Péntek reggel azt olvastam, hogy Stitch In Public Day van aznap. Ki nem maradnék ilyen hülyeségből. (A kamera másik végén álló Eszter barátném talán igen, de őt meg belerángattam.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotó. Összes bejegyzés megjelenítése
vasárnap, szeptember 5
péntek, november 13
Az előzőhöz
Bogi Mamma és a Pocok
(Boogie Mamma koncertfotók)
Hűű de komoly ez a lány...
Valami nagy huncutságra készülünk... talán épp a Jocót hanyagoljuk???
Itt a lábam (nem disznókéz...)
:)
Malacka és a Tahó fotók
(all by Szőke Richard)
szerda, szeptember 23
A három hülyék
Avagy: koncertbeszámoló a tegnap esti Gravefruit-Malacka-Timur Lenk világrengetésről.
Míg a rengeteg bringás a Deák tér és az Erzsébet tér környékén gyülekezett, hogy felhívják újból figyelmünket a tömegközlekedés eme környezetbarátabb és sportosabb formájára (márminthogy kritikusan nagy tömegben közlekedni két keréken szórakoztató), nem is sejtették, hogy alattuk a Gödörben egyéb természeti csapás készülődik, ami még az olajipar terjeszkedésénél is fenyegetőbb. Annál is inkább, mert a tegnapi koncertnek annyi szponzora volt, hogy tuti ők is benne voltak nyakig.
A Gravefruitból bevallom alig hallottam valamit, mert a koncertjük előtt bőszen próbáltunk, így pont ez az egy órám maradt ismerősöket vadászni, illetve arra, hogy engem vadásszanak le ismerősök. Pedig a mi drága Pálfi Kriszteánknak komoly családi kötődése van hozzájuk. Nomajd, ami késik, az a villamos.
Én nagyon-nagyon büszkén szeretném elmesélni a Malacka koncertről, hogy a nekünk szánt műsoridő teljes tartama alatt sikerült a színpadon tartózkodnom. Ez most úgy hangzik, mintha amúgy rendszeresen leesnék róla, de ááádehogy, szimplán arról van szó, hogy bizonyos számokat eddig nem játszottam velük és olyankor inkább a közönségből csápoltam. Tegnap valahogy úgy alakult, hogy inkább minden számot el tudtam énekelni mikrofonba is. Még a nekem újdonság Karafiáth dalt is, ami miatt picit izgultam (ez fura is volt, sosem szoktam), mert előző nap hallottam először. Nyomtatott szöveg ugyan elkélt hozzá, de ezzel meg nem voltam egyedül az énekeseink között. :)
Másik inkább kissé szégyellős, mint büszke elmesélni valóm, hogy rájöttem, nem csak olyan jelenség van, hogy fiatal csajok sikítoznak a vonzó zenész hapsik előtt. Ha annyi sört ittam volna meg tegnap, mint ahány koncerten csápoló hapsi meg akart hívni, akkor nem taxival megyek haza, hanem mentővel. Szegény Petimet hazakergette a hangos zene kiváltotta migrén, meg a fáradtság, így csak utólag morcogott a beszámolóm hallatán, hogy kell nekem annyit ugrálni a színpadon őrült módra... De ma aztán megvigasztaltak, hogy ha vigyázzban állok a mikrofon előtt, akkor is ugyanezt a hatást produkálom, egyszerűbb, ha ebbe beletörődök. Majd szólok is a Ricsinek, ha legközelebb fotóz, ne használjon vakut, sugárzok én eleget. (Fotók by Richie, alant.)
Köszönjük még egyszer szponzorainknak, hogy támogatták dalainkat, még akkor is, ha őket erről elfelejtettük értesíteni: a börgerkingnek az Ernőt, a kreptónak a Kakilok rá-t (amit végül elfelejtettünk eljátszani, de lesz@rjuk), a nemzetbiztonsági hivatalnak a Secret Agent-et, a bolgárkertészeknek a Shop-skat, ésígytovább, ésígytovább. Én is köszönöm Évinek, hogy hazatámogattuk egymást. Szerencsém van a lakótársaimmal, igazán. :)
A kedvenc hörgős metál nótám mostantól tutira az lesz, hogy "Mínusz bé, pluszmínusz gyök alatt bénégyzet mínusz négy ácé, per kettőaaaaa, aaaaaarrrrghhh!!" Ezt már Timur Lenk alatt tanultam (újra), de lelkesen üdvözöltem régi kedvencemet az Éliástóbiásklausztrofóbiás-t is.
