Tavaszindikátor

Közelít a tavasz, ezt most már egészen biztosan állíthatom. Ma először újra a barna bőrcsizmámba jöttem, nem a szürke, bundás hótaposómban. Valamint szakítottam a komor fekete farmerral is és helyette majdnem térdig érő farmerszoknyát és harisnyát vettem fel. Ez még önmagában nem maga az indikátor-jelenség, hanem amit kiváltott. A hócsizma hiányát nem okolhatom a történtekért, mert ahelyett van kicsi cuki váltócipőm, hanem akkor minden bizonnyal a fekete farmer lesz a ludas. Vagy ami még szebb lenne: a tegnapi alakformáló edzés. Ma ugyanis zsizsegtek körülöttem a portás- és teremőr nénik, hogy így de jól nézek ki, úgy de jól nézek ki, milyen reprezentatívan tudok én felöltözni, mer ugye akinek ilyen alakja van, és hát vigyázzak ám itten a férfiakkal, stbstb. A férfiak mindössze sejtelmesen mosolyogtak, és megállapították, hogy feltűnően jó a kedvem. Nem kötöttem az orrukra, hogy ennek mindössze annyi az oka, hogy fél kettőkor végre sikerült ennem valamit a nap során első alkalommal, valamint kiszöktem öt percre a hátsó portához, hogy visszametsszem a rózsabokromat, mielőtt nagyon elkezdene rügyezni. Éljenek hát a harisnyás térdek, éljenek a rügyező bokrok!