Szülinap-kombo

Hát ez a szombat, ez nem volt semmi, hogy így lecsócsapással kezdjek. Két blogger-kollega szülinapját is meg kellett ünnepelni, nem is akárhogyan.
Már eleve ott kezdtük, hogy Marcsival a későbbi történésekből eredő lelkiismeretfurdalást előre csillapítván beneveztünk reggel tízkor egy alakformáló aerobic órára. Virtuális vállveregetéseket kérünk, sokat.
Az első projekt Etus szülinapi kerti-partija volt. Erre készültünk egy egyedi palacsinta-tortával, mely igazi csapatmunkával jött létre. Főbb ismertetőjegyei, hogy Tücsök sütötte a jó vastag palacsintákat, melyből nem rontott el kivételesen egyet sem, Marcsi kente a tölteléket (az Etus által imádott nagyi-lekvár, valamint kakaó és nutella került bele), a tetejére jött a csokimáz á'la Tücsök (nagyon picit meg lett bolondítva rummal) és a koronát Balázs rakta fel, aki bármilyen ügyesen vezetett is odafelé, nem tudta megakadályozni, hogy a rétegek szétcsússzanak. Ettől még volt sikere, mert az első nyolc vendég érkezése után el is fogyott.
Szerencsére volt még sok minden más fogyasztható, pl. ha már korán le kellett lépnünk Marcsival, legalább korán odamentünk görög- és mozzarella-salátát gyártani, plusz volt egy csomó pácolt grillhusi, wasabis mogyoró, füstölt ostorsajt, tojássali és az est fénypontjaként ott volt a szomszéd mixersrác. Én próbáltam óvatos lenni, mert tudtam, hogy aznap nem ez az egyetlen ingyen-koktél lelőhely, amivel találkozunk... Ezért inkább gyorsan átalakultam alkalmi bébiszitterré, mert teljesen lenyűgözött, hogy a tavaly ilyenkor még pocaklakó Ákos most lelkesen eregeti felém az olvasztó babavigyorait. Ráadásul Lauráék is két gyerekkel érkeztek a másfél helyett, és Bojkával nagyon szórakoztató memóriajátékot játszani, mert valahogy kizárt dolog, hogy ne ő nyerjen.
(Ezért a bekezdésért most megvet engem majd a Szily, aki egy interjúban egyszer azt nyilatkozta, a gonzo újságírásról, hogy "Nincs nagyobb esélye, hogy jó cikk szülessen az ilyesmiből, mint hogy egy csaj, aki a "pocaklakó" szót használja, ne legyen ostoba picsa." Ez van. Az interjú további részeiből úgyis kiderül, hogy blogírással sem kéne foglalkoznom, úgy en blog. Ellenben én bírom a Szilyt nagyon, csak ebben a két dologban nem egyezik a véleményünk. :) )

(foto by ZöPö)

Dacolva a BKV minden elénk vetett akadályával, este átvergődtünk Pestszentimréről a Várnegyedbe, ahol már nagyon Vártak ránk. Illetve az ünnepelt nem sejtette, hogy vár még bárkit is, mivel a meglepi buli kezdete után egy jóóó órával sikerült megérkezni. Mivel tudtam, hogy csak így tudom kivitelezni a dolgot, valójában pont az történt, amit terveztem. Kini nagyon örült a meglepi bulinak, meg a vendégseregnek és egy kósza szomorkás gondolatot áldozott a ténynek, hogy a volt kollégák közül csak a rééégi szobatársa bírt megjelenni, a lüke Tücsök nyilván szokás szerint nem ért rá. Így annál nagyobb volt az öröm, mikor beállított a "Mindenkoncertenmásanevünk" ír zenei formáció, sok-sok hangszerrel és két háttértáncossal. Sajnos ezen az estén nem sikerült döntenünk a Marcsi féle "Cricket and the Bugs" - ami szerintem úgy hangzik, mint a létező "Cricket in the Box" ír dallam - és alternatív verziója, a 16-os járaton kiagyalt "Cricket on the Bus", valamint a Zimbi féle "We Play Anywhere for Food" aznapra felmerült nevek között, úgyhogy névtelenül elvegyültünk és feloldódtunk az ünneplő tömegben, ill. az újabb adag ránk zúduló koktélban. Később aztán zenéltünk is, sőt igazi, hamisítatlan táncházat is tartottunk. Szerintem a Strawberry Colada is benne volt a dologban, de valahogy mindenki piszok jól érezte magát. Én meg voltam róla győződve, hogy úgy húzom, mint egy kelta istennő, Gergő javaslatának sem bírtam ellenállni, hogy játsszunk mindent pörgősebb tempóban. Rengetegen jöttek táncot tanulni, nagyon ügyesek és lelkesek voltak, még repetát is követeltek az ugri-bugriból. Csak a háttértáncosainkat hiányoltuk, mármint Marcsi Balázsát és Gergő Nojáját, akik legfőbb feladatukat elhanyagolva a bárpultnál koccintgattak lelkesen frissen felfedezett közös születésnapjukra, ami kb. öt hónap múlva lesz.
Utánunk még Kiniék is brillíroztak a swing tánctudásukkal. Meg is beszéltük a Kini nővérével, hogy az Andris egy igazi álomférj: hétországra szóló bulit szervez teljes titokban, a legkisebb lebukás nélkül és még a parkett ördögévé is tud változni, ha kell... Tényleg egytől-egyig szuperül éreztük magunkat, a Kini szerintem még ma is rózsaszín ködben úszik, mert már két hálálkodós körlevelet is kaptam tőle... :)
A helyszínválasztáshoz is csak gratulálni tudok, a Piknik Huszár Café nagyon Tücsöknek tetsző hely. Kedvesek a pultosok és a szervezők is, belül jópofa, a terasz meg csodaszép és romantikus.
Végül, de nem utolsósorban Eszteréknek köszönjük a hazafuvart és ezúton is elnézést kérünk kicsattanó illuminált jókedvünkért a hátsó ülésen, melyért csakis gondtalan hajadonlétünk utolsó éveinek kiaknázási munkálatait hozhatjuk fel mentségül. Leszünk még mi is pár hónapos gyermekünket először a nagyi gondjaira hagyó kismamák és kispapák, akkor aztán majd jobban átérezzük a helyzet komolyságát.


A szemem itt a háttérhez igazodás miatt piros és Balázs szerint a banánnak örülök ennyire...