Csibor @ SOTE Gólyabál (3. kiadás)

Egyelőre be kell látnom, hogy PASO vs. Csibor - 1:0, de azért ebbe nem fogunk ilyen könnyen beletörődni.

Részünkről a koncert remekül sikerült, volt elég hely a színpadon, nagyon profi volt a hangosítás, sőt, a technikához szakértelem és jófejség is párosult. Hirtelen felindulásból még az első, általam írt Csibor szám is debütált, amiről most juszt se tudtok meg többet, ha nem hallottátok, mert egy hét múlva úgyis rögzítjük és aztán a vízcsapból is az fog folyni. 

Addig is (az egyszemélyes közakaratnak engedve), dobpergés: és báli ruha kritikánk következik. Elsősorban lányoknak, mert a fiúknak sokkal nehezebb olyan mértékben mellényúlni, hogy végképp kiakadjon egyébként udvariasságra törekvő énem, és totál elborítson a czinizmus. (Egy sötét öltöny- fehér tornacipő kombós úriember megpróbált versenyben maradni, de talán még a TOP[rongy]10-be sem sikerült bekerülnie.)
Kedves Bálozó Lányok! Először is: a BÁLI ruha és a BÁLÁS ruha, az két nagyon távol eső fogalom. Csak nagyon ritka, szerencsés esetekben találunk átfedést. A következő megoldások NEM tartoznak a szerencsés esetek kategóriájába:

• Otthon, a tükör előtt, szigorú vigyázzállásban megállapítjuk, hogy veszett jól nézünk ki ebben az extramini miniruhában. A csapda: TÁNCOS mulatságba MEGYÜNK. Mindkét említett mozgásfajta sajnos azt eredményezi, hogy a ruhánk alját két lépésenként rángathatjuk lefelé, mert a gravitáció önmagában itt már nem hat megfelelő mértékben. (Kétségkívül, ez csak nekünk okoz kellemetlenséget, a fiúk rendkívül hálásak a szabadon hagyott combokért - főleg, ha kellőképpen hosszúak -, és a ki-kivillanó bugyikért. Sajnos a Csibor lányai nem fiúk, így hát hálátlan fajták, és egész este képesek lesznek a látványon vinnyogni.)
• Ugyanez inverzben: a pánt, vagy bármi egyéb tartóelem nélküli ruhák hajlamosak lefelé csúszkálni, rájuk sajnos TÉNYLEG hat a gravitáció. (Az élet kegyetlen.) Ha ugrálva, kezet lóbálva, cicit rázva is fent marad, akkor oké. Ha nem, akkor irtó kellemetlen estéd lesz.  
• Otthon, a tükör előtt, rájövünk, hogy nincs egy szalonképes göncünk sem, és kölcsönkérünk egyet anyukánktól. A csapda: úgy fogunk kinézni, mint egy negyvenéves szűzlány, tizenöt éves fejjel. Persze nincs ezzel gond, ha ez a távlati cél.
• Otthon, a tükör előtt, rájövünk, hogy nincs egy szalonképes göncünk sem, és elindulunk kombinéban. A csapda: ne csodálkozzunk, ha nem kicsit ittas állapotban lévő férfikezdemények még a bálterem jótékony homályos sarkáig sem óhajtanak eljutni velünk, inkább megpróbálnak a legmegvilágítottabb ülős-ivós-közlekedős helység kellős közepén magukévá tenni.
• Otthon, a tükör előtt, úgy gondoljuk, hogy ha kellőképpen behúzzuk a hasunkat és kiszorítjuk az összes levegőt a tüdőnkből, akkor még egészen elfogadható rajtunk az a ruha. A csapda: messze van még húsvét, nincs szezonja a kötözött sonkáknak.
• Otthon, a tükör előtt, nagyon jól néz ki rajtunk a még sosem hordott magassarkú. Tudom, ezt a hibát mindannyian ezerszer elkövetjük és úgysem tanulunk belőle soha. Erről a genyó, gyönyörű, agyondizájnolt cipők tehetnek, ezért hiába is ismételem magam. A csapda: igen, igen, törődj bele, már a buszmegállóig/kocsiig feltöri a lábad, és az első végigtáncolt szám után úgyis lerúgod és harisnyában tolod végig az estét. Ez majd akkor lesz a legbájosabb, mikor a barátnőd a részegségtől félig öntudatlan állapotba került verziódat megpróbálja végigtámogatni az amúgy is gyomorforgatóan izzadtságszagú női mosdón, ami tele van sáros tócsákkal. Riszpekt neki!  
• A nyári szandál, lábujjaknál vastagított harisnyával pontosan annyira menő, mint a férfiszandál fehér zoknival.
• Te vagy a szerencsés, akinek van megfelelő ruhája és cipője is az alkalomra. Az ég szerelmére, október van, az hogy nem jut eszedbe, hogy a kettő közé nem ártana egy harisnyát is felvenni??? Úgy értem egy olyan harisnyát, ami illik az öltözékedhez, színben/mintában/méretben. Nem, szerintem az nem megoldás, hogy 

1. Nem veszel fel harisnyát. (Persze, lehet reménykedni, hogy fűtött a taxi, forró lesz a hangulat, néhány jéger vagy pálesz megóv, tartaléknak meg még mindig ott van az antibiotikumos kezelés.)
2. A fekete ruhádhoz és cipődhöz találsz valami randa, kinyúlt, 60 denes, testszínűnek árult borzalmat. 

Ezek után, külön hálás vagyok annak az egyetlen hölgynek, aki nőnek öltözött. Csinos volt a ruhája, szép a haja, tudott járni a cipőjében és nem volt agyonsminkelve. Ha nagyon keresek, biztosan találok még néhány hasonlóan jó példát, de őt is 200 nemönként jelentkező közül szűrtem ki, úgyhogy inkább fel is adtam.  

Nos, hát ez kívánkozott ki belőlem. Megjegyzem, nekünk aztán könnyű dolgunk volt, cseppet sem kellett megerőltetni magunkat öltözködés terén, mert mi a zenekar vagyunk. Még farmerban is beengedtek volna, ha éppen úgy adódik, de mi éppen fekete nadrágos/szoknyás kedvünkben voltunk. Mindenesetre, azt hiszem így a lelkiismeretem is megnyugodott, a srácokban is szép miniruhás emlékeket ébresztettem és talán a megrendelőnk is megmarad, hogy jövőre beszámolhassak némi fejlődésről.