Thank God, it was Friday!

Tegnapra sikerült olyan pénteket összehoznunk, hogy még ma is azt fogom kialudni. Munka után Marcsival abszolváltunk egy hétre elég programot: megnéztünk egy újabb lakást, ami majdnem olyan, mint amit szeretnénk. Végiggyalogoltuk fél Újbudát egy forró csokiért. (Én MENTÁS-at ittam. Nem mentolos, mentás! Jól jegyezzétek meg, ha nem akarjátok, hogy csúnyán vonogassa a szemöldökét rátok a pincérsrác!) Ezenkívül elmentünk a méteráruboltba ruhaanyagért (mert diplomaosztóra új ruha járja), aztán könyvesboltba könyvért (mert már nem kell államvizsgára tanulni), ruhaboltba piros felsőért (mert... mert a lányok szeretnek vásárolni, na)... Én is nagyon-nagyon akartam egy hosszú-hosszú élénk színű pólót, valami vicces felirattal, de beláttam, hogy a gimis unokahugaim ugyan még büntetlenül rohangálhatnak I AM THE ONE és ALL SPOTS ON ME arasznyi ezüst betűs cuccokban, de engem végleg beskatulyáznának kapuzárási pánikban szenvedő némbernek. Nagymamám még így is lesápadt, mikor lefordítottuk neki, hogy legkisebb tündérszőke unokáján mit jelent az I LIKE YOUR BOYFRIEND felirat. Azt még most sem tudja, hogy a póló hátán az áll: ...and he likes me too. Nem mertem bevallani, hogy ugyanebből a kollekcióból nagyon szemeztem a "DON'T BE SHY ...I am not" verzióval. Azért nem vettem meg, mert egy partira mentem, ahol az egyetlen ember, akit akkor szívesen bátorítottam volna, még az ilyen direkt jelzésekből sem találta volna ki, hogy szabad a pálya, ellenben tuti lett volna rengeteg másik, aki boldogan veszi a lapot.
A piros felső/feliratos póló köröket minden észérv ellenére egy plázában sikerült lefutnunk, amiben az egyetlen vigasz az volt, hogy beugrottunk a hangszerboltba is, ahol a fél Aiming For Sunday dolgozik (szoknom kell még ezt a nevet, bocs), és egyrészt Szabó Zolitól megtudtunk minden aktuális információt róluk, illetve rázúdítottunk minden aktuális infot a Gallowglassről, másrészt beszereztem egy Hegedűs a háztetőn kottát meg két gitárpengetőt. Már régóta győzködöm magam, hogy meg kell tanulni pengetővel játszani, és most, hogy végre van plusz egy gitárosunk, ez nagyon időszerű, mert teljesen aktualitását vesztette. De sebaj. Ma gyakorolgattam, és nem értem az eddigi berzenkedésemet. Egy csomó minden sokkal jobban hangzik így. Sőt egy csomó minden csak így hallatszódik egyáltalán. Hm. Igyekeztem Gyarmati Mester tanácsára egy vékonyabb és egy vastagabb pengetőt választani, ami sikerült is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyiknek a színe Marcsinak tetszett, a másik színe meg nekem. Na ezért nem veszek egyelőre autót.
Plazulás után még órákig zenéket válogattunk, amiket majd egyszer szeretnénk eljátszani, és bevágtunk egy hatalmas tál gyümölcssalit, meg némi sajtot száraz tokajival. A csajszi élet jó dolog azért, mégha a sok mászkálás kicsit fárasztó is.