Napi börleszk

Rendkívül lényeges történést felejtettem el Veletek megosztani.

Múlt héten láttam egy embert mikroszkópba bámulni egy hamburgerzabálda-gyorsétterem egyik asztalánál. Értitek: barna tálca, mellette menő mikroszkóp. Sok érdekes kérdést vethetett volna fel bennem ez a megfigyelés, de inkább gyors konklúziót vontam le: azóta egészen egyszerűen SEMMIN nem lepődök meg.

Szür-reáltanoda

Azt álmodtam nemrég, hogy biosztanárnéni vagyok (megint/újra/végre) és ötödikesekkel van környezetismeret órám, de nem a tanteremben, hanem valami hatalmas tankertben, ahol rengeteg kis medence van az ágyások között, nyilván a vízi életközösségek szemléltetésére. A gyerekek meg rohangáltak ide-oda, meg mindenféle állatkák is rohangáltak ide-oda, meg még volt ott egy csomó szülő is, aminek nagyon nem örültem, mert ők aztán zavaró tényezők tudnak lenni egy környezetismeret órán. Helyettem ne fegyelmezze senki a saját kölkét, arra ott van az iskolán kívüli idő és úgysem értünk egyet abban, hogy a gyereke rossz-e vagy nemjó. Én kérem a tanárok által legrettegettebb osztályban vizsgatanítottam és imádtam őket, amiért elevenek voltak és nagyszájúak, mert legalább aktívak voltak az órán, míg a többi osztály kábé aludt. Aztán a gyerekek megpróbáltak meggyőzni, hogy lakik itt kardszárnyú delfin is és én meg nagyon buzgó tanár néni módra elkezdtem őket rávezető kérdésekkel ostromolni, abból a célból, hogy jöjjenek rá maguktól, hogy miért nem lehet édesvízben tengeri állatot találni, holott én magam is láttam a kertben pingvineket, ami kissé rácáfol az indokaimra. Namosteztelemezzekivalaki.

Vicces country nóta

Zenészekkel nem jó ujjat húzni. Simán írnak bosszúnótákat. Émmá csak tudom, már két albumnyi nótám van az asztalfiókban, amiket nem jókedvemben írtam. :)

Ezt ma találtam az üzifalon:

"A történet a következő: egy kanadai gitáros épp egy amerikai turnén volt, mikor is a saját szemével látta, ahogy 3500 dolláros Taylor gitárját a United Airlines csomagrakodói épp a betonra hajítják. A gitár eltört.
Természetesen a cégtől senki nem vállalta magára a felelősséget, és hónapokon át tartó küzdelem után sem sikerült egy deka kártérítést sem kiszedni a United Airlinesból.
Zenészünk ekkor megfenyegette a légitársaságot, hogy írni fog róluk egy dalt, mellyel majd jól bosszút áll. Természetesen jól képen is röhögték: "írjá' rólunk dalt, hülyegyerek..."

Nos, a dolog most ott tart, hogy sok különböző ország rádió és tv adásaiban hallani a dologról, újságok cikkeznek róla, a youtube-on lassan eléri a videó nézettsége a 4 milliót. A United Airlines pedig csak a mai napig kb. 180 millió dolláros veszteséget tudhat be a bosszúálló nótának."

MÁV-STOP

Belföldi IC-n utazni egy élmény. A mozdonyvezető bácsi, vagy a kalauzbácsi, vagy ki tudja kicsoda minden állomás előtt lyukat beszél az utasok hasába, aztán minden állomás után lyukat beszél az újonnan felszállók hasába, közben ding-dong zene is megy... csak a nemzetközi tájékoztatás döcög még egy kicsit. Debrecentől a Nyugatiig angol nyelven pl. csak Ferihegy előtt mondanak be bármit is, az is eléggé minimál fordítás:

"Dingdongding! Tájékoztatom a kedves utasainkat, hogy hamarosan Ferihegy állomásra érkezünk. Kérem, hogy a Ferihegyig utazók kezdjenek el készülődni a leszálláshoz. Köszönjük, hogy utazásukhoz a MÁV-START szolgáltatásait vették igénybe, további kellemes blablablablabla."

"Dingdongding! Ferihegy stop. Bye."

Lényegretörőnek lényegretörő, de szinkrontolmácsnak azért még nem küldeném a pasast.

Nyelvünkben élünk?

Ma is tanultam egy szép magyar kifejezést:

digitális kompetencia

Nagyon tetszik.

Tegnap meg egy kollégám megkért, hogy verfeljek már egy blikket néhány iratra...

... ergo percipiáltam is némi motivációt egy rapid poszt publikációjához...

Disznóság!

Reggel valami nagyon feltartotta a forgalmat a rakparton, mi is ott morgolódtunk kettesben, egyesben araszolva, aztán csak annyit láttunk, hogy áll egy tűzoltóautó a Petőfi híd lábánál, vontatóján egy motorcsónak, mögötte egy pici Smart rendőrautó, és öt tűzoltó valamint öt újságírónak látszó alak nagyon körbeáll valamit, ami a mentő hiányából ítélve nem ember, de mégis mintha most fogták volna ki a vízből.
A rejtélyre hamar fény derült, hála online bulvárújságíró barátnémnak, aki mindig minden sztoriból naprakész. (Nem, nem Scarlett Johansson ugrott a Dunába, de majdnem annyira rejtélyes, hogy az alany mit keresett a belvárosban...)

http://index.hu/bulvar/2009/05/27/vaddisznot_fogtak_a_rudasnal/

Todományos kísérlet

Ismeritek a viccet, hogy

- Miért nem vesz a skót hűtőszekrényt?
- Mert nem hiszi el, hogy elalszik a lámpa, ha becsukja az ajtaját.

Nos, amíg épp nem fogalmazok nektek ide újabb cirkalmányos mondatokat, addig nézzétek meg, hogy kedves Dániel barátom és angliai albérlőtársai milyen izgalmas kísérletekkel múlatják az idejüket. Újabb idióták a blogon, juhé! :)

Mentsük meg a pasikat!!! #4

Már régóta adós vagyok ezzel, úgyhogy most nem is fűznék hozzá túl sok csípős kommentet, ugyanis a helyzet úgy tűnik a korábbiakhoz képest változatlan (lsd. Mentsük meg a pasikat #1, #2, #3).

Kedves Lányok! Jobb, ha tudjátok, hogy idén tavasszal már a selyemköntöseitek, harisnyatartóitok, sőt a neccharisnyáitok sincsenek biztonságban! Zárjátok el őket jól! (Illetve a hasonló baleseteket elkerülendő javaslom a pasitok hormonszintjét megfelelő szinten tartani: egyrészt a fent említett ruhadarabok magatokon viselésével és csábos villogtatásával, másrészt énaszondom biztos ami biztos minden kajába reszeljetek egy kis zellert.)

Nagyon remélem, hogy a magyar férfi vízilabda válogatott idei kollekciója nem erre fog hasonlítani:

Ilyet pl. én is hordtam, mert még boldog agyonhajszolt írszteptáncoslánykoromban mi is a szakadt harisnyáinkat vettük fel felsőnek. Mielőtt elábrándoznátok, természetesen melltartóval és valami toppal kiegészítve. Kizárólag pratikus, izomformáló és -melegítő hatása miatt. És még véletlenül sem frakkhoz illő keményített fehér gallérral.

Ezt pedig már tényleg csak a vicc kedvéért. Pedig van ennél még viccesebb is, nézzétek meg itt.

Hál'istennek nekem semmi okom aggódni, a környezetemben lévő pasik teljesen rendben vannak, hiúságuk max. a feromonos hajzselé előnyeinek mérlegeléséig (de nem a használatáig) terjed; a divat újdonságok csak akkor keltenék fel az érdeklődésüket, ha bevezetnék a felemás ujjú fekete pulcsikat; eszük ágában nincs borotválni a mellkasukat; a fehérneműmbe is max. a mobiltelefonjukat öltöztetik és azt is csak véletlenül, mert épp pont ugyanoda hajították... (Mit szeretek én ezen a királyi többesen ennyire?)
Na, szóval, csajok, nem aggódni. Fel vagyunk mi vértezve a megfelelő ellenszerrel.

