Jajj akartam írni sokat, de most megyek táncolni és majd inkább este írok majd sokat. Addig is: az élet szép, a zene a legjobb dolog a világon, a német focisták meg bénák. Röviden ennyi, majd jövök, és kifejtem. :)
hétfő, június 30
péntek, június 27
Kösz a szurkolást!
Köszi mindenkinek, aki kicsit is gondolt rám ma. Remélem hatott a csoki és meglesz az a vizsga. A három részből kettőről tudom, hogy sikerült, a harmadikat csak a szóbelire javítják ki, és addig nem árulják el. Bizakodom. Tudjátok, úszóversenyt tartanak a kopoltyúsok, a elsőként az angolna ér célba, mögötte érkezik a lazac, a reményhal meg utoljára...
Amúgy jó dolgom van má' megint, a héten másodszor vendégeskedett nálunk Csilla barátném és a kicsi félskót fia, Maci. Most épp Angliából ruccantak haza. Maci nagyot nőtt, és már nagyon pasi. Vannak tündéri szőke göndör tincsei, szigorúan csak a tarkóján. Egyedül eszi kanállal a krémtúrót, 70%-os sikerrel. A többi 30-at egyenletesen oszlatja el saját magán és rajtam... Ez a trükk még jól jöhet húsz év múlva is. Amúgy bármit lelkesen ki- és szétpakol, legyen szó konyhai edényekről, gyógyszeresfiókról, CD-kről, papírfecnikről, bonbonos tálról. Nem valami gyerekbiztos a háztartásunk, erre legalább gyorsan rájöttünk. Múltkor Gabó egészen jól lekötötte a börgerkőnigben begyűjtött lendkerekes R2D2 és a végtagjait állandóan elpotyogtató C-3PO figurákkal, de ma csak ketten voltunk mellette. Ebből én az idő nagyrészében süti sütögetéssel voltam elfoglalva, Csilla pedig a neten bújta a magyar nyelvű gyereklemez választékot. Remélem nem lesz túl nagy botrány, hogy a becses Ray Charles CDbox egy darabjának borítóját kicsit megcsócsálta valaki... (Ajajj!) Amúgy visszapakolni is szereti a dolgokat szerencsére, sőt, legnagyobb megdöbbenésünkre kicipelte a hálóból az ásványvizes palackot, és beállította a többi teli flakon közé a konyhában. Kérem, aminek helye van, annak helye van. Én kérek elnézést a szétszórtságomért. :)
Na mostan alvás, mert holnap olyat teszek, hogy ahhoz képest elenyésző jelentőségű, hogy a Zságer kifelejtett a dívák közül. Eh. Piha! Majd leshet a magyar zeneipar. ;)
Amúgy jó dolgom van má' megint, a héten másodszor vendégeskedett nálunk Csilla barátném és a kicsi félskót fia, Maci. Most épp Angliából ruccantak haza. Maci nagyot nőtt, és már nagyon pasi. Vannak tündéri szőke göndör tincsei, szigorúan csak a tarkóján. Egyedül eszi kanállal a krémtúrót, 70%-os sikerrel. A többi 30-at egyenletesen oszlatja el saját magán és rajtam... Ez a trükk még jól jöhet húsz év múlva is. Amúgy bármit lelkesen ki- és szétpakol, legyen szó konyhai edényekről, gyógyszeresfiókról, CD-kről, papírfecnikről, bonbonos tálról. Nem valami gyerekbiztos a háztartásunk, erre legalább gyorsan rájöttünk. Múltkor Gabó egészen jól lekötötte a börgerkőnigben begyűjtött lendkerekes R2D2 és a végtagjait állandóan elpotyogtató C-3PO figurákkal, de ma csak ketten voltunk mellette. Ebből én az idő nagyrészében süti sütögetéssel voltam elfoglalva, Csilla pedig a neten bújta a magyar nyelvű gyereklemez választékot. Remélem nem lesz túl nagy botrány, hogy a becses Ray Charles CDbox egy darabjának borítóját kicsit megcsócsálta valaki... (Ajajj!) Amúgy visszapakolni is szereti a dolgokat szerencsére, sőt, legnagyobb megdöbbenésünkre kicipelte a hálóból az ásványvizes palackot, és beállította a többi teli flakon közé a konyhában. Kérem, aminek helye van, annak helye van. Én kérek elnézést a szétszórtságomért. :)
Na mostan alvás, mert holnap olyat teszek, hogy ahhoz képest elenyésző jelentőségű, hogy a Zságer kifelejtett a dívák közül. Eh. Piha! Majd leshet a magyar zeneipar. ;)
csütörtök, június 26
Letscho
Sehr geehrte Olvasóközönség,
es tut mir Leid, Ihnen mitteilen zu müssen, hogy ma valahogy ehhez a tanuláshoz nincs túl sok kedvem. Ich muss zugeben, dass ich schon egy egész csomag vajkaramellát elfogyasztottam, aber még mindig keine Lust.
Ich weise Sie außerdem darauf hin, dass ich jetzt eigentlich lieber lecsót kéne főznöm, ahelyett, hogy írásbeli udvariassági formulákat magolok.
In der Hoffnung, dass Önök, kedveseim, megértik, hogy ilyen melegben inkább csak zenélni lehet,
verbleibe ich mit freundlichen Grüßen, Ihr
Frau Grille Hahnenfuß-Ranunkel
es tut mir Leid, Ihnen mitteilen zu müssen, hogy ma valahogy ehhez a tanuláshoz nincs túl sok kedvem. Ich muss zugeben, dass ich schon egy egész csomag vajkaramellát elfogyasztottam, aber még mindig keine Lust.
Ich weise Sie außerdem darauf hin, dass ich jetzt eigentlich lieber lecsót kéne főznöm, ahelyett, hogy írásbeli udvariassági formulákat magolok.
In der Hoffnung, dass Önök, kedveseim, megértik, hogy ilyen melegben inkább csak zenélni lehet,
verbleibe ich mit freundlichen Grüßen, Ihr
Frau Grille Hahnenfuß-Ranunkel
Blog-ária
Na most aztán egy egész délutánom van írni. Tanulmányi szabadságon vagyok ugyanis, mivel holnap lesz a német írásbelim. Ehhez ma már semmi értelme tanulni, úgyhogy inkább pihenek. Majd idővel azért átnézem, hogy a hivatalos levélhez milyen udvariassági formulákat kellett volna bemagolni, de sok már ezen nem múlik. Ellenben délelőtt vásároltam két tábla csokoládét, mert ezek elfogyasztásának hiánya katasztrofális következményekkel lehet a vizsgaeredményemre. No.
További tervezett programom mára a lecsó főzés. Ma este van a második EB-elődöntő, és még egyszer sem főztem eddig lecsót! Hát ez azért nem járja! Ehhez persze hozzájárult az a sajnálatos tény, hogy én nagyjából abban az időben dolgozom, mikor a zöldségesünk nyitva tart. Pozitív előjelű közértünkben pedig a zöldségkínálat gyakorlatilag mínusz. Hehe. Ottan még lecsókolbászt sem veszünk, pedig csak 180 Ft egy pár. Illetve részben pont ezért. Erre a célra találták ki a hentest, ahol hihetetlen népszerűségnek örvendek. Ennek egyszerű oka, hogy unatkozó középkorú pasik dógoznak ottan, akik saját bevallásuk szerint belesavanyodtak már a lakótelepi nyugdíjas nénik kiszolgálásába, és minden fiatal hölgy vásárló üdítőleg hat a munkakedvükre. Túlságosan is. Laci hentes most is gyakorlatilag levegővétel nélkül udvarolta végig azt az öt percet, amíg az üzletben tartózkodtam. Nemcsak minden szakértelmét, de szépre szomjúhozó szíve összes dobbanását is beleadta a műveletbe, hogy kiválassza nekem az egyetlen pár füstölt kolbász megfelelő szárát. Mindeközben biztosított róla, hogy töretlenül imád, én vagyok a kedvenc vevője és a hangom csilingelése zene füleinek. Háromszáznegyvenöt forint lesz, jó így angyalom? Mellesleg szívesen megkóstolja azt a vacsorát, és ha finom, akkor megvárná a reggelit is. Ez ilyen kihagyhatatlan poén nála.
Tündértapló zöldséges bácsink is csípőből letegezett kedvesen, de már ehhez is hozzá vagyok szokva. Hihetetlen éles logikájával kikövetkeztette az egy-egy kiló paprika-paradicsomból, hogy lecsót főzök. Szerencsére ekkora mennyiségből azt is, hogy nem csak magamnak, úgyhogy ő nem akarta meghívatni magát. (Jajjeszem a szíved, de jó is a fiataloknak, otthon tanulgatnak meg főzőcskéznek szabadidejükben!)
Nos tehát, eddig minden rendben van, sör a hűtőben, lecsó hamarosan a tűzhelyen, meccs a tévében. Folyt. köv. Most egy kis germán, a tegnapi győzelem tiszteletére.
További tervezett programom mára a lecsó főzés. Ma este van a második EB-elődöntő, és még egyszer sem főztem eddig lecsót! Hát ez azért nem járja! Ehhez persze hozzájárult az a sajnálatos tény, hogy én nagyjából abban az időben dolgozom, mikor a zöldségesünk nyitva tart. Pozitív előjelű közértünkben pedig a zöldségkínálat gyakorlatilag mínusz. Hehe. Ottan még lecsókolbászt sem veszünk, pedig csak 180 Ft egy pár. Illetve részben pont ezért. Erre a célra találták ki a hentest, ahol hihetetlen népszerűségnek örvendek. Ennek egyszerű oka, hogy unatkozó középkorú pasik dógoznak ottan, akik saját bevallásuk szerint belesavanyodtak már a lakótelepi nyugdíjas nénik kiszolgálásába, és minden fiatal hölgy vásárló üdítőleg hat a munkakedvükre. Túlságosan is. Laci hentes most is gyakorlatilag levegővétel nélkül udvarolta végig azt az öt percet, amíg az üzletben tartózkodtam. Nemcsak minden szakértelmét, de szépre szomjúhozó szíve összes dobbanását is beleadta a műveletbe, hogy kiválassza nekem az egyetlen pár füstölt kolbász megfelelő szárát. Mindeközben biztosított róla, hogy töretlenül imád, én vagyok a kedvenc vevője és a hangom csilingelése zene füleinek. Háromszáznegyvenöt forint lesz, jó így angyalom? Mellesleg szívesen megkóstolja azt a vacsorát, és ha finom, akkor megvárná a reggelit is. Ez ilyen kihagyhatatlan poén nála.
