Istennel akart beszélni a másodpilóta. Ki hibáztatná ezért? Szerintem néha mindannyiunknak lenne egy-két szava hozzá... és egy repülőről talán könnyebben meghallja...
csütörtök, január 31
kedd, január 29
Move!
Készül a jótékonysági ska-reggae album az Ifjú Humanisták szervezésében:
A szemfüles megfigyelő felfedezheti a tracklist-en a Gallowglass szót. Még a végén télleg kapható lesz egy CD, amin zenélek...
hétfő, január 28
A nap idézete
"Peace begins with a smile."
"A béke egy mosollyal kezdődik."
(Teréz anya)
Ez pont ma eléggé szíven ütött, magyarázat később... Mindenesetre én is nemrég jutottam arra a következtetése, hogy háborgó lélekkel nem lehet békét teremteni. A humanista aktivistákkal való találkozásom óta gondolkodtam ezen, mert kicsit győzködtük egymást az egyik sráccal, hogy mennyire lehet dühödten, elkeseredve harcolva rendbe rakni a világot. Én mosoly-hívő vagyok.
:)
Day 3 and the rest of The Book
Vasárnap magunknak kellett reggelit gyártani, ami kb teafőzést jelentett, mert nagyon lelkiismeretesen előkészítettek minden mást. Viszont galádul elmosogattam, aminek nemtom, hogy örültek-e... Végre nyolcan voltunk az órán, úgyhogy nem kellett légies táncosok kezét szorongatni... Utálom levegőnek nézni a páromat. Nagyon romboló hatással van a kapcsolatra. :)
Az ebédet kihagytam, nehogy leszállítsanak a vonatról, mint Gombóc Artúrt a mesében. Megtanultam egy újabb set-et, és Mary meg is dícsért, hogy ügyes vagyok. Tudom, hogy ez csak egy relatív fogalom, de jól esett.
Tanultam egy újabb izgalmas kifejezést: der Haltewunsch. Így hívják a leszállásjelzőt. Szerintem fenomenális.
A hazafele út nagyon izgalmas volt, mert hatalmas szélvihar volt kint is, meg itthon is és emiatt eleve egy órával később indult a vonatunk, hogy bevárjuk a salzburgi csatlakozást. Utána álltunk egy csomót Hegyeshalmon, ahol bemondták, hogy a vonat az időjárási viszonyok miatt csökkentett sebességel fog csak haladni. Aztán még álltunk egy kicsit, és mikor arra jött a kalauz, az egyik vicces utas megkérdezte, hogy ez már a csökkentett sebesség-e, vagy azért valamikor haladni is fogunk Budapest irányába. Persze volt nagy derültség, mert rögtön ment a poénkodás, aztán meg a vonatvezető tájékoztatott minket angolul, ami kb. az EmilRulez Helloturiszt-jával vetekedett. Végül fél 11 helyett negyed 3-ra értünk a Keletibe. Onnan a CityTaxi hazarepített elég gyorsan, és persze nagyon igyekeztek most is, hogy egy furcsa fazont küldjenek nekem sofőrnek. Sosem csalódom bennük. :)
Slusszpoén otthon, éjjel fél három és három között: macska kitámolyog, leül a kajástálkája mellé, és kérdőn néz rám...
Day 2, Book 2... or Book 3? ...er... anyway...
Szombat reggelre elmúlt a fejfájás, (mondjuk aludtam is vagy 9 órát) és kaptunk jó kis panziós reggelit. Elsétáltunk a Hoferbe Kräuterlimonádét meg csokit venni. A kasszánál tanultam egy szép kifejezést: Monostrauss gemischt. Ez nagyon tetszik. Egynemű virágokból álló csokrok vegyes választéka. Tessék, mi csak ilyen bonyolultan tudunk kifejezni egy ilyen egyszerű, önmagának ellentmondó dolgot. Jól haladtunk a könyvvel, csak kicsit összekutyultuk a sorrendet, de végül is úgy döntöttünk, hogy koncepciót kovácsolunk a tévedésből, és lenyomtuk az összes nem nyolckezes táncot, mert úgyis csak hatan voltunk, másnapra meg szerveztek Urusuláék még két embert. Megint ettünk sokat, igazi osztrák étteremben, ahol lelóg a tányérról a Schnitzel, és Schweinbraten néven Zimbinek feltálaltak egy fél disznót egy akkora zsemlegombóccal, mint három öklöm. Én csak egy "kis" fogast mertem bevállalni. Erre este elmentünk egy görög étterembe, ahol dugig pakoltak egy hatalmas köralakú asztalt nekünk... jajj...
A nap nagy eredménye volt, hogy megtanultam egy jig set-et, viszonylag könnyedén. Büszke vagyok magamra.
Vienna Workshop: Day 1, Book 1
Pénteken hajnalban tehát elindultunk Bécsbe. Ez hajnali négy órás ébresztőt jelentett (három óra alvás után). A macskám természetesen úgy döntött, hogy mindegy mennyi az idő, én vagyok az első ébredő aznap, tehát kötelességem neki kaját adni, és mindezt hangos felháborodott nyávogással hozta tudomásomra. Csakazértsem kapott semmit. Remélem a ház többi lakója azért tudott tőle aludni... Fél ötkor kibotorkáltam a buszmegállóba, és szembesültem a megrázó ténnyel, hogy busz bizony csak öt után öt perccel jön. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy lekésem a vonatot a Keletiben, de aztán begördült a ceglédi zónázó, és bearaszoltam vele Zuglóba, onnan meg már volt 7-es busz. Így sikerült a tervezettnél sokkal korábban odaérni. A reggeliről le kellett mondanom, mert minden pékség hatkor nyit, a vonat indulása után öt perccel... Kicsit sikerült aludnunk kifelé, és a Westbahnhofról már rutinosan eltaláltunk a Vienna Irish Dance Center-be, ami az Aspern nevű egyik külső kerületben van.
Most szállást is ott foglaltunk a környéken, ami praktikus volt, mert nem kellett oda-vissza buszozni-metrózni minden nap. Kicsit ugyan aggódtam, mert pár héttel ezelőtt foglaltam le telefonon, és nehezen értettük a panzió vezetőjével egymás furcsa dialektusát. De abban maradtunk, hogy majd ha megérkeztünk Bécsbe, felhívom, és megbeszéljük, hogy mikor adja át a szobakulcsot. Egész délelőtt próbálkoztam, végül valamikor fél egy körül végre felvette, és közölte, hogy, "ááá, Frau Bencze, már vártuk, ugye odatalál, kulcs a lábtörlő alatt, holnap 9-kor visszük a reggelit..." Hát ezen gurultunk egy kicsit Zimbivel, hogy csak úgy otthagyják a kulcsunkat a lábtörlő alatt, de állítólag hétvégén általában nincsenek vendégeik. Egy állandó család lakik az emeleten, akikkel ugyan nem találkoztunk, de a szokásaikból annyit megtapasztaltunk, hogy este kiviszik a gyereket ordítani a kertbe, reggel meg megfuttatják, pont a mi szobánk felett... Amúgy kedves kis panzió, és ha már emlegettem Firenzét a héten, hát a szobánk pont Firenze látképekkel volt teleaggatva...
A workshop nagyon tetszett, így másodjára már sokkal átláthatóbbak a táncok. Augusztusban többnyire azt sem tudtuk mi történik körülöttünk, csak próbáltuk az épp aktuális partnerünket kb. helyes irányba rángatni. Mary, a tanárnőnk direkt minden táncban máshova állít mindenkit, hogy ne ugyanabból a nézőpontból tanuljunk meg minden figurát, mert úgy még jobban össze lehet őket keverni. Ennek eredményeképp szó szerint nem tudtam néha, hogy fiú vagyok-e vagy lány... mármint hogy éppen a "gent" vagy a "lady" helyén táncolok-e. Most simán végigfutottunk a céilí tánc-biblia első könyvén, ami az első tíz táncot jelenti. Nagy meglepi volt, hogy még egy magyar lány jött a workshopra, Bella, akivel régen együtt koptattuk a színpadot. Most "szabadúszó", és már bejárta az egész világot egy táncshow-val. Jelenleg Dublin és Budapest között repked, és tanul táncolni úgy igazán. Az alapok nagy részét ugyanis -mint megállapítottuk- valahogy a "hazai" írek elfelejtették belénkverni...
Este vacsizni mentünk az Öreg Duna partjára, a "Selbstverständlich" nevű étterembe, ami egy nagyon kedves hely, jó konyhával, rengeteg jóképű osztrák pasival, és a legtöbb kinti étteremhez hasonlóan a kutyákat is beengedik. Persze csak fizetővendég gazdival együtt. Sajnos az este élvezetéből sokat levont, hogy komoly fejfájás gyötört (ez nagyon ritkán fordul velem elő, ezért ilyekor triplán szenvedek) és még a legistenibb kaja sem esett jól. De sikerült vagy öt-hat okot begyűjtenem, ami indokként szolgálhat a szokatlan tünetre (a minimális aznapi folyadékbeviteltől a kialvatlanságon át a napi tea adag hiányáig), bár aztán Zimbitől megtudtam, hogy az "indokolható", az "érthető" és az "elfogadható" kifejezések nem rokonértelmű szavak.
Most szállást is ott foglaltunk a környéken, ami praktikus volt, mert nem kellett oda-vissza buszozni-metrózni minden nap. Kicsit ugyan aggódtam, mert pár héttel ezelőtt foglaltam le telefonon, és nehezen értettük a panzió vezetőjével egymás furcsa dialektusát. De abban maradtunk, hogy majd ha megérkeztünk Bécsbe, felhívom, és megbeszéljük, hogy mikor adja át a szobakulcsot. Egész délelőtt próbálkoztam, végül valamikor fél egy körül végre felvette, és közölte, hogy, "ááá, Frau Bencze, már vártuk, ugye odatalál, kulcs a lábtörlő alatt, holnap 9-kor visszük a reggelit..." Hát ezen gurultunk egy kicsit Zimbivel, hogy csak úgy otthagyják a kulcsunkat a lábtörlő alatt, de állítólag hétvégén általában nincsenek vendégeik. Egy állandó család lakik az emeleten, akikkel ugyan nem találkoztunk, de a szokásaikból annyit megtapasztaltunk, hogy este kiviszik a gyereket ordítani a kertbe, reggel meg megfuttatják, pont a mi szobánk felett... Amúgy kedves kis panzió, és ha már emlegettem Firenzét a héten, hát a szobánk pont Firenze látképekkel volt teleaggatva...
A workshop nagyon tetszett, így másodjára már sokkal átláthatóbbak a táncok. Augusztusban többnyire azt sem tudtuk mi történik körülöttünk, csak próbáltuk az épp aktuális partnerünket kb. helyes irányba rángatni. Mary, a tanárnőnk direkt minden táncban máshova állít mindenkit, hogy ne ugyanabból a nézőpontból tanuljunk meg minden figurát, mert úgy még jobban össze lehet őket keverni. Ennek eredményeképp szó szerint nem tudtam néha, hogy fiú vagyok-e vagy lány... mármint hogy éppen a "gent" vagy a "lady" helyén táncolok-e. Most simán végigfutottunk a céilí tánc-biblia első könyvén, ami az első tíz táncot jelenti. Nagy meglepi volt, hogy még egy magyar lány jött a workshopra, Bella, akivel régen együtt koptattuk a színpadot. Most "szabadúszó", és már bejárta az egész világot egy táncshow-val. Jelenleg Dublin és Budapest között repked, és tanul táncolni úgy igazán. Az alapok nagy részét ugyanis -mint megállapítottuk- valahogy a "hazai" írek elfelejtették belénkverni...
Este vacsizni mentünk az Öreg Duna partjára, a "Selbstverständlich" nevű étterembe, ami egy nagyon kedves hely, jó konyhával, rengeteg jóképű osztrák pasival, és a legtöbb kinti étteremhez hasonlóan a kutyákat is beengedik. Persze csak fizetővendég gazdival együtt. Sajnos az este élvezetéből sokat levont, hogy komoly fejfájás gyötört (ez nagyon ritkán fordul velem elő, ezért ilyekor triplán szenvedek) és még a legistenibb kaja sem esett jól. De sikerült vagy öt-hat okot begyűjtenem, ami indokként szolgálhat a szokatlan tünetre (a minimális aznapi folyadékbeviteltől a kialvatlanságon át a napi tea adag hiányáig), bár aztán Zimbitől megtudtam, hogy az "indokolható", az "érthető" és az "elfogadható" kifejezések nem rokonértelmű szavak.
csütörtök, január 24
An Introduction to Irish Dances
Mivel holnap hajnalban kelek, és az 5.55-kor induló Dacia expressz elröpít Bécsbe, hogy részt vegyek egy három napos tánc workshop-on, ezért most a leglogikusabb dologot teszem, ami a csomagolás és alvás helyett eszembe juthatott: hajszínező krémsampont kentem a fejemre, mert unom a megsárgult szőke tincseimet és ezért most húsz percig nem nagyon ugrálhatok, úgyhogy leültem írni. Gondoltam nektek is hasznos, hogy kicsit elmesélem mi is ez az egész, amit tanulni fogok. :)
Szóval mi most Zimbivel céilí táncokat fogunk tanulni. A céili és set táncok az ír társasági táncok, vagyis minden ami nem sztepp ill. egyéb szólótánc. Set táncnak a francia négyesek mintájára kialakított táncokat hívják, és négy pár táncolhatja őket: ezt nevezzük egy set-nek. Ebből rengeteget ismerek, van vagy 50-60 biztosan, mert minden megyének saját táncai vannak, illetve egy-egy táncnak többféle változata él Írország különböző tájain. Céilí tánc minden sortánc, körtánc és olyan formáció, amihez nem nyolc, hanem hat, tíz vagy akár tizenhat ember kell, illetve azok a nyolcemberes táncok, ahol ismétlődő szakaszok ún. "body" figurák vannak. Ezekből van összesen 30, és ezeket kéne nekünk tudni a tánctanári vizsgához. A set táncokhoz nem kell annyit pattogni, és a tánciskolák sem tartanak belőlük versenyeket. Nem úgy a céilíből. Ha valaki eddig tudott követni, akkor most szeretném összezavarni, ugyanis a hétvégén a 30 céilí tánc mellett át fogjuk ismételni a hat kötelező kötött koreográfiájú és meghatározott zenére táncolandó szóló sztepptáncot is, amit a nyugalom megzavarása érdekében set-eknek hívnak, bár szinte semmi közük a korábban emlegetett set táncokhoz. Szerintem leginkább a diákok kínzására alkalmasak, mert hosszú és uncsi ritmusképleteket kell megjegyezni, és néha egész idióta mozdulatok vannak bennük. Ezeket amúgy csak Zimbinek kéne tudnia, mert ő gyúr a nagy tánctanári vizsgára, ahol az ír tánc minden műfajához érteni kell, amiből versenyezni lehet. Én set táncokat és nem létező ír körtáncokat tanítok hétfő esténként a Fővárosi Művházban, és ha nagyon bátor leszek, akkor megcsinálom a céilí tanári vizsgát novemberben. Ez már csak azért is buli lenne, mert ahhoz muszáj kimenni Dublinba. :)
Egy-két világosabb foltot leszámítva a hajam szép fényes meleg barna lett megint, úgyhogy meg vagyok elégedve. Azért pár hét múlva megismétlem az akciót, különben körberöhög a fodrászom.
Szóval mi most Zimbivel céilí táncokat fogunk tanulni. A céili és set táncok az ír társasági táncok, vagyis minden ami nem sztepp ill. egyéb szólótánc. Set táncnak a francia négyesek mintájára kialakított táncokat hívják, és négy pár táncolhatja őket: ezt nevezzük egy set-nek. Ebből rengeteget ismerek, van vagy 50-60 biztosan, mert minden megyének saját táncai vannak, illetve egy-egy táncnak többféle változata él Írország különböző tájain. Céilí tánc minden sortánc, körtánc és olyan formáció, amihez nem nyolc, hanem hat, tíz vagy akár tizenhat ember kell, illetve azok a nyolcemberes táncok, ahol ismétlődő szakaszok ún. "body" figurák vannak. Ezekből van összesen 30, és ezeket kéne nekünk tudni a tánctanári vizsgához. A set táncokhoz nem kell annyit pattogni, és a tánciskolák sem tartanak belőlük versenyeket. Nem úgy a céilíből. Ha valaki eddig tudott követni, akkor most szeretném összezavarni, ugyanis a hétvégén a 30 céilí tánc mellett át fogjuk ismételni a hat kötelező kötött koreográfiájú és meghatározott zenére táncolandó szóló sztepptáncot is, amit a nyugalom megzavarása érdekében set-eknek hívnak, bár szinte semmi közük a korábban emlegetett set táncokhoz. Szerintem leginkább a diákok kínzására alkalmasak, mert hosszú és uncsi ritmusképleteket kell megjegyezni, és néha egész idióta mozdulatok vannak bennük. Ezeket amúgy csak Zimbinek kéne tudnia, mert ő gyúr a nagy tánctanári vizsgára, ahol az ír tánc minden műfajához érteni kell, amiből versenyezni lehet. Én set táncokat és nem létező ír körtáncokat tanítok hétfő esténként a Fővárosi Művházban, és ha nagyon bátor leszek, akkor megcsinálom a céilí tanári vizsgát novemberben. Ez már csak azért is buli lenne, mert ahhoz muszáj kimenni Dublinba. :)
Egy-két világosabb foltot leszámítva a hajam szép fényes meleg barna lett megint, úgyhogy meg vagyok elégedve. Azért pár hét múlva megismétlem az akciót, különben körberöhög a fodrászom.
Egy csipetnyi Firenze...
Megnyitotta kapuját az újabb "sztárkiállítás" a Szépművészetiben, a Reneszánsz Év -hez kapcsolódva:
Ma volt az ünnepélyes megnyitó, természetesen a Reneszánsz Csarnokban (hol máshol?). Jött a az Oktatási Miniszter Úr, a Főpolgármester Úr, sok-sok olasz kurátor és múzeumigazgató, sőt, még Firenze Kulturális Alpolgármestere is. Ő is mondott beszédet, és nagyon drukkoltam, hogy sokszor emlegesse, hogy 550 éve koronázták Mátyást, 1458-ban, mert olyan szépen hangzik olaszul, hogy mille-quattrocento-cinquanta-otto meg cinquecento-cinquanta... Jómagam a frissen nyílt kiállításainkat nagyon ritkán tudom a megnyitó napján (vagy azelőtt) megtekinteni, általában az első lelkes érdeklődő ismerősömmel együtt jutok csak be. De ha sikerül meglesnem, és tetszik, akkor majd még reklámozom. :)
Egy kedves ismerősöm éppen tegnap tudósított Firenzéből, hogy ott csodaszép napsütés van, és 20 fok meleg. Hát napsütést ide is hoztak az olaszok, de maradt a -2 Celsius. Most, hogy annyi mindent kellett gépelnem a Mediciekről, rámtört a nosztalgia, hogy milyen szép is volt Firenze, mikor 10 éve láttam (Fenyő Ervin tanár úr nyomában loholva, aki négy nap alatt egész Észak-Olaszországot megpróbálta bemutatni nekünk Velencétől Vicenzán át Veronáig...), és mennyire kár, hogy akkor még hidegen hagyott az épületek és műtárgyak nagyrésze... Bár gyanítom, hogy most is a jóidő nyerne, és a folyóparton lóbálnám a lábam órákig, a napba vigyorogva... De Firenze most kimarad, helyette holnaptól ír tánc-workshop Bécsben. Azt is nagyon várom, mert Bécs kb. a második otthonom tavaly óta. Sok időm nem lesz bámészkodni, de a nemzetközi társaság, a sok tánc, és Ursula (a kinti táncsuli vezetője) legendás kacagása is megér egy kis kirándulást. :)
Made By You
Ilyet Bécsben láttam még tavalyelőtt, nagyon tetszett az ötlet, és most egy nagyon kreatív volt osztálytárnőm írt, hogy láss csodát, nyitottak egy csináldmagad kerámiaüzletet:
(klikk a képre)
A lényege, hogy van egy csomó szép fehér porcelánjuk, odamész, kiválasztod, kapsz ecsetet meg festéket, és azt mázolsz rá, amit csak akarsz. Aztán szépen kiégetik neked. Lehet meglepni lököttségekkel a barátokat, pótolni anyu ripityáratört kínai vázáját egy saját repróval, illetve rendhagyó nászajándékot alkotni azon ismerőseinknek, akiknek épp elment a józan esze... Mint a fenti ábra mutatja, nem kell túl nagy kézügyesség ahhoz, hogy valami vidám egyedi tárggyal csaljunk mosolyt mások arcára.
Itten Ági fest. Na majd egyszer én is elsétálok hozzájuk. :)
(Királyi Pál u. 11. Nyitva hétköznap 12-20-ig, hétvégén 10-16-ig)
szerda, január 23
Német nyelvlecke
Etuskám, csak a kedvedért. :)
Kicsi koromban imádtam őket: Erste Allgemeine Verunsicherung - legendás zenekar...
kedd, január 22
The Lake House
Hosszú-hosszú napok telnek... kicsit olyan tavaszi fáradtság szerű állapotban vagyok, és ez több szempontból sem jó hír. Egyrészt mert jobban szeretem, ha nem vagyok fáradt és levert, másrészt mert ez az enyhe idő nagyon nem indokolt így január közepén. Hogy fogok én így márciusban síelni? Gyanítom, amúgy pont úgy, mint tavaly: sehogy. Elmegyek a világ legszebb helyére, ahol a nappaliból a kandalló elől egy kényelmes fotelből szemlélhetem a hegyeket és a szivárványokat, olvasni fogok, szaunázni, kirándulni, jókat enni-inni-dumálni a kollégáimmal, és boldog leszek nagyon. Ez volt a tavalyi Szépmű-sítábor programja, mivel nem voltam hajlandó zuhogó esőben sílécre állni. Helyette a Hüttében ittam a Glühweint. Illetve 35 fokos vízben csücsülve bámultam a ködben úszó hegyeket, miközben jéghideg eső szakadt a fejemre. Mindkettő isteni élmény. De valahogy már önmagában az a tudat, hogy az Alpokban vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabbá tesz. Biztosan a 25% osztrák vér teszi.
Most idejött a macskám dorombolni kicsit. Biztos megköszöni, hogy egész délután-este az ágyamon dögölhetett, és nem zavartam el. Igaz elég későn értem haza a munkából. Már csak két nap, és nyílik a Medici kiállítás. Már csak pár hét és talán én is látom, és akkor elmesélem, hogy szép-e. :)
Megnéztem a Ház a tónál-t, ami a hugom épp aktuális kedvenc filmje. Az eddigi kedvencekhez hasonlóan ebben is van Sandra Bullock. Meg Kenu Révész, ahogy a sógorom hívja. Bekészítettem egy csomag zsepit, mert mondták, hogy sírni fogok. Csak egy kicsit sikerült, mert egy idő után rájöttem, hogy mi a nagy csavar a sztoriban és sejtettem, hogy nagyon rossz vége lesz a filmnek, és ez nem tetszett. De volt hepiend, mert nem számoltam vele, hogy még van egy menet azon a csavaron. Szerencsére a jó öreg amcsi romantikus filmek még megbízhatóak.
Bájdövéj, az egyik csúnya hideg szürke reggelen, mikor a ködben úszó ablakgyárat és a gyorsforgalmi utat bámultam a buszmegálló felé, eszembe jutott, hogy írok majd egy dalt "Ez nem Hollywood" címmel. Aztán már megint valami romantikus izét írok. Mi lesz velem, ha télleg tavasz lesz???
Most idejött a macskám dorombolni kicsit. Biztos megköszöni, hogy egész délután-este az ágyamon dögölhetett, és nem zavartam el. Igaz elég későn értem haza a munkából. Már csak két nap, és nyílik a Medici kiállítás. Már csak pár hét és talán én is látom, és akkor elmesélem, hogy szép-e. :)
Megnéztem a Ház a tónál-t, ami a hugom épp aktuális kedvenc filmje. Az eddigi kedvencekhez hasonlóan ebben is van Sandra Bullock. Meg Kenu Révész, ahogy a sógorom hívja. Bekészítettem egy csomag zsepit, mert mondták, hogy sírni fogok. Csak egy kicsit sikerült, mert egy idő után rájöttem, hogy mi a nagy csavar a sztoriban és sejtettem, hogy nagyon rossz vége lesz a filmnek, és ez nem tetszett. De volt hepiend, mert nem számoltam vele, hogy még van egy menet azon a csavaron. Szerencsére a jó öreg amcsi romantikus filmek még megbízhatóak.
Bájdövéj, az egyik csúnya hideg szürke reggelen, mikor a ködben úszó ablakgyárat és a gyorsforgalmi utat bámultam a buszmegálló felé, eszembe jutott, hogy írok majd egy dalt "Ez nem Hollywood" címmel. Aztán már megint valami romantikus izét írok. Mi lesz velem, ha télleg tavasz lesz???
hétfő, január 21
Sunny Side
Remélem mindenki lelkesen énekel csehül, és a lengyel feliratokat is bemagoltátok. (Illetve lehet, hogy pont fordítva...) Nagyon helyes.
Jelentem a Hősök terén hétágra süt A Nap. Meg ide a monitoromra is, de most nem bánom. :)
Jelentem a Hősök terén hétágra süt A Nap. Meg ide a monitoromra is, de most nem bánom. :)
vasárnap, január 20
Jozin z Bazin
Hát ezt látnotok kell! :D Egy kollegám ajánlotta, aztán rájöttem, hogy már láttam valahol ezt a két fazont: Etus blogján. Hol máshol ? :D
Getting better...
Csak röviden, de örömmel jelentem, hogy bár Bálint jóslata bejött, és túlaludtam magam (=még nyomottabban ébredtem, mint ahogy lefeküdtem), de egy kis délelőtti (khm...) rendrakás-kartondoboztologatás-porszívózás helyrebillentette a lelki egyensúlyom. :)
Megtanultam végre a St.Patrick's Day nevű kötelező ír set-táncot is, ami nem túl nagy dicsőség, mert ez a legkönnyebb, és a jövő hétvégi bécsi táncworkshopra még ötöt kéne tudni. Bár az is lehet, hogy túl lelkes voltam, mert mind az öt lépést megtanultam, és állítólag versenyekre csak az első kettő kell... A többit asszem vagy kihagyom, vagy csak az elejét nézem át. Úgysem ezekből akarok tanári vizsgát tenni. Zimbi sem izgul miattuk, pedig neki muszáj mindet megtanulni.
Családi rovat: anyám ma megfőzte élete legjobb tyúkhúslevesét, ami nem kicsit aranyozta be az életünket. Mosolyogjatok csak, ez igen is nagy pozitívuma volt a mai napnak.
Délután próba volt próba hátán. Jól halad a közös BoogieMamma-Gallowglass projekt, a végeredményre még azért várni kell egy-két hónapot. De ha összejön, akkor a dal felkerül egy lemezre, aminek a hivatalos bemutatója pont a szülinapomon lesz. :) Amúgy ma megállapítottuk Marcsival, hogy milyen vicces lesz, hogy ő márc. 27-én lesz 27 én meg 28-án 28. Mivel 26-án koncertünk lesz, azt hiszem ez minimum egy három napos bulisorozatot érdemel. De inkább még hozzácsapjuk a hétvégét is.
Gallow próbára lenézett az első gitárosjelölt is, és egészen pozitív benyomást tett ránk. Igazából most olyan, mintha megdupláztuk volna Bálintot, mert már kettejükre kellett folyton rászólni, hogy ne játszanak felváltva blues szólókat, mikor két szám között fontos dolgokról próbálunk beszélni. És arról is le kell szoktatni sürgőssen, hogy telekajálja magát próba előtt, mert így megmarad egy csomó pizza.
Még jó hír, hogy felraktam a gitáros hirdetést az iwiw Írország közösségi oldalának Ír zene fórumára, és ketten is írtak, hogy tetszik nekik amit csinálunk.
Megtanultam végre a St.Patrick's Day nevű kötelező ír set-táncot is, ami nem túl nagy dicsőség, mert ez a legkönnyebb, és a jövő hétvégi bécsi táncworkshopra még ötöt kéne tudni. Bár az is lehet, hogy túl lelkes voltam, mert mind az öt lépést megtanultam, és állítólag versenyekre csak az első kettő kell... A többit asszem vagy kihagyom, vagy csak az elejét nézem át. Úgysem ezekből akarok tanári vizsgát tenni. Zimbi sem izgul miattuk, pedig neki muszáj mindet megtanulni.
Családi rovat: anyám ma megfőzte élete legjobb tyúkhúslevesét, ami nem kicsit aranyozta be az életünket. Mosolyogjatok csak, ez igen is nagy pozitívuma volt a mai napnak.
Délután próba volt próba hátán. Jól halad a közös BoogieMamma-Gallowglass projekt, a végeredményre még azért várni kell egy-két hónapot. De ha összejön, akkor a dal felkerül egy lemezre, aminek a hivatalos bemutatója pont a szülinapomon lesz. :) Amúgy ma megállapítottuk Marcsival, hogy milyen vicces lesz, hogy ő márc. 27-én lesz 27 én meg 28-án 28. Mivel 26-án koncertünk lesz, azt hiszem ez minimum egy három napos bulisorozatot érdemel. De inkább még hozzácsapjuk a hétvégét is.
Gallow próbára lenézett az első gitárosjelölt is, és egészen pozitív benyomást tett ránk. Igazából most olyan, mintha megdupláztuk volna Bálintot, mert már kettejükre kellett folyton rászólni, hogy ne játszanak felváltva blues szólókat, mikor két szám között fontos dolgokról próbálunk beszélni. És arról is le kell szoktatni sürgőssen, hogy telekajálja magát próba előtt, mert így megmarad egy csomó pizza.
Még jó hír, hogy felraktam a gitáros hirdetést az iwiw Írország közösségi oldalának Ír zene fórumára, és ketten is írtak, hogy tetszik nekik amit csinálunk.
péntek, január 18
Péntek esti borongós feat. Eva Cassidy
Örömömben, hogy a héten ennyien lebuktatok, hogy nincs jobb dolgotok, mint Tücsökzenét olvasni, most nesze nektek egy kis melankólia. Most itthon lézengek, és próbálok tűrhető társaság lenni magamnak, de nem egyszerű. Asszem kissé elfáradtam a héten, pedig az igazi hajrá még csak most következik. (Reklám helye: jövő héten nyílik a Medici kiállítás, meg ez az egész Reneszánsz Év, amit ne kérdezzetek, hogy pontosan mit takar, a lényeg, hogy szép színes.) Úgyhogy hazaborongtam a ködben, és már fél hatkor lefeküdtem aludni. Ilyenkor az öntudatlan állapot sokat segít. Persze hasonló megoldás, hogy mehettem volna bulizni, meg alkoholizálni a többiekkel, de akkor kifecsegek egy csomó hülyeséget. Egyedül ez meg nem izgi, mert én tudom az összes titkomat. Úgyhogy most felébredtem, megtettem párszor a csokoládé-túrát a házban (karácsony óta minden helyiségben másfajta édességet tárolunk: itt egy kis szaloncukor, ott egy kis Raffaello, stbstb...), ami jót tesz az endorfin-szintemnek, viszont nem hízlal, mert nagy a ház, és rögtön le is járom a kalóriákat... és amúgy sem érdekelnek, szerintem kamu az egész kcal história. Hatszázadszor eljátszottam a legújabb mélabús-dühöngős-beszólós dalomat (természetesen H-mollos), ettől kicsit megnyugodtam, aztán most itt vagyok.
Hallgattam egy kis Harcsa Veronikát, mert Kanga aszonta az nekem tetszeni fog, és télleg. Aztán eszembe jutott, hogy Eva Cassidy még nem került be a kedvencek közé, pedig a "Live at Blues Alley" albuma a legjobb tipp magányos borongós estékre. Nagyon szeretem a hangját, több műfajban is otthon volt, és úgy tudott előadni jól ismert dalokat, hogy megduplázta az értéküket. A kedvencem, amitől mindig elszorul a torkom, Sting "Fields of Gold"-ja. 33 éves korában halt meg, valami furcsa csontrákban. Életében nem ismerték elegen, én is csak két éve tudok róla. Ezt az idézetet találtam a honlapján, amivel nagyon egyet tudok érteni, leszámítva, hogy sem énekelni sem gitározni nem tudok igazán:
Hallgattam egy kis Harcsa Veronikát, mert Kanga aszonta az nekem tetszeni fog, és télleg. Aztán eszembe jutott, hogy Eva Cassidy még nem került be a kedvencek közé, pedig a "Live at Blues Alley" albuma a legjobb tipp magányos borongós estékre. Nagyon szeretem a hangját, több műfajban is otthon volt, és úgy tudott előadni jól ismert dalokat, hogy megduplázta az értéküket. A kedvencem, amitől mindig elszorul a torkom, Sting "Fields of Gold"-ja. 33 éves korában halt meg, valami furcsa csontrákban. Életében nem ismerték elegen, én is csak két éve tudok róla. Ezt az idézetet találtam a honlapján, amivel nagyon egyet tudok érteni, leszámítva, hogy sem énekelni sem gitározni nem tudok igazán:
"I have the easiest job in the world. All I have to do is sing and play the guitar."
csütörtök, január 17
Még egy pici jazz...
Én nagyon megértő vagyok, mikor emberek azt állítják, hogy jazz-zel ki lehet őket kergetni a világból. Sokáig én is így voltam, de aztán szépen lassan, az alapoktól indulva sikerült pár kitartó zenerajongó ismerősömnek megkedveltetni velem a műfajt. Azért még mindig óvatos és válogatós vagyok, szeretem, ha legalább néha-néha sikerül valami logikát, vagy dallamfoszlányt felfedeznem a produkcióban. Például egyszer egymás után hallgattam meg a Dresch Quartett-et és a Jazzpressiont. Az előbbitől megfájdult a fejem, az utóbbi lenyűgözött. Pedig a szakértők valószínű ellenkező véleményt alkotnának. Szóval még van hova fejlődnöm. De hogy ne csak a (nem)hallgatókkal legyek empatikus, hanem a zenészekkel is: hihetetlen felemelő dolog, mikor másokkal együtt játszol, és mégis megvan a szabadságod, improvizálhatsz, felrúghatod kicsit a szabályokat, beleadhatod önmagad a zenébe. Na, hát én ezt nagyon bölcsődés szinten szoktam csak művelni, de számomra ennek a folyamatnak az egekbe törő szintje az igazi jazz. (Mondjuk el is kél hozzá egy nagy adag zeneelméleti ismeret, én meg ugye spec. még szolfézsból is felmentést kaptam...)
Ezt a szösszenetet csak azért írtam, mert találtam egy jó viccet a Mohai Tamás fórumon:
Ezt a szösszenetet csak azért írtam, mert találtam egy jó viccet a Mohai Tamás fórumon:
Jazz-zenészhez odamegy egy rajongó:
- Hú nagyon jó az új lemezed...
-Aha, akkor te vetted meg....
Újabb badar madarak
Marcsi is alkotott, ide rakom szem elé, ha valaki nem lesné a kommenteket. (Úgy szeretnék egy recent comments listát, de nemtom ezen hogy kell beállítani. Az időzónát is ma találtam meg, úgyhogy végre áttettem a székhelyem a Csendes-Óceánról Budapestre.)
Szép madár a papagáj,
Bár a csőre be nem áll.
Álló nap csak kiabál:
....
Na vajon mit? :D
"Pityuka szép madárrrrrr!"
Szép madár a páva,
Ha elmegy a bálba,
Ő nem költ ruhára.
Szép madár a páva.
Még 9 ilyen pályaművet várunk, és felterjesztem Varró Daninak a második kötet kiadását. :)
szerda, január 16
Mpemba-Paradoxon, avagy mi fő a Szépmű konyhájában?
Mpemba-paradoxon (Wikipedia): "A víz különleges tulajdonsága, hogy változatos körülmények között, a fagyni kitett meleg víz hamarabb fagy meg, mint mellette a hideg. A Mpemba-paradoxonra több részleges magyarázatot adtak, de a teljes megértéshez még további vizsgálatokra van szükség."
Ez foglalkoztatja mostanában Tomi kollegámat, úgyhogy tegnap nekiálltunk leteszteltni a folyamatot a teakonyhánkban. Először is lyukat fúrtunk a mélyhűtő rekeszbe, amit a tavaly előtti jégkrémes dobozra rakódott jég teljesen benőtt... ezt még csak egy evőkanalunk bánta... Utána elhelyeztünk két régebbi, de egyforma kávéscsészét a mini jégbarlangban, egyiket hideg csapvízzel töltve, a másikat kb. 30 fokos meleggel. 20 perc után még nem történt semmi, aztán meg jól elfelejtettük, és hazamentünk. Reggel persze már nem tudtam megállapítani, hogy melyik csésze fagyott kockára hamarabb... Úgyhogy hamarosan megismételjük. :)
Ez azért is jó, mert bár nagyon izgi a múzeumi asszisztensi munka is, így garantált, hogy nem kap el a nosztalgia a természettudományos múltam iránt, mert a kísérletek sem hiányoznak az életemből. Tomi kinyírna, ha tudná, hogy ilyenekről írok, de ő spec nem hiszem, hogy olvasni fogja. :D És szerintem vicces. :D
Ja, Mpemba egy tanzániai középiskolás diák volt, 1963 körül, és úgy kezdett el foglalkozni a jelenséggel, hogy főzés órákon a forró jégkrém massza hűlését tanulmányozta.
Ez foglalkoztatja mostanában Tomi kollegámat, úgyhogy tegnap nekiálltunk leteszteltni a folyamatot a teakonyhánkban. Először is lyukat fúrtunk a mélyhűtő rekeszbe, amit a tavaly előtti jégkrémes dobozra rakódott jég teljesen benőtt... ezt még csak egy evőkanalunk bánta... Utána elhelyeztünk két régebbi, de egyforma kávéscsészét a mini jégbarlangban, egyiket hideg csapvízzel töltve, a másikat kb. 30 fokos meleggel. 20 perc után még nem történt semmi, aztán meg jól elfelejtettük, és hazamentünk. Reggel persze már nem tudtam megállapítani, hogy melyik csésze fagyott kockára hamarabb... Úgyhogy hamarosan megismételjük. :)
Ez azért is jó, mert bár nagyon izgi a múzeumi asszisztensi munka is, így garantált, hogy nem kap el a nosztalgia a természettudományos múltam iránt, mert a kísérletek sem hiányoznak az életemből. Tomi kinyírna, ha tudná, hogy ilyenekről írok, de ő spec nem hiszem, hogy olvasni fogja. :D És szerintem vicces. :D
Ja, Mpemba egy tanzániai középiskolás diák volt, 1963 körül, és úgy kezdett el foglalkozni a jelenséggel, hogy főzés órákon a forró jégkrém massza hűlését tanulmányozta.
kedd, január 15
Dzsesztetés
Ma színházban voltunk Etussal. Zenei darab, a Katonában, ennyit tudtunk az előadásról. Hát le a kalappal a produkció előtt. Összeszedtek mindenkit, aki tud zenélni a társulatban, és igazi kétórás jazz-koncertet adnak, profin, informatívan, tele humorral. Azt akartam írni eredetileg, hogy aki egy kicsit is tud zenélni, de az igazság az, hogy páran hihetetlen jó zenészek színész létükre. Mondjuk az is igaz, hogy aki igazán művész, az igen... Szerepel például az utóbbi évek két szépfiú üdvöskéje, Nagy Ervin és Fenyő Iván. (Őket mindig kicsit keverem, talán mert volt egy szintén színész magyartanárom, Fenyő Ervin, meg egy zenész némettanárom, Nagy Iván...) A nyitószám után, ahol többen énekelnek, fel is merült bennem, hogy felveszem a kívánságlistámra, hogy egyszer duettet szeretnék énekelni az isteni Nagy Ervinnel, (közvetlen amögé, hogy Jamie Winchester egyszer veregessen vállon egy dalom miatt), de aztán énekelt szólót, és úgy döntöttem, hogy bár nem tartom magamat egy hú de nagy wasistdas-nak, de inkább maradjunk annyiban, hogy inkább Nagy "johnsoldier" Ervin vegye fel a listájára, hogy egyszer énekelne velem duettet. Fenyő Iván viszont tud zongorázni, ihaj! Azt hiszem Keresztes Tamás a legsokoldalúbb, Pelsőczy Réka remek karakter, és jól halad a klarinétórákkal :) , Jordán Adél végre pozitív csalódást okozott, Rezes Juditnak meg isteni hangja van, dehát végül is musical szakon végzett. Kedvem lett volna a blues-osabb standard-eknél kicsit belehegedülni, dehát én meg végül is a Tücsök vagyok, úgyhogy ez sem meglepő...
