D. Tóth Krisztát is meglátogattam, tőle is kaptam kedves mosolyokat és aláírást a Lolával az élet c. kötetébe.
Amúgy most először mentem ki a könyvhétre (nem azért mert kulturális toprongy vagyok, hanem mert évekig antikvárium mániás voltam - ma már hírlevelet kapok a könyvekről, amik érdekelhetnek, nem kell a Múzeum körúton korzózom), és most is céltudatosan a dedikálások miatt. De már a rabja vagyok az eseménynek. Vagyis csak egy heti kosztpénzt szórtam el. Hat új szerzemény. Hozzászámolva azt kettőt, amit itthonról cipeltem, egész komoly málhával rohangáltam az Újbuda-Vörösmarty-Ferihegy útvonalon. És persze mindenbe bele kellett olvasni, úgyhogy a metrón gyakorlatilag Cziczó Laár nemdé-Tóth D.Tóth Varró Weöres András Atilla Dániel Kriszta Krisztina Sándor idézetek kavarogtak a fejemben.
("A magam ura lettem, erre vártam évtizedekig, elegem volt már a gyerekségből, felsőbbrendű akartam lenni, s végre! ó jajj, lelkem odvában megdöglött a bagoly, kellene még két fakerék, s egy taligát rá föltennék, én ezt az egészet nem akarom, folyóvíz vagyok, folyóvíz lettem, jaj, mért, hogy mind elévülünk, ha jő a Nagy Zsiráfmadár?")


