Vajh' milyen lelkiállapot az, mikor az ember álmában egy István a király rockopera betétdalra zokog? De rendben, fogjuk a nehéz napokra és a fronthatásra. És főzzünk egy jó teát, mert attól mindenki megenyhül.
(Háttérsztori: A ma már ifjú hölgy unokahúgom talán 6-7 éves lehetett, mikor játék közben a következő monológot csíptem el:
Világszép szőke Barbi baba egy még apáink játékai közül való kis pónilovon lovagol, majd lepottyan róla.
- Jaj! Úristen! Meghalt! Főzök neki gyorsan egy teát, attól majd megenyhül.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése