Épphogy hazaértem, de nem is én lennék, ha nem özönlenének máris a blogra kívánkozó sztorik.
Ma reggel felpakoltam a koncertezős cuccot és nyakamba vettem a várost. A Hősök terén vettem észre, hogy csak a hegedű van a kezemben, a mikrofonállványt sikerült a villamoson felejteni.
Néhány telefon a BKV-nak, és csodák csodája, minden elrendeződött. Kicsit álldogáltam az Oktogonon délben, míg a Moszkva tér felől befutott a 2032-es járatszámú 4-es villamos és mosolygós vezetője, aki saját fülkéjében őrizgette az amúgy nagyjából értéktelen, de számomra szép emlékeket őrző és nélkülözhetetlen állványt. Kapott cserébe egy tábla milkacsokit. Ez a minimum.
Ma pedig, Hölgyeim és Uraim, country- és/vagy Tücsökrajongók, alpesi indiánlányok és belga kovbojok, ma kérem, a hős villamosvezető tiszteletére fél kilenc helyett 20:32-kor kezdjük a Meteorfolk koncertet a Fészekben, és rögtön a Stand By Me című örökzöld slágerrel nyitunk majd. Elgyertek.
Ma reggel felpakoltam a koncertezős cuccot és nyakamba vettem a várost. A Hősök terén vettem észre, hogy csak a hegedű van a kezemben, a mikrofonállványt sikerült a villamoson felejteni.
Néhány telefon a BKV-nak, és csodák csodája, minden elrendeződött. Kicsit álldogáltam az Oktogonon délben, míg a Moszkva tér felől befutott a 2032-es járatszámú 4-es villamos és mosolygós vezetője, aki saját fülkéjében őrizgette az amúgy nagyjából értéktelen, de számomra szép emlékeket őrző és nélkülözhetetlen állványt. Kapott cserébe egy tábla milkacsokit. Ez a minimum.
Ma pedig, Hölgyeim és Uraim, country- és/vagy Tücsökrajongók, alpesi indiánlányok és belga kovbojok, ma kérem, a hős villamosvezető tiszteletére fél kilenc helyett 20:32-kor kezdjük a Meteorfolk koncertet a Fészekben, és rögtön a Stand By Me című örökzöld slágerrel nyitunk majd. Elgyertek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése