Kedden már elég felhőtlen kikapcsolódásnak tűnt egy kis panoráma-csodálás 1800 méterről. Jól bereggeliztünk, aztán rohantunk a kisvasút végállomására, hogy már a 9 órás vonatot elérjük A kis megyagőzös Schafbergbahn fel is pöfögött velünk, a fenti hotelben meg kaptunk egy gratis plusz reggelit, úgyhogy tízóraiztunk is kivételesen. Fentről majdnem az összes tó látszik (Attersee-Wolfganssee-Fuschlsee-Mondsee), a szép zöld havasi gyepen és a sziklagyepen még most is találtunk virágzó védett alpesi virágot, gyopár mondjuk ilyenkor már pont nincs. Wolfgangba visszaérve vásárolgattunk még kicsit, majd irány a Traunsee. Útközben tettünk egy kis kitérőt a Schafberg túloldalán megbújó picike Schwarzensee,-hez, majd a vidám bőr-térdnacis helyi vagány parkolóőr ("Áááá, Ungarn! Plattensee!") javaslatát megfontolva lekúsztunk a magasan fekvő kirándulóútról a tópartra és egy kényelmes szikláról kicsit belemártogattuk magunkat az aznap különlegesen meleg (21 fok...) vízbe. Hát mit mondjak, hideg...
Traunkirchenbe megérkezve az első dolgunk a szálláskeresés volt. Ez kb. úgy megy, hogy a főtéren áll egy turisztikai iroda, benne csücsül egy kedves kerekfejű bácsi sok prospektussal és várja a tanácstalan turistákat. Kb. öt perc alatt talált nekünk az igényeinknek megfelelő helyet, így negyed órán belül már a falu felett fekvő egyik erdei tisztásra épült Waldeck panzió előtt álltunk. Tündéri idős bácsi gondoskodott rólunk két napig, a ház is picit öregesebb, de nem rossz értelemben, hanem azért, mert több régi bútor meg dísztárgy volt benne, olyan rusztikusan. Az odavezető erdei úton állandóan kétségbeesett mókusok ugráltak a kocsi elé, akik a közeli diófáról cipelték a téli ellátmányt, lehetőleg rögtön párosával (egy dió jobbról, egy dió balról), hogy még nehezebb legyen lavírozni a zsákmánnyal. Természetesen itt is volt kilátás a tóra és a hegyekre, nem is kispályás. A falu maga nagyon kicsi, 10 perc alatt végig lehet rajta sétálni. A kedves bácsi az turisztikai irodában adott egy füzetkét a helyi éttermekről is, de nagyon nem tudtunk válogatni, mert szeptemberben már csak két hely van nyitva: egy négycsillagos szálloda étterme a városközpontban és egy másik négycsillagos szálloda étterme a tóparton. Végül is az utóbbit választottuk, és nem fizettünk többet, mint Wolfgangban, fincsi is volt, ráadásként pedig nyolctól egy fúvószenekar koncertezett a terasz előtt egy kishajón ücsörögve. Legjobb móka az volt, hogy minden második szám után abba kellett kicsit hagyniuk, míg a kis motoros ladik visszatolatott, mert kb. ennyi idő alatt sodorta el őket a víz a hotel kikötőjéből.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése