csütörtök, augusztus 28

Az élet a legjobb méreg

Nos, ha Lukács Laciéknak igaza van, akkor nem áll túl jól a szénám, mert az életet nem szeretném kitakarítani a szervezetemből. Amúgy még élek, köszönöm. :) Bár már minden barátom őrültnek tart, ezzel a ténnyel meg tudok birkózni, mert ez nincs messze a status quo-tól. Az aggódás jól esik, amúgy meg ilyen hülyén szerettek, valljátok be. ;)
Nagyjából túl is vagyok a nehezén, ami alatt én a tegnapi napot értem, mikor is úgy éreztem, hogy eddig ólmot tároltam valahol, ami mind kioldódott és az ereimben rohangál, arra késztetve, hogy vízszintes helyzetben próbáljam átvészelni a napot. Erre ugye sok esély nem volt este hat előtt. Utána meg másra nem volt sok esély. Ki is hagytunk egy remek zenés estet az Állatkertben. A fülem mondjuk ütősegyüttes nélkül is zúgott, meg elég sokat szédültem, és ami a legdurvább: két nap nem evés után arra ébredtem éjjel, hogy SZOMJAN HALOK. Tom szerint igyak még sokkal többet, mondjuk a két liter juharlé mellett még kettő vizet, és akkor ez elmúlik. Igyekszem betartani, és egyelőre nem adom fel. Éhes már úgysem vagyok, de ettől még a tegnap felsorolt kajákról nem feledkeztem el.

P.S.: Lehet, hogy valami hallucinogén anyag is van a löttyben, tegnap este meggyőződésem volt, hogy állati jó nő vagyok és ennek örömére fülig belezúgtam magamba. Meg kell néznem újra a várható tünetek listáját.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tücsi, ez normális. Velem mindig ez történik, amikor a tükörbe nézek (elég gyakran). :)

Etus

PS: Sziklai Petinek üzenem, hogy upgradeltessen/upgradeljen firmwaret a GlobeTrotter ketyeréjében.

Bogi írta...

Megtisztelő, hogy egyszerűbb itt üzengetnetek egymásnak, mint emailt írni. Ezek szerint hamarabb nézitek meg a Tücsökzenét, mint a postafiókotokat? :)