Tündértapló zöldséges bácsink is csípőből letegezett kedvesen, de már ehhez is hozzá vagyok szokva. Hihetetlen éles logikájával kikövetkeztette az egy-egy kiló paprika-paradicsomból, hogy lecsót főzök. Szerencsére ekkora mennyiségből azt is, hogy nem csak magamnak, úgyhogy ő nem akarta meghívatni magát. (Jajjeszem a szíved, de jó is a fiataloknak, otthon tanulgatnak meg főzőcskéznek szabadidejükben!)
Nos tehát, eddig minden rendben van, sör a hűtőben, lecsó hamarosan a tűzhelyen, meccs a tévében. Folyt. köv. Most egy kis germán, a tegnapi győzelem tiszteletére.
szerda, június 25
Kicsi tegzeslárva lettem...
Megvan még a Vízipók-csodapókból tegzeske, aki maga ragaszgatja a házát mindenféle neki megtetsző cuccokból? (Nem találtam ezt a részt a jútjúbon, piros pont annak, aki rálel...)
Corophium curvispinum - tegzes bolharák. Ez a faj hát-hasi lapítottságával kilóg a tipikus felépítésű Amphipodák közül. Könnyen felismerhetővé teszi vaskos, lábszerű, előre irányuló 2. csápja. Csillag alakú színsejtjei vannak. Maga szőtte tegezben él, amely nyálkából és detrituszból áll. 5-7 mm. Magyarországon a Dunában, Tiszában, Bodrogban és a Balatonban él. Gyakori.
Gyakori. Oly gyakori, hogy nem kizárt, hogy én is ehhez a fajhoz tartozom. Magam szőtte tegezben élek, mindent begyűjtök és magamra aggatok, amit ebben az iszapvilágban megtetszik. Lehetőleg nem csak korhadt fadarabkákat, hanem csilli-villi csigaházakat és színes üvegmorzsákat is. Csak győzzem cipelni. Nem mindig győzöm. Hol én vagyok kényetlen ledobálni egy-egy darabot, hol egy nagyobb hullámverés foszt meg egy meglazult dísztől. Aztán mindig akad másik. Ez vagyok én, ha tetszik, ha nem. Én így keresem önmagam. Már csak az a kérdés, ki lakik a díszek alatt? Ollókezű Edward???
kedd, június 24
... és egy mérsékelt kedd...
Ma is lett volna meglepi vendégem, értő szemein át láthattam volna a fotókiállítást, de egy hat oldalas cikk gépelése és javítgatása felemésztette az egész napomat. Szütty. :(
Ellenben kaptam virágcsokrot az irodámba. Emlékezetes szakításunk egyéves évfordulójára. Tényleg abnormális páros vagyunk.
Ellenben kaptam virágcsokrot az irodámba. Emlékezetes szakításunk egyéves évfordulójára. Tényleg abnormális páros vagyunk.
hétfő, június 23
Egy jó hétfő
Igazából ha minden hét így kezdődne, akkor semmi bajom nem lenne a munkanapokkal.
Ma besétált hozzám Peti, ami már önmagában nem hétköznapi esemény, de még hozta magával a keresztfiát is. Patrik a legjobb fej. Vagyis tiszta keresztapja. :) Kb. két percig volt bizalmatlan, amíg nem gratuláltam neki a frissen megszerzett piros-csíkos karatefokozathoz. Ezek után már a kezemet is hajlandó volt megfogni a zebrán. Szépen kiszöktem velük a Zállatkertbe kicsit. :)
Most már tudom, hogy miért tüskés a kaktusz, a bohóchalak közül melyik Pizsi és melyik Némó, melyek a nemnagyonérdekes állatok, melyik dinóra hasonlít a sisakos kazuár és hogy a kenguruk nem szoktak biciklizni.
Láttam végre a medúzákat is, és a kisállat simogatóban egy fekete kecske nagyon próbált udvarolni, de nem volt sajna esélye. Két ilyen pasi mellett, ugyanmár...
Ráadásként ma is jégkrémet ettem ebédre. Hiába, iszonyú meleg van.
Ma besétált hozzám Peti, ami már önmagában nem hétköznapi esemény, de még hozta magával a keresztfiát is. Patrik a legjobb fej. Vagyis tiszta keresztapja. :) Kb. két percig volt bizalmatlan, amíg nem gratuláltam neki a frissen megszerzett piros-csíkos karatefokozathoz. Ezek után már a kezemet is hajlandó volt megfogni a zebrán. Szépen kiszöktem velük a Zállatkertbe kicsit. :)
Most már tudom, hogy miért tüskés a kaktusz, a bohóchalak közül melyik Pizsi és melyik Némó, melyek a nemnagyonérdekes állatok, melyik dinóra hasonlít a sisakos kazuár és hogy a kenguruk nem szoktak biciklizni.
Láttam végre a medúzákat is, és a kisállat simogatóban egy fekete kecske nagyon próbált udvarolni, de nem volt sajna esélye. Két ilyen pasi mellett, ugyanmár...
Ráadásként ma is jégkrémet ettem ebédre. Hiába, iszonyú meleg van.
Ööö...
Igazából, lehet, hogy nekem a világon a legjobb. Lehet, hogy ezt most csak négy deci rosé mondatja velem, de átmenetileg is tetszik a gondolat. :)
szombat, június 21
Nyári napforduló
Nos, a mai napba annyi programot próbáltam sűríteni, hogy végül is a legnagyobb élvezetet abban leltem, hogy saját érdekemben nagylelkűen lemondtam egy csomó mindenről. Sajnos így nem sikerült eljutnom Ágiékhoz sem, és most gőzöm sincs, hogy hogyan kell cserépre csipkemintát varázsolni. :( Remélem azért megmutatják majd egyszer. Családot azért látogattam, és este bementem a városba Jamie koncertre. Egészen rendhagyó volt. Peti emlegette már délelőtt, hogy azt olvasta, hogy bezáratták a Gödör büféjét, de nem hittem el, amíg nem láttam a saját szememmel. De tényleg. El kellett sétálnom egy kisboltba sörért! Amúgy móka volt, mert mindenki szana-szét széledt a mai napon, azt hittem egyedül fogok dudorászni a tömegben, de aztán összefutottam... na kivel? tadadadammm: Gergővel! Kezd nekem gyanús lenni a srác, lehet, hogy hasonló a zenei ízlésünk? Így viszont hiteles szemtanú is megerősítette, hogy Náray-Szabó Ági ma férjhez ment. Jó kutatási téma lenne, hogy vajon ez a tény okozott-e ma több pasinak gyásznapot, vagy a hollandok kiesése. Úgy számoltuk, hogy nagyjából az ország férfilakosságának felét érinti rosszul mindkét eset, szóval egyelőre maradjunk a döntetlenben.
Jamiék jók voltak (minek is ezt boncolgatni, milyenek lettek volna?), Schmidt Vera is jó volt, csupa olyat játszottak vele, amit nem ismertem, ami remélem azt jelenti, hogy hamarosan készül új album. Doretta Carterről meg a Hídünnepről lemaradtam az egy órás csúszás miatt, amit Jamiék produkáltak a koncertkezdéssel. Képtelenség elkésni egy Gödör koncertről. Negyed kilencre értem oda nyolc helyett, és Gijo épp akkor távozott a másik irányba, a Deák felé. Gondolom ő is sörért ment.
A múzeumok éjszakáját is kihagytam, inkább sétáltam egy nagyot, fagyiztam, bámultam a várost a Dunakorzóról, meg itt-ott belenéztem a meccsbe, amíg vége nem lett.
A múzeumok éjszakáját is kihagytam, inkább sétáltam egy nagyot, fagyiztam, bámultam a várost a Dunakorzóról, meg itt-ott belenéztem a meccsbe, amíg vége nem lett.
Végrepéntek...
Szerencsére véget ért ez a hét is. Kicsit strapásabb volt az átlagnál. Hamarosan azonban visszatérnek a kollegák és én is megyek szabira. Először csak tanulmányi célból (német vizsga), aztán majd úgy tényleg.
Ma viszont háromkor megszöktem az irodából, mert így még pont elértem a fél négyes Egyszer vetítést a Puskinban. Tudom, hogy még csak három napja láttam legutóbb, de valahogy ez most úgy jól esett. A korai időpont ellenére relatív sokan voltunk a picike teremben. Velem egy sorban még két magányos lány ült, a közelebbi tiszta Angelina Jolie volt. Na jó, csak majdnem. Viszont egyszerre ugrottunk fel és rohantunk ki a végén, ahogy elindult a stáblista. Meg is hatódtam, hogy nahát, nem csak én próbálom meneküléssel álcázni, hogy már megint potyognak a könnyeim, de aztán ő a mosdót célozta be villámsebesen. Persze attól még lehet, hogy az elkenődött szemfestékét kellett megigazítani. Film után még mindig maradt egy kis időm, amit sétálgatással töltöttem. Váci utca, Ráday utca, Tompa utca. Útközben belestem az Erdős lányokhoz a MadeByYou-ba, és rögtön bezsebeltem egy meghívást a holnapi törzsvendégeknek tartott exkluzív bemutatóra. Ági most jött haza Bécsből, és tanult új festési technikákat. Ha fel bírok kelni, és odaérek, akkor majd beszámolok a tapasztalatokról.
Hat után végre Marcsival is összefutottunk, és benéztünk Sergiohoz a Márton utcai Tapas bárba. Kaptuk a szokásos minőségű fincsi falatokat, a kedves mosolyokat és a szórakozott kiszolgálást. Marcsi első mojitójában pl. egy boldog halált halt lószúnyog úszott a mentabóbitával. Kaptunk másikat. A következő körben meg nem volt citrom, de ezt is megoldottuk. Jólakottan, és fejenként két mojito bódító hatása alatt indultunk tovább. Még beültünk egy kávézóba megnézni a horvát-török meccs első öt percét (pont ennyi egy hosszú kávé rövidke élete) aztán robogtunk tovább ZP-be European Mantrát hallgatni. Csak 9 után kicsivel értünk oda, de így pont annyit hallottunk még a koncertből, amennyit egészséges ember hallóközpontja ki tud elemezni és fel tud dolgozni. Borlai Gergőék olyan szintű zenét nyomnak, hogy az már fárasztóan tökéletes. (Marcsira tök büszke voltam, mert most hallotta őket először, és öt perc után leszűrte, hogy az is egy élmény, ha csak a dobra koncentrál. Messzemenően kifinomult zenei ízlésre vall. :) Mesélhettek nekem rémsztorikat, a Borla nekem akkor is félisten marad.) A zenekar saját bevallása szerint is mindenevő, nagyon sok stílust szeretnek, de leginkább a fagylaltot. (Ezt a honlapjukon olvastam.)
A koncerten belebotlottunk Gergőbe (Irish Coffee, Just Kiddin), így aztán hárman menekültünk el a diszkóból. Beültünk a Clock-ba a Bartókon, pedig már nagyon eldöntöttem, hogy véletlenül sem vagyok szomjas. Jókat mulattunk egymás zenekarainak nyüglődésein, és közben jól megünnepeltük, hogy a hosszabbítás utolsó percében nyernek a horvátok, majd hülledezve figyeltük, ahogy a hosszabítás hosszabbításában a törökök egyenlítenek, majd lazán nyerik a meccset tizenegyesekkel. Hú, bakker. Az ilyenekért szeretem az EB-t.
Ma viszont háromkor megszöktem az irodából, mert így még pont elértem a fél négyes Egyszer vetítést a Puskinban. Tudom, hogy még csak három napja láttam legutóbb, de valahogy ez most úgy jól esett. A korai időpont ellenére relatív sokan voltunk a picike teremben. Velem egy sorban még két magányos lány ült, a közelebbi tiszta Angelina Jolie volt. Na jó, csak majdnem. Viszont egyszerre ugrottunk fel és rohantunk ki a végén, ahogy elindult a stáblista. Meg is hatódtam, hogy nahát, nem csak én próbálom meneküléssel álcázni, hogy már megint potyognak a könnyeim, de aztán ő a mosdót célozta be villámsebesen. Persze attól még lehet, hogy az elkenődött szemfestékét kellett megigazítani. Film után még mindig maradt egy kis időm, amit sétálgatással töltöttem. Váci utca, Ráday utca, Tompa utca. Útközben belestem az Erdős lányokhoz a MadeByYou-ba, és rögtön bezsebeltem egy meghívást a holnapi törzsvendégeknek tartott exkluzív bemutatóra. Ági most jött haza Bécsből, és tanult új festési technikákat. Ha fel bírok kelni, és odaérek, akkor majd beszámolok a tapasztalatokról.
Hat után végre Marcsival is összefutottunk, és benéztünk Sergiohoz a Márton utcai Tapas bárba. Kaptuk a szokásos minőségű fincsi falatokat, a kedves mosolyokat és a szórakozott kiszolgálást. Marcsi első mojitójában pl. egy boldog halált halt lószúnyog úszott a mentabóbitával. Kaptunk másikat. A következő körben meg nem volt citrom, de ezt is megoldottuk. Jólakottan, és fejenként két mojito bódító hatása alatt indultunk tovább. Még beültünk egy kávézóba megnézni a horvát-török meccs első öt percét (pont ennyi egy hosszú kávé rövidke élete) aztán robogtunk tovább ZP-be European Mantrát hallgatni. Csak 9 után kicsivel értünk oda, de így pont annyit hallottunk még a koncertből, amennyit egészséges ember hallóközpontja ki tud elemezni és fel tud dolgozni. Borlai Gergőék olyan szintű zenét nyomnak, hogy az már fárasztóan tökéletes. (Marcsira tök büszke voltam, mert most hallotta őket először, és öt perc után leszűrte, hogy az is egy élmény, ha csak a dobra koncentrál. Messzemenően kifinomult zenei ízlésre vall. :) Mesélhettek nekem rémsztorikat, a Borla nekem akkor is félisten marad.) A zenekar saját bevallása szerint is mindenevő, nagyon sok stílust szeretnek, de leginkább a fagylaltot. (Ezt a honlapjukon olvastam.)
A koncerten belebotlottunk Gergőbe (Irish Coffee, Just Kiddin), így aztán hárman menekültünk el a diszkóból. Beültünk a Clock-ba a Bartókon, pedig már nagyon eldöntöttem, hogy véletlenül sem vagyok szomjas. Jókat mulattunk egymás zenekarainak nyüglődésein, és közben jól megünnepeltük, hogy a hosszabbítás utolsó percében nyernek a horvátok, majd hülledezve figyeltük, ahogy a hosszabítás hosszabbításában a törökök egyenlítenek, majd lazán nyerik a meccset tizenegyesekkel. Hú, bakker. Az ilyenekért szeretem az EB-t.
szerda, június 18
Once... or twice... or three times...
Tegnap megnéztük az Egyszer-t. Talán meglepő esetemben, de túl sok ír filmet még nem láttam. A Lottózsonglőröket (Waking Ned) mondjuk igen, és már legalább tízszer. (Azt a részt, mikor a végén a banya a fülkében telefonál, és közben ezerrel húzza a hegedűs a kocsmában... na azt meg vagy hússzor.) Hamarosan az Egyszer-ről is elmondhatom majd, hogy nem egyszer láttam. Csak jöjjön már ki DVD-n! (Nincs egy hete, hogy játsszák itthon a mozik... illetve az a három mozi...) Addig is beszerzem valahonnan a soundtracket, és megnézem a Művészben is. Egy plázában kicsit furcsa élmény egy javarészt kézikamerás minőséget nézni, bár a hangminőség a történet szempontjából nem elhanyagolható. Olyan az egész, mintha egy CD-t hallgatnál végig, csak közben összekötik a dalokat egy kis sztorival. A dalok szépek, legtöbbször fájdalomból születtek, tele kérdésekkel, de nem nyálasak, inkább kicsit nyersek. Picit persze idealizált az egész, ahogy a komikus páros megismerkedik: hamísítatlan vörös ír fickó, lyukas gitárral, aki civilben porszívókat javít vs. cseh bevándorló takarító-és virágárus lány, aki gyönyörűen zongorál, és van egy elromlott porszívója. Az első közös produkcióra egy hangszerboltban kerül sor, persze fél perc magyarázkodás után kapásból megy a lánynak a dallam A, B, C része is, és már az első refrénnél második szólamot énekel. Persze értem én, egy 85 perces filmben nincs idő egy órát próbálni. Meg vannak ugye az irigylésreméltó őstehetségek. Aztán jön a CD felvétel ötlete, fognak három másik utcazenészt, és egy hétvége alatt feljátszanak egy olyan albumot, hogy még az igencsak szkeptikus hangmérnöknek is tátva marad a szája. Beű. Nem lehetne, hogy egyszer, csak egyszer majd én is felvegyem végre a kis fájdalmas/vidámcinikus dalaimat néhány őstehetséggel, hogy megszólaljanak úgy igazán, de igazán, olyan könnyfakasztóan szépen? Mint amikor Zsófinak potyogtak a könnyei, mikor először hallotta a You Were Right-ot, vagy mint amikor nekem, mikor Marcsi először játszotta rá a fuvolaszólóját. Még akkor is, ha azóta kiderült, hogy senkinek nem volt igaza, és leginkább I Was Damned Wrong. Ilyen az élet.
Legalább is szerintem ilyen. Találkoztok, születik egy szívszorítóan szép felvétel, és a stúdión túl vár a valós élet. De ott, az üvegfalon túl, ott kicsit más ritmusban dobog a művészszív.
kedd, június 17
Egy link hibrid-link
Ma valami jó fiús témáról akartam írni, mert olvastam frankó magyar tervezésű hibrid autókról az origón, de úgy tűnik ennyit futurizmustól még a tűzrókának is tátva marad a szája, mert állandóan lefagy. Pedig nem szokott. Úgyhogy így jártatok, kedves pasik, majd legközelebb. Addig nézzetek meccset. (Én már majdnem az összes pontomat elvesztettem az iwiw-es EB játékon. Etustól meg Kristől kellett volna tippeket kérni, ők jól nyomják.)
Ellenben találtam régi kedvenc Roxette számot, amit szoktam játszani én is, mert ennek még én is le tudtam szedni az akkordmenetét, még kiskoromban is. Volt ebből egy emtíví stúdiófelvétel, amit még jobban szerettem, de azt nem találom. Ne nézzétek meg, ha szomorúak vagytok, mert siratós. Ha meg vidámak, akkor azért ne, hogy nehogy szomorúak legyetek.
Ellenben találtam régi kedvenc Roxette számot, amit szoktam játszani én is, mert ennek még én is le tudtam szedni az akkordmenetét, még kiskoromban is. Volt ebből egy emtíví stúdiófelvétel, amit még jobban szerettem, de azt nem találom. Ne nézzétek meg, ha szomorúak vagytok, mert siratós. Ha meg vidámak, akkor azért ne, hogy nehogy szomorúak legyetek.
hétfő, június 16
vasárnap, június 15
Bee my baby
Hello Mindenki.
Kicsit fáradt vagyok, de ez jövő hét végére csak rosszabb lesz. Azt kéne ugyanis játszanom, hogy három ember helyett is tudok dolgozni. Majd meglátjuk. Majd beidomítok pár irodán kívüli kollegát, hogy ha nagyon hisztisnek látnak tömjenek belém valami kaját. De legalább csokit vagy túró rudit.
A hétvége elég hawaii volt, lent voltunk Sijófokon. Épp csak az időjárás volt olyan kora-tavaszias: borús, szeles. Esni nem nagyon akart tegnap estig, úgyhogy másfél órát virág és palánta locsolással töltöttünk. Kb. térdig voltam saras. Ez nem lett volna gáz, csak a rajtam levő nadrág térd alatt végződik. Mire végeztünk, meg is jött az eső. De csak olyan épphogy, szóval nem dolgoztunk hiába. Nagyon szép virágos most lent a kert. Meg a terasz is. Minden reggel kiültünk reggelizni. Tizenegy és dél között. Így legalább nem volt gond az ebéddel sem.
Kini lefárasztására elmesélném, hogy ma reggeli közben egy picike fürkészdarázs kötötte le a figyelmünket. (Kaszáék társalognak c. rovatunk következik...)
- Bogika, figyejjé má, mi ez, ami itt szipuzza a virágot? Olyan csíkos, mint egy darázs, de nem az, mert kicsi.
- Biztosan az a fürkészdarázs, amit tegnap is láttam. Rengeteget tud zabálni, nem is értem hogy fér bele ennyi kaja...
- Nem is eszi meg, van egy kosárka a lábán, és abba gyűjtögeti a mézet...
- :) :) :) Na persze...
- Igenis de... :(
- Ez nem is mézelő faj, csak virágport eszik.
- Az mekkora ciki már, ha egy méhnek virágpor allergiája van?
- :D :D :D
- "Bocs, nem mehetek dolgozni, allergiás vagyok..." És ha nem mézet esznek, akkor mit esznek? Elmennek a méh pékségbe, és kérnek két méh-lepényt...?
stbstb...
Party-ügyileg elég lúzer voltam, pedig elvileg ezért mentem le, hogy majd jól végigbulizok két Blokk koncertet. Első nap alig voltak, úgyhogy egy óra után leléptem haza aludni. Másnap nagyon sokan voltak, akkor meg az volt a baj. Állandóan belém könyököltek, meg húsz éves srácok próbáltak felszedni... elég mókásak... A koktél sem volt valami jó, úgyhogy nem is nagyon ittam. (Na jó, azt még be kell vallanom, hogy meg voltam róla győződve, hogy engem soha senki nem fog látni a Spagetti Házban az asztal tetején táncolni. Merthogy ott ez a divat. Aztán mégiscsak onnan üvöltöttem, hogy Saaajtbóóól van a Hooold, van a Hooold!) (Meg persze azt sem gondoltam volna, hogy rá lehet engem venni SegaRallyzásra. Tudjátok, olyan igazi játékteremben. Igazából csak azért kellettem, hogy valaki veszítsen is. A gépre ugyanis az volt kiírva, hogy "up to 2 people can play at one time". )
Viszont voltunk halászlevet enni, ami fincsi volt. Meg meglátogattuk az unokaöcsit, aki édes, és jól összenyálazott. Meg az unokahugit, aki tök szépen gitározik az ukulelén. (Mondom, tiszta Hawaii...) Piros pengetővel!!! ("Gábojtól kaptam...") De komolyan, korrektül sikálja mind a négy húrt, és teljesen érti, hogy a bundok között kell lefogni a húrt. Legközelebb majd már élete első akkordját is megtanítjuk neki. :)
A mai este fénypontja az volt, hogy voltam Aiming próbán. És csaaaak nekem, csaaaak most jáccottak People-t. :) Remélem ezért az élményért egyszer még nagyon-nagyon-nagyon sokan fognak irigyelni. Csukott szemmel, egyedül, People gitárszólót hallgatni ÉLŐBEN, azért az üti a kedvenc kamaszkori szórakozásomat is, mikor is lelki válságok idején (=újabb reménytelen szerelem) hanyatt vágtam magam a szőnyegen, és max hangerőn hallgattam fülhallgatón keresztük (úgy jobban üt) a kedvenc számaimat. Mondjuk pl. a Duces Are Wild-ot az Aerosmithtől. Olyan hússzor egymás után. Sajnos Petiéken nem találtam a rewind gombot... :)
Kicsit fáradt vagyok, de ez jövő hét végére csak rosszabb lesz. Azt kéne ugyanis játszanom, hogy három ember helyett is tudok dolgozni. Majd meglátjuk. Majd beidomítok pár irodán kívüli kollegát, hogy ha nagyon hisztisnek látnak tömjenek belém valami kaját. De legalább csokit vagy túró rudit.
A hétvége elég hawaii volt, lent voltunk Sijófokon. Épp csak az időjárás volt olyan kora-tavaszias: borús, szeles. Esni nem nagyon akart tegnap estig, úgyhogy másfél órát virág és palánta locsolással töltöttünk. Kb. térdig voltam saras. Ez nem lett volna gáz, csak a rajtam levő nadrág térd alatt végződik. Mire végeztünk, meg is jött az eső. De csak olyan épphogy, szóval nem dolgoztunk hiába. Nagyon szép virágos most lent a kert. Meg a terasz is. Minden reggel kiültünk reggelizni. Tizenegy és dél között. Így legalább nem volt gond az ebéddel sem.
Kini lefárasztására elmesélném, hogy ma reggeli közben egy picike fürkészdarázs kötötte le a figyelmünket. (Kaszáék társalognak c. rovatunk következik...)
- Bogika, figyejjé má, mi ez, ami itt szipuzza a virágot? Olyan csíkos, mint egy darázs, de nem az, mert kicsi.
- Biztosan az a fürkészdarázs, amit tegnap is láttam. Rengeteget tud zabálni, nem is értem hogy fér bele ennyi kaja...
- Nem is eszi meg, van egy kosárka a lábán, és abba gyűjtögeti a mézet...
- :) :) :) Na persze...
- Igenis de... :(
- Ez nem is mézelő faj, csak virágport eszik.
- Az mekkora ciki már, ha egy méhnek virágpor allergiája van?
- :D :D :D
- "Bocs, nem mehetek dolgozni, allergiás vagyok..." És ha nem mézet esznek, akkor mit esznek? Elmennek a méh pékségbe, és kérnek két méh-lepényt...?
stbstb...
Party-ügyileg elég lúzer voltam, pedig elvileg ezért mentem le, hogy majd jól végigbulizok két Blokk koncertet. Első nap alig voltak, úgyhogy egy óra után leléptem haza aludni. Másnap nagyon sokan voltak, akkor meg az volt a baj. Állandóan belém könyököltek, meg húsz éves srácok próbáltak felszedni... elég mókásak... A koktél sem volt valami jó, úgyhogy nem is nagyon ittam. (Na jó, azt még be kell vallanom, hogy meg voltam róla győződve, hogy engem soha senki nem fog látni a Spagetti Házban az asztal tetején táncolni. Merthogy ott ez a divat. Aztán mégiscsak onnan üvöltöttem, hogy Saaajtbóóól van a Hooold, van a Hooold!) (Meg persze azt sem gondoltam volna, hogy rá lehet engem venni SegaRallyzásra. Tudjátok, olyan igazi játékteremben. Igazából csak azért kellettem, hogy valaki veszítsen is. A gépre ugyanis az volt kiírva, hogy "up to 2 people can play at one time". )
Viszont voltunk halászlevet enni, ami fincsi volt. Meg meglátogattuk az unokaöcsit, aki édes, és jól összenyálazott. Meg az unokahugit, aki tök szépen gitározik az ukulelén. (Mondom, tiszta Hawaii...) Piros pengetővel!!! ("Gábojtól kaptam...") De komolyan, korrektül sikálja mind a négy húrt, és teljesen érti, hogy a bundok között kell lefogni a húrt. Legközelebb majd már élete első akkordját is megtanítjuk neki. :)
A mai este fénypontja az volt, hogy voltam Aiming próbán. És csaaaak nekem, csaaaak most jáccottak People-t. :) Remélem ezért az élményért egyszer még nagyon-nagyon-nagyon sokan fognak irigyelni. Csukott szemmel, egyedül, People gitárszólót hallgatni ÉLŐBEN, azért az üti a kedvenc kamaszkori szórakozásomat is, mikor is lelki válságok idején (=újabb reménytelen szerelem) hanyatt vágtam magam a szőnyegen, és max hangerőn hallgattam fülhallgatón keresztük (úgy jobban üt) a kedvenc számaimat. Mondjuk pl. a Duces Are Wild-ot az Aerosmithtől. Olyan hússzor egymás után. Sajnos Petiéken nem találtam a rewind gombot... :)
szerda, június 11
Ó!
Ezt látnom kell. Ír gitáros fiú és közép-európai dalszerző lány románca. Én is ilyen dalokat akarok írni!!! (Főleg, hogy Oscar díjas zene...)
Sok kis Malac, röf-röf-röf...
Tegnap a Gödörben dagonyáztunk. (Értsd: Malacka és a Tahó koncert volt, feat. Tücsi - illetve a konferálás szerint Tücsi feat. Malacka, de ez csak Borovitz Tomi udvariassági köre.) Én igazából csak éjfél után kerültem sorra, úgyhogy nekem már ma volt a koncert. Átütő sikerem volt, persze nagyon könnyű meghívott vendégként az utolsó három számban illegetni magam a színpadon. Addigra már rég tombolt a közönség. Egyesek már követelték is a hegedűst. :D
Kaptam sok-sok dícséretet, de "Veri vagy nem veri? Odaüt? Ide? Mindenki tudja hogy dobban a szíve. Terpeszállás, magastartás, dobok mögött: Kohut András" dobossal megtárgyaltuk, hogy nem szabad, hogy ez a fejembe szálljon, úgyhogy ne higgyem el őket, csak fogadjam el, mint tényt, hogy jó vagyok. :P
Én majd akkor leszek nagyon büszke, ha Borovitz Tomi egyszer rólam is farigcsál valami négysoros bemutatkozó versikét. Az már igazi vendégművészi elismerés. :)
Petiék eljöttek megnézni, ami csak dobott a hangulaton. Bár Zolinak nagyon nem jött be ez a vicces műfaj, hazamenekült a felénél, az én színrelépésemet meg sem várta. Nem baj, nem haragszom rá. Kárpótolt, hogy Sanyi és a másik Zoli nagyon lelkesen csápoltak, és értékelték a poénokat. Peti meg még a PestiEst-es dalt is megtanulta koncert végére majdnem kívülről. A PestiEstes dalt én is majdnem megtanultam koncert végére kívülről. A két elismerésre méltó teljesítmény között csak annyi a különbség, hogy előttem volt egy mikrofon, amibe énekelnem kellett volna. Izé. De most már tudom!!!
Asszem Zolinak inkább nem mutatom meg a Vértévét, lehet, hogy az sem tetszene neki. :)
Kaptam sok-sok dícséretet, de "Veri vagy nem veri? Odaüt? Ide? Mindenki tudja hogy dobban a szíve. Terpeszállás, magastartás, dobok mögött: Kohut András" dobossal megtárgyaltuk, hogy nem szabad, hogy ez a fejembe szálljon, úgyhogy ne higgyem el őket, csak fogadjam el, mint tényt, hogy jó vagyok. :P
Én majd akkor leszek nagyon büszke, ha Borovitz Tomi egyszer rólam is farigcsál valami négysoros bemutatkozó versikét. Az már igazi vendégművészi elismerés. :)
Petiék eljöttek megnézni, ami csak dobott a hangulaton. Bár Zolinak nagyon nem jött be ez a vicces műfaj, hazamenekült a felénél, az én színrelépésemet meg sem várta. Nem baj, nem haragszom rá. Kárpótolt, hogy Sanyi és a másik Zoli nagyon lelkesen csápoltak, és értékelték a poénokat. Peti meg még a PestiEst-es dalt is megtanulta koncert végére majdnem kívülről. A PestiEstes dalt én is majdnem megtanultam koncert végére kívülről. A két elismerésre méltó teljesítmény között csak annyi a különbség, hogy előttem volt egy mikrofon, amibe énekelnem kellett volna. Izé. De most már tudom!!!
Pesti Estet kinyitod
Koncerteket kutatod
Megleled a Malackát
Elmosolyodik a szád
Gyere el és szórakozz!
A zene örömet okoz
De ha otthon maradsz ma
Megutál a Malacka
Nem ver meg csak megutál
Kisköcsögnek titulál
Lepisili a ruhád
Emlegeti anyukád
Koncerteket kutatod
Megleled a Malackát
Elmosolyodik a szád
Gyere el és szórakozz!
A zene örömet okoz
De ha otthon maradsz ma
Megutál a Malacka
Nem ver meg csak megutál
Kisköcsögnek titulál
Lepisili a ruhád
Emlegeti anyukád
Asszem Zolinak inkább nem mutatom meg a Vértévét, lehet, hogy az sem tetszene neki. :)
kedd, június 10
Fianna!
Jesszus, hogy mit találtam... ennyi év után!
Fianna zenekar és Vero-Orsi-Kara-Tücsi közös fellépés Sopronban!
A legjobb, ahogy Kara tök mást táncol, mint mi lányok. Hehehe. :D
Fianna zenekar és Vero-Orsi-Kara-Tücsi közös fellépés Sopronban!
A legjobb, ahogy Kara tök mást táncol, mint mi lányok. Hehehe. :D
vasárnap, június 8
Nem csak én vagyok helikopter
Csak rövid áttekintés, mert most valahogy nem vagyok olyan beszédes kedvemben:
Péntek (inkább szombat) : Aiming For Sunday a Fészekben játszott, több órás csúszással, de ilyen apróságok nem állhatnak az utamba. Sajnos a táncparketten sem állt senki az utamba, elég hely volt ahhoz, hogy végigőrjöngjük-kiabáljuk az egészet Jon barátnőjével. Pedig esküszöm nem voltam alkoholos befolyásoltság alatt. A többi rajongó (barátok és üzletfelek) egy sorral mögöttünk dülöngélt kulturáltan, illetve sokan képesek voltak ülve végighallgatni az egészet. Érthetetlen. Persze én meg csak reménykedhetek, hogy nem tiltanak ki a további bulijaikról helytelen magaviseletért.
A nap további pozitívuma, hogy több emberrel folytattam hosszas eszmecseréket a Zélet zűrös dolgairól, ami eléggé jól esett. Mármint az, hogy sok-sok rokonlélek vesz körül. Így már lehet sok hülyeség a világban, ha nem csak én vagyok helikopter.
Szombat: Könyvhét, családi nap. Hugomnak tündéri kis pocakja van, az unokaöcsémnek már helyre kerültek a szemei meg a fülei. (Bizomány, ezek a dolgok így működnek!) Vagyis már állítólag hall, úgyhogy biztosan nagyon örült, hogy Varró Dani bácsi dedikált neki is egy könyvet. A Maszat-hegyet meg majd én felolvasom neki. Anyukám a kedvemért lasagna-t sütött, az én többnyire kimozdíthatatlan apukám meg hazafuvarozott, hogy ne ázzak meg. Azt hiszem sokat hiányolhattak mostanában.
Ferihegyen meg minden olyan szép! Virágzik egy csomó réti gaz, van egész erdőnyi kétméteres ökörfarkkoró-had, meg hatalmas bóbítájú bakszakáll-termések.
Vasárnap: K&H maraton váltón futottunk, két múzeumi csapattal. Fejenként 7 km. 40 perc alatt mentem végig, ami elég hihetetlen, mert közben úgy tűnt, hogy mindenki csak megelőz. De ezek után gyanús, hogy a gyakorló köröm több, mint 5 km, mert az mindig hajszálpontosan 33 percig tart. Kis fejszámolás: 5,7 km. Vagy a versenyláz tényleg rádobott a teljesítményemre. Amúgy nem is hozott túlságosan lázba. Míg mindenki más izgult, fel alá futkosott, öblögetett, idegeskedett, én azzal voltam elfoglalva, hogy a három nálam levő nadrág közül melyikben a legtűrhetőbb a vállalhatatlan méretű fenekem. Hiúság, nő a neved.
A sok drukkoló hajrá-hajrá között az jutott eszembe, hogy jövőre HajráPeti csapatot is kell szervezni, de legalábbis kimenni jó nagy zsákokkal és győzködni a versenyzőket, hogy az üdítős/vizes üveg kupakják ne a kukába dobják már. Szívem szakadt, hogy mennyi elhagyatott flakon hevert szerteszét. A múzeumi csapat persze már jól nevelt, és automatikusan adták őket nekem. Meg Etus is hozott egy nagy szatyorral, úgyhogy nem jöttem haza üres kézzel. :)
Péntek (inkább szombat) : Aiming For Sunday a Fészekben játszott, több órás csúszással, de ilyen apróságok nem állhatnak az utamba. Sajnos a táncparketten sem állt senki az utamba, elég hely volt ahhoz, hogy végigőrjöngjük-kiabáljuk az egészet Jon barátnőjével. Pedig esküszöm nem voltam alkoholos befolyásoltság alatt. A többi rajongó (barátok és üzletfelek) egy sorral mögöttünk dülöngélt kulturáltan, illetve sokan képesek voltak ülve végighallgatni az egészet. Érthetetlen. Persze én meg csak reménykedhetek, hogy nem tiltanak ki a további bulijaikról helytelen magaviseletért.
A nap további pozitívuma, hogy több emberrel folytattam hosszas eszmecseréket a Zélet zűrös dolgairól, ami eléggé jól esett. Mármint az, hogy sok-sok rokonlélek vesz körül. Így már lehet sok hülyeség a világban, ha nem csak én vagyok helikopter.
Szombat: Könyvhét, családi nap. Hugomnak tündéri kis pocakja van, az unokaöcsémnek már helyre kerültek a szemei meg a fülei. (Bizomány, ezek a dolgok így működnek!) Vagyis már állítólag hall, úgyhogy biztosan nagyon örült, hogy Varró Dani bácsi dedikált neki is egy könyvet. A Maszat-hegyet meg majd én felolvasom neki. Anyukám a kedvemért lasagna-t sütött, az én többnyire kimozdíthatatlan apukám meg hazafuvarozott, hogy ne ázzak meg. Azt hiszem sokat hiányolhattak mostanában.
Ferihegyen meg minden olyan szép! Virágzik egy csomó réti gaz, van egész erdőnyi kétméteres ökörfarkkoró-had, meg hatalmas bóbítájú bakszakáll-termések.
Vasárnap: K&H maraton váltón futottunk, két múzeumi csapattal. Fejenként 7 km. 40 perc alatt mentem végig, ami elég hihetetlen, mert közben úgy tűnt, hogy mindenki csak megelőz. De ezek után gyanús, hogy a gyakorló köröm több, mint 5 km, mert az mindig hajszálpontosan 33 percig tart. Kis fejszámolás: 5,7 km. Vagy a versenyláz tényleg rádobott a teljesítményemre. Amúgy nem is hozott túlságosan lázba. Míg mindenki más izgult, fel alá futkosott, öblögetett, idegeskedett, én azzal voltam elfoglalva, hogy a három nálam levő nadrág közül melyikben a legtűrhetőbb a vállalhatatlan méretű fenekem. Hiúság, nő a neved.
