péntek, január 4

Ornitológia

A mai nap eddigi legmókásabb történése, hogy már megint VarróDanit olvastam reggel, és a Badar madárhatározótól annyira nevettem a földalattin, hogy potyogtak a könnyeim. Nem igazán érdekelt, hogy mit gondolnak erről mások. Külön szívem csücske lesz ez a könyvecske, mivel egyetem alatt (biológus szak) a madárgyűrűzés és a bördvocsing volt a kedvenc tevékenységem.
Azóta ebből csak annyi jut, hogy lelkes természetfotós sógorommal azon versenyezünk, hogy ki tudja télen kövérebbre hízlalni a cinkéket.
Na, csak hogy röhögjön más is:
"Szép madár a vörösbegy,
nincsen rajta fölösleg.

Kedvence a rumos meggy,

szép madár a vörösbegy."

Vagy a felülmúlhatatlan:

"Szép madár a hantmadár,
csak ha meghal, randa már.

Egyszer élünk, nemdebár?

Szép madár a hantmadár."

Nem mintha bárki olvasná ezt, csakhát én ugye grafomán vagyok a saját kedvemért is. Írni jó. Dalokat a legjobb írni, mert ahhoz zene is jár. De jó még levelet írni, meg újságcikket, meg naplót. Végül is kicsi korom óta tudok vakon gépelni, kilométerhiánya is lenne az ujjaimnak, ha nem pötyöghetnének eleget. Ez van. Na keresek nektek egy vörösbegyet rumosmeggyel.

Erithacus rubecula x Prunus cerasus subspicces rumos
(ezt a kifinomult biológushumort... remélem valaki értékeli... majd egyszer)



1 megjegyzés:

írta...

ezt én is értem, pedig nem vagyok biológus csak madarász + agrármérnök és ebből összejön : ) és tök jó, hogy tudsz vakon gépelni én nem pedig ebből élek : )