Néha előfordul, hogy a problémák megoldódnak maguktól. Sőt, néha, ha elfelejtünk a problémára koncentrálni, még azelőtt megoldódnak, hogy felmerültek volna. Ilyenkor pár pillanatra elhiszem, hogy az élet tényleg nagyon egyszerű lenne, ha hagynánk. Ha csak elgondolnánk, hogy így meg így szeretnénk, nem terveznénk túl, hogy hogyan is fogjuk megvalósítani, így ha bármi eltérést tapasztalnánk a túlságosan megtervezettekhez képest, nem élnénk meg azonnal kudarcként, megállva, magunkba borulva, dédelgetve a csalódást, hanem megvonnánk a vállunkat, könnyedén arrébb libbennénk, elindulva a belsőnk által sugallt irányba és pár lépés után belebotlanánk a megoldásba. Amely mindenféle előzetesen felvázolt kompromisszum helyett pont olyan, mint amit elképzeltünk. A nagy guruk biztosan így csinálják, nap mint nap. Én annak is örülök, hogy ma sikerült. Apró-cseprő ügy, de már-már úgy éreztem magam, mint egy mugli, aki varázslóországba csöppent.
(Persze ha jól belegondolok, történt már velem ilyen, egetrengetően fontos és életreszóló kérdésekben is. Szóval nem tudom min csodálkozok tulajdonképpen.)
1 megjegyzés:
Tücsi drága, what's up? Még Ronnie sem érdemelt egy bejegyzést?
Megjegyzés küldése