Míg a rengeteg bringás a Deák tér és az Erzsébet tér környékén gyülekezett, hogy felhívják újból figyelmünket a tömegközlekedés eme környezetbarátabb és sportosabb formájára (márminthogy kritikusan nagy tömegben közlekedni két keréken szórakoztató), nem is sejtették, hogy alattuk a Gödörben egyéb természeti csapás készülődik, ami még az olajipar terjeszkedésénél is fenyegetőbb. Annál is inkább, mert a tegnapi koncertnek annyi szponzora volt, hogy tuti ők is benne voltak nyakig.
A Gravefruitból bevallom alig hallottam valamit, mert a koncertjük előtt bőszen próbáltunk, így pont ez az egy órám maradt ismerősöket vadászni, illetve arra, hogy engem vadásszanak le ismerősök. Pedig a mi drága Pálfi Kriszteánknak komoly családi kötődése van hozzájuk. Nomajd, ami késik, az a villamos.
Én nagyon-nagyon büszkén szeretném elmesélni a Malacka koncertről, hogy a nekünk szánt műsoridő teljes tartama alatt sikerült a színpadon tartózkodnom. Ez most úgy hangzik, mintha amúgy rendszeresen leesnék róla, de ááádehogy, szimplán arról van szó, hogy bizonyos számokat eddig nem játszottam velük és olyankor inkább a közönségből csápoltam. Tegnap valahogy úgy alakult, hogy inkább minden számot el tudtam énekelni mikrofonba is. Még a nekem újdonság Karafiáth dalt is, ami miatt picit izgultam (ez fura is volt, sosem szoktam), mert előző nap hallottam először. Nyomtatott szöveg ugyan elkélt hozzá, de ezzel meg nem voltam egyedül az énekeseink között. :)
Másik inkább kissé szégyellős, mint büszke elmesélni valóm, hogy rájöttem, nem csak olyan jelenség van, hogy fiatal csajok sikítoznak a vonzó zenész hapsik előtt. Ha annyi sört ittam volna meg tegnap, mint ahány koncerten csápoló hapsi meg akart hívni, akkor nem taxival megyek haza, hanem mentővel. Szegény Petimet hazakergette a hangos zene kiváltotta migrén, meg a fáradtság, így csak utólag morcogott a beszámolóm hallatán, hogy kell nekem annyit ugrálni a színpadon őrült módra... De ma aztán megvigasztaltak, hogy ha vigyázzban állok a mikrofon előtt, akkor is ugyanezt a hatást produkálom, egyszerűbb, ha ebbe beletörődök. Majd szólok is a Ricsinek, ha legközelebb fotóz, ne használjon vakut, sugárzok én eleget. (Fotók by Richie, alant.)
Köszönjük még egyszer szponzorainknak, hogy támogatták dalainkat, még akkor is, ha őket erről elfelejtettük értesíteni: a börgerkingnek az Ernőt, a kreptónak a Kakilok rá-t (amit végül elfelejtettünk eljátszani, de lesz@rjuk), a nemzetbiztonsági hivatalnak a Secret Agent-et, a bolgárkertészeknek a Shop-skat, ésígytovább, ésígytovább. Én is köszönöm Évinek, hogy hazatámogattuk egymást. Szerencsém van a lakótársaimmal, igazán. :)
A kedvenc hörgős metál nótám mostantól tutira az lesz, hogy "Mínusz bé, pluszmínusz gyök alatt bénégyzet mínusz négy ácé, per kettőaaaaa, aaaaaarrrrghhh!!" Ezt már Timur Lenk alatt tanultam (újra), de lelkesen üdvözöltem régi kedvencemet az Éliástóbiásklausztrofóbiás-t is.
hétfő, augusztus 17
Fények a Gödörben
Szombat este a Lighthouse adott koncertet a Gödörben. Nem sokat tudok erről írni, ott kellett lenni hozzá, hogy az élmény élmény legyen. Valahogy minden megszólalt, első pillanattól. Nekem sem kellett a második számig várni a libabőrös hangulathoz, a harmadik taktus tájékán már bőven a sűrűjében voltunk. Sokan voltak, nagyon sokan, csillogtak a szemek mindenfelé. És sokan voltak olyanok, akiknek teljes jogos elfogultsággal kiemelek mostan, mert családtagok és barátok. Nagyon jó érzés volt, köszönöm!
