Vasárnap magunknak kellett reggelit gyártani, ami kb teafőzést jelentett, mert nagyon lelkiismeretesen előkészítettek minden mást. Viszont galádul elmosogattam, aminek nemtom, hogy örültek-e... Végre nyolcan voltunk az órán, úgyhogy nem kellett légies táncosok kezét szorongatni... Utálom levegőnek nézni a páromat. Nagyon romboló hatással van a kapcsolatra. :)
Az ebédet kihagytam, nehogy leszállítsanak a vonatról, mint Gombóc Artúrt a mesében. Megtanultam egy újabb set-et, és Mary meg is dícsért, hogy ügyes vagyok. Tudom, hogy ez csak egy relatív fogalom, de jól esett.
Tanultam egy újabb izgalmas kifejezést: der Haltewunsch. Így hívják a leszállásjelzőt. Szerintem fenomenális.
A hazafele út nagyon izgalmas volt, mert hatalmas szélvihar volt kint is, meg itthon is és emiatt eleve egy órával később indult a vonatunk, hogy bevárjuk a salzburgi csatlakozást. Utána álltunk egy csomót Hegyeshalmon, ahol bemondták, hogy a vonat az időjárási viszonyok miatt csökkentett sebességel fog csak haladni. Aztán még álltunk egy kicsit, és mikor arra jött a kalauz, az egyik vicces utas megkérdezte, hogy ez már a csökkentett sebesség-e, vagy azért valamikor haladni is fogunk Budapest irányába. Persze volt nagy derültség, mert rögtön ment a poénkodás, aztán meg a vonatvezető tájékoztatott minket angolul, ami kb. az EmilRulez Helloturiszt-jával vetekedett. Végül fél 11 helyett negyed 3-ra értünk a Keletibe. Onnan a CityTaxi hazarepített elég gyorsan, és persze nagyon igyekeztek most is, hogy egy furcsa fazont küldjenek nekem sofőrnek. Sosem csalódom bennük. :)
Slusszpoén otthon, éjjel fél három és három között: macska kitámolyog, leül a kajástálkája mellé, és kérdőn néz rám...
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Ilyenkor azt szoktam mondani a cicusnak, hogy: "így jártál", aztán megyek aludni. :)
Etus
Megjegyzés küldése