Az új lakóhelyem csupa móka. Már a hirdetés is azonnal szimpatikus volt. Mivel a lakótársam dán, ezért csak angolul beszélő társbérlő jöhetett szóba, a lakás régies, de kedves, a háztartási részleg jól felszerelt. A "you must be clean and tidy" kifejezéstől picit felszaladt a szemöldököm elsőre ( a "you must have a good sense of humour"-nak jobban örültem volna), de nem hátráltam meg, és jól tettem, mert határozottan értékelem, hogy minden közösen használt helyiségünkben rend és tisztaság honol. A meglepő mindebben, hogy ezt az állapotot én is fenn tudom tartani, egész kevés energiabefektetéssel. Legalábbis egyelőre nem érkezett rám panasz.
A szobámban pont olyan a bútor, mint amilyen anyai nagyszüleimnél volt, ami elsőre nem túl fiatalos, de nekem így talán még barátságosabb. A Carrie Bradshaw típusú lakás még várat magára, de ezt a nemzetközi Lakótársat keresünk fílinget nem bírtam kihagyni.
Egymás agyára nem nagyon fogunk menni, mert többnyire csak alvásidőben tartózkodunk egyszerre otthon, de ha néha összefutunk reggel vagy este, akkor jó kis csajszis kacarászással telik meg az emelet. Rengeteg praktikus információt zúdítunk egymásra: megtanultam pl., hogy a lakás két áramköre mennyit bír külön-külön, és ha tévednék a teherbíróképességüket illetően, akkor hogyan is kell biztosítékot cserélni. Ezt a friss tudást már ma reggel kamatoztathattam, mikor is egy ártatlan előszobai villanykapcsoló megnyomása hatalmas villanást és durranást idézett elő. Legalább kivittem a szemetet is, ha már úgyis le kellett kapcsolnom a főkapcsolónkat. A szeméttároló ugyanis a főkapcsoló szekrény mellett van, egyszerre lettem bemutatva mindkettőnek. A találkozás örömére én is igyekeztem átadni némi hasznos tudást, úgyhogy gyorsan lecsavartattam az üres kólás üveg műanyag kupakját, mondván az nem szemét, annak sokkal jobb helyet tudok.
Leah nagyon érdeklődött amúgy is a HajráPeti! Alapítvány munkája iránt, meg egyáltalán minden iránt amiben részt veszek. (Szerencsére nem rettentette el az első találkozásunkkor az a hátborzongató lehetőség, hogy egy zenésszel kell laknia...)
A szobámban pont olyan a bútor, mint amilyen anyai nagyszüleimnél volt, ami elsőre nem túl fiatalos, de nekem így talán még barátságosabb. A Carrie Bradshaw típusú lakás még várat magára, de ezt a nemzetközi Lakótársat keresünk fílinget nem bírtam kihagyni.
Egymás agyára nem nagyon fogunk menni, mert többnyire csak alvásidőben tartózkodunk egyszerre otthon, de ha néha összefutunk reggel vagy este, akkor jó kis csajszis kacarászással telik meg az emelet. Rengeteg praktikus információt zúdítunk egymásra: megtanultam pl., hogy a lakás két áramköre mennyit bír külön-külön, és ha tévednék a teherbíróképességüket illetően, akkor hogyan is kell biztosítékot cserélni. Ezt a friss tudást már ma reggel kamatoztathattam, mikor is egy ártatlan előszobai villanykapcsoló megnyomása hatalmas villanást és durranást idézett elő. Legalább kivittem a szemetet is, ha már úgyis le kellett kapcsolnom a főkapcsolónkat. A szeméttároló ugyanis a főkapcsoló szekrény mellett van, egyszerre lettem bemutatva mindkettőnek. A találkozás örömére én is igyekeztem átadni némi hasznos tudást, úgyhogy gyorsan lecsavartattam az üres kólás üveg műanyag kupakját, mondván az nem szemét, annak sokkal jobb helyet tudok.
Leah nagyon érdeklődött amúgy is a HajráPeti! Alapítvány munkája iránt, meg egyáltalán minden iránt amiben részt veszek. (Szerencsére nem rettentette el az első találkozásunkkor az a hátborzongató lehetőség, hogy egy zenésszel kell laknia...)
1 megjegyzés:
Idővel megtanulja az ember, hogy a rendet fenntartani sokkal könnyebb, mint rendetlenségben élni és néha nagytakarítást végezni.
Legalábbis én próbálom így csinálni több-kevesebb sikerrel. :)
Etus
Megjegyzés küldése