Wicker Richard mostanában nagy rajongónk lett, és legnagyobb szerencsénkre zenehallgatás közben szívesen kattogtatja a masináját. Köszönjük a szép képeket, így legalább picit meg tudom mutatni, milyen átéléssel muzsikáltunk.
Wicker Richard mostanában nagy rajongónk lett, és legnagyobb szerencsénkre zenehallgatás közben szívesen kattogtatja a masináját. Köszönjük a szép képeket, így legalább picit meg tudom mutatni, milyen átéléssel muzsikáltunk.
szombat, augusztus 15
Száll egy ti-ti a szélben...
Kedvenc udvari fotográfusunk, Richie, aki áprilisban azokat a fenomenális hajreptetős fotókat készítette rólam a Gödörben (és még sok másik remek felvételt a többi Malacról), kiszúrt múltkor a Kobuciban a tömeg közepén és széles mosolyommal sikerült átmenetileg elterelnem a figyelmét a zenekarról. A kedvencem az, ahogy repkednek a hangjegyek a fülemben... :D
vasárnap, augusztus 9
Bazi nagy ír kocsmasó
Tegnap a Stadionkertben őrületes ír buli volt. Én hivatalból voltam ott, mint táncház session-zenész, de ez nem akadályozott meg abban, hogy végigugráljak egy őrületes Firkin koncertet. A Con-Fusion tánccsoportnak pedig gratula, codálatoszan cépszégeszek voltak! :)
Etus azt hiszi, hogy majd én itten részletesebben fogok erről írni, pedig nem is, ellenben elloptam a blogjáról a közös fotónkat, hogy lássátok milyen szép a bőrünk. :)
kedd, július 28
Sapka-komák
Vigántpetendi szerzeményezés a képen látható két szupercsini sapek, amit a szintén a képen látható úriemberrel bizniszeltünk Verácskával töredék árért és Lighthouse CD-kért (az ötlet és az érdem Péteré, a zenekarvezetőé). Azóta én és a sapim elválaszthatatlanok vagyunk, bringázáshoz pl. nagyon praktikus, mert nem süt a szemembe a nap és nem esik szét a copfom.
szerda, június 24
Képes büszkeség rovat
Kaptam egy levelet, mely szerint Halász Dániel, csendes-kedves volt osztálytársam bejutott a Google-Saatchi fotópályázat döntőjébe egyedüli magyarként, lehet rá szavazni online. De mire megtettem volna, már meg is nyerte. :)
A választott témájáról röviden alább, a képeket itt lehet megtekinteni.
Halász Dániel képeinek témája:
Camp 165 Watten (2009)
A választott témájáról röviden alább, a képeket itt lehet megtekinteni.
Halász Dániel képeinek témája:
Camp 165 Watten (2009)
Ez az aprócska falu Skócia északkeleti csücskében köztudottan egy második
világháborús fogolytábor helyszíne volt, azonban ennek nem sokan
tulajdonítottak jelentőséget. A bizonyítékok az évek során megsemmisültek,
ma a területet modern lakóházak és egy sportpálya fedi.
Frissen nyilvánosságra hozott dokumentumok azonban feltárták, hogy a
tábor valójában náciideológia-elleni központként üzemelt egészen 1948-ig.
Egy titkos, különleges biztonsági szintű belső létesítményben tartották fogva
a legveszélyesebb náci tiszteket, akiket próbáltak megszabadítani nézeteiktől.
Egyeseket ezután szabadon engedtek, az ellenállókat viszont bíróság elé
állították a holokausztban és Hitler birodalmában betöltött szerepükért.
(Forrás: secretscotland.org.uk)világháborús fogolytábor helyszíne volt, azonban ennek nem sokan
tulajdonítottak jelentőséget. A bizonyítékok az évek során megsemmisültek,
ma a területet modern lakóházak és egy sportpálya fedi.
Frissen nyilvánosságra hozott dokumentumok azonban feltárták, hogy a
tábor valójában náciideológia-elleni központként üzemelt egészen 1948-ig.
Egy titkos, különleges biztonsági szintű belső létesítményben tartották fogva
a legveszélyesebb náci tiszteket, akiket próbáltak megszabadítani nézeteiktől.
