A drága Főorvos úr meghallgatta a sztorimat ("Drága Boglárka, panaszkodjon, dicsekedjen!" Az utóbbit választottam. Nanáhogy.), majd össze-vissza csavargatta, hajlítgatta a bal lábamat, mely engedelmesen működött minden mozdulatra, néha kicsi, kellemetlen feszülésről adva jelt, de semmi éles fájdalom. Jellemző. Csak nekem nem akar működni, mert rám mérges. Főorvos úr szerint minden rendben lesz, csak megnyúlt az egyik szalag, fájni pedig az izom fáj, aki tehermentesíteni próbálja, pár alkalom gyógytorna, utána otthon ismételgetem a tanultakat a tévé előtt (nem árultam el, hogy nincs tévém, de majd csak ezért bekéredzkedek a hetvenéves szomszéd Kati nénihez), két hónapig kerülök minden hirtelen irányváltással járó sportot (sí, korcsolya, talaj- és szertorna, akrobatikus rakkenroll a szomszéd partiján... na erről meg le kell akkor beszélnem a Kati nénit), ellenben tanácsos úszni és kerékpározni és a haza újra fényre derül.
Köszönöm az aggódásokat és érdeklődéseket. Drukkoljatok tovább!
2 megjegyzés:
azért az elég felháborító, hogy te mindent megteszel, hogy rád figyeljen az ember! <3 gyógyulj, gyorsan!
Ééééén is szeretlek Tündérkirálylány! :)
Megjegyzés küldése