Premier

Tegnap debütáltam a Lighthouse zenekarban, mint dalszerző. Ez nem azt jelenti, hogy nekik írtam dalt, csak próba után (ez már úgy éjjel fél 12 tájban lehetett, maratoni próbáinkat ismerve) még üldögéltünk kicsit a dobosunk nappalijában, az elektromos kandalló fénye mellett és körbejárt a gitár... Mikor hozzám ért, megállapították, hogy nagyon jól áll. (Ezt csak arra az esetre mondom, ha valaki nagyon meg akarna dobni egy Ibanez SGE430-as cherry sunburst modellel - aminek a fogólapja valamiért nagyon a Gibson super jumbo-kra hajaz... delegalábbis virágos... persze beérem bármelyik Gibson jumbo modellel is, nem vagyok én olyan válogatós...) Aztán valahogy véletlenül megkérdezték, hogy nem szoktam-e dalokat írni. Mondtam, hogy van erre egy külön zenekarom. A Sunny Side Up név nagy sikert aratott. Ekkor már nem lehetett megúszni, muszáj volt játszani valamit. Előtte kaptam egy mézes vilmost, de még így is nagyon remegett a hangom. Lenyomtam már párszáz fellépést életemben, de itt kizárólag komoly zenészek vettek körül, ehhez nem vagyok hozzászokva. Illetve előfordul koncerten ilyen, de akkor a saját hangszerükkel vannak elfoglalva, nem azzal, hogy én mit csinálok. Kaptak Marie LaSalle-t, de előtte próbáltam felkészíteni őket, hogy hosszú, dühös, szenvedős balladát fognak hallani és Nick Hornby, meg egyebek. Aszonták sok a duma, játsszak már.
Tetszett nekik. Nem tudom pontosan megítélni, hogy mennyire, de a várthoz képest jobban.
Ennek a bejegyzésnek csak az a lényege, hogy kiírjam magamból a feszültséget. :)