Egyeseket ezután szabadon engedtek, az ellenállókat viszont bíróság elé
állították a holokausztban és Hitler birodalmában betöltött szerepükért.
csütörtök, április 30
Jájj
Önkritikát gyakorol a Tücsök.
Látott szép fotókat magáról melyek a Malacka és a Tahó legutóbbi koncertjén készültek.
Jájj, a Tücsök nagyon hülye.
(Valószínűnek tartom, hogy ez utóbbi megállapítás az oka, hogy a Tücsök a Malacka és a Tahóban zenélhet.)
Látott szép fotókat magáról melyek a Malacka és a Tahó legutóbbi koncertjén készültek.
Jájj, a Tücsök nagyon hülye.
(Valószínűnek tartom, hogy ez utóbbi megállapítás az oka, hogy a Tücsök a Malacka és a Tahóban zenélhet.)
csütörtök, április 16
Nem szabad engem szabira engedni...
Mert hülyeségekkel ütöm el az időt. Pl. nem is sejtettem, hogy a laptopom ilyen vicces képeket tud csinálni rólam.
kedd, december 16
vasárnap, november 9
szerda, augusztus 6
csütörtök, július 31
Ide fókuszáljatok!
Ma még kéne írnom valamiről, csak azért, hogy holnap ünnepelhessünk, de duplán. :)
Mondjuk, hogy végre legyen egy kis hazabeszélős kultúra-téma, elmondom, hogy láttam végre alaposabban a fotókiállításunkat. Az a címe, hogy Lélek és Test, és körülbelül a két világháború időszakát fedi le, elsősorban hazánkfia, de külföldön világhírűvé lett művészek munkáit bemutatva (Kertész Andor, Moholy-Nagy László, Halász Gyula alias Brassai, ill. Friedmann Endre Ernő alias Robert Capa) , a hazai és nemzetközi kortársakkal párhuzamban, hat témába rendezve (emberi test, portrék, élet-halál...). Örülök, hogy az alapos nézegetéssel megvártam a Sebő Együttes kőszegi kiküldetésének végét, mert így a Perger művész úr értő fotós szemein át beáramló látvány néhány ezer villánygyors szinapszison átfutva mindjárt a száján át jött kifelé okosságok formájában bele az én fülembe. Ez sokat dobott az amúgy is remek képek műélvezetén. Laikus fejjel sosem jutott volna a fotókon szereplő emberek szembogarát bámulni, hogy milyen fényforrás/ernyő tükröződik benne, de most már azt is tudom, hogy melyik fotós a legmocsokabb szemét dög, hogy ilyen felháborítóan tökéletes képet hozott össze. Egyszóval gyertek, mert jó. Akit nem izgat fel a művészet, az legalább a meztelen nők miatt nézze meg.
Mondjuk, hogy végre legyen egy kis hazabeszélős kultúra-téma, elmondom, hogy láttam végre alaposabban a fotókiállításunkat. Az a címe, hogy Lélek és Test, és körülbelül a két világháború időszakát fedi le, elsősorban hazánkfia, de külföldön világhírűvé lett művészek munkáit bemutatva (Kertész Andor, Moholy-Nagy László, Halász Gyula alias Brassai, ill. Friedmann Endre Ernő alias Robert Capa) , a hazai és nemzetközi kortársakkal párhuzamban, hat témába rendezve (emberi test, portrék, élet-halál...). Örülök, hogy az alapos nézegetéssel megvártam a Sebő Együttes kőszegi kiküldetésének végét, mert így a Perger művész úr értő fotós szemein át beáramló látvány néhány ezer villánygyors szinapszison átfutva mindjárt a száján át jött kifelé okosságok formájában bele az én fülembe. Ez sokat dobott az amúgy is remek képek műélvezetén. Laikus fejjel sosem jutott volna a fotókon szereplő emberek szembogarát bámulni, hogy milyen fényforrás/ernyő tükröződik benne, de most már azt is tudom, hogy melyik fotós a legmocsokabb szemét dög, hogy ilyen felháborítóan tökéletes képet hozott össze. Egyszóval gyertek, mert jó. Akit nem izgat fel a művészet, az legalább a meztelen nők miatt nézze meg.
kedd, július 15
vasárnap, május 25
HHoolldduuddvvaarr
Ha most igazán frappáns címet akarnék, akkor egy kép lenne a cím helyén. Pl. egy szép fotó a Holdról, mikor épp hatalmas udvara van, kétpéldányban egymásra montírozva, kicsit elcsúsztatva, hogy olyan kettős-látás hatást keltsen. De feladtam a küzdelmet, hogy az itthoni gépre is letöltsem a kedvenc képszerkesztő programomat. Túl sok kiegészítő programot és ablakfelújítást igényelt volna. De képzeljétek el. :) Ezzel tökéletesen ki tudtam volna fejezni az eddigi hétvégém lényegét, érzékeltetve, hogy mindkét estémet a Holdudvarban töltöttem, meg azt is, hogy milyen hatással...
(Képkeresgélés közben találtam egy nagyon jópofa képet, az a címe, hogy Kotta, és Róbert kedvenc képeinek egyike. Róbertről nem tudom, hogy kicsoda, de jófej a kutyája, és sok szép színes képet töltött fel. Gratula nekije.)
Eljöve vala tehát pediglen a péntek. Ez már önmagában örömteli esemény, de még jött hozzá pluszban, hogy meglepi-vacsit szerveztünk két anyai örömök elé néző kolleganőnknek a Menta Lounge-ba. Jó kis vacsi volt, márminthogy a rozmaringos pisztrángom sem volt rossz, de a sok-sok kacagás a kollegákkal még jobb. :) Csak aztán elszöktem fél tíz körül, mert még délután megígértem Zolinak, hogy megyek sörözni az Aiming For Sunday tagokkal. Mentem is, csak aztán Petivel inkább boroztunk, valami meglepően finom cuvée-t talált, amiről állították, hogy száraz, de szerintem majdnem félédes. Éjfélig elcsevegtünk a cuvée felett, ami nálam elég életveszélyes kombináció. Amúgy is sokat csevegek, hát még bor mellett. Aztán átbuszoztunk a Móriczra, aztán onnan nem nagyon volt épp busz, úgyhogy inkább sétáltunk a Fehérvárin végig. Sanyit elhagytuk félúton, na nem azért, mert szívtelen gonosz dögök vagyunk, hanem mert ők hozzám képest ott laknak, Peti meg a kedvemért még gyalogolt pár megállót. Persze én akkor is egész úton csacsogtam, még azt is elfecsegtem, hogy van egy dalszövegfoszlány-ötletem az ő egyik nadon szép zenefoszlány-ötletéhez, amit vesztére elküldött nekem is véleményezni, aztán hazaérve gyorsan el is küldtem neki, hogy hallgassa meg, aztán meg nagyon mérges lett, hogy ezt meg hogy képzelem, és jól összevesztünk, hogy milyen jogon írok én csak úgy holmi dalokat az ő zenéjére, hú, és az nagyon rossz volt, és nagyon lelkiismeretfurdalásom volt, és aztán még össze-vissza bolyongtam valami esküvő-szerű rendezvényen, meg még találkoztam a főiskolás pasimmal, aki nagyon örült nekem, pedig azt hittem, hogy haragszik azért egy kicsit, hogy már inkább mégsem akartam vele járni, mikor már megnősült, aztán már nem is tudom kivel valami plázában kóvályogtunk... aztán lassan rájöttem, hogy ez az egész kb. addig igaz, hogy tényleg küldtem egy emailt, aztán lefeküdtem aludni... Nemtom mi lehetett abban a cuvée-ben. (Freudi álomanalíziseket emailben várom...)
