péntek, július 1

Mire nem elég egy hét szabadság?

Pihenni vágytam elsősorban. Természetesen. Éppen a bank csücsül a rengeteg kitöltött, letöltött, kikért, másolt, aláírt, elbírált, mittoménmilyen papírjainkon, és amint kegyeskednek végre bólintani, onnantól szerelvény-, csempe-, parketta-, bútor- és festékáruházakban töltjük a nyár hátralévő részét. Már amikor nem porban és piszokban szentségelünk. (Aki aggódik az idei időjárás miatt, azt megnyugtatnám: amint elkezdjük a felújítást, kitör a kánikula.) Idén tehát csak álmomban barangolok a Balaton partján, vagy bármilyen, nyaralóhelynek titulálható vidéken. Mindezt és az utóbbi igencsak dolgos és iskolával terhelt hónapokat végiggondolva értelemszerűen rám tört az "azonnal ki kell vennem egy hetet" érzés. A pihenés mellett egy régóta halogatott dolog vonzott nagyon: a varrás. Ez ugyanis komoly procedúra, el kell hozzá pakolni az étkezőasztalról, elő kell venni a gépet, vagdosni és vasalni kell az anyagokat, tervezgetni, próbálgatni, gombostűzni, aztán varrni, varrni, összegubancolni a fonalat, rendbe rakni az orsót, aztán megint varrni, varrni, összegubancolni a fonalat, stbstb, és ez bizony hosszú, hosszú órákat vesz igénybe, amihez este hazaérve már nincs energiám. Ahhoz azonban, hogy lepakoljam az étkezőasztalt, rendet kellene végre csinálni a konyhában, ha már ott tartunk, akkor leolvasztani a hűtőt, mert lassan a jégtől nem fér bele más, mellesleg kitakarítani a lakást, mert kellemesebb tiszta, rendes környezetben tölteni itthon a napjaimat, jut eszembe, rendbe kéne rakni már a ruhásszekrényeket is, mert minden össze-vissza van gyűrve benne, meg úgy egyáltalán, a szobában sem ártana némi rend, amúgy mosni is kéne, nem csak ruhákat, de törülközőket, konyharuhákat is... Na és akkor most elmondom, hogy mire elég egy hét szabadság:
  • A zsúfolt körülményekhez képest rendet rakni a lakásban.
  • Kimosni minden ruhát a szennyestartóban, plusz a 60 fokon mosandó textileket.
  • Kilomtalanítani hat zsák szemetet a lakás mindenféle zugából, úgy, hogy néhány további szekrényt inkább ki sem mertem nyitni.
  • Rendet rakni a ruhásszekrényben, melynek eredményeképp újabb két hatalmas zsák ruháról voltam hajlandó belátni, hogy az életben többet nem fogom őket felvenni.
  • Felporszívózni, felmosni.
  • Rendet vágni a konyhában (ez kb. fél napig látványos).
  • Kétszer főzni.
  • Ezerszer elmosogatni.
  • Leolvasztani a hűtőt.
  • Újra felmosni.
  • Mindeközben néha-néha szusszani egy kicsit, elfogyasztva fél évadnyi Grace Klinikát.
Amire pedig nem elég, az a varrás.

1 megjegyzés:

Kini írta...

Azér' ték it ízi bébi :)