A sok drukkoló hajrá-hajrá között az jutott eszembe, hogy jövőre HajráPeti csapatot is kell szervezni, de legalábbis kimenni jó nagy zsákokkal és győzködni a versenyzőket, hogy az üdítős/vizes üveg kupakják ne a kukába dobják már. Szívem szakadt, hogy mennyi elhagyatott flakon hevert szerteszét. A múzeumi csapat persze már jól nevelt, és automatikusan adták őket nekem. Meg Etus is hozott egy nagy szatyorral, úgyhogy nem jöttem haza üres kézzel. :)
szombat, június 7
Könyv7vége
Igazából a kép önmagáért beszél, de azért muszáj még egy kicsit hozzácsipognom nekem is. Jó móka volt varródani. (Én varródanok, te varródansz... dansz, dansz, verevör jú méj bí... Vár, ó, Dani, kész a transz... befejeztem, bocs). Nem kellett tolongani, ami nekem jó, szegény költőink szempontjából meg nem annyira. (könyvhétre, ó!-lvasóm jöjj ki, s kicsit rajongva szeressé / hogy ne váljék lomhuló költői vénám visszeressé) (bevallom egy Laár András kötetet is vettem, gyanúsan túladagoltam...) Dani kedvesen mosolygott és még virágot is rajzolt. Nála volt a legnagyobb érdeklődés, de én a vele együtt ücsörgő költőnőket sem hagytam békén, "véletlenül" volt nálam egy Tóth Krisztina novelláskötet, plusz a leendő unokaöcsémnek szánt Kerge ABC, amit hárman (Szabó T. Annával) követtek el. Ez utóbbit tegnap szerzeményeztem ugyanott, mert épp a Magvető pavilonja mellett zenélgetett a Sebő Együttes. Ők megint jól megkacagtattak a Lázár Ervin féle Erdei Dalnokversennyel (pedig már számtalanszor hallottam/olvastam), meg picit meg is ríkattak, mert hirtelen olyan lázáratlanul éreztem magam. Furcsa volt, mert eddig ilyen szívfacsaróan csak a nagypapám tudott hiányozni. Most meg már a kedvenc meseíróm is.D. Tóth Krisztát is meglátogattam, tőle is kaptam kedves mosolyokat és aláírást a Lolával az élet c. kötetébe.
Amúgy most először mentem ki a könyvhétre (nem azért mert kulturális toprongy vagyok, hanem mert évekig antikvárium mániás voltam - ma már hírlevelet kapok a könyvekről, amik érdekelhetnek, nem kell a Múzeum körúton korzózom), és most is céltudatosan a dedikálások miatt. De már a rabja vagyok az eseménynek. Vagyis csak egy heti kosztpénzt szórtam el. Hat új szerzemény. Hozzászámolva azt kettőt, amit itthonról cipeltem, egész komoly málhával rohangáltam az Újbuda-Vörösmarty-Ferihegy útvonalon. És persze mindenbe bele kellett olvasni, úgyhogy a metrón gyakorlatilag Cziczó Laár nemdé-Tóth D.Tóth Varró Weöres András Atilla Dániel Kriszta Krisztina Sándor idézetek kavarogtak a fejemben.
("A magam ura lettem, erre vártam évtizedekig, elegem volt már a gyerekségből, felsőbbrendű akartam lenni, s végre! ó jajj, lelkem odvában megdöglött a bagoly, kellene még két fakerék, s egy taligát rá föltennék, én ezt az egészet nem akarom, folyóvíz vagyok, folyóvíz lettem, jaj, mért, hogy mind elévülünk, ha jő a Nagy Zsiráfmadár?")
péntek, június 6
Vallomás
Zsófi szerint nem szeretem őtet, mert róla sosem írok. Pedig múltkor is a kedvéért sütöttem banános-csokis muffint. Valamint imádom a palacsinta-tortáját. Meg a zongoraszólamait. Meg hogy ruhacsodák kerülnek ki a varrógép-tűje alól. Meg a táncstílusát. Meg a nagy haját. Meg azt a tulajdonságát, hogy velem ellentétben nem fojtja magába a problémáit, hanem mindenkinek bátran leüvölti a fejét. Bár az is előfordul, hogy mindenki másnak, csak annak nem, akivel épp konfliktusa van. Dehát van ez így. Attól még tényleg SZERESSÜK!!! Lüke nő. :)
csütörtök, június 5
Könyv7
Könyvhét lesz a Vörösmarty téren. Illetve már van is, mától.
Úgyhogy Tücsök bármennyire is későn keveredik haza a pénteki Aiming For Sunday koncertről, felkel szépen korán szombaton, és tízkor sorban áll a Magvetőnél aztán tizenegykor a Sanoma Kiadónál. No, és vajon kikkel akar a Tücsök dedikáltatni? No vajon? :)
Varró Dani és D. Tóth Kriszta. Utóbbinak tegnap fejeztem be Lolával az élet c. könyvét, mely a Nők Lapjás azonos című gyerek-sztoris rovatból született. Abszolút kedvenc. Az előbbit meg úgyis tudjátok. (Irul-pirul.)
Úgyhogy Tücsök bármennyire is későn keveredik haza a pénteki Aiming For Sunday koncertről, felkel szépen korán szombaton, és tízkor sorban áll a Magvetőnél aztán tizenegykor a Sanoma Kiadónál. No, és vajon kikkel akar a Tücsök dedikáltatni? No vajon? :)
Varró Dani és D. Tóth Kriszta. Utóbbinak tegnap fejeztem be Lolával az élet c. könyvét, mely a Nők Lapjás azonos című gyerek-sztoris rovatból született. Abszolút kedvenc. Az előbbit meg úgyis tudjátok. (Irul-pirul.)
Szolgálati közlemény!!! Pénteken 5-kor a Könyvhét színpadán a Sebő Együttes dalolászik jófajta nemkortárs magyar slágereket, illetve Lázár Ervin meséket mesél a minden szavukon megbabonázva csüngő hallgatóknak. Remélem hazaengednek időben, és robogok is oda a föld alatt! :)
szerda, június 4
Egyik szemem sír, a másik nevet
Mostanában elkapott egy kis melankólia. Ilyenkor olyan furcsa dolgokat észlelek magamon, mint például: nehezen mászok ki reggelente az ágyból, munka helyett legszívesebben csak buszoznék körbe-körbe a városban egy könyvet olvasgatva, illetve hogy az egyetlen értelmes tápláléknak a csokoládét tartom (ettől függetlenül megeszek minden utamba kerülő értelmetlen kaját is)(jójó, kivéve a kagylót meg a polipot). Vagy ott van a kötelességek hanyagolása: képtelen voltam magam rábeszélni a futásra - bár tisztában vagyok vele, hogy a mozgás nálam a legjobb ellenszer a magambafordulás ellen - a héten ellógtam egy németórát, mert meggyőztem magam, hogy sokkal hasznosabban töltöm az időt, ha Marcsival együtt kottázom azt a rengeteg hanganyagot, amit sűrgősen meg kell tanulnunk. (Valójában egyszerűen SEMMI DE SEMMI kedvem nem volt próba-szóbelizni. Még fél tábla narancsos milkacsoki után sem.)
Na ezek után ma tele lelkifurdalással direkt jóval korábban megjelentem az Osztrák Intézetben. Gyorsan befizettem a vizsgadíjat, hogy véletlenül se gondoljam meg magam. Úgyhogy nincs visszaút: június végén írásbeli, július elején szóbeli. A lelkiismeretfurdalás főleg annak szólt, hogy utolsó óránk volt, ami ugye hagyományosan laza kacagós-kajálós-játszós óra, ergo megúsztam a próbavizsgát. Ha! Én kis naív. A tanárbának semmiféle lelkiismeretfurdalást nem okozott, hogy vizsgával kínozzon, míg a többiek scrabble-t játszottak.
Első feladat: kínos, magyarázkodós telefonbeszélgetés. Ez pipa, jól ment, max pont. Második: kép választás és a választás megindoklása. Képtelen voltam normális észérvekkel alátámasztani a döntésemet azon kívül, hogy nekem az jobban tetszik. Paff. Mínusz egy pont, node sebaj. Kiselőadás téma: energiafelhasználás, energiatakarékosság. Piha! Mit nekem ilyen laza téma, hát már annyit beszéltünk környezettudatosságról meg energiaforrásokról... Hát kérem, úgy szakítottak félbe és pontoztak le a sárga földig, mint annak a rendje! Még az ötven százalékot sem bírtam összeszedni, nemhogy a minimális hatvanat. Brüüüh. Nem kicsit vagyok elkeseredve. A másik két szóbelizőt is meg kellett hallgatnom, mert bezzeg nekik milyen jól megy, figyeljek csak oda! Aztán még elém toltak egy nyelvtani tesztet, hogy töltsem ki, mert ez alapján fogják eldönteni, hogy ki kapja a csoportból az ötven százalékos kedvezményt a következő tanfolyamra. Agyilag citrom voltam (hogy egy intelligens általános iskolás koromban preferált szófordulattal éljek), baromira nem érdekelt az egész, ráadásul nagyon nehéz teszt volt, néha a választható válaszok háromnegyedét sem értettem. Egy darabig próbáltam logikázni, aztán már csak karikáztam a kb. elfogadhatónak tűnőt. Na, vajon, ki kapta az kedvezményt? Na ki? Ráadásul az egyetlen 50% feletti eredményt sikerült elérnem, ha jól értettem. Komolyan nem értem magamat néha. Beszélni meg miért nem tudok normálisan? Na mindegy, lehet, hogy ha már így alakult, beiratkozom egy egyhetes intenzív előkészítőre a vizsga előtt, féláron. Mert ha törik, ha szakad, le akarok vizsgázni. Punktum.
Hazafelé azért fel kellett dobni még egy kicsit magam, úgyhogy a Deák helyett a Bazilika felé sétáltam, és meglátogattam a frissen felfedezett fagyizót. Kértem epret meg mogyorót, és kaptam ici-pici pohárban ici-pici adagot, de pont elég volt a kellő endorfin szint eléréséhez. És persze mennyeien nagyon-nagyon eper és mogyoró íze volt! (Lássátok fijúk, ilyenek ám a nők: kicsi, de minőségi dolgokkal is le lehet őket nyűgözni!) A fagyi miatt a további séta mellett döntöttem, és átbaktattam a Lánchídon. Ott aztán eszembe jutott, hogy még mindig jajjdeszép ez a város, meg hogy erről már írtam egy dalt, amit el akartam küldeni egy júliusi városdalíró dalversenyre, csak még mindig lusta voltam átpofozgatni, meg felvenni. Aztán hazaérve első dolgom volt futócipőt húzni, és bár megint fel akartam adni az első km után, végigrugdaltam magam az egész körön. Ilyenkor egészen hősnek érzem magam.
Szóval alakulok.