Biztos ami biztos vissza is mentünk Marcsival tovább tesztelni a gyanús fehérbort a Holdudvarba tegnap este. Igazából koncertünk volt Benczúr klubban a Gallowglass-szel, aztán így már majdnem nyár-időben nem lehet csak úgy hazamenni felpörgetett állapotban. Először Bálint javaslatára elmentünk meghallgatni Kassai Eszti barátnénk legújabb zenekarát, a Pauly Pilot-ot, de koncert után 20 perccel értünk oda, és csak egy ál-morcos Eszti fogadott minket, hogy hát miért ilyenkor kell érkezni, de aztán kiengeszteltük azzal, hogy nekünk is voltak művészi kötelességeink, de megyünk velük bulizni szívesen... Holdudvarba... Ez elég húzós feladat volt, mármint a Rádayból eljuttatni kb 15 embert a Margitszigetig. Több akadály is az utunkba került, és mindig elhagytunk néhány lelkesedést vesztett versenyzőt. Én előrerohantam, hogy begyűjtsem Marcsit, aki később indult, mint mi, de hamarabb ért oda. Kinéztünk magunknak egy jó kis asztalt, és míg én fordultam egyet, hogy beszerezzem a tesztalanyokat, addigra Marcsinak társasága akadt. Nikolic Nenad szerb Vasas-vendégjátékos személyében. Mindketten megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy mi még várunk kb. 10 embert, de csak mosolygott, hogy verygood, verygood, friends, yes, yes, verygood... Aztán kicsit megsajnáltuk, hogy tök egyedül kell meginnia azt a három korsó sört, amit magával hozott, úgyhogy picit próbáltunk vele kommunikálni. Cserébe hálásan előadta nekünk a teljes magyar nyelvtudását, ami kb. a "mennyémá, milesz? milesz? gyerünkmá" -ra terjedt ki. Azt hiszem eléggé átfogó képet kaptunk a hazai futballisták mindennapjairól. Amúgy majd' elolvadtunk a büszkeségtől, mert Nikolic nagyon sexy city-nek tartja Budapestet, és odáig van az itt gyártott pornófilmekért. Nagyon sajnálta, hogy még nem sikerült kiderítenie, hogy hol bujkálnak a nimfomán pesti lányok, ezért javasoltam neki, hogy sétáljon át inkább a Cha-cha-chába. Ez az ötlet nagyon felvillanyozta, úgyhogy boldogan vigyorogva el is sétált a maradék két korsó sörével. Kb. ekkortájt megérkeztek a többiek, három főre fogyatkozva. Még magát Esztit sem tudták eljuttatni a célig, pedig az ő névnapját ünnepeltük volna. Azért Bálint befutott, meg Noémi és Gergő, akik a JustKiddin nevű formációban zenélnek együtt Esztivel. Illetve Gergőt nem is onnan ismerjük eredetileg, hanem az Irish Coffee-ból, dehát ez egy ilyen kis szövevényes társaság, inkább nem bonyolódom bele. Ahogy Gyarmati barátunk szokta mondani: ez az ország egy darab nagy zenekar. Itt jó eséllyel mindenki zenélt már mindenkivel, ha valaki valakivel mégsem, akkor biztos ismer olyat, aki már igen. Szóval a lényeg, hogy ottan maradtunk öten, belőlem meg megint kioldotta a bor a nyelv-kötőféket, úgyhogy össze-vissza meséltem mindenféle vicces sztorit a törpieknek, mint pl. a péntek esti rémálmom. Kb. négyre haza is keveredtem, úgyhogy most vasárnap fél kettőkor azt hiszem ideje lesz elmennem a boltba reggeliért. Majd még jövök. :)
(Képkeresgélés közben találtam egy nagyon jópofa képet, az a címe, hogy Kotta, és Róbert kedvenc képeinek egyike. Róbertről nem tudom, hogy kicsoda, de jófej a kutyája, és sok szép színes képet töltött fel. Gratula nekije.)
Eljöve vala tehát pediglen a péntek. Ez már önmagában örömteli esemény, de még jött hozzá pluszban, hogy meglepi-vacsit szerveztünk két anyai örömök elé néző kolleganőnknek a Menta Lounge-ba. Jó kis vacsi volt, márminthogy a rozmaringos pisztrángom sem volt rossz, de a sok-sok kacagás a kollegákkal még jobb. :) Csak aztán elszöktem fél tíz körül, mert még délután megígértem Zolinak, hogy megyek sörözni az Aiming For Sunday tagokkal. Mentem is, csak aztán Petivel inkább boroztunk, valami meglepően finom cuvée-t talált, amiről állították, hogy száraz, de szerintem majdnem félédes. Éjfélig elcsevegtünk a cuvée felett, ami nálam elég életveszélyes kombináció. Amúgy is sokat csevegek, hát még bor mellett. Aztán átbuszoztunk a Móriczra, aztán onnan nem nagyon volt épp busz, úgyhogy inkább sétáltunk a Fehérvárin végig. Sanyit elhagytuk félúton, na nem azért, mert szívtelen gonosz dögök vagyunk, hanem mert ők hozzám képest ott laknak, Peti meg a kedvemért még gyalogolt pár megállót. Persze én akkor is egész úton csacsogtam, még azt is elfecsegtem, hogy van egy dalszövegfoszlány-ötletem az ő egyik nadon szép zenefoszlány-ötletéhez, amit vesztére elküldött nekem is véleményezni, aztán hazaérve gyorsan el is küldtem neki, hogy hallgassa meg, aztán meg nagyon mérges lett, hogy ezt meg hogy képzelem, és jól összevesztünk, hogy milyen jogon írok én csak úgy holmi dalokat az ő zenéjére, hú, és az nagyon rossz volt, és nagyon lelkiismeretfurdalásom volt, és aztán még össze-vissza bolyongtam valami esküvő-szerű rendezvényen, meg még találkoztam a főiskolás pasimmal, aki nagyon örült nekem, pedig azt hittem, hogy haragszik azért egy kicsit, hogy már inkább mégsem akartam vele járni, mikor már megnősült, aztán már nem is tudom kivel valami plázában kóvályogtunk... aztán lassan rájöttem, hogy ez az egész kb. addig igaz, hogy tényleg küldtem egy emailt, aztán lefeküdtem aludni... Nemtom mi lehetett abban a cuvée-ben. (Freudi álomanalíziseket emailben várom...)
Biztos ami biztos vissza is mentünk Marcsival tovább tesztelni a gyanús fehérbort a Holdudvarba tegnap este. Igazából koncertünk volt Benczúr klubban a Gallowglass-szel, aztán így már majdnem nyár-időben nem lehet csak úgy hazamenni felpörgetett állapotban. Először Bálint javaslatára elmentünk meghallgatni Kassai Eszti barátnénk legújabb zenekarát, a Pauly Pilot-ot, de koncert után 20 perccel értünk oda, és csak egy ál-morcos Eszti fogadott minket, hogy hát miért ilyenkor kell érkezni, de aztán kiengeszteltük azzal, hogy nekünk is voltak művészi kötelességeink, de megyünk velük bulizni szívesen... Holdudvarba... Ez elég húzós feladat volt, mármint a Rádayból eljuttatni kb 15 embert a Margitszigetig. Több akadály is az utunkba került, és mindig elhagytunk néhány lelkesedést vesztett versenyzőt. Én előrerohantam, hogy begyűjtsem Marcsit, aki később indult, mint mi, de hamarabb ért oda. Kinéztünk magunknak egy jó kis asztalt, és míg én fordultam egyet, hogy beszerezzem a tesztalanyokat, addigra Marcsinak társasága akadt. Nikolic Nenad szerb Vasas-vendégjátékos személyében. Mindketten megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy mi még várunk kb. 10 embert, de csak mosolygott, hogy verygood, verygood, friends, yes, yes, verygood... Aztán kicsit megsajnáltuk, hogy tök egyedül kell meginnia azt a három korsó sört, amit magával hozott, úgyhogy picit próbáltunk vele kommunikálni. Cserébe hálásan előadta nekünk a teljes magyar nyelvtudását, ami kb. a "mennyémá, milesz? milesz? gyerünkmá" -ra terjedt ki. Azt hiszem eléggé átfogó képet kaptunk a hazai futballisták mindennapjairól. Amúgy majd' elolvadtunk a büszkeségtől, mert Nikolic nagyon sexy city-nek tartja Budapestet, és odáig van az itt gyártott pornófilmekért. Nagyon sajnálta, hogy még nem sikerült kiderítenie, hogy hol bujkálnak a nimfomán pesti lányok, ezért javasoltam neki, hogy sétáljon át inkább a Cha-cha-chába. Ez az ötlet nagyon felvillanyozta, úgyhogy boldogan vigyorogva el is sétált a maradék két korsó sörével. Kb. ekkortájt megérkeztek a többiek, három főre fogyatkozva. Még magát Esztit sem tudták eljuttatni a célig, pedig az ő névnapját ünnepeltük volna. Azért Bálint befutott, meg Noémi és Gergő, akik a JustKiddin nevű formációban zenélnek együtt Esztivel. Illetve Gergőt nem is onnan ismerjük eredetileg, hanem az Irish Coffee-ból, dehát ez egy ilyen kis szövevényes társaság, inkább nem bonyolódom bele. Ahogy Gyarmati barátunk szokta mondani: ez az ország egy darab nagy zenekar. Itt jó eséllyel mindenki zenélt már mindenkivel, ha valaki valakivel mégsem, akkor biztos ismer olyat, aki már igen. Szóval a lényeg, hogy ottan maradtunk öten, belőlem meg megint kioldotta a bor a nyelv-kötőféket, úgyhogy össze-vissza meséltem mindenféle vicces sztorit a törpieknek, mint pl. a péntek esti rémálmom. Kb. négyre haza is keveredtem, úgyhogy most vasárnap fél kettőkor azt hiszem ideje lesz elmennem a boltba reggeliért. Majd még jövök. :)
vasárnap, május 11
Mezei Hírmondó
Furcsa szeánszról kaptunk hírt nemrég. Nagy valószínűséggel állítható, hogy az Zeöld Olívia és Mózer Ella által vezetett szekta gyűlésére sikerült fotóriporterünknek betévednie, de az sem kizárt, hogy Kicsiny Balázs készül imígy a 2005-ös Velencei Biennálé Ivócsarnoka után az idei World Food kiállításra. Lapzárta elmúltával szerkesztőink még mindig tanácstalanok.
szerda, április 30
Képes
Kaptam mostanában sok szívemnek kedves fotót, párat közszemlére teszek.
Csi barátném küldte Malmöből az elsőt. Direkt nekem fotózták. Értékelem. :)
Csi barátném küldte Malmöből az elsőt. Direkt nekem fotózták. Értékelem. :)
Szintén Csitől: svéd természetközeli életformájuk egyik vívmánya, hogy beköltözött hozzájuk egy mókus. Nagyon barátságos, és szeret nagyokat aludni Peter régi pólójában.
Perger művész úr is kényeztet. Az első fotó a kedvenc szobromról készült sorozatának egy darabja. Általam galádul fekete-fehérítve, mert ez volt mindig szívem vágya. Na nem az, hogy belerondíthassak egy Perger-műremekbe, hanemhogy legyen egy szépséges fekete-fehér fotóm erről a szoborról. Direkt egy olyat választottam, amin a háttér nem árulkodik, úgyhogy tiétek a rejtvény: hol található ez a szobor, és mi a címe?
Itten pedig én díszlek. Ritkán látok jó fotót magamról, de az még ritkább, hogy rossz Perger-fotót lássak magamról. (Ebből jól megsaccolható, hogy a rólam készül jó fotók hány százaléka Perger kép.) Már irigykedem is Bognár Szilvire, mert az új CD borítóját is a Maestro fotózta. Ha szépen megkérném, biztos szép, borítóra való képeket készítene rólam is, márcsak a CD-t kéne valami hallgatható tartalommal megtölteni... A gombhoz a kabátot tipikus esete lenne. :)
Itten pedig én díszlek. Ritkán látok jó fotót magamról, de az még ritkább, hogy rossz Perger-fotót lássak magamról. (Ebből jól megsaccolható, hogy a rólam készül jó fotók hány százaléka Perger kép.) Már irigykedem is Bognár Szilvire, mert az új CD borítóját is a Maestro fotózta. Ha szépen megkérném, biztos szép, borítóra való képeket készítene rólam is, márcsak a CD-t kéne valami hallgatható tartalommal megtölteni... A gombhoz a kabátot tipikus esete lenne. :)
kedd, április 15
hétfő, április 14
Prágai képek, emészthető adagokban
Kedves Vendégeink!
Mai ajánlatunk kiváló cseh konyhánkból:
Előételnek egy kis könnyed, humoros válogatás:
Mókás képek Prágából
Főételként egy nagyobb porció - pontosan 72 falat, Perger fotóbűvész úr receptjének megfelelően:
Prága maga
Köretnek egy-két cifraság:
Prága díszei
Desszertnek néhány dél-cseh ínyencség:
Kastélyok, várak
Jó csemegézést kívánunk!
Jóebédhez pedig egy kis zene a Károly-hídról, avagy hogyan játsszunk mosódeszkán gyűszűkkel?
Mai ajánlatunk kiváló cseh konyhánkból:
Előételnek egy kis könnyed, humoros válogatás:
Mókás képek Prágából
Főételként egy nagyobb porció - pontosan 72 falat, Perger fotóbűvész úr receptjének megfelelően:
Prága maga
Köretnek egy-két cifraság:
Prága díszei
Desszertnek néhány dél-cseh ínyencség:
Kastélyok, várak
Jó csemegézést kívánunk!
Jóebédhez pedig egy kis zene a Károly-hídról, avagy hogyan játsszunk mosódeszkán gyűszűkkel?
Itt pedig egy igen öreg és életunt törpekuvikkal csevegek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
