Piggest Hits of 15 years!

Disz iz gojing tu heppön

Cipők, cipők... sóhajok.

Sosem gondoltam magamról, hogy a cipőmániás nő kategóriába tartoznék. Bár hamarosan enyém lesz a világ legcukibb és legpraktikusabb gardróbjának fele, nem hiszem, hogy úgy fog kinézni, mint Carrie Bradshaw-é. Sőt, még a saját anyámat sem tudnám überelni, akinek kb. 25 cipősdoboz  tornyosodik a nappalija sarkában. És ezek többnyire csak az "egyszer még jól jön" kategóriába tartozóak. Én nem vagyok ilyen. De nem ám. Egyszer egy barátosném elmagyarázta, hogy minden nőnek minimum 8 féle cipő KELL. Mégpedig: egy fekete nyitott, egy fekete zárt, egy barna, egy világos, egy nagyon elegáns, egy nagyon kényelmes, egy csizma, egy jóégtudjami... Szóval még ezt sem bírtam fejben tartani. Minden szezonra van valami elegánsabb, meg valami kényelmesebb. Nagyjából. Még ezek is túlságosan fel tudnak halmozódni, úgyhogy minden évben (minden költözésnél, khm) megszabadulok 3-4 pártól. Ezek után abszolúte nem értem a tegnap történteket, melyszerint:

1. Elindultam fekete, lapostalpú, zárt orrú, bármihez jó, szaladgálós-cuki cipőt venni.
2. Vettem egy fehér, magassarkú, piros-kék díszítésű, nyitott orrú, egyértelműen nagyon megválogatott ruhadarabokkal viselhetőt.
3. Teljesen lelkiismeret furdalásom támadt, úgyhogy vettem egy fekete, lapos talpú, zárt orrú, bármihez jó, szaladgálós-cuki cipőt.

A történet így önmagában még nem lenne túl meglepő (két db. X kromoszóma, mégiscsak), de mindkét cipőről tudni kell, hogy HETEK, sőt a fehér esetében HÓNAPOK óta szemezek velük. Nem is voltak drágák, mégsem vettem meg egyiket sem elsőre. De mindig tudtam (és nem csak én, hanem a Zeszter is, és már előre kacagott a markába), hogy ÚGYIS megveszem.

A cipőgén NEM logikus. Semmiképpen sem. És kiszámíthatatlan, hogy mikor aktiválódik. 

Csibor premier

Annyira kreatívak vagyunk, hogy csak na (főleg a Doki, meg a Dá), ezért fantasztikus giga-mega ötlet alapján az új TAXI! című albumunk hét különálló számát hét különálló, a dalok témájához illeszkedő, népszerű blogon tesszük közzé... minden nap egy újabb sláger...!

Tehát, aki szeretné meghallgatni az új felvételeket (és villámgyorsan megtanulni a szöveget jövő pénteki lemezbemutatónkra, melyet a Dürer Kertben tartunk), az kövesse a Csibor blog, vagy az Arckönyv oldalunk utasításait!

Aztán irány a Dürer! Taxi!!!!

Hiszti

Vannak azok a napok, amikor arrrrrrrrrrghhhhhhhhhh és grrrrrrrrrrrrrrrrrr és A%=/%(F hseké5z47éÁDŰÁT minden. Na ez egy olyan nap.

Csók, Anyu!

Az a helyzet, hogy minden rendben, minden szépen alakul.
Írni pedig csak aida vászonra van időm, meg iskolai projekt tervekbe.
És ezekre sem sok.
De aggodalomra sem van ok.
Ölel szerető lányod,
stbstb

c.n.

Vannak azok a napok, amikor a teljes ruhatáram áttúrása után az egyetlen elfogadható megoldás a máskor, másokon sikítva cikizős piros tornacipő - lila póló összeállítás. De ha ez van, akkor ez van. (Szerencsére a felemás fülbevalóimat még időben észrevettem, elkerülvén a még nagyobb katasztrófát.)

Megváltás

Álmomban újraéltem a régi drámát

kétségbeestem, rettegtem, 

kifordult az életem a szokott kerékvágásból,

tudtam, soha semmi nem lesz már olyan, mint addig:

kicsapódott egy hatalmas kapu két nagy szárnya

amin keresztül mint pánikoló, egymást tipró embertömeg

úgy árasztott el a sok emlék

és őrjöngve fájt

és zokogtam

és mosolyogva ébredtem

megkönnyebbülten

és elmúlt végre.

Fenenagy alapvető élet-igazságok c. rovatunk

"A pasik mindig jobban tudják ugyanazt, amit te is" - világosított fel egy kedves férfi ismerősöm.
Nem érzek késztetést emancipáltabbnak lenni. 
Nem érzek késztetést emancipáltabbnak lenni.
*Buddhamosoly*

Tücsök és Boglár

Most jön, ami már oly régen volt: koncertbeszámoló!
Amúgy alapvetően világhírű zenekarunk, a Csibor - melynek mindjárt megjelenik második, avagy kétharmad albuma, mely méltó kiegészítője lesz a már megjelent Csokoládé című kislemeznek, bármikor hallgathatóvá téve így a koncertrepertoár szinte 100%-át -, végre balatoni rajongóinak is elérhetővé vált élőben. (A kötőjelek közötti megjegyzés természetesen csak poén. Hamarosan újabb 4-5 sláger bukkan majd fel a koncerteken, persze nem garantáljuk, hogy nem érzünk majd sürgős kényszert, hogy ezeket is rögzítsük az örökkévalóságnak. Ellenben, ha tartani akarjuk a közel 1:1-hez felvétel/repertoár arányt, akkor legkésőbb két év múlva már a Csibor Slágergyár lép fel a Sziget -1. napján, hogy elég hosszú koncertidőt biztosíthassanak nekünk.) Balatoni jelenlétünk legesleginkább Tücsi nevű, országszerte szeretettel és rajongással emlegetett művházigazgató tündérnek köszönhető, aki tárt karokkal fogad bármikor bárkit, aki a Dá vagy a Doki,  főleg, ha a Dá ÉS a Doki, ami jó eséllyel egy Csibor koncert lehetőségét rejti magában. (Szóval Tücsit szeretjük, igen. Nekem mostantól Ő egyszerűen a "Boglári Én", én pedig neki a "Pesti Én".)
A közönségszervezésnél ugyan részünkről kis tévedés történt, mert kb. 6000 balatoni csiborlárvát vártunk a koncertre csápolni, de rosszul időzítették kikelésük időpontját, mert nem olvasták el elég figyelmesen Alfred Brehm idevonatkozó feljegyzéseit. Szerencsére Dá kiszúrta, hogy bőven van így is közönségünk, olyannyira, hogy teljesen ellepték a színpad előtti területet, sőt, a Csibor logó tiszteletére mindannyian zöldbe öltöztek, ámde fegyelmezetlen módon össze-vissza bólogattak meg hajladoztak a koraesti szélben, néha rájuk is kellett szólni, nehogy eltiporják a közéjük tévedt néhány humán érdeklődőt (értsd:  Dokinét, a zenekar hivatalos cha-cha-cha koreográfusát, a Reklámszakemberek Gyöngyét, valamint egy két biztonsági őrrel is nehezen kordában tartható, másfél éves, rózsaszín álruhába bújtatott helyi rendbontót). Végül a média hívó szavára mégis megmozdult a táj és a fehér sátrak alól előbukkant egy csomó táncoslábú lelkes személy, aki mind ropta a Sajtóközlemény-boogie-t. Az ezek után következő Csoki-Kapuzárási-Ronda triász hatásfokánál sajnos kiakadt a hangulatmérőnk, a tető fokát azóta is próbálja helyreállítani a ma hajnalban alakult közös Boglár-Lellei Spontán Katasztrófaelhárító Áccsapat.
Mi, jó Csiborok módjára, úsztunk a boldogságban, jó majálisozók módjára faltuk a virslit, bámultuk a repülőmodell bemutatót és alig várjuk, hogy újra zsúfolt autókban nyomoroghassunk többszáz kilométereket, mert zenélni jó, együtt lenni jó, hát még ha mindezt Bogláron teheti a Boglár.