Míg ezt írom, a télapó lakodalmas zenét játszik mellettem a zongorán... kösz, igen, jó az anyag... de igazából csak Gabó készül borotválkozni, közben ezerrel gyakorol valami lagzira, ahol a menyasszony tánchoz is ők szolgáltatják majd a zenét. Ez elég félelmetes hír (márhogy a Blokk már mulatós zenét is játszik, ha nagyon kell), mert én kitiltottam az esküvőmről a kékaszemét és társait. Jon Spinks kivétel, ő elénekelheti, ha nagyon akarja. De csakis ő.
Megint rá kellett jönnöm, hogy a hétvége sokkal jobb dolog, mint bármelyik hétköznap. Hétköznap is történnek persze jó dolgok, csak nem 24 órában. Mint pl.:
1. Belvárosi Fesztivál. Már az egy élmény, hogy sétálok át a Deák téren, és bár a Gödör felé kéne haladnom, egyszerűen húz be magába a Sütő utca, ahonnan csoda nyugis-harmonikus dallamfoszlányok szűrődnek ki. Mintha maguk a házak ontanák a zenét. Aztán rábukkanok az ici-pici Szomory téren az ici-pici jazz-színpadra ahol éppen a Kalengo Ethnic Group felismerhetően orientális beütésű fúziós muzsikája szól. Pár perc chill-out és az egész heti stressz a feledés mély bugyraiba merül alá.
2. Fogjuk magunkat Marcsival, és bele a vakvilágba elindulunk fagylaltozót keresni. Mert nyár van, és hétközben csak a hatalmas kehely fagylaltok lebegtek a szemünk előtt. Hatodik érzékünk azt súgja, hogy a Bazilika környékén meg lesz ama szent Kehely. És lőn. Café Cathedral, isteni helyben főzött olasz fagyi. Forró krémes csokoládéöntet a csoki-vanília gombócaimon és rengeteg valódi eper Marcsi eperfagyijában. De tényleg, úgy képzeljétek el, mintha turmixolt eperbe kevernének egy kis hűs vaníliát... jajjdemennyei volt!
3. Ismét Belvárosi Fesztivál, ezúttal fagyi után, és Szabadság tér. Zagar koncert. Lelkesedésem és a tömeg óriási, de koncert közben rá kell jönnöm, hogy még élőben és video DJ-vel együtt is nem ez álmaim koncertje. Otthon, nyugiban jó ez a zene, de valahogy valami bulisabbra vágytam. Sebaj. Koncert fénypontja, mikor összefutunk Borovitz "ésatahó" Tomival, de őt is hamar szem elől tévesztjük.
Zoli legalább lelkiismeretesen készült, hozott sangriát meg kicsi műanyag dobozban narancskockákat. :) Engem is még idejében felszólított, hogy legyen nálam legalább tíz darab műanyag pohár. Mobil vendéglátásból ötös. A csendes diszkót köszönjük inkább kihagynánk, tehát nagy nehezen áttereljük a csapatot a Gödörbe. Nem kis feladat. Gödör szintén feltöltve emberekkel, a kislépcső tetején húzzuk meg magunkat. Borozgatunk, beszélgetünk. Befut Ágigabi, akivel gyakorlatilag bármikor össze lehet futni a Gödörben. Már figyelem egy ideje. Kitárgyaljuk az ír-ska műfaj jövőjét. Művészi eszmecserét folytatok Jahoda Rékával, aki valahonnan Sanyi ismerőse, és most nyílt kiállítása a Mű-vész Pincében, a Lengyel Intézetnél. (A jahoda amúgy epret jelent csehül meg szlovákul, csakhogy megint visszakanyarodjak...) A MODEM-ben fog dolgozni Debrecenben. Az nagyon izgalmas dolog. (Meg kéne nézni ezt a kiállítást is, meg a FISE galériába is el akarok má menni végre, most pont valami textiltervező szépséges ruhái vannak kiállítva... búúú!! időt kérek, de sokat!)
Hát ilyen csendes-ülős buli volt pénteken. Éjfél előtt meg is lógtunk Marcsival meg Petivel, és hazadöcögtünk.
Megint rá kellett jönnöm, hogy a hétvége sokkal jobb dolog, mint bármelyik hétköznap. Hétköznap is történnek persze jó dolgok, csak nem 24 órában. Mint pl.:
1. Belvárosi Fesztivál. Már az egy élmény, hogy sétálok át a Deák téren, és bár a Gödör felé kéne haladnom, egyszerűen húz be magába a Sütő utca, ahonnan csoda nyugis-harmonikus dallamfoszlányok szűrődnek ki. Mintha maguk a házak ontanák a zenét. Aztán rábukkanok az ici-pici Szomory téren az ici-pici jazz-színpadra ahol éppen a Kalengo Ethnic Group felismerhetően orientális beütésű fúziós muzsikája szól. Pár perc chill-out és az egész heti stressz a feledés mély bugyraiba merül alá.
2. Fogjuk magunkat Marcsival, és bele a vakvilágba elindulunk fagylaltozót keresni. Mert nyár van, és hétközben csak a hatalmas kehely fagylaltok lebegtek a szemünk előtt. Hatodik érzékünk azt súgja, hogy a Bazilika környékén meg lesz ama szent Kehely. És lőn. Café Cathedral, isteni helyben főzött olasz fagyi. Forró krémes csokoládéöntet a csoki-vanília gombócaimon és rengeteg valódi eper Marcsi eperfagyijában. De tényleg, úgy képzeljétek el, mintha turmixolt eperbe kevernének egy kis hűs vaníliát... jajjdemennyei volt!
3. Ismét Belvárosi Fesztivál, ezúttal fagyi után, és Szabadság tér. Zagar koncert. Lelkesedésem és a tömeg óriási, de koncert közben rá kell jönnöm, hogy még élőben és video DJ-vel együtt is nem ez álmaim koncertje. Otthon, nyugiban jó ez a zene, de valahogy valami bulisabbra vágytam. Sebaj. Koncert fénypontja, mikor összefutunk Borovitz "ésatahó" Tomival, de őt is hamar szem elől tévesztjük.
Zoli legalább lelkiismeretesen készült, hozott sangriát meg kicsi műanyag dobozban narancskockákat. :) Engem is még idejében felszólított, hogy legyen nálam legalább tíz darab műanyag pohár. Mobil vendéglátásból ötös. A csendes diszkót köszönjük inkább kihagynánk, tehát nagy nehezen áttereljük a csapatot a Gödörbe. Nem kis feladat. Gödör szintén feltöltve emberekkel, a kislépcső tetején húzzuk meg magunkat. Borozgatunk, beszélgetünk. Befut Ágigabi, akivel gyakorlatilag bármikor össze lehet futni a Gödörben. Már figyelem egy ideje. Kitárgyaljuk az ír-ska műfaj jövőjét. Művészi eszmecserét folytatok Jahoda Rékával, aki valahonnan Sanyi ismerőse, és most nyílt kiállítása a Mű-vész Pincében, a Lengyel Intézetnél. (A jahoda amúgy epret jelent csehül meg szlovákul, csakhogy megint visszakanyarodjak...) A MODEM-ben fog dolgozni Debrecenben. Az nagyon izgalmas dolog. (Meg kéne nézni ezt a kiállítást is, meg a FISE galériába is el akarok má menni végre, most pont valami textiltervező szépséges ruhái vannak kiállítva... búúú!! időt kérek, de sokat!)
Hát ilyen csendes-ülős buli volt pénteken. Éjfél előtt meg is lógtunk Marcsival meg Petivel, és hazadöcögtünk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése