Blog-ária

Na most aztán egy egész délutánom van írni. Tanulmányi szabadságon vagyok ugyanis, mivel holnap lesz a német írásbelim. Ehhez ma már semmi értelme tanulni, úgyhogy inkább pihenek. Majd idővel azért átnézem, hogy a hivatalos levélhez milyen udvariassági formulákat kellett volna bemagolni, de sok már ezen nem múlik. Ellenben délelőtt vásároltam két tábla csokoládét, mert ezek elfogyasztásának hiánya katasztrofális következményekkel lehet a vizsgaeredményemre. No.
További tervezett programom mára a lecsó főzés. Ma este van a második EB-elődöntő, és még egyszer sem főztem eddig lecsót! Hát ez azért nem járja! Ehhez persze hozzájárult az a sajnálatos tény, hogy én nagyjából abban az időben dolgozom, mikor a zöldségesünk nyitva tart. Pozitív előjelű közértünkben pedig a zöldségkínálat gyakorlatilag mínusz. Hehe. Ottan még lecsókolbászt sem veszünk, pedig csak 180 Ft egy pár. Illetve részben pont ezért. Erre a célra találták ki a hentest, ahol hihetetlen népszerűségnek örvendek. Ennek egyszerű oka, hogy unatkozó középkorú pasik dógoznak ottan, akik saját bevallásuk szerint belesavanyodtak már a lakótelepi nyugdíjas nénik kiszolgálásába, és minden fiatal hölgy vásárló üdítőleg hat a munkakedvükre. Túlságosan is. Laci hentes most is gyakorlatilag levegővétel nélkül udvarolta végig azt az öt percet, amíg az üzletben tartózkodtam. Nemcsak minden szakértelmét, de szépre szomjúhozó szíve összes dobbanását is beleadta a műveletbe, hogy kiválassza nekem az egyetlen pár füstölt kolbász megfelelő szárát. Mindeközben biztosított róla, hogy töretlenül imád, én vagyok a kedvenc vevője és a hangom csilingelése zene füleinek. Háromszáznegyvenöt forint lesz, jó így angyalom? Mellesleg szívesen megkóstolja azt a vacsorát, és ha finom, akkor megvárná a reggelit is. Ez ilyen kihagyhatatlan poén nála.
Tündértapló zöldséges bácsink is csípőből letegezett kedvesen, de már ehhez is hozzá vagyok szokva. Hihetetlen éles logikájával kikövetkeztette az egy-egy kiló paprika-paradicsomból, hogy lecsót főzök. Szerencsére ekkora mennyiségből azt is, hogy nem csak magamnak, úgyhogy ő nem akarta meghívatni magát. (Jajjeszem a szíved, de jó is a fiataloknak, otthon tanulgatnak meg főzőcskéznek szabadidejükben!)
Nos tehát, eddig minden rendben van, sör a hűtőben, lecsó hamarosan a tűzhelyen, meccs a tévében. Folyt. köv. Most egy kis germán, a tegnapi győzelem tiszteletére.