Badarság
Ma reggel megint meglátogatta a családot a rég nem látott zöld küllőnk. (A fura név egy harkály fajt takar, szép szürkészöld tollakkal, és piros sapkával. Mindjárt keresek egy előnyös fotót róla. :) ) Néha jön, és megműti a lámpaoszlopot, ami nemtom mé' jó neki, mert csupa kátrány. Viszont rendes volt, elkísért egész a buszmegállóig, úgyhogy gyorsan írtam róla badar verset:
Szép madár a zöld küllő
Az ölembe nem ül ő
Kedvence a főtt hüllő
Szép madár a zöld küllő
El is küldtem a sógoromnak, hogy büszke legyen rám, de rögtön túlszárnyalt:
Szép madár a cankó
A lába is frankó
Nem kell neki mankó
Szép madár a cankó
Az ölembe nem ül ő
Kedvence a főtt hüllő
Szép madár a zöld küllő
El is küldtem a sógoromnak, hogy büszke legyen rám, de rögtön túlszárnyalt:
Szép madár a cankó
A lába is frankó
Nem kell neki mankó
Szép madár a cankó
szombat, január 12
Űrlekvár mentával
Folytatódott a jókedvszéria tegnap. Írt Évi, egy réglátott rokonom, mert felfedezte, hogy játszom a Tapolczai Attila zenekarában, és kiderült, hogy nagyon szereti az Attila dalait. Úgyhogy mostaztán ennek örömére csapunk egy jó kis csajszis dumcsipartit. Atust meg kirakom gyorsan a linkek közé, hátha másnak is megtetszik. :)
Felhívott a "Nagy Testvér" is, hogy közölje, figyeli ám, hogy mi itt összefirkásszuk egymás blogját Etussal. Amúgy meg szerinte is tetszetős orrom van. :D
Este SpaceJam buli volt a Mentában. Ők az én szívemcsücske partyzenekar. Ez utóbbi kifejezés véletlenül sem értendő derogálóként, csak arra utal, hogy eddig minden koncertjükön nagyon jót buliztam. Mert igazi jó örökzöld bulizenéket játszanak, profi módon. A "minden eddigi általam látogatott koncertjük" mellesleg eddig asszem négy (na jó, négy és fél, ha a szekszárdi dzsemmelést is számítjuk), ebből három alkalommal én is valahogy a színpadon kötöttem ki. Legkésőbb a második számnál, és le sem engedtek a végéig. :D Tegnap már nem is volt kérdés, hogy vokálozok, valamint eljátszhattam az éneksnő, Kolipka Évi kedvenc számát, a Tavaszi szél vizet áraszt jazz verzióját, Fisz-mollban, hegedűn. :) Jött jó sok jóbarát, és aszonták nagyon dögös voltam. Kara fel is emlegette, mikor a volt tánctanárunk üvöltött velem ír sztep órán, hogy "Tüüücsi, don't look sexy, you're not supposed to be sexy!!! This is not a sexy dance!" Hát, azt hiszem mindenkinek jobb, hogy végre önmagam lehetek. :D
Alison Krauss és Robert Plant még mindig vezetik a VH1 albumlistáját. Jók is. Én a megjelenés első hetében beszereztem a CD-t. Alison Krauss nem túl ismert nálunk, pedig a legtutibb bluegrass énekesnő és hegedűs. Abszolút elsőszámú példakép. Aztán persze ott van még Sheryl Crow, Andrea-Carolyn-Sharon Corr, Dolly Parton (nem röhög, szemet becsuk, és csak a hangra figyel!), Mary Black, Tori Amos, Alanis Morrisette, meg itthonról Schmidt Vera és a népzenei négyesfogat: Bognár Szilvi, Herczku Ági, Palya Bea és Szalóki Ági.
Felhívott a "Nagy Testvér" is, hogy közölje, figyeli ám, hogy mi itt összefirkásszuk egymás blogját Etussal. Amúgy meg szerinte is tetszetős orrom van. :D
Este SpaceJam buli volt a Mentában. Ők az én szívemcsücske partyzenekar. Ez utóbbi kifejezés véletlenül sem értendő derogálóként, csak arra utal, hogy eddig minden koncertjükön nagyon jót buliztam. Mert igazi jó örökzöld bulizenéket játszanak, profi módon. A "minden eddigi általam látogatott koncertjük" mellesleg eddig asszem négy (na jó, négy és fél, ha a szekszárdi dzsemmelést is számítjuk), ebből három alkalommal én is valahogy a színpadon kötöttem ki. Legkésőbb a második számnál, és le sem engedtek a végéig. :D Tegnap már nem is volt kérdés, hogy vokálozok, valamint eljátszhattam az éneksnő, Kolipka Évi kedvenc számát, a Tavaszi szél vizet áraszt jazz verzióját, Fisz-mollban, hegedűn. :) Jött jó sok jóbarát, és aszonták nagyon dögös voltam. Kara fel is emlegette, mikor a volt tánctanárunk üvöltött velem ír sztep órán, hogy "Tüüücsi, don't look sexy, you're not supposed to be sexy!!! This is not a sexy dance!" Hát, azt hiszem mindenkinek jobb, hogy végre önmagam lehetek. :D
Alison Krauss és Robert Plant még mindig vezetik a VH1 albumlistáját. Jók is. Én a megjelenés első hetében beszereztem a CD-t. Alison Krauss nem túl ismert nálunk, pedig a legtutibb bluegrass énekesnő és hegedűs. Abszolút elsőszámú példakép. Aztán persze ott van még Sheryl Crow, Andrea-Carolyn-Sharon Corr, Dolly Parton (nem röhög, szemet becsuk, és csak a hangra figyel!), Mary Black, Tori Amos, Alanis Morrisette, meg itthonról Schmidt Vera és a népzenei négyesfogat: Bognár Szilvi, Herczku Ági, Palya Bea és Szalóki Ági.
péntek, január 11
All Good News
Nemrég beszéltem a dublini Nemzeti Galéria igazgatójával telefonon. :)
Sajnos nem azért hívott, hogy sokat hallott már rólam, igazán dolgozhatnék náluk pár hónapot, pl. míg lerakom a céili tanári vizsgámat... "csak" egy kölcsönzési ügy miatt. Na sebaj, attól még egy élmény volt. :)
Már a reggelem is jól indult, beugrottam Bálinthoz az elektronyos hegedűért, és kaptam reggelit. :) Persze kakaót is. :) És persze elmosogattam cserébe. :)
Ma egészen sok jó dolog jut eszembe. Pl.: Etus azt blogolta rólam, hogy édes kislány vagyok. Este meg SpaceJam koncert lesz.
Sajnos nem azért hívott, hogy sokat hallott már rólam, igazán dolgozhatnék náluk pár hónapot, pl. míg lerakom a céili tanári vizsgámat... "csak" egy kölcsönzési ügy miatt. Na sebaj, attól még egy élmény volt. :)
Már a reggelem is jól indult, beugrottam Bálinthoz az elektronyos hegedűért, és kaptam reggelit. :) Persze kakaót is. :) És persze elmosogattam cserébe. :)
Ma egészen sok jó dolog jut eszembe. Pl.: Etus azt blogolta rólam, hogy édes kislány vagyok. Este meg SpaceJam koncert lesz.
szerda, január 9
Szépdalolászati Múzeum
Felkerült a kis önszerveződő dalárdánk a múzeum honlapjára:
Emellett örömmel jelentem, hogy a karácsonyi produkció után még több lelkes tagra találtunk, és ma reggel megtartottuk első hivatalos próbánkat is. Egyelőre beértük néhány ismertebb kánonnal (János bácsi keljen fel és Haydn Csalogánya), de mivel öblös férfihangok is megjelentek végre, hamarosan három szólamúak leszünk.
Emellett örömmel jelentem, hogy a karácsonyi produkció után még több lelkes tagra találtunk, és ma reggel megtartottuk első hivatalos próbánkat is. Egyelőre beértük néhány ismertebb kánonnal (János bácsi keljen fel és Haydn Csalogánya), de mivel öblös férfihangok is megjelentek végre, hamarosan három szólamúak leszünk.
szombat, január 5
Öleld meg a fekete bárányt!
Ma kétségtelenül a legérdekesebb történés az volt, hogy Etus (aki megtévesztő neve ellenére egy nagyon-nagyon okos, és nagyon-nagyon jó fizikumú, nagyon-nagyon jó pasi - ezt csak azért írom, hogy hajrá lányok, lehet tőlem elkérni az elérhetőségeit, mert ezerrel egy bűbájtündért keres maga mellé! ;) ), szóval Etus elhívott egy humanista rendezvényre, és bár kicsit szkeptikus voltam, a remek társaságát ki nem hagytam volna. A rendezvény is tetszett, érdekesek voltak a beszámolók (bár a PowerPoint-tal jócskán meggyűlt a bajuk, amin még én is jókat mosolyogtam, de Etus ugye übermájer informatikus, ő már oda sem mert nézni...). Kedvencünk egyhangúlag a svájci fiatal humanisták egyik akciója volt, amely egy nagy felháborodást keltő ottani idegenellenes kampányplakátra óhajtott reagálni. Alant a plakát, és a fiatalok válasza. Az ötlet szenzációs.
péntek, január 4
Ornitológia
A mai nap eddigi legmókásabb történése, hogy már megint VarróDanit olvastam reggel, és a Badar madárhatározótól annyira nevettem a földalattin, hogy potyogtak a könnyeim. Nem igazán érdekelt, hogy mit gondolnak erről mások. Külön szívem csücske lesz ez a könyvecske, mivel egyetem alatt (biológus szak) a madárgyűrűzés és a bördvocsing volt a kedvenc tevékenységem.
Azóta ebből csak annyi jut, hogy lelkes természetfotós sógorommal azon versenyezünk, hogy ki tudja télen kövérebbre hízlalni a cinkéket.
Na, csak hogy röhögjön más is:
Na, csak hogy röhögjön más is:
"Szép madár a vörösbegy,
nincsen rajta fölösleg.
Kedvence a rumos meggy,
szép madár a vörösbegy."
"Szép madár a hantmadár,
csak ha meghal, randa már.
Egyszer élünk, nemdebár?
Szép madár a hantmadár."
nincsen rajta fölösleg.
Kedvence a rumos meggy,
szép madár a vörösbegy."
Vagy a felülmúlhatatlan:
"Szép madár a hantmadár,
csak ha meghal, randa már.
Egyszer élünk, nemdebár?
Szép madár a hantmadár."
Nem mintha bárki olvasná ezt, csakhát én ugye grafomán vagyok a saját kedvemért is. Írni jó. Dalokat a legjobb írni, mert ahhoz zene is jár. De jó még levelet írni, meg újságcikket, meg naplót. Végül is kicsi korom óta tudok vakon gépelni, kilométerhiánya is lenne az ujjaimnak, ha nem pötyöghetnének eleget. Ez van. Na keresek nektek egy vörösbegyet rumosmeggyel.
Erithacus rubecula x Prunus cerasus subspicces rumos
(ezt a kifinomult biológushumort... remélem valaki értékeli... majd egyszer)
(ezt a kifinomult biológushumort... remélem valaki értékeli... majd egyszer)
kedd, január 1
Ujjé ujjé újév!
Valami szép bejegyzéssel kell kezdeni a már nagyon várt újévet, úgyhogy most nem a szilveszteremet fogom részletezni... :)
Ellenben: havazik. Országszerte, kitartóan, nagy, sűrű pelyhekben. Délután nem is bírtam a házban csücsülni, előástam a tavalyi ausztriai túrára beszerzett szuper Adidas hótaposót, bebugyoláltam magam a síkabátba, és hagytam, hogy a kutyám elvigyen sétálni. Elmúlt hét éves, már rég feladtam a reményt, hogy valaha megtanulja, hogyan kell normálisan menni pórázon. Szerencsére közel van az erdő, és addig csak néhány szomszéd röhögi halálra magát, ahogy végigrángat az utcán... Négy-öt éve, mikor még itthon laktam sokat mentem vele sétálni meg futni. Ő elrohangált a fák között, vagy a réten, én meg begyűjtöttem az épp aktuális biosz vizsgához szükséges préselendő növényeket, meg preparálandó bogarakat. Most felelevenedtek a jó kis téli cinke etetések, és megint találtuk egy csomó mókusnyomot. Pici meg is szaglászta, én inkább nem, mert még úgyis kicsit be van dugulva az orrom. :) Gyönyörű minden. Még a mi kis agyonszemetelt ferihegyi erdősávunk is, a kifutópálya mellett.
Ellenben: havazik. Országszerte, kitartóan, nagy, sűrű pelyhekben. Délután nem is bírtam a házban csücsülni, előástam a tavalyi ausztriai túrára beszerzett szuper Adidas hótaposót, bebugyoláltam magam a síkabátba, és hagytam, hogy a kutyám elvigyen sétálni. Elmúlt hét éves, már rég feladtam a reményt, hogy valaha megtanulja, hogyan kell normálisan menni pórázon. Szerencsére közel van az erdő, és addig csak néhány szomszéd röhögi halálra magát, ahogy végigrángat az utcán... Négy-öt éve, mikor még itthon laktam sokat mentem vele sétálni meg futni. Ő elrohangált a fák között, vagy a réten, én meg begyűjtöttem az épp aktuális biosz vizsgához szükséges préselendő növényeket, meg preparálandó bogarakat. Most felelevenedtek a jó kis téli cinke etetések, és megint találtuk egy csomó mókusnyomot. Pici meg is szaglászta, én inkább nem, mert még úgyis kicsit be van dugulva az orrom. :) Gyönyörű minden. Még a mi kis agyonszemetelt ferihegyi erdősávunk is, a kifutópálya mellett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