Agyvihar.com

Szerintem ez az oldal egy jó ötlet: közösségi ötletroham, polgármesteri hivatal nélkül maradt emberkéknek. (... korábban úgy mondták: tanácstalan - Borovitz Tamás művész urat idézve...)

Méregzsák

Van nekem ez a drága jó Tom barátom, akivel gyakorlatilag szomszédos homokozóban nőttünk fel, de csak jóval később, a gimiben haverkodtunk össze. Aztán valahogy átélte ez a barátság a viharos egyetemi éveket, még a közös mobiltelefonszámla kifizetésének megpróbáltatásait is (MINDIG a türelmi határidő utolsó napján rohantunk a Petőfi utcai Westelhez...), most meg ott tartunk, hogy lassan négy éve szinte naponta találkozunk és ücsörgünk a szomszédos irodáinkban. Így hát bizalmam iránta végtelen, még akkor is, mikor a legnagyobb hülyeségekre igyekszik rábeszélni. (Lásd pl. a Mpemba paradoxon tesztelése, vagy legutóbbi kamikaze akciónk, mikor Kun futópajtást búcsúztattuk egy tiszteletkörrel a Városligetben - péntek kora délután, tűző nap, 35 fok árnyékban, Sziget harmadik napján, az én amúgy sem lájtos tánctanfolyamom vége valamint csütörtöki hajógyári megpróbáltatásaim után egy nappal... legalább a célszemély boldog volt tőle, és nekünk ennyi már elég...) Most azt találtuk ki (mármint Tom, én meg hagytam magam rábeszélni), hogy méregtelenítő kúrát tartunk. Ezt igazából tavaszra terveztük, de mindig volt valami kifogás, ami miatt elhalasztgattuk. Addig is gyűjtögettük az érveket, hogy mi is szól az önsanyargatás eme kifinomult módszere mellett, úgysmint: húdenagyon egészségesek leszünk, húdejót teszünk a szervezetünkkel... és különben is a főnökünk már túlélte, akkor mi is. A módszer lényege, hogy min. 1 hétig (ill. max 10 napig) csak folyadékot lehet inni, ami egy juharszirup alapú citromos-gyömbéres lötty, néha egyéb gyógyteákkal vegyítve. Legalább az íze jó, kicsit a holland almáskörtés stroop-ra emlékeztet.

A nagyon okos csodásélet honlapon ilyeneket ígérnek nekünk:

• a szervezet megtisztulása a mérgektől - Ezt már érzem: minden méreg kioldódik belőlem. Tegnap pl. extrém nyügös voltam, olyan, amit csak extrém éhesen tudok produkálni.
  
• testsúlycsökkenés (súlyfeleslegtől függően 1-10 kg leadása a 10 napos változatnál) - Hárommal beérném, de lehetőleg csak csípőből. A plusz egy kosárméret igazán maradhatna. Már épp kezdtem megszokni, hogy büszkén domboríthatok...
  
• növekvő életerő és vitalitás - Ez kb. a legijesztőbb része: mi lesz, ha még több életerőm lesz? Eddig is alig bírtam kordában tartani... Élénken él emlékeimben, hogy az amúgy is forgószél természetű főnökünk annyira kivirágzott a tíz nap alatt, hogy négyen alig bírtuk követni a tempóját.
  
• jobb emésztés - Ezt már most érzem. Gyűlik a lista a (t)ennivalókról jövő hétre: reggeli a Coffeshopban, szendvics a Subwayben, bécsi virsli tormával, nyárbúcsúztató cézársali a Liszt téren, spagettifőzés Petinek és Sanyinak (mert az ígéret szép szó), nutellás palacsinta, áfonyás muffin és eszméletlen mennyiségű kókuszos túrórudi...
  
• pihentetőbb alvás - Növekvő életerővel alvás? Ugyanmár...
  
• jobb keringés - Itt a remek alkalom: lehetek műhód!
  
• fokozott ellenálló képesség a betegségekkel szemben - A szénanáthám mondjuk egészen lecsendesedett, ez egyértelmű nyereség.
  
• csökkent gyógyszerfüggőség - Más függőséget nem csökkent?
  
• a koncentráció javulása és tisztább gondolkodás - Nagyszerű! Mostantól mindig ezen élek majd, ha szerelmes leszek.
  
• belső béke érzése - Ohmmmmmmm...

Az a jó, hogy mindenkinek ismer már valakit, aki csinált már ilyet, és nagyon együttérzőek: tegnap pl. Fru és Kara babusgattak a Gödörben egy-egy sör mellett. Én hősiesen cipeltem magammal a fél liternyi vacsorámat. Kara szerint a kollegája egy hét után irtó agresszív lesz, Fru azzal ijesztgetett, hogy fehér lesz a nyelvem. Ez addig volt muris, míg ma reggel el nem olvasam Tom smsét: "Ma kezdődik a nyelv erős lepedékezése, ami 2-3 napig tart. De jó hírem van, ihatunk sok mentateát..." Még szerencse.

Blogajánló: urbanista.hu

Boldogan adok hírt róla, hogy elindult száguldó riporterünk, BoogieMamma frontemberünk és kedvenc vérkomoly dalszerző párom Zubreczki Dá városépítészeti és lokálpatrióta témájú blogja. Csomó érdekeset lehet olvasni az olimpiai faluról, rendhagyó gyalogosátkelőhelyekről és parkolóautomatákról, valamint az én pesti beruházás favoritomról is: a megújuló Köki-ről.

Egy link hibrid-link

Ma valami jó fiús témáról akartam írni, mert olvastam frankó magyar tervezésű hibrid autókról az origón, de úgy tűnik ennyit futurizmustól még a tűzrókának is tátva marad a szája, mert állandóan lefagy. Pedig nem szokott. Úgyhogy így jártatok, kedves pasik, majd legközelebb. Addig nézzetek meccset. (Én már majdnem az összes pontomat elvesztettem az iwiw-es EB játékon. Etustól meg Kristől kellett volna tippeket kérni, ők jól nyomják.)
Ellenben találtam régi kedvenc Roxette számot, amit szoktam játszani én is, mert ennek még én is le tudtam szedni az akkordmenetét, még kiskoromban is. Volt ebből egy emtíví stúdiófelvétel, amit még jobban szerettem, de azt nem találom. Ne nézzétek meg, ha szomorúak vagytok, mert siratós. Ha meg vidámak, akkor azért ne, hogy nehogy szomorúak legyetek.

:-D

Jahhahha-ha-haajjj! Egy perce röhögök egyfolytában. Nézzétek mit találtam!
ITT.

Nyári Programajánló

Kelta Istennő Fesztivál lesz Budapesten.

Micsoda meglepetés! Igazán nem kellett volna... Egy egész fesztivált miattam... Hehe.

Mentsük meg a pasikat!!! #2

Etus blogján találtam az újabb ijesztő bizonyítékokat a legifjabb pasi-generációt fenyegető elnőiesedésre. Nyomokban már itthon is tapasztalom, hogy a többréteg alapozó, a szolárium-barna bőr, a csilli-villi körömlakk (lábon is!!! bizony!) valamint a heti fodrász-vizit már rég nem a plázacicák kiváltsága.
Már vannak plázakandúrok is. Vagy minek nevezzem őket. Lehet, hogy ez túl sértő az ő érzékeny lelküknek, és a kifakadó könnyeiktől elkenődik a szemhéjtus. Óddecajnálom!
Komolyan, már várom az első tűsarkús menőcsávókat.
A képek láttán sürgősen betöltöttem a Blokk, az Aiming, a Sebő, a Gallowglass, a BoogieMamma meg valami futóbolond informatikus honlapját, és megnyugodtam, hogy hálistennek van egy csomó igazi pasi ismerősöm... ;)

Jégbefagyottbüfé

Már rég nem egy cukrászda, hanem fogalom. Tájékozódási pont, és találkahely. A Ferenciek terének ugyanis a kollektív budapesti tudattalanban két oldala létezik: a templom előtt és a Jégbüfénél. Télen a kis ablakon át gőzölgő forró goffrit lehet kérni (régen a vicces bácsitól, aki sosem hívta rendes nevén a vanília és csoki pudingot...), nyáron egyre cifrább fagyikínálat csalogat. A kirakatban tavasszal rajzanak a tabló képek, az érettségiző osztályok próbálnak egymásra rálicitálni az ötletekkel. (Idén a Gundel Károly szakközép nyert nálam, ahol még a tanárokat is kedvenc rajzfilmfigurájuk kíséri: Eric Cartmentől Bambiig mindenki felbukkan. A fiúknak ajánlom a Kölcsey-s lányokat: nem sikerült eldöntenem, hogy a fényképmasina nem bírt-é megbírkózni a ruhakivágás látószögével, vagy tényleg nincs rajtuk semmi?)
De csak lépjünk be, és mindjárt évtizedeket repülünk vissza az időben. Vágjátok, ugye, hogy itt még tényleg be kell fizetni arra a bizonyos 33 Stefániára? Kiválasztod mit ennél-innál, aztán megmondod a pénztárosnak, aztán fizetés után a blokk ellenében kiadják a pultnál. Ahogy Marcsi frappánsan megfogalmazta: mint egy hivatalban, úgy küldözgetnek ide-oda. Nekem még plusz csavar volt, hogy tortát rendeltem. Szintén a pénztáros néni zaklatandó ilyen ügyben, és franciakockás indigós füzetbe írja a rendelést. Áfás számlát viszont a kávépult végében lehet kérni, egy másik hölgytől, aki készségesen bekiabál egy harmadiknak, aki pár perc alatt meg is jelenik a számlatömbbel. És a rendelés még csak egy dolog. Meg is kell szerezni a kész tortát... Már-már ott tartottam - miután negyed órája vártam, valószínűleg arra, hogy a cukrász rámázolja a marcipán bevonatra azt a néhány csoki-violinkulcsot, amit extraként kértem -, hogy valami nagyon kiábrándító véleményt formálok az intézményről, mikor egy kedves-derűs pultos néni végre megjelent a hatalmas tortával, és a legnagyobb gonddal nekiállt becsomagolni. Eközben pedig mesélt, és mesélt, a fiatalkoráról, mikor még a szülei küldték fel a csomagokat vidékről, és szétgurultak a postán a körték, aztán későbbről, mikor már ők küldhették a banánt, mert kicsit már jobban ment... Jól át is kötözte nekem az amúgy tökéletesen záródó dobozt zöld kötözőspárgával. Olyannal, amivel drága jó nagypapám kötözte a szőlőt régen... Valahogy minden mérgem elpárolgott. Amúgy is csak pici volt, és végül is nem is késtem olyan sokat a kóruspróbáról...

Merthogy a tortát Juhász Elődnek rendeltem, a Szépműs kórusunk nevében, 70. szülinapjára. Mivel a Délbudai Közlekedési Káosz Zrt.-vel nap mint nap meg kell küzdenem, már rászoktam arra, hogy Móriczig villamos, Ferenciekig piros hetes, onnan séta a Váci utcán a Vörösmarty térig, és Milleniumi Földalatti Vasút. (Bonyolult, de ez a leggyorsabb. Tényleg. És így legalább jó eséllyel össze lehet futni jófej emberekkel reggelente. Ez ilyen kis kikacsintás, többek közt Erdős Áginak, Jucinak és Nánási Sanyinak címezve.) Így aztán kézenfekvő ötlet volt, hogy a nagyon későn záró Jégbüfében rendeljünk tortát, mert az nagyon korán is nyit, és nekem abszolútba esik. Nem bántuk meg. Fincsi volt. Kicsit ugyan gond volt a hét darab gyertyával, amit ráapplikáltak a kollegák, mert az olimpiai lángot megszégyenítő makacssággal gyulladtak meg újra és újra. Úgy kb. hetedszerre sikerült elfújni mindet. No de sebaj. Van annak is valami bája, hogy ott ül a sok kollega egy nagy asztal körül, fiatalok, idősek vegyesen, és a titkárnőtől a művészettörténészen át a két igazgató-helyettes asszonyig mindenkinek potyog a könnye a nevetéstől.

A little nightmare music

De jók is ezek a hossssszú hétvégék! Komolyan, be kéne vezetni. Kicsit pörgősebb három napos munkahét, pont beleférnek még a németóráim is, meg egy lazítós kedd este, aztán négy nap pihi, buli, szánsájn... Érdekes módon még itthoni teendőkre is volt időm, pedig máskor ez is frusztráló porbléma.
Első "sztárfeleség" élményem is megvolt. Lassan hozzá kell szokni ezekhez. :D Tegnap hazai pályán játszott a Blokk. Koncert után sorbaálltam valami harapnivalóért, mellettem meg összesúgtak a csajok: "Pssz! Ez a billentyűs barátnője! Na, Kriszta, ezt bebuktad!"
Mára elég is ennyi, Ali Carter bejutott a Snooker VB döntőjébe, úh. nyugodtan álomra hajthatom a fejem. Eddig tartottak a szép napjai, holnaptól másnak drukkolunk. :)
Nektek meg egy kis komolytalan komoly zene jár még ide a végére. Ezen a két lökött pasin mulattam egész este. Majdnem leégett két tepsi muffin miattuk. A hegedűs olyat tud, amit én is mindig szerettem volna: egyszerre játszik és táncol! :)

Vacsora E.T.-vel

Egyik reggel kóválygok befelé a Múzeumba, épp az Dózsa György úti zebrán próbáltam átbotorkálni, és mit látok? Hát ez az! Gőzöm se volt, hogy mit látok! A Jégpálya hűlt (ill. olvadt) helyén áll két daru, és az egyiken ott lengedezik a magasban egy valami. Volt neki alja, meg lefelé ívelő teteje, a kettő között meg középen lámpákat sejtettem, körben pedig mintha fekete alakok álldogáltak volna. Úgy nézett ki, mint valami UFO. Gondoltam vagy Darth Vader tart megbeszélést, vagy a Mennyország.hu második részét forgatják a Hősök terén, ha meg egyik sem, akkor valami nagyon flancos luxus újdonság tanúja lehetek. Pár nap múlva megkaptam a magyarázatot a szokatlan jelenségre:

http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=99855

Veszíts el egy könyvet!

Ez de jó már, olyan, mint a Book on the Run, csak itthon:
http://blog.justhvk.hu/

Sajtból van a hold

Cirip-cirip. :) Van egy kis lemaradásom, de hát nem történhetnek mindig csudaizgi dolgok, úgyhogy most kis hétköznapi történésekről fogok írni. Kicsit fel akartam dobni a kedvetekért a hangulatot, de nem találtam itthon alkoholt. :D Erről jut eszembe: Maaarcsiiii, SOS létre kell hozni a Sakáltanyát!!!!! (Mostantól ez a projekt fedőneve.) Amúgy telihold van, Bébi! (hint: ez egy Gallowglass blues-sláger: Telihold van bébi, farkasember a csajom..., Bálint lécci kommenteld be a szövegírót, mert nem jut eszembe!... Kösz Bálint, tehát akkor: Zséblogja.)
Nagy hír: megint beiratkoztam német nyelvvizsgaelőkészítőre. Lépést kell tartanom Etussal. :) Ma volt a második óra. Mivel este van a tanfolyam, én meg szerdánként kóruspróbával kezdek munka előtt, már most úgy érzem magam, mintha öt napot dolgoztam volna. Viszont rengeteg hasznos kifejezést tanulok, mint pl. Ganzkörperspiegel (egészalakos tükör), Nachholbedarf (felmerülő igény valamely lemaradás behozatalára - éééértitek, ez így lazán egy szóban), ja, és persze a Selbstbefriedigung (dict.leo.org). A tanárbácsi aszonta ezt bezzeg biztos megjegyezzük. Pedig nem is.
Ma hajnalban holdfogyi. Majd a Perger jól lefotózza, aztán majd megnézem. Addig meg alszom.