Valamint eldöntöttem, hogy a portugáloknak fogok szurkolni szombattól. A focit ugyan nem szeretem, de az EB mókás, lehet nézni nagy kivetítőn, barátokkal, sörözés közben, vagy otthon lecsóval. Majd szervezek megint lecsó partyt. Egyszer már volt ilyen nálam, akkor jól elvesztem a konyhában, és lemaradtam az egész döntőről. Ellenben KrénAndival remekül szórakoztunk paprika darabolás és palacsinta-sütögetés közben. Ideje megismételni. :)
Na ezek után ma tele lelkifurdalással direkt jóval korábban megjelentem az Osztrák Intézetben. Gyorsan befizettem a vizsgadíjat, hogy véletlenül se gondoljam meg magam. Úgyhogy nincs visszaút: június végén írásbeli, július elején szóbeli. A lelkiismeretfurdalás főleg annak szólt, hogy utolsó óránk volt, ami ugye hagyományosan laza kacagós-kajálós-játszós óra, ergo megúsztam a próbavizsgát. Ha! Én kis naív. A tanárbának semmiféle lelkiismeretfurdalást nem okozott, hogy vizsgával kínozzon, míg a többiek scrabble-t játszottak.
Első feladat: kínos, magyarázkodós telefonbeszélgetés. Ez pipa, jól ment, max pont. Második: kép választás és a választás megindoklása. Képtelen voltam normális észérvekkel alátámasztani a döntésemet azon kívül, hogy nekem az jobban tetszik. Paff. Mínusz egy pont, node sebaj. Kiselőadás téma: energiafelhasználás, energiatakarékosság. Piha! Mit nekem ilyen laza téma, hát már annyit beszéltünk környezettudatosságról meg energiaforrásokról... Hát kérem, úgy szakítottak félbe és pontoztak le a sárga földig, mint annak a rendje! Még az ötven százalékot sem bírtam összeszedni, nemhogy a minimális hatvanat. Brüüüh. Nem kicsit vagyok elkeseredve. A másik két szóbelizőt is meg kellett hallgatnom, mert bezzeg nekik milyen jól megy, figyeljek csak oda! Aztán még elém toltak egy nyelvtani tesztet, hogy töltsem ki, mert ez alapján fogják eldönteni, hogy ki kapja a csoportból az ötven százalékos kedvezményt a következő tanfolyamra. Agyilag citrom voltam (hogy egy intelligens általános iskolás koromban preferált szófordulattal éljek), baromira nem érdekelt az egész, ráadásul nagyon nehéz teszt volt, néha a választható válaszok háromnegyedét sem értettem. Egy darabig próbáltam logikázni, aztán már csak karikáztam a kb. elfogadhatónak tűnőt. Na, vajon, ki kapta az kedvezményt? Na ki? Ráadásul az egyetlen 50% feletti eredményt sikerült elérnem, ha jól értettem. Komolyan nem értem magamat néha. Beszélni meg miért nem tudok normálisan? Na mindegy, lehet, hogy ha már így alakult, beiratkozom egy egyhetes intenzív előkészítőre a vizsga előtt, féláron. Mert ha törik, ha szakad, le akarok vizsgázni. Punktum.
Hazafelé azért fel kellett dobni még egy kicsit magam, úgyhogy a Deák helyett a Bazilika felé sétáltam, és meglátogattam a frissen felfedezett fagyizót. Kértem epret meg mogyorót, és kaptam ici-pici pohárban ici-pici adagot, de pont elég volt a kellő endorfin szint eléréséhez. És persze mennyeien nagyon-nagyon eper és mogyoró íze volt! (Lássátok fijúk, ilyenek ám a nők: kicsi, de minőségi dolgokkal is le lehet őket nyűgözni!) A fagyi miatt a további séta mellett döntöttem, és átbaktattam a Lánchídon. Ott aztán eszembe jutott, hogy még mindig jajjdeszép ez a város, meg hogy erről már írtam egy dalt, amit el akartam küldeni egy júliusi városdalíró dalversenyre, csak még mindig lusta voltam átpofozgatni, meg felvenni. Aztán hazaérve első dolgom volt futócipőt húzni, és bár megint fel akartam adni az első km után, végigrugdaltam magam az egész körön. Ilyenkor egészen hősnek érzem magam.
Szóval alakulok.
Valamint eldöntöttem, hogy a portugáloknak fogok szurkolni szombattól. A focit ugyan nem szeretem, de az EB mókás, lehet nézni nagy kivetítőn, barátokkal, sörözés közben, vagy otthon lecsóval. Majd szervezek megint lecsó partyt. Egyszer már volt ilyen nálam, akkor jól elvesztem a konyhában, és lemaradtam az egész döntőről. Ellenben KrénAndival remekül szórakoztunk paprika darabolás és palacsinta-sütögetés közben. Ideje megismételni. :)
kedd, június 3
Gabóóó, Te olyan lökött vagy! :)
Szép madár a kolibri
Gyorsan száll, mint egy frizbi
Kedvence a ribizli
Szép madár a kolibri
Gyorsan száll, mint egy frizbi
Kedvence a ribizli
Szép madár a kolibri
Nyári Programajánló
Kelta Istennő Fesztivál lesz Budapesten.
Micsoda meglepetés! Igazán nem kellett volna... Egy egész fesztivált miattam... Hehe.
Micsoda meglepetés! Igazán nem kellett volna... Egy egész fesztivált miattam... Hehe.
hétfő, június 2
Még hétvége...
... csak próbálom adagolni. :)
Szombaton megszállott takarításba és főzésbe kezdtem már egészen korán. Nálam volt ugyanis az Őslüke zenekar első megbeszélése. Marcsi bolognait kért, Nánási "Spagettirajongó" Péter pedig lelkesen támogatta az ötletet, hát nem volt más választásom. Béla egészen meghatódott eme figyelmességtől, de mondtam neki, hogy ebből azért nem csinálunk rendszert. De bevallom egyszer-egyszer szívesen villongok a konyhában sok ember előtt. (Bár az akció után olyasmire ragadtattam magam, amire már nagyon rég nem került sor: bekapcsoltam a mosogatógépet...)
Délután a Margitszigeten kómáztunk a napon, a sportpálya kerítésénél. Merthogy sokféle következménnyel számoltam én a féléves mosolyszünet alatt, de azzal álmomban sem, hogy az én drágaegyetlenem arra használja a hirtelenjött rengeteg szabadidejét, hogy végignézze az amerikai futballkupa szezonját. Úgyhogy nem volt mese, menni kellett Budapest Wolves vs. Vukovi Beograd meccsre. (Pedig a Vuk-ovi vs. Farkasok elég mesébe illő...) Félidőben már egyértelmű volt, hogy a szerbek halálra gyepálnak minket, úgyhogy leléptünk. Sajnos az égvilágon semmit nem fogtam még fel a játékszabályokból. Ide-oda dulakodnak, aztán néha kapnak érte pontokat. Néha valakinek sikerül kicsit többet szaladni a labdával, a kapu meg majdnem felesleges. Lenyűgözve figyeltem Gabót, aki egészen jól követte az eseményeket, mert néha magyarázott, hogy micsoda védekezés, meg de szép támadás, meg ez most first-down, meg mindjárt elérik a touch-down vonalat... Hát próbáltam én is látszatra nem változó emberkupacot ugyanilyen lenyűgözve nézni, csak aztán elterelte a figyelmemet egy sütkérező gyík...
Vasárnap kirándultunk. Elvittük Lexi barátnénkat és a picifiát, Matyit nagyit látogatni Nyergesújfalura. Matyi nagyon tüneményes, mindjárt öthónapos baba. Az együtt töltött idő tíz százalékában panaszkodott csak ilyen-olyan kényelmetlenségek miatt (pl.: állati meleg van, éhes vagyok, ilyenkor inkább aludni szoktam), harminc százalékban aludt, a többit pedig sikongatva végigkacarászta. Van ám nekije még csodacsini napszemüvege is! Állati vagány. Sétálgattunk a Dunaparton is, és összeszedtem egy rakás üres Theodoxus danubialis meg Th. transversalis héjat. Szép magyar nevükön: rajzos és sávos bödöncsiga. (Bár az egri botanika tanárom szerint az élőlényeknek nem a magyar neve szép, hanem a latin. Ha valaminek nagy nehezen kinyögtük a magyar nevét, azonnal rákérdezett: és a szép neve?) No de a csigák fizikai valójukban tényleg nagyon szépek. És jó sok van belőlük az ártérben. Mármint üres héjakból, az élő példányok jobban járnak, ha a vízben maradnak. Még nemtom mi lesz belőlük, csak ugye szeretek gyűjtögetni.
Átlagos Duna-parti beszélgetés Kasza-Bencze módra:
G: Nézd, ott egy pici madár!
T: Ühüm, szerintem egy barázdabillegető. (Szép nevén Motacilla alba, a szerk.)
G: Barázdabillegető?!?
T: Igen.
G: Szép madár a barázdabillegető, szebb, mint egy birodalmi lépegető...
T: A levélre nem nyal bélyeget ő...
G: Miért nem?
T: Hát csak mert szép madár a barázdabillegető...
és egyébként:
Szép madár a szárcsa
Kedvenc hangszere a brácsa
Azzal zenél a bálba'
Kontrázik orrba-szájba
Délután a Margitszigeten kómáztunk a napon, a sportpálya kerítésénél. Merthogy sokféle következménnyel számoltam én a féléves mosolyszünet alatt, de azzal álmomban sem, hogy az én drágaegyetlenem arra használja a hirtelenjött rengeteg szabadidejét, hogy végignézze az amerikai futballkupa szezonját. Úgyhogy nem volt mese, menni kellett Budapest Wolves vs. Vukovi Beograd meccsre. (Pedig a Vuk-ovi vs. Farkasok elég mesébe illő...) Félidőben már egyértelmű volt, hogy a szerbek halálra gyepálnak minket, úgyhogy leléptünk. Sajnos az égvilágon semmit nem fogtam még fel a játékszabályokból. Ide-oda dulakodnak, aztán néha kapnak érte pontokat. Néha valakinek sikerül kicsit többet szaladni a labdával, a kapu meg majdnem felesleges. Lenyűgözve figyeltem Gabót, aki egészen jól követte az eseményeket, mert néha magyarázott, hogy micsoda védekezés, meg de szép támadás, meg ez most first-down, meg mindjárt elérik a touch-down vonalat... Hát próbáltam én is látszatra nem változó emberkupacot ugyanilyen lenyűgözve nézni, csak aztán elterelte a figyelmemet egy sütkérező gyík...
Vasárnap kirándultunk. Elvittük Lexi barátnénkat és a picifiát, Matyit nagyit látogatni Nyergesújfalura. Matyi nagyon tüneményes, mindjárt öthónapos baba. Az együtt töltött idő tíz százalékában panaszkodott csak ilyen-olyan kényelmetlenségek miatt (pl.: állati meleg van, éhes vagyok, ilyenkor inkább aludni szoktam), harminc százalékban aludt, a többit pedig sikongatva végigkacarászta. Van ám nekije még csodacsini napszemüvege is! Állati vagány. Sétálgattunk a Dunaparton is, és összeszedtem egy rakás üres Theodoxus danubialis meg Th. transversalis héjat. Szép magyar nevükön: rajzos és sávos bödöncsiga. (Bár az egri botanika tanárom szerint az élőlényeknek nem a magyar neve szép, hanem a latin. Ha valaminek nagy nehezen kinyögtük a magyar nevét, azonnal rákérdezett: és a szép neve?) No de a csigák fizikai valójukban tényleg nagyon szépek. És jó sok van belőlük az ártérben. Mármint üres héjakból, az élő példányok jobban járnak, ha a vízben maradnak. Még nemtom mi lesz belőlük, csak ugye szeretek gyűjtögetni.
Átlagos Duna-parti beszélgetés Kasza-Bencze módra:
G: Nézd, ott egy pici madár!
T: Ühüm, szerintem egy barázdabillegető. (Szép nevén Motacilla alba, a szerk.)
G: Barázdabillegető?!?
T: Igen.
G: Szép madár a barázdabillegető, szebb, mint egy birodalmi lépegető...
T: A levélre nem nyal bélyeget ő...
G: Miért nem?
T: Hát csak mert szép madár a barázdabillegető...
és egyébként:
Szép madár a szárcsa
Kedvenc hangszere a brácsa
Azzal zenél a bálba'
Kontrázik orrba-szájba
vasárnap, június 1
Pesti estek
Míg ezt írom, a télapó lakodalmas zenét játszik mellettem a zongorán... kösz, igen, jó az anyag... de igazából csak Gabó készül borotválkozni, közben ezerrel gyakorol valami lagzira, ahol a menyasszony tánchoz is ők szolgáltatják majd a zenét. Ez elég félelmetes hír (márhogy a Blokk már mulatós zenét is játszik, ha nagyon kell), mert én kitiltottam az esküvőmről a kékaszemét és társait. Jon Spinks kivétel, ő elénekelheti, ha nagyon akarja. De csakis ő.
Megint rá kellett jönnöm, hogy a hétvége sokkal jobb dolog, mint bármelyik hétköznap. Hétköznap is történnek persze jó dolgok, csak nem 24 órában. Mint pl.:
1. Belvárosi Fesztivál. Már az egy élmény, hogy sétálok át a Deák téren, és bár a Gödör felé kéne haladnom, egyszerűen húz be magába a Sütő utca, ahonnan csoda nyugis-harmonikus dallamfoszlányok szűrődnek ki. Mintha maguk a házak ontanák a zenét. Aztán rábukkanok az ici-pici Szomory téren az ici-pici jazz-színpadra ahol éppen a Kalengo Ethnic Group felismerhetően orientális beütésű fúziós muzsikája szól. Pár perc chill-out és az egész heti stressz a feledés mély bugyraiba merül alá.
2. Fogjuk magunkat Marcsival, és bele a vakvilágba elindulunk fagylaltozót keresni. Mert nyár van, és hétközben csak a hatalmas kehely fagylaltok lebegtek a szemünk előtt. Hatodik érzékünk azt súgja, hogy a Bazilika környékén meg lesz ama szent Kehely. És lőn. Café Cathedral, isteni helyben főzött olasz fagyi. Forró krémes csokoládéöntet a csoki-vanília gombócaimon és rengeteg valódi eper Marcsi eperfagyijában. De tényleg, úgy képzeljétek el, mintha turmixolt eperbe kevernének egy kis hűs vaníliát... jajjdemennyei volt!
3. Ismét Belvárosi Fesztivál, ezúttal fagyi után, és Szabadság tér. Zagar koncert. Lelkesedésem és a tömeg óriási, de koncert közben rá kell jönnöm, hogy még élőben és video DJ-vel együtt is nem ez álmaim koncertje. Otthon, nyugiban jó ez a zene, de valahogy valami bulisabbra vágytam. Sebaj. Koncert fénypontja, mikor összefutunk Borovitz "ésatahó" Tomival, de őt is hamar szem elől tévesztjük.
Zoli legalább lelkiismeretesen készült, hozott sangriát meg kicsi műanyag dobozban narancskockákat. :) Engem is még idejében felszólított, hogy legyen nálam legalább tíz darab műanyag pohár. Mobil vendéglátásból ötös. A csendes diszkót köszönjük inkább kihagynánk, tehát nagy nehezen áttereljük a csapatot a Gödörbe. Nem kis feladat. Gödör szintén feltöltve emberekkel, a kislépcső tetején húzzuk meg magunkat. Borozgatunk, beszélgetünk. Befut Ágigabi, akivel gyakorlatilag bármikor össze lehet futni a Gödörben. Már figyelem egy ideje. Kitárgyaljuk az ír-ska műfaj jövőjét. Művészi eszmecserét folytatok Jahoda Rékával, aki valahonnan Sanyi ismerőse, és most nyílt kiállítása a Mű-vész Pincében, a Lengyel Intézetnél. (A jahoda amúgy epret jelent csehül meg szlovákul, csakhogy megint visszakanyarodjak...) A MODEM-ben fog dolgozni Debrecenben. Az nagyon izgalmas dolog. (Meg kéne nézni ezt a kiállítást is, meg a FISE galériába is el akarok má menni végre, most pont valami textiltervező szépséges ruhái vannak kiállítva... búúú!! időt kérek, de sokat!)
Hát ilyen csendes-ülős buli volt pénteken. Éjfél előtt meg is lógtunk Marcsival meg Petivel, és hazadöcögtünk.
Megint rá kellett jönnöm, hogy a hétvége sokkal jobb dolog, mint bármelyik hétköznap. Hétköznap is történnek persze jó dolgok, csak nem 24 órában. Mint pl.:
1. Belvárosi Fesztivál. Már az egy élmény, hogy sétálok át a Deák téren, és bár a Gödör felé kéne haladnom, egyszerűen húz be magába a Sütő utca, ahonnan csoda nyugis-harmonikus dallamfoszlányok szűrődnek ki. Mintha maguk a házak ontanák a zenét. Aztán rábukkanok az ici-pici Szomory téren az ici-pici jazz-színpadra ahol éppen a Kalengo Ethnic Group felismerhetően orientális beütésű fúziós muzsikája szól. Pár perc chill-out és az egész heti stressz a feledés mély bugyraiba merül alá.
2. Fogjuk magunkat Marcsival, és bele a vakvilágba elindulunk fagylaltozót keresni. Mert nyár van, és hétközben csak a hatalmas kehely fagylaltok lebegtek a szemünk előtt. Hatodik érzékünk azt súgja, hogy a Bazilika környékén meg lesz ama szent Kehely. És lőn. Café Cathedral, isteni helyben főzött olasz fagyi. Forró krémes csokoládéöntet a csoki-vanília gombócaimon és rengeteg valódi eper Marcsi eperfagyijában. De tényleg, úgy képzeljétek el, mintha turmixolt eperbe kevernének egy kis hűs vaníliát... jajjdemennyei volt!
3. Ismét Belvárosi Fesztivál, ezúttal fagyi után, és Szabadság tér. Zagar koncert. Lelkesedésem és a tömeg óriási, de koncert közben rá kell jönnöm, hogy még élőben és video DJ-vel együtt is nem ez álmaim koncertje. Otthon, nyugiban jó ez a zene, de valahogy valami bulisabbra vágytam. Sebaj. Koncert fénypontja, mikor összefutunk Borovitz "ésatahó" Tomival, de őt is hamar szem elől tévesztjük.
Zoli legalább lelkiismeretesen készült, hozott sangriát meg kicsi műanyag dobozban narancskockákat. :) Engem is még idejében felszólított, hogy legyen nálam legalább tíz darab műanyag pohár. Mobil vendéglátásból ötös. A csendes diszkót köszönjük inkább kihagynánk, tehát nagy nehezen áttereljük a csapatot a Gödörbe. Nem kis feladat. Gödör szintén feltöltve emberekkel, a kislépcső tetején húzzuk meg magunkat. Borozgatunk, beszélgetünk. Befut Ágigabi, akivel gyakorlatilag bármikor össze lehet futni a Gödörben. Már figyelem egy ideje. Kitárgyaljuk az ír-ska műfaj jövőjét. Művészi eszmecserét folytatok Jahoda Rékával, aki valahonnan Sanyi ismerőse, és most nyílt kiállítása a Mű-vész Pincében, a Lengyel Intézetnél. (A jahoda amúgy epret jelent csehül meg szlovákul, csakhogy megint visszakanyarodjak...) A MODEM-ben fog dolgozni Debrecenben. Az nagyon izgalmas dolog. (Meg kéne nézni ezt a kiállítást is, meg a FISE galériába is el akarok má menni végre, most pont valami textiltervező szépséges ruhái vannak kiállítva... búúú!! időt kérek, de sokat!)
Hát ilyen csendes-ülős buli volt pénteken. Éjfél előtt meg is lógtunk Marcsival meg Petivel, és hazadöcögtünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
