Méghogy forevör...

Most végre nem két éjszaka alatt aludtam 6 órát, de azért még nem vagyok képes összefüggő bekezdéseket alkotni. Szóval short notes:

• Az Altan koncert nagyon tuti volt. De nagyon. Úgy szólnak, olyan összhangban, mintha mind a hat hangszeren egy ember játszana egyszerre. Táncoltunk is sokat Marcsival . Kb még két embert láttam magunk körül, aki létező ír tánclépéseket produkált, de a többiek is pattogtak nagyon. (Azért a magunk körül nem mérvadó, mert harmadik sor voltunk. Az Altan zenekart 15 méteren belül tudni, azért az elég felemelő.)
• Megfigyeltem egy nagyon praktikus táncstílust, kb bármilyen koncerten alkalmazható: Kicsit felhúzod a vállad és előre görnyedsz, mintha huncut kisgyerek lennél, aki épp ártatlan képpel közli, gőze sincs ki törte össze anyu kedvenc vázáját, mindehhez malomkörzéseket végzel előre a két kezeddel és felváltva ugrálsz egyik lábadról a másikra. Az épp levegőben lévő lábad lehetőleg picit oldalirányba, kb. csípő magasságban lóbáld, 120°-os szögben behajlítva a térded.
  
• A hét előrehaladtával egyre hosszabb a Hajógyári, és egyre több ember van rajta.
• Az angol programajánlóban nagyon vicces magyar nyelvlecke van. A yo ace-a-cut még csak bemelegítés, a legjobbak a kay-rack edge core-show shirt és a sape awe Sam-Ed valamint a Meg-heave-hot-luck ?
  
• Ha Szabó Árpi harmadszor jön veled szembe és te lapítasz, az már tényleg gáz.
• Negyedszerre összeszeded magad, és ráköszönsz, mire közli, hogy a két nem fogadott hívásod az ő volt, de végül is mindegy, mert nála van az E-húr, amit oda akart adni. Jé, emberből van ő is...
• Igazából mégicsak jó, hogy csak öt napig tart ez az egész. Az első dalomat részben a Sziget ihlette, és az a címe, hogy Forever Island. Ha horrofilmet kéne forgatnom, most annak is ezt a címet adnám. Én legalábbis már nagyon kezdek elzombisodni.