Forralt hangulat

Az úgy volt, hogy apámtól kaptam egy láda almát, ami ott dekkol a kamránkban (mert A Társasházban olyanunk is van), ill. egyes egyedei mostanában rossz útra tértek és nekiálltak bomlasztani a többieket is. Ezt a lázítást és puhányodást nem bírtam tovább tehetetlenül nézni, ideje volt a főkolomposokat reszelő általi halálra ítélni, mielőtt nagyobb baj kerekedik. Legutóbb Etus és Balázs lelkes almásrétes-fogyasztónak bizonyultak, szóltam hát nekik, hogy itt az ideje egy újabb látogatásnak. A rétes mellé ígértem egy nagy fazék forralt bort is, ezzel együtt sikerült még pár vendéget elcsábítani hozzánk, sőt ennek még Évi sem tudott ellenállni és itthon maradt. Ritkán tartózkodunk ugyanis egyszerre közös hajlékunk fedele alatt, ez talán a hosszútávú békés együttélés titka. Bár el nem tudom képzelni min tudnánk valaha is összezördülni. :)
Jött még a Marcsi, ami mondjuk triplán indokolt, merthogy nem véletlenül a blogom állandó szereplője, meg régen ő lakott az Évivel, meg ahhoz, hogy a Balázs nálam rétesezik mégiscsak neki van a legtöbb köze. Meg jött a Geregő és a Noé, akikről előzőleg Etus óránként megkérdezte, hogy kicsodák és van-e bárkájuk. Óránként elmondtam, hogy kedves zenész barátok és lököttségük abszolúte megüti a társaságunk színvonalát. Ezt igazolja, hogy lapzártáig nem bánták meg, hogy minket választottak a Takács Eszter koncert helyett. Beugrott még Sanyi és Peti is, de ők elég korán távoztak, mivel Sanyi valami Takács Eszter nevű csaj koncertjére sietett, Peti meg hazarohant dolgozni, mert mostanában rengeteg dolgozandója van.
A rétes, a minipizzák és a forralt bor szépen (el)fogyott, nem beszélve az egyéb téli védőitalokról. (Igen, a mézes tea is annak számít, de én most inkább vadászoknak ajánlott gyógyhatású készítményekre utalok.) Lassacskán elszabadult valami jókedv bomba, ami valahogy úgy kezdődött, hogy Etus elviekben a Loki-Liverpool meccs alakulását igyekezett követni a neten. Váratlanul azonban egy cikket kezdett el felolvasni nekünk a férfiak gondolatairól az ágyban... Az első jogos kérdés, ami felmerült bennünk, hogy mit keres Etus a femina.hu oldalon? (Aki nem követi elég figyelmesen az előzményeket, annak elárulom, hogy Etus 100%-ig hímnemű. Eddig legalábbis meg voltunk erről győződve.) A cikk nagyon tanulságos volt, leszámítva, hogy Etus szerint garantáltan nem férfi írta, szerintem pedig a nők lelkivilágáról nyilatkozik hülyeségeket. Mindezt olyan stílusban megfogalmazva kanyarították rá a világhálóra, hogy a csodálatos szófordulatok hangos felolvasását előbb ő adta fel, majd én, mivel konkrétan sírtunk a röhögéstől. Végül Balázs vállalta a narrátor szerepét, hála neki érte, mert így olyan kifejezésekkel bővíthettük szókincsünket, mint az "elcsúszott kicsit, mint a kocka alakú sárgadinnye", "nagy zsáknyi szúrós szagú önbecsülés", ill. "bogár a rendszerben", hogy csak néhány gyöngyszemet említsek. Innentől már nem lehetett olyat mondani, amitől ne gurultunk volna a konyhapadlón. Persze ha lett volna hely. Mert a legjobb bulik mindig a konyhában vannak, még ha kicsit kevés is ott a hely. De sok idióta kis helyen is. Persze a struccal nem számoltam...

***
(idézet a bulit megelőző 48 órás, hetvenakárhány levélfordulatot megélt köremail-áradat zárósoraiból:
Tücs: Etus, mennyi rétest eszel meg egyedül? Csak hogy annyit süssek, hogy jusson a többieknek is. :)
Etus: Tücsikém, én majd csak kicsit csipegetek, ahogy szoktam. :)
Tücs: Jól van, kicsi struccom, jól van.)

