vasárnap, július 5

Irina, a Secret Agent

Az hagyján, hogy a Tücsök nem ír mostanában, de mostan aztán elkezdett komolyan aggódni, mert már annyira nincsen képben, hogy a minap lemaradt a saját koncertjéről... :-/

Szerencsére azonban a Malacka és a Tahó Tücsök vendégművészkedése nélkül is remekül működik, bár néhány elsősoros rajongó nem osztotta ezt a véleményt, amit a koncert kellős közepén, nevükhöz méltóan az első sorban, jó hangosan és nagy felháborodottsággal a tudtomra is adtak (majd bőszen nekiálltak magukat velem lefotózni, gondolom, hogy valami haszna is legyen már annak, hogy a korlát innenső oldalán látnak), ami igazán jól esett, de az is nagyon jól esett, hogy most inkább csak lent ugráltam az elsősoros rajongók lábán. Példának okáért az utóbbi négy hétben szinte alig voltam a Gödörben, ami azért hát lássuk be, hogy húú, meg haa, mindenestre egészen elképesztő állapot.

Megdöbbentő módon hazafelé sem sikerült inkognitóban maradnom, mert az éjszakai busz megállóhelyén ott ücsörögtek a zelsősoros rajongók és megint bőszen fotózni kezdtek, sőt, most még jobb dolguk volt, mert bónuszként Marcsit is lencsevégre kaphatták. Őt amúgy következetesen Irinának szólították, úgyhogy komoly a gyanúm, hogy sokat sejtető, ámde eleddig megfejthetetlen titokzatos mosolya mögött egy orosz titkosszolgálat informátorának bölcsessége bújik meg. Mindez nőben, mert úgy az igazán életveszélyes.
(Micsoda csajokkal vagyok én körülvéve: a kakaó- és fröccsbarátnémról meg kiderült, hogy néha dívaszerepbe bújik, és Lucy álnéven hat órán át zengeti a hangszálait, rendszeres esetenként amazon, máskor meg vérfarkas. Még ilyet...)
(Bájdövéj. Én meg éjsötétkeserűédescsokoládé-démon vagyok. Megjegyezni jól. Nem kóla, nem ginisz. T S O K I. Isteni, felülmúlhatatlan, endorfin-bombázó T S O K I.)

A koncerten való tombolás tehát jót tett a Tücsök lelkének, reméli, hogy a többi Malac nem vette nagyon zokon a Tücsök tahóságát. Engesztelésül ki is rakja ide a Három Kismalac egyik tévés szereplését, mert az előbb akkorákat kacagott rajta, hogy majdnem, de azért azt mégsem.


3 megjegyzés:

mary írta...

Na, az álcámnak annyi, most mehetek vissza Szibériába!
до свидания!

Bogi írta...

Idinyóta :D

Névtelen írta...

Ennyi még nem is rémlik az orosz nyelvből. :)

etus