Hali-hó!
Na, kaptok még egy kis bemászolót, csak mert utsó este van, és mindenki odaát borozik, én meg elvonultam, mert nem akarok barchobázni most valahogy. Mára már nemhogy internet, de mobilszolgáltatás sincs, annyira ködös-felhős az idő. Nekem a kommunikációs csatornák teljes megvonásától már kicsit honvágyam van, de azért holnapig nem halok bele márcsaknem. Deellenben síeltem. Mivel a Bótos úgy döntött, hogy ő ma deszkás csaj lesz, mert ahhoz csak a csípőjét kell riszálni, azt meg tegnap este gyakoroltuk eleget (úgy emlékszünk jól ment mindkettőnknek), hát gondoltam akkor én is lécre pattanok már. Abból indultunk ki, hogy rosszabul már nem lehetünk, mint a mai ébredés után (nem, nem voltunk másnaposak, mivel a tegnap estét valahogy igazából nem sikerült befejeznünk, nekem legalábbis úgy tűnt, hogy belefolyik a reggelbe teljesen), így max. azt kockáztattuk, hogy idén megkapjuk a sítábor legnagyobb hóhányói kitüntető címet. Látnotok kellett volna a Bótost, ahhoz képest, hogy sílécen két méter után pánikol és hisztizik (ezzel nem sértem meg, ő sokkal keményebben fogalmazna), a deszkán nagyon elegánsan billegette le magát a hegy aljába és közben eufórikus örömsikkantások hagyták el a száját félpercenként, mely szerint ez a legkirályabb dolog a világon. Büszkék is vagyunk rája rendesen. Ami engem illett, én imádom a síelést, ezt jól az eszembe is vésem, nehogy jövőre is csak az utsó nap beszéljem rá magam. Kicsit azért zokon vettem, hogy mikor az első lesiklás után a felvonón üldögélve beleüvöltöttem a levegőbe, hogy "Österreich, ich liebe Dich!", akkor fél percen belül jégszilánkos eső csapkodott az arcomba válaszul. De kiengesztelt a grószmuterland, csak egyszer áztatott s***rá, utána már nyugiban hasíthattam a havat, a táj pedig mesés volt a ködben úszó hegyekkel.
Búcsút vettünk már a Gamsbergstubn kedves pincérlányaitól, ahol a Glühwine és Pommes adagok pusztításán fáradoztunk minden nap. Ma ettem Frittatensuppét is. Ezt csak Etusnak mondom, hogy írja fel az osztrák kajalistára.
Ja, és zenekart is alapítottunk, mondjuk egyelőre névadásban vagyunk igazán jók, de már nagyon várjuk, hogy meghalljuk egyszer, hogy "színpadon a Színek Szerinti Szigiri-Szegregáció, előzenekar a Csinos Megérkezés". Vagy remek randizenekar nevünk is van, szerintem legalábbis visszautasíthatatlan kérdés lenne az "Eljössz velem Pásztor Aurára?".
Végezetül, álljon itt summázásként az Üzemeltetés Donjának tegnap esti velős válasza a Hogyvagy? kérdésre:
"El vagyok - hogy is mondják ezt? - fáradva."
Na, kaptok még egy kis bemászolót, csak mert utsó este van, és mindenki odaát borozik, én meg elvonultam, mert nem akarok barchobázni most valahogy. Mára már nemhogy internet, de mobilszolgáltatás sincs, annyira ködös-felhős az idő. Nekem a kommunikációs csatornák teljes megvonásától már kicsit honvágyam van, de azért holnapig nem halok bele márcsaknem. Deellenben síeltem. Mivel a Bótos úgy döntött, hogy ő ma deszkás csaj lesz, mert ahhoz csak a csípőjét kell riszálni, azt meg tegnap este gyakoroltuk eleget (úgy emlékszünk jól ment mindkettőnknek), hát gondoltam akkor én is lécre pattanok már. Abból indultunk ki, hogy rosszabul már nem lehetünk, mint a mai ébredés után (nem, nem voltunk másnaposak, mivel a tegnap estét valahogy igazából nem sikerült befejeznünk, nekem legalábbis úgy tűnt, hogy belefolyik a reggelbe teljesen), így max. azt kockáztattuk, hogy idén megkapjuk a sítábor legnagyobb hóhányói kitüntető címet. Látnotok kellett volna a Bótost, ahhoz képest, hogy sílécen két méter után pánikol és hisztizik (ezzel nem sértem meg, ő sokkal keményebben fogalmazna), a deszkán nagyon elegánsan billegette le magát a hegy aljába és közben eufórikus örömsikkantások hagyták el a száját félpercenként, mely szerint ez a legkirályabb dolog a világon. Büszkék is vagyunk rája rendesen. Ami engem illett, én imádom a síelést, ezt jól az eszembe is vésem, nehogy jövőre is csak az utsó nap beszéljem rá magam. Kicsit azért zokon vettem, hogy mikor az első lesiklás után a felvonón üldögélve beleüvöltöttem a levegőbe, hogy "Österreich, ich liebe Dich!", akkor fél percen belül jégszilánkos eső csapkodott az arcomba válaszul. De kiengesztelt a grószmuterland, csak egyszer áztatott s***rá, utána már nyugiban hasíthattam a havat, a táj pedig mesés volt a ködben úszó hegyekkel.
Búcsút vettünk már a Gamsbergstubn kedves pincérlányaitól, ahol a Glühwine és Pommes adagok pusztításán fáradoztunk minden nap. Ma ettem Frittatensuppét is. Ezt csak Etusnak mondom, hogy írja fel az osztrák kajalistára.
Ja, és zenekart is alapítottunk, mondjuk egyelőre névadásban vagyunk igazán jók, de már nagyon várjuk, hogy meghalljuk egyszer, hogy "színpadon a Színek Szerinti Szigiri-Szegregáció, előzenekar a Csinos Megérkezés". Vagy remek randizenekar nevünk is van, szerintem legalábbis visszautasíthatatlan kérdés lenne az "Eljössz velem Pásztor Aurára?".
Végezetül, álljon itt summázásként az Üzemeltetés Donjának tegnap esti velős válasza a Hogyvagy? kérdésre:
"El vagyok - hogy is mondják ezt? - fáradva."
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése