Már szinte ezer éve történt, de a jelentősége miatt megörökítendőnek ítéltem: valóra vált egy álmom. Egy helyen, egy időben léptem fel Jamie Winchesterrel. Óbudán zenéltünk, július 16-án, este 7 órakor. Kissé igazságtalannak érzem, hogy én egy kellemes, parkos, kerthelyiséges kastélyudvarban álltam a jó kis árnyékos színpadon, ingyen ittam literszámra a hűsítő bodzaszörpöt és toltam az arcomba a kobucit, míg őt odakint, a kopár, kövezett főtéren sütötte pont szembe (és kopár fejtetőre) a nap.
Telhetetlen vagyok, de szegény Jamie érdekében továbbra is ragaszkodom ehhez az álmomhoz. Szeretném, ha még egyszer valóra válna, ám ezúttal neki is ugyanolyan kellemes körülmények jutnának, mint nekem, sőt, annyira jó lenne neki, hogy még mindennek tetejében nem ötven méter, hanem csak ötven centi választaná el tőle azokat a világot jelentő deszkákat, amin én állnék. Én biztos vagyok benne, hogy ez igazából egy közös álmunk, hiszen ő is nyilván nagyon unja, hogy a világon rajtam kívül már mindenkivel fellépett, csak pont ezt az égető hiányt nem sikerült eddig pótolnia.
Szép álmokat mindenkinek!
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Like :)
Indigóval.
Megjegyzés küldése