Gmunden am Traunsee arról híres, hogy ott született a nagymamám. (Kicsit később aztán Szörényi Levente is, de tudtommal ő nem rokon. Bár vicces módon Pestszentlőrincen pár utcányira laktak egymástól.) Híres még a sókereskedelem által meggazdagodott társadalmi rétegéről, akik aztán csak speckó gmundeni kerámiát voltak hajlandóak elviselni maguk körül. Ennyi sznobizmust én is szívesen megengednék magamnak, főleg a klasszikus zöld csíkokkal égetett mázat kedvelem. Gmundenban még a városháza órájának harangjai is ebből a készletből valóak és minden órában játszanak valami szépet a bámészkodóknak. Híres továbbá a saját különbejáratú villamosáról és a Schloss Orth nevű tavi-kastélyról, ahol nyolc éven át forgatták lelkesen a Schlosshotel Orth című osztrák szappanoperasorozatot.
Gmunden idén azzal tett engem boldoggá, hogy két könyvesboltban és egy tündéri kézimunkaboltban sikerült összesen három kiadványt szereznem az osztrák vidéki keresztszemes hímzés és a konyhai falvédők mintavilágáról.
Valódi kézimunkamúzeumban is voltam, amit Traunkirchen dolgos-ügyes asszonyai üzemeltetnek. Ha valaki átérzi elragadtatottságomat, annak szívesen megírom privát a többoldalas áradozásomat a helyről.
Készültek ám fotók az öt csodás napról.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése