09.07. St. Wolfgang - Bad Ischl - St. Gilgen

Még szerencse, hogy a hét elején vasárnapra jósoltak 31 fokot, és hétfőtől rossz időt, mert így nem olyan nagy baj, hogy pont fordítva történt. Arra ébredtünk, hogy kedves felhőcskék úsznak a hegycsúcsok előtt, és fehér tejszínhab csücsül a völgyekben. Ez a teraszon elköltött reggeli idejére még rendben is volt, de aztán úgy látszik fellelkesültek az égi tünemények és egyre többen jöttek divatbemutatót tartani, míg gyakorlatilag eltűntek a hegyek a gomolygó ruhaköltemények alatt. (Már megint szirupos vagyok, ugye?) Így kirándulás helyett elkocsikáztunk Bad Ischl-be várost nézni. Sétálgattunk kicsit, leginkább a Kaiservilla parkjában, aztán ittunk egy kávét, mert biztos Sissi is így tett volna a helyünkben. Ettől a rémes feltételezéstől sírva fakadt az ég és nagyjából másnap hajnalig nem is hagyta abba. Ischl-ben láttuk még a Stadtmuseum-ot, ami egy ilyen várostörténeti múzeum. A népi cuccok tetszettek.

Visszafelé tettünk egy kitérőt a Nußensee –hez, ami az egyik legkisebb tó a környéken, nagyjából eldugott magánházak és horgászok övezik. Kb. itt szakadt a legjobban az eső, úgyhogy én egy fa alá húzódva az esőcseppek elől rohangászó molnárkákat bámultam.
Délután átmentünk a St.Gilden-be, a Wolfganssee túlpartján fekvő városkába melynek nevezetességei a helyi hegyre menő 50 éves felvonó illetve maga a tény, hogy itt született Mozart anyja. A zeneiskolában működik egy nagyon különleges hangszermúzeum, a világ minden tájáról vannak hangszerek, egy megszállott fickó lelkesen mesél róluk nyitvatartási időben (napi négy órában, szinte megállás nélkül), néhányat pedig meg is szólaltat. Az emeleten épp kiállítás volt Wolfganssee-i tájképfestészet utóbbi 500 évéről, beleértve a helyi Zinkenbacher Malerkolonie festőközösség munkáit is. Vacsorázni a Gasthaus Franz Joseph nevű helyre mentünk, nagyon fincsi pisztrángot ettem meg forró málnaszószos vaníliafagyit.