Gasztrorovat GYES-en lévőknek

Csilla és Pete, korábbi főbérlőim és "élettársaim", valamint magyar-skót koprodukciós gyerekük végre ismét hazalátogattak hozzánk. Hála a nátó képviselőknek, akik tegnap miután lezárták a fél várost a múzeumban gyűltek össze tanácskozni, kaptam egy szabadnapot. Nemzetbiztonsági okokból jobb volt, hogy mi nem dolgoztunk, míg ők itt gondolkodnak. Nagyon szomorúak voltunk ám. Így már reggeli időben átvonulhattam barátnőzni és babázni. Csi nagyon jól néz ki, Maci meg nő, mint a gomba. Most lesz másfél éves, és már nagyon magyaráz, általában azt, hogy "Búúúúú!", ami azt jelenti, hogy "Nahát, lámpa!", vagy hogy "Vegyél fel!", vagy azt, hogy "Kérek még barackot!" esetleg "Lecsúszott a zoknim igazítsd meg lécci!" de lehet egy egyszerű "Oda nézz, oda fel, ott a kék ég! Hehe jól átvertelek nincs is mit nézni ott..."
Voltunk játszóterezni, ahol letesztelhettem a Szily László féle szülő-kategóriákat. Pete pl. az a típusú apuka, aki beszorul a játszóvárba. Nem csak a gyerek épségéért való aggódás hajtja, szerintem ez csak ürügy, hogy ő is csúszhasson-mászhasson. Maci teljesen jól kezeli a lapátot is, mármint saját hiányában a mások kezéből kiszedett homokozólapátot, valamint bármikor szívesen eltapos bármilyen homokvárat vagy -sütit és simán beborít magán kívül három felnőtt embert apró kvarcszemcsékkel. A homokozóban csajozást is lelkesen gyakorolja, de a kis tudatlan törpillák még nem sok figyelemre méltatják.
Nagyon büszke voltam rá, hogy micsoda zenei érzéke van. Ha muzsikát hall, azonnal táncol (egészen sokféle figurát tud felvonultatni a fenékriszálástól a karlengetésen át az oldalsó fejbiccentésekig) és egész jó arányban ritmusra tapsol. Ez különösen a Trófea étteremben elköltött ebédünk alatt volt izgalmas produkció, ugyanis ott is állandóan szól valami a háttérben. Nyugodt ebéd tehát kizárt. Nem mintha zene nélkül két percnél tovább nyugton maradna az etetőszékben. Szerencsére van játszósarok, ahol lehet tombolni. Persze a világ legnagyobb játszósarka sem lehet elég nagy, ha körülötte csupa egyéb izgalmas dolog van. Próbáltuk ügyesen beosztani, hogy hármunk közül legalább egy ember mindig tudjon nyugodtan enni, de néha még hárman is kevésnek bizonyultunk. Sőt, néha a teljes pincérgárdával kiegészülve is. A konyhából azt hiszem háromszor terelték ki egy díjnyertes torreádor csapatot is megszégyenítő összmunkával. Karnyújtásnyira semmilyen tányért, poharat, evőeszközt nem ajánlatos tőle elhelyezni. (A karnyújtásnyira mindig hosszabb táv, mint amit gondolnál!) Így aztán pogácsadarabokkal borítottuk be az asztalt (a szomszédét is), három különböző szószt kentünk a hajunkba, és rongyosra gyűrt szalvétát dobtunk csontnélkül anya poharába. Komolyan mondom, gyerek nélkül a világ legunalmasabb helye a legflancosabb étterem is. :)