Új, folytatásos teleregény: A Társasház

Véget ért hát végre az albérlet-keresési mizéria, meghonosodtam újból. Megint csak sikerült tartani magam az utóbbi évek tendenciájához, így újabb megállónyi távolságot haladtam a 47-18-41-es villamosvonalon. Az izgalmas kérdés, hogy az Andor-Kalotaszeg-Etele-Bártfai táv megtétele után mi lesz majd, ha egyszer eljutok a Gellért térig, ahol ezen vonalak szerteágaznak? Onnan melyik sínpárt követem majd? :)

Az albérlet keresés amúgy - a legendákkal ellentétben - nem egy bonyolult feladat. Felesleges túl sok energiát feccölni bele, igazából mindössze annyi a feladat, hogy a megfelelő hirdetést kell a megfelelő időben elolvasni. Ezt az elméletet már bizonyítottam dán lakótársam felkutatása során, most pedig csak megerősíteni tudom. Nézegettem én itt-ott, szüttyögtem pár embernek, küldtek is az ismerősök-ismeretlenek rengeteg ajánlatot, de egyik sem tűnt annyira vonzónak, hogy személyesen is felkutassam. Aztán mikor már egy hét se volt hátra, akkor gyorsan beültünk Évivel, akkor még leendő, most már szerződéses lakótársammal a Tranzitba wifi-t és limonádét csapolni. Innentől nagyon gyors volt a menetrend:
18.00 Telefon, hogy mindketten késünk. :)
18.10 Találkozás létrejötte, Tranzit étlap tanulmányozás
18.15 Rendelésfelvétel
18.35-ig Küszködés a wifi beállításokkal
19.00-ig Iwiw és ingatlanos lapok laza böngészése, egy-egy elszórt telefonnal
19.00 Évi: "Kétszobás, Mohai." Tücs: "!!! Híjjad, rögvest!"
19.05 Évi: "Mikor nézhetjük meg?" Főbérlő: "Most?"
19.15-ig Limonádék kényelmes elszürcsölése, indulás a tíz percre lévő célpontra
19.45 Lakásból kilépés, egymásra nézés: "Nézzünk még másikat?" "Szerintem ne." "Szerintem se."
19.50 Főbérlő értesítése a döntésről
20.00 Foglaló kifizetése
No, ennyi. Nem bonyolult ez. :)

Azóta voltunk szerződést aláírni és kulcsokat átvenni. A ház kertvárosi környezetben található, háromszintes, tizenkét lakásos. Hogy ez pontosan mit jelent, azt csak most kezdjük megérteni. Másfél óra alatt több lakóval ismerkedtünk össze, mint bármelyik eddigi lakhelyünkön egy év alatt. (Jelenlegi lakhelyem pl. csak a szomszéd Kovácsnénivel kerültem kommunikációs viszonyba, amibe már beletartozik az is, hogy hallom, amikor a nagyothalló férjével kiabál, akire mellesleg mérges vagyok, mert a liftbe égő cigarettával száll be, a kilencediken!!! Amúgy a Kovácsnénitől kétszer kaptunk kedves régi megsárgult kockás papírra kézzel írott üzenetet, az egyiket a liftre ragasztotta karácsonykor néhány kedves szóval és fenyőággal, a másikat a szemétledobóra, hogy kedveskislányok a pizzásdobozokat ne próbálják begyömöszölni ide, mert eldugul az egész szerkezet. Hát ennyi a kapcsolatom a Kovácsnénivel.) Most meg kapásból van jó arc szomszéd Bélabánk, fekete macskával, politikai nézeteinket szem előtt tartó özvegy szomszédnénink, akit csak a férje vezetéknevén tudunk szólítani, Lenke nénink (!), aki a ház szíve-lenke, és bármilyen kérdéssel fordulhatunk hozzá, de a háromhavonta ránk eső lépcsőház takarítás ügyében nem ismer tréfát... és még vagy féltucat szereplő, akik mind kedvesen fogadtak, aranyosnak tituláltak minket és még azt is megengedték, hogy hébe-hóba tartsunk bulit, bár semmilyen ilyen szándékunkat nem fejeztük ki irányukba.

Úgy érzem, A Társasház c. új rovatunk még sok meglepetést tartogat számunkra. :)