Nagycsaládos zenekarok

A tegnap délutáni Orczy Park-beli Malac és a mai extra korai Pozsonyi Piknik-beli Csibor koncertek közös pozitívuma, hogy rengeteg családtag és ismerős vett rajtuk részt. Egészen nagyon megható volt ennyi szívünknek kedves arcot látni. Ma még a váratlanul felbukkanó anyukám is meghatódott, hogy milyen jó fej zenekarokban játszom, hogy egy Csibor bulin ott van majdnem az egész Bréma, meg az egész Sunny Side Up, meg még a Malacka is képviselteti magát. Anyukámnak ötöst kell adnom zenekarismeretből, de még így is szinte a negyedét sem sorolta fel a néven nevezhető közönségnek. Amúgy olyannyira matinékoncert volt, hogy négy Csibor-anyuka is eljött, ami totális rekordnak számít. Tiszta jófej anyukáink vannak, persze végül is valahonnan örökölnünk kellett. 

A közönség legcukibb része a színpadot alig felérő rajongóink. Tegnap komplett dobzenekar alakult törpékből a színpad mögötti kis dombon: a Malac dobosának kisfia és az általa összeverbuvált aprónép püfölték a kiálló szikladarabokat ágakkal, egészen határozottan jó ritmusban. A táncparkett meg tele volt térdmagasságban kismalacokkal és családos Malac-rajongók táncikáló gyermekeivel. Persze hozták a szülőket is, mert néha nekik is kell szórakozni.

A mai legpozitívabb kritikát kedvenc vitorlás-kapitányunk négyéves, bodorhajú kislányától kaptuk, mely szerint: "Apa, ez jobb, mint a Maszat-hegy." Tavaly a Fringe-en hallott már minket élőben, akkor még ki-be járkált a koncertteremből, fülre tapasztott kezekkel, mert tartott tőle, hogy hangosak leszünk. De a Csokoládét már akkor is szerette otthon hallgatni. Megszépülhettek egy év alatt az élményei, mert akkori rendkívül óvatos ismerkedését sutba vágva ma hangos "Sziasztok, de rég láttalak titeket!" felkiáltással üdvözölt minket és a koncert alatt még táncolt is. 

Az egyetlen negatív beszólást ma debütált őzike-szelíd gitárosunk szintén oviskorú, elképesztőcuki kislánya követte el, mely szerint "Apa nem tudott gitározni." Ez persze nem így volt, apa remekül helyt állt élete első  Csibor koncertjén, mindössze az Intro alatt húzta ki véletlen a saját kábelét, de ha nem tette volna meg, Dá úgyis megteszi helyette, mert ez nálunk már csak így megy. 

Ha már Dá és Bambi gyermekestül jöttek, Marcsi is elhozta Bandikát, aki egyelőre oda megy, ahova  az anyja viszi, legfeljebb némi rugdalással fejezheti ki nemtetszését. Szerencsére áhítattal hallgatta a Csibort, de mondtam is neki, hogy nincs ezen mit csodálkozni, a génjeiben van a zene. Még pár hónap, és a saját füleivel is hallhat minket, aztán csatlakozhat az elsősoros pelus-riszálókhoz. Az lesz csak a nagy buli!