Hát ismét eltelt egy év. Vagyis ma van a következő Sziget -360. napja... Minden évben kicsit belehal az ember, egyrészt a kimerültségbe másrészt abba, hogy vége.
Nekem most a szombat volt a mélypont, addigra nagyon nem voltam jól, aludni viszont nem tudtam. Az egyetlen működő gyógymódot választottam: gyakoroltam kicsit hegedűn, agyaltam dalszövegen, és saját dalokat és U2-t üvöltöttem zárt ablak mellett gitárkísérettel. Délután kimentünk Marcsival a Lánchídra folkzenét hallgatni (Tűz Lángja, Fabula Rasa), de nem volt erőm továbbmenni R.E.M.-re annyira hideg volt. De legalább pótoltam a kirakodóvásárban a fülbevalókészletem hiányzó darabjait, úgyhogy most megint teljes a gitár-hegedű-violinkulcs kollekció. Következő kör majd karácsonykor. Estére maradt egy kis vigasz forró csoki a Tranzitban, meg otthoni pihi.
Vasárnap próba Malackáékkal, aztán irány újra a Sziget. Este 11-kor léptünk fel az Open Stage-en, addig még rengeteg időt lehetett lődörögni. Hallgattunk Cool Miners feat. Bruce Lewis-t a múzeumi sátornál (Bruce-ra emlékszem az Akusztikus Klubból, azon még agyalok, hogy Bordács Attilát hol láttam már, de gyanítom, hogy ugyanott), Yellow Spots-t (az A38-as Rapid Stupid koncert óta nem hallottam a Ferike a szadista és a Hova lett a toalett? slágereket...), és isteni soul-t a Blues Színpadon: Hubert Tubbs (ex Tower of Power) és a Soulblaster. Ez utóbbi egy olyan magyar produkció, amiről nem értem, hogy miért nem hallok naponta. Ha nem látom meg véletlenül Pulius Tomit a színpadon, akkor lazán továbbsétálok. Csak azért jártam arra, hogy összefussak Dával, a száguldó riporterrel.
Ja, meg Babyshambles-t is hallgattunk a Nagyszínpadon, és azon tanakodtunk, hogy mi tartja egyben Pete Doherty-t, merthogy nem a kötőszövetei, az biztos. Szerintem a hangja, mert valami fizikai test szerűségben mégiscsak laknia kell. Akárhogy is, elég X-aktás jelenség.
Malacka koncerten mindenki nagyon jól érezte magát. Én aztán főleg. :) Legnagyobb móka végre zenélni a Szigeten, főleg olyan koncerten, ahova amúgy is elmentem volna. Meg olyan jó érzés, hogy koncert után nyakamba ugrott Kriszta is meg Anett is. :)
Múltkor ostoroztam kicsit magam amiatt, hogy nem vagyok zenész zseni. Semmi baj. Nem fogom sanyargatni magam ezért többet. A zene örömforrás, nem azért van, hogy lemondásokkal járjon. Másoknak lehet, de az én utam ennél szerteágazóbb. Örömet és jókedvet szeretnék továbbítani, ezért igyekszem megtenni minél többet, ehhez nem kell feltétlen Yehudi Menuhinnak lenni. Jó leszek én Tücsöknek is.
Nekem most a szombat volt a mélypont, addigra nagyon nem voltam jól, aludni viszont nem tudtam. Az egyetlen működő gyógymódot választottam: gyakoroltam kicsit hegedűn, agyaltam dalszövegen, és saját dalokat és U2-t üvöltöttem zárt ablak mellett gitárkísérettel. Délután kimentünk Marcsival a Lánchídra folkzenét hallgatni (Tűz Lángja, Fabula Rasa), de nem volt erőm továbbmenni R.E.M.-re annyira hideg volt. De legalább pótoltam a kirakodóvásárban a fülbevalókészletem hiányzó darabjait, úgyhogy most megint teljes a gitár-hegedű-violinkulcs kollekció. Következő kör majd karácsonykor. Estére maradt egy kis vigasz forró csoki a Tranzitban, meg otthoni pihi.
Vasárnap próba Malackáékkal, aztán irány újra a Sziget. Este 11-kor léptünk fel az Open Stage-en, addig még rengeteg időt lehetett lődörögni. Hallgattunk Cool Miners feat. Bruce Lewis-t a múzeumi sátornál (Bruce-ra emlékszem az Akusztikus Klubból, azon még agyalok, hogy Bordács Attilát hol láttam már, de gyanítom, hogy ugyanott), Yellow Spots-t (az A38-as Rapid Stupid koncert óta nem hallottam a Ferike a szadista és a Hova lett a toalett? slágereket...), és isteni soul-t a Blues Színpadon: Hubert Tubbs (ex Tower of Power) és a Soulblaster. Ez utóbbi egy olyan magyar produkció, amiről nem értem, hogy miért nem hallok naponta. Ha nem látom meg véletlenül Pulius Tomit a színpadon, akkor lazán továbbsétálok. Csak azért jártam arra, hogy összefussak Dával, a száguldó riporterrel.
Ja, meg Babyshambles-t is hallgattunk a Nagyszínpadon, és azon tanakodtunk, hogy mi tartja egyben Pete Doherty-t, merthogy nem a kötőszövetei, az biztos. Szerintem a hangja, mert valami fizikai test szerűségben mégiscsak laknia kell. Akárhogy is, elég X-aktás jelenség.
Malacka koncerten mindenki nagyon jól érezte magát. Én aztán főleg. :) Legnagyobb móka végre zenélni a Szigeten, főleg olyan koncerten, ahova amúgy is elmentem volna. Meg olyan jó érzés, hogy koncert után nyakamba ugrott Kriszta is meg Anett is. :)
Múltkor ostoroztam kicsit magam amiatt, hogy nem vagyok zenész zseni. Semmi baj. Nem fogom sanyargatni magam ezért többet. A zene örömforrás, nem azért van, hogy lemondásokkal járjon. Másoknak lehet, de az én utam ennél szerteágazóbb. Örömet és jókedvet szeretnék továbbítani, ezért igyekszem megtenni minél többet, ehhez nem kell feltétlen Yehudi Menuhinnak lenni. Jó leszek én Tücsöknek is.
Bejegyzések
6 megjegyzés:
Receptek mikor lesznek már, könyörögni kell-e érte?
Kinga kedves, remélem megint megszólítva érzed magad. :) A karamellizált tücsök receptjétől kéretik eltekinteni.
Stradlin kedves, a fenyőmagos csirkesalátám már fent van valahol, csak ki kell keresni 210 post közül. Rossz közérzet elleni recept a saját dalok üvöltése. Egyéb óhaj-sóhaj? Várom a paellát. :)
Nem szerettem volna átlépni az érthetőség határát, ételreceptekre gondoltam.
A sajátjaidra.
Arról vagyok híres, hogy amit félre lehet érteni, azt direkt félreértem. Tudod, a rémes humorom... :)
Magyarázkodj csak.
Kimagyarázom, simán. :)
Megjegyzés küldése