Das Erfolgsbuch

Csak mert ezer más dolgom lenne, hát írok. Picit úgyis lazítanom kell, most küldtem el a német házimat emailben a tanárnak. Hja kérem, XXI.század, vagy mi. Az email szégyenszemre nem csak a mára kért fordítást tartalmazza, hanem azt a beszámolót is, amit szerdán kellett volna beadni. Öt napja írom azt a szerencsétlen hét mondatot. És ez még csak egy kis szelete a háziknak, mert amúgy szótárral fekszem, szótárral kelek, hamarosan szerintem azzal is alszom az egyszerűség kedvéért, és online is a dict.leo.org-ot bújom, hogy hátha mindent megértek a feladott újságcikkekből és nyelvtani feladatokból. Ne aggódjatok, küzdeni fogok, utolsó csepp véremig, hogy meglegyen a felsőfokúm. (Mintha utána csak úgy hátra lehetne dőlni... angolból már rég megvolt a vizsga, mikor ugyanezt játszottam a szakfordító szakon. Félreértés ne essék, a nyelvtanulás számomra jó móka. Csakhát időigényes. És ugye jó pap holtig...)
Na még elmesélem gyorsan, mi lett a vége a jó kis bestsellernek, mert remélem úgysem jutott eszetekbe, hogy elolvassátok. Szóval adott a nőci, aki 14 évet küzdött a pasiért (beleértve, hogy miatta választotta az adott egyetemet, szakmát, miatta olvasott el egy csomó könyvet, újságot, miatta olyan a hajszíne, a körömlakkja, az alakja, vagy akár a lakása berendezése is, amilyen), aztán mire végre happy end van, na ott kezdődik a könyv, merthogy kiderül, hogy terhes. A naptármódszer ugye, hát az nem mindig jön be. (Azt hiszem ezzel a szóval lehet a leglángolóbb pasivágyakat is nagyon gyorsan takarékra rakni.) Ezek után a fél könyv arról szól, hogy milyen szörnyű a terhesség, amely tönkrevág mindent, amit főhösünk Mr.Tökély kedvéért felépített (elsősorban a saját sziluettjét), a másik fele meg arról, hogy milyen tökéletes élmény a gyerekvárás, kit izgatnak a plusz kilók, meg az egyéb apró kellemetlenségek, ellenben Mr.Kiafeneezittmellettemazágyban? csapnivaló partner, társ és apajelölt, akit valszeg csak a gondtalan bulis élet és a szex érdekelt eddig is, úgyhogy pár héttel a szülés előtt kívül is találja magát addigi otthona falain. Sajnos Mr. Tökélyből rohangál pár a világban, könnyű beleszeretni, még könnyebb félreismerni, ellenben beismerni a tévedést kegyetlen nehéz. Úristen, akár már én is lehetnék egyedülálló anya! Brrr... sosem szerettem a horror történeteket.