Nem szeretek ilyet írni, de ez a nap rémesen indult. Azzal kezdődött, hogy csörgött az óra, amit gyorsan átállítottam fél órával későbbre, aztán egyszerűen képtelen voltam felkelni. Egy nagy álom-mágnes fogvatartott. Álmomban táncoltam, úgy látszik annyira hiányom van ebből, hogy nem akartam abbahagyni. Valahogy sikerült éber emberi formát öltenem, de úgy éreztem, mintha magam helyett egy zsák ólmot kéne becipelnem a városba. Eszembe jutott Gervai Miki barátom, akihez tai-chizni és Bach-terápiázni jártam. Talán rámférne egy lelkifröccs tőle. A villamoson belemerültem a könyvembe (Always the Bridesmaid... még messze a happy end, a főhös épp állandóan sír: mindjárt harminc és egyedülálló, közben meg férjhez megy a húga, meg a legjobb barátnője is, a másik legjobb barátnője meg az expasijával kavar...), de annyira, hogy rossz helyen szálltam le. Komoly kerülőúton sikerült csak bejutnom a múzeumba.
Rettentő hideg van és szürke az ég. Ez a két dolog boldogtalanít engemet asszem.
Bent annyi teendő várt, hogy pörögtem, mint a búgócsiga, gyorsan elszálltak a baljós gondolatok. Aztán egyszercsak csörög a telefon: a Gervaimiki. Itten van a múzeumnál, beköszönne. Soha jobbkor. :)
Ő magyarázta nekem, hogy ez egy ilyen félreértett időszak. Most vagyunk túl a napfordulón, mindenkinek magába kéne mélyednie, hagyni a fagyos sötétben megfoganni a fényt, hogy majd később megszülethessen a tavasz. Most (karácsony tájt) kellett volna úgy összegyűlni, hogy együtt legyünk, de mégis mindenki magában legyen, csendben, befelé figyelve, böjtölve. Ehelyett mindenki rohangál, meg szeretetünnepel, felhajt, eszik, bulizik, túlpörög. Aztán meg jön a depi. Tipikus baklava, mondta. Én meg bólogattam.
Én sem böjtöltem az utóbbi két hétben, semmilyen szempontból. Sőt.
Aztán kicsit jobban kifejtette ezt az egészet asztrológiailag, és akkor leesett, hogy nem a sütiről beszél, hanem a Bak haváról.
Jelentem, itten egy türelmetlen Kos toporog, még túl kell élnie a maradék Bak-i(parádé) magábamélyedést, az újévi fogadkozós - világmegváltós Vízöntőt, a jegesvizes-csúszkás-nyugtalan Halakat, és csak utána kezdi majd magát elemében érezni.
Horoszkóp rovatunkat hallották. Fel a fejjel! (Vagy neki a falnak!)
Rettentő hideg van és szürke az ég. Ez a két dolog boldogtalanít engemet asszem.
Bent annyi teendő várt, hogy pörögtem, mint a búgócsiga, gyorsan elszálltak a baljós gondolatok. Aztán egyszercsak csörög a telefon: a Gervaimiki. Itten van a múzeumnál, beköszönne. Soha jobbkor. :)
Ő magyarázta nekem, hogy ez egy ilyen félreértett időszak. Most vagyunk túl a napfordulón, mindenkinek magába kéne mélyednie, hagyni a fagyos sötétben megfoganni a fényt, hogy majd később megszülethessen a tavasz. Most (karácsony tájt) kellett volna úgy összegyűlni, hogy együtt legyünk, de mégis mindenki magában legyen, csendben, befelé figyelve, böjtölve. Ehelyett mindenki rohangál, meg szeretetünnepel, felhajt, eszik, bulizik, túlpörög. Aztán meg jön a depi. Tipikus baklava, mondta. Én meg bólogattam.
Én sem böjtöltem az utóbbi két hétben, semmilyen szempontból. Sőt.
Aztán kicsit jobban kifejtette ezt az egészet asztrológiailag, és akkor leesett, hogy nem a sütiről beszél, hanem a Bak haváról.
Jelentem, itten egy türelmetlen Kos toporog, még túl kell élnie a maradék Bak-i(parádé) magábamélyedést, az újévi fogadkozós - világmegváltós Vízöntőt, a jegesvizes-csúszkás-nyugtalan Halakat, és csak utána kezdi majd magát elemében érezni.
Horoszkóp rovatunkat hallották. Fel a fejjel! (Vagy neki a falnak!)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése