Álmomban újraéltem a régi drámát
kétségbeestem, rettegtem,
kifordult az életem a szokott kerékvágásból,
tudtam, soha semmi nem lesz már olyan, mint addig:
kicsapódott egy hatalmas kapu két nagy szárnya
amin keresztül mint pánikoló, egymást tipró embertömeg
úgy árasztott el a sok emlék
és őrjöngve fájt
és zokogtam
és mosolyogva ébredtem
megkönnyebbülten
és elmúlt végre.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Örülök :)
Szeretek álmodni. Ha jót, akkor jó érzésekkel ébredek, ha rosszat, akkor jó felébredni, hogy nem igaz.
Megjegyzés küldése