Eperke

Már reggel eldőlt a mai nap meghatározó motívuma, mikor piros-zöld felsőt húztam magamra és zöld pulcsit kötöttem a derekamra. Ez a színkombináció gyakorlatilag odavonzott a zöldségeshez az aluljáróban (Ferenciek tere, Párisi udvarral szemben... elképesztő hely: az utolsó meggyszemig minden zöldség és gyümölcs tökéletesen néz ki). Kértem fél kiló epret, ami most kb. két gombóc fagyi árvonalában mozog. Kéne főzni dzsemet, csak nincs rá idő. Lefoglalnak a zenei jam-ek. Hehe.
Szóval ma én vagyok Eperke. Aztat nem értem csak, hogy a rajzfilm-Eperke miért rózsaszín? Az eper vérpirosan szép. Meg mézédesen finom. Ajánlom csókhiányban szenvedőknek.

Tegnap volt nálunk leendő sógorom és legnagyobb lánya. Mivel este sógorpajti tárgyalásra ment, az öccse meg haknizott valahol az ezüstérmes bulizenekarommal, fogtam Katát, és elvittem a ZöldPardonba. Gondoltam az olyan hamisítatlan fővárosi dolog. Belmondo koncert volt nyolctól a program szerint. 19.55-kor értünk oda. Én még ilyen üresnek soha nem láttam a ZP-t. Bőven volt időnk enni-inni, körbesétálni és még mindig csak öten lézengtek a színpad előtt. Fél kilenckor a srácok nem túl lelkesen, de felvonszolták magukat a színpadra. Én nagyon kíváncsi voltam rájuk, mert egyik kedvenc kollegám (gitáros, természetesen) már sokat mesélt a frontemberről Czutor Zoliról. A Belmondo a Nyers utódzenekara, és mint ilyen, kapásból levehető róluk, hogy azért nem lesznek soha széles körben népszerűek, mert mind zeneileg, mind szövegileg fárasztó humoruk van. A szövegekért gyanítom a Czutor felmenőit kell emlegetni. Szerinte jó poén, hogy a "te nem"-re a "batman" rímel. Persze ha már tegnap tudtam volna, hogy az előző album címe a fülfacsaró homofón "Él ilyen Alien" volt, akkor nem lepődök meg semmin. A "Zöld szemű szörny" szám alatt sikerült a Czutor-rajongó kollegával és barátnőjével is összefutni, aztán még pár dalt bírtunk Katával, de az első feldolgozás után (RHCP Suck my Kiss) inkább elkezdtünk fázni. Annyit azért el kell ismernem, hogy Pulius Tamás billentyűs-énekes színpadi kisugárzásának nehéz ellenállni.

No de koncentrálva újfent a mára: ma minden happy, szánsájn, este fagyikehely, szabadtéri Zagar buli, móka és kacagás! Reggel egy kedves leányzó álldogált mellettem a buszon, és aranyosan dúdolgatott magában, aztán meg hirtelen felkacagott, mert a szembe ülő tündérszőke fürtös, hatalmas kék szemekkel a világra csodálkozó kislány valami nagyon aranyosat mondhatott. Csak erről én pont lemaradtam, mert a női hetilap-adagomba feledkeztem, ezért csak felkaptam a fejem, és rámeredtem bután, mire kicsit elszégyellte magát. Jajj!
Mondjátok meg a kedves dudorászós lánynak, hogy kacagjon csak sokat, mert az élet széééép!