Azt hittem, hogy én inkább mégsem szeretek futni. Aztán szerdán valahogy nyűgösen kódorogtam hazafelé, zárva találtam kedvenc Üllői úti kézimunkaboltomat pedig egy kis Anchor-DMC-Venus átváltótáblázat böngészéssel egybekötött fonalválogatás mindig jót tesz a kedélyemnek. Gondolom most hímnemű olvasóim elképedve csóválják a fejüket, hogy miiii vaaaan? ... még csak RUN D.M.C.-ről hallottam... milyen átváltótáblázat? De ez maradjon az én titkom. A Kálvin térnél aztán rájöttem, hogy ráadásul nem is ettem igazi ebédet, és már elmúlt fél hat, úgyhogy szereztem egy nagy adag belga sült krumplit curry-s szósszal a Rádayban és szépen elrágcsáltam útközben a Gellért térig. (Ha anyám látott volna, amint papírzacsiból vacsorázok az utcán, hát sírva fakad. Pedig néha ez is buli.) Végül a Bertalan utcánál hajlandó voltam villamosra szállni, és útközben eldöntöttem, hogy most hazamehetek és érezhetem magam rosszul, amennyit jól esik, vagy ereszthetek egy kis adrenalint meg endorfint az ereimbe. Az utóbbi szimpatikusabb volt, úgyhogy hazaéreve húztam is fel a futócipőt, és irány a kertváros. Utána egy kis levendula-fürdő, fahéjas tea és női írók novellái. Happiness revived. :)
Tegnap megismételtem az akciót, ami már számomra is egészen hihetetlen. Etussal voltunk moziban (lsd. illusztráció) és néztünk Mamma Miát. Ilyet soha nem követtem el volna magamtól, mert az ABBÁval a világból ki lehetett üldözni eddig, de Etus annyira jófej, hogy segít nekem notebook-ot vásárolni, és ezért könnyen rábeszélt egy kis limonádé filmre. Különben is megbeszéltük, hogy ránk fér, hogy kicsit ne gondolkozzunk már. Hát azt kell mondjam - leszámítva néhány hosszabb, eltúlzott, szenvedős monológ-dalt - nagyon pozitívat csalódtam. Persze kellett hozzá a megfelelő humorú nézőtárs, a kóla, meg a popcorn, de az idő nagy részében potyogtak a könnyeink és a térdünket csapkodtuk a vicces koreográfiák és az éneklő Mr Darcy és James Bond láttán. Néha még dalra is fakadtunk, de senki nem panaszkodott a teremben. Hazafelé is énekeltünk a kocsiban, a korábbi kommentnek megfelelően tényleg volt Old MacDonald Had a Farm, meg mindenféle. A végén meg úgy búcsúztunk, hogy Thank You For the Music...
Na ilyen nagy jókedv után fogtam magam, és nyargaltam egyet éjjel tízkor. Az utsó szakaszon még jól be is gyorsultam. Isteni volt. (Nem, Etus, nem, még mindig nem akarok félmaratont futni.)
Tegnap megismételtem az akciót, ami már számomra is egészen hihetetlen. Etussal voltunk moziban (lsd. illusztráció) és néztünk Mamma Miát. Ilyet soha nem követtem el volna magamtól, mert az ABBÁval a világból ki lehetett üldözni eddig, de Etus annyira jófej, hogy segít nekem notebook-ot vásárolni, és ezért könnyen rábeszélt egy kis limonádé filmre. Különben is megbeszéltük, hogy ránk fér, hogy kicsit ne gondolkozzunk már. Hát azt kell mondjam - leszámítva néhány hosszabb, eltúlzott, szenvedős monológ-dalt - nagyon pozitívat csalódtam. Persze kellett hozzá a megfelelő humorú nézőtárs, a kóla, meg a popcorn, de az idő nagy részében potyogtak a könnyeink és a térdünket csapkodtuk a vicces koreográfiák és az éneklő Mr Darcy és James Bond láttán. Néha még dalra is fakadtunk, de senki nem panaszkodott a teremben. Hazafelé is énekeltünk a kocsiban, a korábbi kommentnek megfelelően tényleg volt Old MacDonald Had a Farm, meg mindenféle. A végén meg úgy búcsúztunk, hogy Thank You For the Music...
Na ilyen nagy jókedv után fogtam magam, és nyargaltam egyet éjjel tízkor. Az utsó szakaszon még jól be is gyorsultam. Isteni volt. (Nem, Etus, nem, még mindig nem akarok félmaratont futni.)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Lehet először mondjuk csak 14km-t futni és csak utána félmaratont. :)
etus
ps: az 50-es nőröl az előttünk levő sorban nem is írtál, pedig aranyos volt :)
Jaja. Kedves néni megkérdezte tőlünk film után, hogy mi fiatalok is jól szórakoztunk-e. Pedig azt hittem azért fordult hozzánk, hogy gratuláljon a háttér-vokáljainkhoz. :)
Megjegyzés küldése