Csibor, minden mennyiségben

S lőn vala: megünneplénk az Csibor együttes első születésnapját! Egészen pontosan azt, hogy a tavaly Orsolya napján tartott első koncertünkhöz képest megéltünk egy újabb Orsolya napi koncertet! A koncert megfelelő ünnepi, emelkedett hangulatban telt, ennek következtében egyetlen, drága énekesünknek nem is sikerült mindig a színpad deszkáitól elemelkednie, inkább igyekezett azokat féltő-óvó módon minél nagyobb felületen beborítani. Néha kérem, néha bizony a deszkáknak is kijár egy kis extra figyelem.

Feltétlenül meg kell emlékeznem az előzenekarunkról is, a TükeZoo-ról, akikre a Gödörben, a Magyar dal napján figyeltünk fel. Ők az a zenekar, akik ketten kitesznek egy öttagú bandát. Ráadásul pofátlanul jók. De tényleg pofátlanul. De azért persze jó arcok.

Az utózenekarunkról, a Rakétáról nem tudok nyilatkozni, mert igazából annyit érzékeltünk belőlük, hogy mi lejöttünk a színpadról, és nem ment fel senki. A közönségnek viszont még ez sem tűnt fel, úgyhogy nagy baj nem lett belőle. Ők maguk igazából igyekeztek elérni minket, hogy tájékoztassanak a vis major helyzetről már órákkal korábban, de sikerült olyan koncerthelyszínt választanunk, ahol nincs térerő. Nem baj fiúk, majd legközelebb.

Egy nappal később, egy fokkal kifacsartabb állapotban indultunk Szekszárdra, ahol a Pál Utcai Fiúk előtt kellett kicsit felspannolni a népet. A meglepetés erejével támadtunk, ugyanis a PUF szervezőin kívül se a közönség, de még maga a helyszín sem tudott az érkezésünkről. A helyiek azért az őket ért sokkhoz képest nagyon segítőkésznek bizonyultak és végül a meglepett hallgatóság is egészen közel merészkedett, szigorúan nem átlépve a színpad elé U alakban meghúzott képzeletbeli vonalat. Dá a meglehetősen szűk rendelkezésünkre álló tér és a hangszerek szokatlan elrendezésének köszönhetően annyira zavarba jött, hogy előbb a basszusgitárt hangolta el, majd kétszer is kihúzta az effektpedálból a gitár kábelét, végül lefejelte a hegedűm csigáját, szokatlan Cesz-Fisz-majdnemDisz hangolást hozva így létre a felső három húron. Érdekes élmény volt szólótéma kellős közepén megpróbálni ezeken a húrokon olyan hangokat találni, amelyek legalább nagyjából passzolnak az adott dalba. Hogy mindezt helyrehozza, az egyenlőség jegyében már indult is szétrúgni a lábdobot, de még idejében szóltunk neki, hogy az nem a miénk, és Farkas Zoli valószínűleg nem értékelné az akciót. 

Hát ezek történtek a hétvégén, folytatás péntek éjjel következik, mikor is hajnali fél kettő és három óra között igyekszünk majd meggyőzni a SOTE gólyabálozóit arról, hogy sokkal jobban járnak, ha minket hallgatnak és nem mennek át PASO koncertre a másik terembe. Én nagyon drukkolok magunknak!