Könyv7vége

Igazából a kép önmagáért beszél, de azért muszáj még egy kicsit hozzácsipognom nekem is. Jó móka volt varródani. (Én varródanok, te varródansz... dansz, dansz, verevör jú méj bí... Vár, ó, Dani, kész a transz... befejeztem, bocs). Nem kellett tolongani, ami nekem jó, szegény költőink szempontjából meg nem annyira. (könyvhétre, ó!-lvasóm jöjj ki, s kicsit rajongva szeressé / hogy ne váljék lomhuló költői vénám visszeressé) (bevallom egy Laár András kötetet is vettem, gyanúsan túladagoltam...) Dani kedvesen mosolygott és még virágot is rajzolt. Nála volt a legnagyobb érdeklődés, de én a vele együtt ücsörgő költőnőket sem hagytam békén, "véletlenül" volt nálam egy Tóth Krisztina novelláskötet, plusz a leendő unokaöcsémnek szánt Kerge ABC, amit hárman (Szabó T. Annával) követtek el. Ez utóbbit tegnap szerzeményeztem ugyanott, mert épp a Magvető pavilonja mellett zenélgetett a Sebő Együttes. Ők megint jól megkacagtattak a Lázár Ervin féle Erdei Dalnokversennyel (pedig már számtalanszor hallottam/olvastam), meg picit meg is ríkattak, mert hirtelen olyan lázáratlanul éreztem magam. Furcsa volt, mert eddig ilyen szívfacsaróan csak a nagypapám tudott hiányozni. Most meg már a kedvenc meseíróm is.
D. Tóth Krisztát is meglátogattam, tőle is kaptam kedves mosolyokat és aláírást a Lolával az élet c. kötetébe.
Amúgy most először mentem ki a könyvhétre (nem azért mert kulturális toprongy vagyok, hanem mert évekig antikvárium mániás voltam - ma már hírlevelet kapok a könyvekről, amik érdekelhetnek, nem kell a Múzeum körúton korzózom), és most is céltudatosan a dedikálások miatt. De már a rabja vagyok az eseménynek. Vagyis csak egy heti kosztpénzt szórtam el. Hat új szerzemény. Hozzászámolva azt kettőt, amit itthonról cipeltem, egész komoly málhával rohangáltam az Újbuda-Vörösmarty-Ferihegy útvonalon. És persze mindenbe bele kellett olvasni, úgyhogy a metrón gyakorlatilag Cziczó Laár nemdé-Tóth D.Tóth Varró Weöres András Atilla Dániel Kriszta Krisztina Sándor idézetek kavarogtak a fejemben.
("A magam ura lettem, erre vártam évtizedekig, elegem volt már a gyerekségből, felsőbbrendű akartam lenni, s végre! ó jajj, lelkem odvában megdöglött a bagoly, kellene még két fakerék, s egy taligát rá föltennék, én ezt az egészet nem akarom, folyóvíz vagyok, folyóvíz lettem, jaj, mért, hogy mind elévülünk, ha jő a Nagy Zsiráfmadár?")