Még hétvége...

... csak próbálom adagolni. :)

Szombaton megszállott takarításba és főzésbe kezdtem már egészen korán. Nálam volt ugyanis az Őslüke zenekar első megbeszélése. Marcsi bolognait kért, Nánási "Spagettirajongó" Péter pedig lelkesen támogatta az ötletet, hát nem volt más választásom. Béla egészen meghatódott eme figyelmességtől, de mondtam neki, hogy ebből azért nem csinálunk rendszert. De bevallom egyszer-egyszer szívesen villongok a konyhában sok ember előtt. (Bár az akció után olyasmire ragadtattam magam, amire már nagyon rég nem került sor: bekapcsoltam a mosogatógépet...)
Délután a Margitszigeten kómáztunk a napon, a sportpálya kerítésénél. Merthogy sokféle következménnyel számoltam én a féléves mosolyszünet alatt, de azzal álmomban sem, hogy az én drágaegyetlenem arra használja a hirtelenjött rengeteg szabadidejét, hogy végignézze az amerikai futballkupa szezonját. Úgyhogy nem volt mese, menni kellett Budapest Wolves vs. Vukovi Beograd meccsre. (Pedig a Vuk-ovi vs. Farkasok elég mesébe illő...) Félidőben már egyértelmű volt, hogy a szerbek halálra gyepálnak minket, úgyhogy leléptünk. Sajnos az égvilágon semmit nem fogtam még fel a játékszabályokból. Ide-oda dulakodnak, aztán néha kapnak érte pontokat. Néha valakinek sikerül kicsit többet szaladni a labdával, a kapu meg majdnem felesleges. Lenyűgözve figyeltem Gabót, aki egészen jól követte az eseményeket, mert néha magyarázott, hogy micsoda védekezés, meg de szép támadás, meg ez most first-down, meg mindjárt elérik a touch-down vonalat... Hát próbáltam én is látszatra nem változó emberkupacot ugyanilyen lenyűgözve nézni, csak aztán elterelte a figyelmemet egy sütkérező gyík...

Vasárnap kirándultunk. Elvittük Lexi barátnénkat és a picifiát, Matyit nagyit látogatni Nyergesújfalura. Matyi nagyon tüneményes, mindjárt öthónapos baba. Az együtt töltött idő tíz százalékában panaszkodott csak ilyen-olyan kényelmetlenségek miatt (pl.: állati meleg van, éhes vagyok, ilyenkor inkább aludni szoktam), harminc százalékban aludt, a többit pedig sikongatva végigkacarászta. Van ám nekije még csodacsini napszemüvege is! Állati vagány. Sétálgattunk a Dunaparton is, és összeszedtem egy rakás üres Theodoxus danubialis meg Th. transversalis héjat. Szép magyar nevükön: rajzos és sávos bödöncsiga. (Bár az egri botanika tanárom szerint az élőlényeknek nem a magyar neve szép, hanem a latin. Ha valaminek nagy nehezen kinyögtük a magyar nevét, azonnal rákérdezett: és a szép neve?) No de a csigák fizikai valójukban tényleg nagyon szépek. És jó sok van belőlük az ártérben. Mármint üres héjakból, az élő példányok jobban járnak, ha a vízben maradnak. Még nemtom mi lesz belőlük, csak ugye szeretek gyűjtögetni.

Átlagos Duna-parti beszélgetés Kasza-Bencze módra:
G: Nézd, ott egy pici madár!
T: Ühüm, szerintem egy barázdabillegető. (Szép nevén Motacilla alba, a szerk.)
G: Barázdabillegető?!?
T: Igen.
G: Szép madár a barázdabillegető, szebb, mint egy birodalmi lépegető...
T: A levélre nem nyal bélyeget ő...
G: Miért nem?
T: Hát csak mert szép madár a barázdabillegető...

és egyébként:
Szép madár a szárcsa
Kedvenc hangszere a brácsa
Azzal zenél a bálba'
Kontrázik orrba-szájba