom, de Péteréktől kölcsönkaptam a Szily féle Kitolás 2. részét, így megint élvezet a békávézás, főleg azoknak, akik velem szemben ülnek, és gőzük sincs mitől röhögök hangosan és könnyezve. Pedig ha tudnák, hogy milyen veszélyek leselkednek a fiatal apákra a játszótéren és a kisállat-tartás terén... jihhihihahaha... :)

Itt az egész közepén gyorsan megmutatom, hogy Kini mit főzött a hétvégén. Most nehezítünk a rovaton, találjátok ki ti, hogy milyen menüt ábrázol a fotó!

Ha már gasztro rovat, Etus épp most dorgált meg, hogy nem írtam a szülinapi partija kapcsán az "ingenio" edénykészletéről. Mea culpa. Az a helyzet, hogy Etus konyhája a nők 90%-át megszégyenítő módon praktkus és jól felszerelt. (A 90%-ba engem is bele kell érteni, a rovatvezető kolleginát viszont nem.) Én halandó konyhatündér-csíra sosem láttam még olyan profi brokkoli-gőzölőt, aminek ki lehet támasztani a fedelét meg ráakasztható nyele van... lenyűgöző!

És most vissza a szombat estéhez: Sanyi aszonta megyünk Gonzora, mert az jó lesz, és tényleg. Debreceniek a fiúk, és első benyomásom az volt, hogy sokkal jobban tetszik, mint pl. a Zagar. Jól meg van támogatva elektronikus alapokkal, de így is állat jól szól élőben. Pl. nem volt kicsit sem hamis, mint az utánuk következő The Trousers. Pedig ők már eléggé menőnek számítanak. A Gonzo gitárosáról sosem találtam volna ki, hogy egy szórakozóhelyen a szórakoztató személyek közé tartozik, inkább annak a fickónak szavaztam volna meg, aki kitessékeli a nemkívánatos vendégeket. Ehhez képest brutális pedálsor hever a lábai előtt, három oktávon belül bárhol tökéletes vokált énekel és elég jútús effekteket nyom - ezt dícséretnek szántam. Jó arcok mind, az énekes is tetszett, mint egyéniség, de Sanyi haverja, a basszeros a csúcs, mert úgy mozog, mint egy robot.

Ma nyugis vasárnap volt, kicsit kirándultunk délután a Kamaraerdőben a csodaszép idő tiszteletére és anarcho-szinglikalista közösségnek nyilvánítottuk a kapcsolatunkat. Itt a környékünkön is érdemes mostanában sétálgatni, mert lomtalanítás van, és remek természetfilmet lehetne forgatni az élőközösségek tökéletes egyensúlyáról. Pont úgy zajlik egy ilyen, mint mikor az oroszlán elejt egy gazellát, megeszi a friss húsból, ami kell neki, aztán jönnek a dögevő emlősök, madarak, aztán a kisebb dögevők, lebontó szervezetek, míg szépen minden hasznosul a tetemből. Ki van ez a rendszer találva.

HajráPeti! sajtóközlemény

Peti gyógyulásáért énekel Zséda és Caramel

Idén október 7-én másodszorra kerül megrendezésre az Hajrá Peti! elnevezésű segélykoncert, ami immár nem csak az oxigénhiány következtében súlyos agykárosodást szenvedett kisfiú költséges, külföldi gyógykezelését támogatja, hanem a Hajrá Peti Alapítványt is, ami a hasonló balesetet szenvedett gyermekek gyógyulását segíti. Olyan fellépők álltak Peti és a kis betegek mellé, mint Zséda, Caramel, Jamie Winchester és Hrutka Róbert, Kozma Orsi és az Aiming For Sunday.

- A koncert október 7-én este nyolc órától lesz a Merlin Színházban – kezdi a legfontosabb információval Szabó Zoltán, az Aiming for Sunday együttes gitárosa. Zoli a szervezésben is komoly szerepet vállalt, hiszen a kis Peti az Ő zenésztársainak unokaöccse. – Kozma Orsi duettezik velünk, Zséda 3 dalt ad elő zongorakísérettel, Caramel teljes zenekarral jön, a feloszlásukat nemrégiben bejelentő Jamie és Robi pedig egy exkluzív kiskoncertet ad.

Peti másfél éves volt, amikor egy szőlőszem a torkán akadt. Majdnem megfulladt: az oxigénhiány következtében súlyos agykárosodás következett be a klinikai halál néhány perce alatt. A magyar orvosok gyakorlatilag le is mondtak róla. Ekkor derült ki, hogy Kínában komoly eredményeket érnek el hasonló betegeken őssejtbeültetéssel, ami viszont igen költséges. Az első kezelést az AITIA International Zrt. fedezte, a másodikat azonban már a tavalyi első segélykoncert.

- A kezelések sikeresek, de folytatni kell – mondta Szabó Zoltán. - A legújabb CT felvételeken látszik is már, hogy az agy elhalt részeibe beépültek az őssejtek és működő agysejtek váltak belőlük. Ezen kívül a Doman módszer szerint naponta tornagyakorlatokat végeznek Petivel a szülei: mozgatják a gyereket, ezáltal stimulálják az izmait. Ennek a módszernek az elsajátításához viszont Amerikába kellett utazniuk. Oda idén ősszel megint visszamennek egy újabb kurzusra – ezek mind komoly költséget jelentenek a családnak. De szerencsére az eredmények magukért beszélnek, hiszen Peti merev béna volt, most pedig már tud inni, kúszni is egy kicsit, guggolásból segítséggel feláll, illetve újra lát. Ismétlem, mindezekre semmi esélyt nem láttak az orvosok a baleset után.

A koncert bevételéből idén Peti újabb kínai kezelését szeretnék finanszírozni, de az alapítvány létrejöttével az adományokból már nem csak Petit fogják segíteni.

- A koncerten többféle jegy megvásárlására lesz lehetőség, lesz diákjegy 1500, felnőtt belépő 1800 forintért, illetve támogatói jegy is, melynek az ára 3000-nél kezdődik majd, de e fölött mindenki annyit adhat érte, amennyit szeretne – folytatta Zoltán. - És persze azok, akik nem tudnak eljönni, de szeretnék Petit és az alapítvány munkáját segíteni, megtehetik ezt az 11600006-00000000-28527068 Erste bankos számlaszámon, ha a megjegyzés rovatban feltüntetik a "Varga Peti" nevet. Az alapítvány tervei között nagyon sok hasonló helyzetű család segítése szerepel, amihez ezentúl minden évben szervezünk egy segélykoncertet, illetve emellett szeretnénk jótékony célú kiadványokat megjelentetni és EU-s pályázatokon is részt veszünk majd különböző támogatásokért. Szerencsére már most több cég segít a hirdetésben, pedig nem sikerült annyi támogatót bevonnunk, mint szerettünk volna – mesélte Szabó Zoltán.

www.hajrapeti.com

HajráPeti! 2008

Túl minden mérgen

Kinike kedvéért: ma megvolt a csirkesali-party. Marcsival jól megvacsoráltunk egy brutál adag körtés-zelleres-fenyőmagos-csilis-borsos-jósokfűszeres-sültcsirkés salátát fűszervajas pirítóssal. Egy kicsi még maradt belőle, de az már a holnapi napot nem éli túl.
Este már az első pohár alkoholon is túlestem, természetesen Frittman Cuvée, természetesen a Gödörben. Ugyan a háromnegyede az ölemben landolt, nagy szórakozottságomban, de pótoltuk. Félhivatalosan Hajrá Peti! 2 koncertmegbeszélés tartottunk Petivel és Zolival. A második koncert dátuma ugyanis már nagyon közeleg, október 7-én lesz, a Merlin Színházban. Nagyon megéri eljönni, mert pl. itt lehet majd látni Jamie Winchester és Hrutka Robit majdnem utoljára együtt, meg lesz még Caramel, Kozma Orsi és Aiming For Sunday is. Meg azért is, mert ott leszünk sokan, jóbarátok, jó cél érdekében.

Nem csak én vagyok helikopter

Csak rövid áttekintés, mert most valahogy nem vagyok olyan beszédes kedvemben:

Péntek (inkább szombat) : Aiming For Sunday a Fészekben játszott, több órás csúszással, de ilyen apróságok nem állhatnak az utamba. Sajnos a táncparketten sem állt senki az utamba, elég hely volt ahhoz, hogy végigőrjöngjük-kiabáljuk az egészet Jon barátnőjével. Pedig esküszöm nem voltam alkoholos befolyásoltság alatt. A többi rajongó (barátok és üzletfelek) egy sorral mögöttünk dülöngélt kulturáltan, illetve sokan képesek voltak ülve végighallgatni az egészet. Érthetetlen. Persze én meg csak reménykedhetek, hogy nem tiltanak ki a további bulijaikról helytelen magaviseletért.
A nap további pozitívuma, hogy több emberrel folytattam hosszas eszmecseréket a Zélet zűrös dolgairól, ami eléggé jól esett. Mármint az, hogy sok-sok rokonlélek vesz körül. Így már lehet sok hülyeség a világban, ha nem csak én vagyok helikopter.

Szombat: Könyvhét, családi nap. Hugomnak tündéri kis pocakja van, az unokaöcsémnek már helyre kerültek a szemei meg a fülei. (Bizomány, ezek a dolgok így működnek!) Vagyis már állítólag hall, úgyhogy biztosan nagyon örült, hogy Varró Dani bácsi dedikált neki is egy könyvet. A Maszat-hegyet meg majd én felolvasom neki. Anyukám a kedvemért lasagna-t sütött, az én többnyire kimozdíthatatlan apukám meg hazafuvarozott, hogy ne ázzak meg. Azt hiszem sokat hiányolhattak mostanában.
Ferihegyen meg minden olyan szép! Virágzik egy csomó réti gaz, van egész erdőnyi kétméteres ökörfarkkoró-had, meg hatalmas bóbítájú bakszakáll-termések.

Vasárnap: K&H maraton váltón futottunk, két múzeumi csapattal. Fejenként 7 km. 40 perc alatt mentem végig, ami elég hihetetlen, mert közben úgy tűnt, hogy mindenki csak megelőz. De ezek után gyanús, hogy a gyakorló köröm több, mint 5 km, mert az mindig hajszálpontosan 33 percig tart. Kis fejszámolás: 5,7 km. Vagy a versenyláz tényleg rádobott a teljesítményemre. Amúgy nem is hozott túlságosan lázba. Míg mindenki más izgult, fel alá futkosott, öblögetett, idegeskedett, én azzal voltam elfoglalva, hogy a három nálam levő nadrág közül melyikben a legtűrhetőbb a vállalhatatlan méretű fenekem. Hiúság, nő a neved.
A sok drukkoló hajrá-hajrá között az jutott eszembe, hogy jövőre HajráPeti csapatot is kell szervezni, de legalábbis kimenni jó nagy zsákokkal és győzködni a versenyzőket, hogy az üdítős/vizes üveg kupakják ne a kukába dobják már. Szívem szakadt, hogy mennyi elhagyatott flakon hevert szerteszét. A múzeumi csapat persze már jól nevelt, és automatikusan adták őket nekem. Meg Etus is hozott egy nagy szatyorral, úgyhogy nem jöttem haza üres kézzel. :)

Egy kupac kupak, meg még egy kupac kupak...

Gyűlik nálam a sok-sok kupak. Ez itt csak egy kis töredéke. (Hogy mikre van ideje az embernek, ha otthon lábadozik...) Köszi mindenkinek, aki eddig is támogatta az ügyet! Továbbra is gyűjtünk lelkesen, mert minden pici kupak számít! Ne legyünk kishitűek, tényleg számít! Ha már csak azt veszem, hogy Petike családja minden kupaktól azt az üzenetet kapja, hogy valaki megint gondolt rájuk, és szurkol nekik, akkor mennyi-mennyi bíztatást kaphatnak így naponta!

HAJRÁ PETI!

Kupaktanács

Figyelem, figyelem, jó-szolgálati közlemény: Tücsök kupakot gyűjt a HajráPeti! Alapítványnak. Ez nálunk családilag már jól működő program, eddig is kupakoltunk, csak eddig egy másik kisfiúnak. Most Petikének. Lehet csatlakozni bátran, a feladat csak annyi, hogy az üdítős, ásványvizes, illatszeres, mosószeres, vagy báááármilyen műanyag kupakot ne dobjátok a szemetesbe, hanem adjátok nekem. Vidám látvány, sok szép színes kupak. :) Örül neki a műanyagfeldogozó, és akkor örül a HajráPeti! mozgalom is. Az élet ilyen egyszerű.