Szerencsére véget ért ez a hét is. Kicsit strapásabb volt az átlagnál. Hamarosan azonban visszatérnek a kollegák és én is megyek szabira. Először csak tanulmányi célból (német vizsga), aztán majd úgy tényleg.
Ma viszont háromkor megszöktem az irodából, mert így még pont elértem a fél négyes Egyszer vetítést a Puskinban. Tudom, hogy még csak három napja láttam legutóbb, de valahogy ez most úgy jól esett. A korai időpont ellenére relatív sokan voltunk a picike teremben. Velem egy sorban még két magányos lány ült, a közelebbi tiszta Angelina Jolie volt. Na jó, csak majdnem. Viszont egyszerre ugrottunk fel és rohantunk ki a végén, ahogy elindult a stáblista. Meg is hatódtam, hogy nahát, nem csak én próbálom meneküléssel álcázni, hogy már megint potyognak a könnyeim, de aztán ő a mosdót célozta be villámsebesen. Persze attól még lehet, hogy az elkenődött szemfestékét kellett megigazítani. Film után még mindig maradt egy kis időm, amit sétálgatással töltöttem. Váci utca, Ráday utca, Tompa utca. Útközben belestem az Erdős lányokhoz a MadeByYou-ba, és rögtön bezsebeltem egy meghívást a holnapi törzsvendégeknek tartott exkluzív bemutatóra. Ági most jött haza Bécsből, és tanult új festési technikákat. Ha fel bírok kelni, és odaérek, akkor majd beszámolok a tapasztalatokról.
Hat után végre Marcsival is összefutottunk, és benéztünk Sergiohoz a Márton utcai Tapas bárba. Kaptuk a szokásos minőségű fincsi falatokat, a kedves mosolyokat és a szórakozott kiszolgálást. Marcsi első mojitójában pl. egy boldog halált halt lószúnyog úszott a mentabóbitával. Kaptunk másikat. A következő körben meg nem volt citrom, de ezt is megoldottuk. Jólakottan, és fejenként két mojito bódító hatása alatt indultunk tovább. Még beültünk egy kávézóba megnézni a horvát-török meccs első öt percét (pont ennyi egy hosszú kávé rövidke élete) aztán robogtunk tovább ZP-be European Mantrát hallgatni. Csak 9 után kicsivel értünk oda, de így pont annyit hallottunk még a koncertből, amennyit egészséges ember hallóközpontja ki tud elemezni és fel tud dolgozni. Borlai Gergőék olyan szintű zenét nyomnak, hogy az már fárasztóan tökéletes. (Marcsira tök büszke voltam, mert most hallotta őket először, és öt perc után leszűrte, hogy az is egy élmény, ha csak a dobra koncentrál. Messzemenően kifinomult zenei ízlésre vall. :) Mesélhettek nekem rémsztorikat, a Borla nekem akkor is félisten marad.) A zenekar saját bevallása szerint is mindenevő, nagyon sok stílust szeretnek, de leginkább a fagylaltot. (Ezt a honlapjukon olvastam.)
A koncerten belebotlottunk Gergőbe (Irish Coffee, Just Kiddin), így aztán hárman menekültünk el a diszkóból. Beültünk a Clock-ba a Bartókon, pedig már nagyon eldöntöttem, hogy véletlenül sem vagyok szomjas. Jókat mulattunk egymás zenekarainak nyüglődésein, és közben jól megünnepeltük, hogy a hosszabbítás utolsó percében nyernek a horvátok, majd hülledezve figyeltük, ahogy a hosszabítás hosszabbításában a törökök egyenlítenek, majd lazán nyerik a meccset tizenegyesekkel. Hú, bakker. Az ilyenekért szeretem az EB-t.
Ma viszont háromkor megszöktem az irodából, mert így még pont elértem a fél négyes Egyszer vetítést a Puskinban. Tudom, hogy még csak három napja láttam legutóbb, de valahogy ez most úgy jól esett. A korai időpont ellenére relatív sokan voltunk a picike teremben. Velem egy sorban még két magányos lány ült, a közelebbi tiszta Angelina Jolie volt. Na jó, csak majdnem. Viszont egyszerre ugrottunk fel és rohantunk ki a végén, ahogy elindult a stáblista. Meg is hatódtam, hogy nahát, nem csak én próbálom meneküléssel álcázni, hogy már megint potyognak a könnyeim, de aztán ő a mosdót célozta be villámsebesen. Persze attól még lehet, hogy az elkenődött szemfestékét kellett megigazítani. Film után még mindig maradt egy kis időm, amit sétálgatással töltöttem. Váci utca, Ráday utca, Tompa utca. Útközben belestem az Erdős lányokhoz a MadeByYou-ba, és rögtön bezsebeltem egy meghívást a holnapi törzsvendégeknek tartott exkluzív bemutatóra. Ági most jött haza Bécsből, és tanult új festési technikákat. Ha fel bírok kelni, és odaérek, akkor majd beszámolok a tapasztalatokról.
Hat után végre Marcsival is összefutottunk, és benéztünk Sergiohoz a Márton utcai Tapas bárba. Kaptuk a szokásos minőségű fincsi falatokat, a kedves mosolyokat és a szórakozott kiszolgálást. Marcsi első mojitójában pl. egy boldog halált halt lószúnyog úszott a mentabóbitával. Kaptunk másikat. A következő körben meg nem volt citrom, de ezt is megoldottuk. Jólakottan, és fejenként két mojito bódító hatása alatt indultunk tovább. Még beültünk egy kávézóba megnézni a horvát-török meccs első öt percét (pont ennyi egy hosszú kávé rövidke élete) aztán robogtunk tovább ZP-be European Mantrát hallgatni. Csak 9 után kicsivel értünk oda, de így pont annyit hallottunk még a koncertből, amennyit egészséges ember hallóközpontja ki tud elemezni és fel tud dolgozni. Borlai Gergőék olyan szintű zenét nyomnak, hogy az már fárasztóan tökéletes. (Marcsira tök büszke voltam, mert most hallotta őket először, és öt perc után leszűrte, hogy az is egy élmény, ha csak a dobra koncentrál. Messzemenően kifinomult zenei ízlésre vall. :) Mesélhettek nekem rémsztorikat, a Borla nekem akkor is félisten marad.) A zenekar saját bevallása szerint is mindenevő, nagyon sok stílust szeretnek, de leginkább a fagylaltot. (Ezt a honlapjukon olvastam.)
A koncerten belebotlottunk Gergőbe (Irish Coffee, Just Kiddin), így aztán hárman menekültünk el a diszkóból. Beültünk a Clock-ba a Bartókon, pedig már nagyon eldöntöttem, hogy véletlenül sem vagyok szomjas. Jókat mulattunk egymás zenekarainak nyüglődésein, és közben jól megünnepeltük, hogy a hosszabbítás utolsó percében nyernek a horvátok, majd hülledezve figyeltük, ahogy a hosszabítás hosszabbításában a törökök egyenlítenek, majd lazán nyerik a meccset tizenegyesekkel. Hú, bakker. Az ilyenekért szeretem az EB-t.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése