Snooker World Open 2010, Glasgow

Ronnie O'Sullivan, ha döntőbe kerül nem veszít.
Mondom Ronnie O'Sullivan, ha döntőbe kerül NEM veszít.

Főleg nem ausztrál pojácák ellen.

Ronnie!
Roooonnie!!!
Ronnie, figyelsz te rám egyáltalán???
Hogy mi? Hogy ezt te csak a Brit Bajnokságra és a sheffieldi Világbajnokságra gondoltad betartani?
Ilyen Glasgow-féle helyeken lökünk egy 147-est, olyan szemtelen lazasággal, ahogy a fogunkat piszkáljuk a VB-n, míg a másik játszik, aztán beérjük a második hellyel? 
NYEHH!
Ez a véleményem.
NYEHH!!!

Felismerés

30 éves kislány vagyok.

Csibor slágergyár

Így készülnek az új slágerek, avagy idézet egy szám utolsó hangjainak lecsengése utánról:
- Ez %*zeg, ez kompakt.
(Csak a miheztartás végett.)

Teáscsésze

Fehér porcelán. A legszebb, amit valaha láttam. Kecses, finom, kézzel festett, apró, mosolycsaló virágmintával díszített. Boldogság ránézni, boldogság birtokolni. Dédelgetem, párnák közt tartom, fényesítgetem.

Néha annyira félek, hogy eltörik.

Óriásveszély elmúlt

Na miből idéztem? :)

Betegségből kilábalódok lassan, a suli pedig egyáltalán nem bizonyult se rémisztőnek, se gyomorszorítónak. Valójában pont olyan, amit az ember elvár egy szakirányú továbbképzéstől ahová felnőtt fejjel iratkozik, nem pedig azért, mert tanköteles: szakértő emberek élvezetes és szakmailag hasznos előadásokat tartanak. További hozadéka még az óralátogatásoknak, hogy rájöttem:

1. A kulturális szféra tényleg érdekel.
2. A társadalomtudományok nagyon érdekesek, főleg mert rengeteg szubjektív tényező bukkan fel, nem úgy, mint a természettudományoknál. (Nyilván merő véletlenségből, de pár napja úgy döntöttem, hogy vonattal jövök haza és pont ott szálltam fel, ahol egy volt bigyológus évfolyamtársam csücsült, aki átnyergelt pszichológiára. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a TTK-s tanároknál nem volt mese: amíg nem tudod a latin nevét, nincs miről beszélnünk. Pszichológián majdnem ismeretlen fogalmakról is jó eséllyel tudsz mondani valami nagyon okosnak tűnőt. Azért nagyon meglepő, hogy ma már ez lenyűgöz és nem ironikus mosolyt csal az arcomra, mert évekig szentül hittem, hogy csak biológiával érdemes foglalkozni, mert azt a tudományt a természet alkotta, míg minden mást az ember. Ne kérdezzétek eddig ez miért volt riasztó. Örülök a nyitottságomnak.)
3. Szeretem a munkahelyem és a munkámat.
4. Túl sok kulturális terület érdekel ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzak. Ráadásul van rá igény, hogy hasznosítsam az ismereteimet. Úgyhogy ezt akarom csinálni és pont.
5. A színház sokkal izgalmasabb annál, amennyit foglalkozom vele.

Sok szép és okos gondolat közül, amit ma a suliban hallottam, ez volt a kedvencem: "Mielőtt elkötelezik magukat és az érdeklődésüket valamelyik művészeti ágazat mellett, véssék az eszükbe, hogy a kultúra valójában oszthatatlan."

Iskolaundoritisz

Ez lehet a bajom, semmi más. Csupa nátha vagyok, csupa se hall - se lát Dömötör... Természetesen szerdán dőltem ki, aznap, amikor megérkezett az email a beiratkozás részleteiről. Két tüsszögés között fénymásoltam a szükséges papírokat, nyálkahártya-duzzogva töltöttem ki az online jelentkezési adatlapokat és a max. fél napokat vagyok hajlandó dolgozni, mert hő- és temperamentum-emelkedésem van és mert kell energia a mai beiratkozáshoz és a holnapi első oktatási naphoz. Tegnap éjjel nem bírtam aludni, mert fullasztott egy orrdugulás, plusz a tudat, hogy akkor most majd minden szombaton, teljes munkaidőnyi időben iskolapad, hogy ne is említsem az olyan démonokat, mint a házi feladatok és a vizsgaidőszak. Öt éve kerülöm az iskolát, öt év alatt csak nyelvtanfolyamra mertem beülni szegény kis régi stréber magammal, aki úgy látszik szörnyű sokk-sorozatként élte meg, hogy a fél vállról vett, kitűnő átlaggal elvégzett általános iskolán túl lehetnek még nagyobb kihívások az életben, mint például egy kitűnő tanulókból összeválogatott kéttannyelvű osztály, vagy egy egyetemi szintű megpróbáltatások elé állító nemzetközi érettségi, vagy egy egyetemi szintű egyetemi képzés, ahol emberi értéked a nullához konvergál, mert van rajtad kívül kétszáz másik ugyanilyen, ha nem sokkal jobb...

Szóval rettegek. 

Valójában persze az egész olyan lesz, mint a drága jó egri fősuli, ahol végül diplomát szereztem: kicsi, egyenként nevén nevezhető évfolyam, sok nő, kevés férfi (egyelőre szám szerint egy), vidámság, szolidaritás, támogatás... leszámítva, hogy itt kemény kultúrbiznisz csajokat képeznek, nem pedig aranyos tanárnéniket.

Szóval iskolaundoritisz. Vasárnapra kutya bajom se lesz, ebben biztos vagyok.

Sirám

Vajon a háztartásbeli foglalkozású, otthonülő, gyerekeket nevelő, már kora délutánra csilli-villire kitakarító, ripsz-ropsz háromfogásos ebédet főző, fél óra alatt csodasütit sütő, mindent-maguk-varró, kreatív hobbijuk terén utolérhetetlen kézügyességű háziasszonyok is odaégetik a pörköltalapot, vagy csak az egész héten dolgozó, többnyire hat-fél hét de néha fél nyolckor végző, utána még próbára rohanó, péntekre hullafáradt, reggeli óta semmit nem evő, a metrón majdnem állva elalvó, nagy szatyrokkal hazatámolygó, remegő lábú, alacsony vércukorszintű, a megmentőnek szánt kávéjukat a pultra és a konyhapadlóra borító, a gulyásleves mellé kísérőnek szánt sörkorcsolya hozzávalóinak mennyiségét ügyesen elfelező - kivéve a tejet, így hát mégiscsak óriás adag tésztát dagasztó és nyújtó és tekerő és kisütő, idióta, hozzám hasonló kétbalkezek képesek ilyenre? Ugye nem? Ugye neeeem? Mert ha igen, akkor nincs igazság és feladtam minden reményt. És oda a szép irreális jövőképem is.   

Csibor Official

Szép, nyirkos napra ébredtünk, de ne keseredjetek el, a sok vízre csak azért volt szükség, hogy minden ma születő csibor (szám szerint három / szerintem három szám) megfelelő körülmények közé érkezzen miután kievickélt a petetokból. Manapság, a XXI. századi technológiának köszönhetően már teljesen saját ízlésünknek megfelelő csiborokat lehet gyártani, csiborgyártó kisiparosok segítségével. Ez úgy megy, hogy odamész, minden magaddal hozott alapanyagot beletöltesz a csiborszintetizáló gépbe, aztán minden részét szépen a helyére rakják, pontosan oda, ahova szeretnéd. Ha kicsit még arrébb húznád egy csápját, hát levágják onnan, ahová eredetileg nőtt és oda teszik, ahol a legelőnyösebben mutat. Ha meg a jobb középső lába szebb, mint a bal középső, gyorsan kicserélik azt is. Hát ilyen egyszerű. Persze azért nem árt minőségi anyagot odavinni, azzal mégiscsak könnyebb variálni. De aztán már csak kis maszterelés, hogy látszódjék, hogy egy petetokcsomóból való csiborokról van itt szó, és máris repedhet az a burok!

Hölgyeim és Uraim! Kérem üdvözöljék nagy szeretettel, ahol jólesik:

Csibor official blog

Csibor on myspace

Csibor on facebook

Csibor on iwiw

... és lehet keresgélni Twitteren is, ott is vagyunk.

MINDENHOL.
NE MENEKÜLJETEK, NEM ÉRI MEG!

Ja, meg igen, Hotband. 

J'Anna

Egyszer régen, egy Lenny koncert kapcsán áradoztam valakiről, aki elhomályosított magát Rod Stewartot is. És egyszer nem olyan régen, áradoztam róla a Luczinak. Ő meg váratlanul prezentálta nekem ezt, amitől belelkesültem és öt perc alatt a hölgyemény nyomára bukkantam: Janna Jacoby Harrold. Naná, hogy már vonóval született. Naná, hogy már 11 évesen lemezt adott ki. Naná, hogy kézről kézre adogatják a világsztárok. Naná, hogy több hangszeren, bármilyen stílusban. Naná, hogy még zeneíráshoz is van tehetsége.

De ez végül is mind megmagyarázza, hogy annak ellenére, hogy nő, miért nem bírtam levenni róla a szemem. Istenáldotta tehetség, kétségkívül.

És itt volt Budapesten! És én láttam! Igen!!!

Ez mekkora!

Hát ezt is megéltük. Gyerekkori flashback.
HERE AND NOW koncert

Utcazenészek

Nem vagyok nagy rajongója a manapság a brazil szappanoperák helyét elfoglaló tehetségkutató televíziós műsoroknak. De olykor-olykor szavahihető zenész ismerősök ajánlanak ezt vagy azt, akit érdemes megnézni, vagy felbukkan egy ismerős, olyankor meglesem a jútjúbon. Most épp magamtól szörfözgettem, meg akartam hallgatni Rihanna számát és helyette ott volt Ő, és nem tudtam nem észrevenni a párhuzamot. Utcazenészek, olyannyira őszinte, karizmatikus személyiséggel, ami feledteti azt is, hogy nem az évszázad férfi énekhangjáról van szó. De azért szól, mint az ágyú, ha kell. Mert van néhány gondolat, amit bele akar kiáltani a világba, hátha meghallják néhányan.

(Glenntől szándékosan választottam ezt az utcán zenélős verziót, még ha beledumál is a lelkes közönség, mert a Once c. Oscar díjas filmjében is ugyanígy adja elő, de az sajnos nem lelhető fel. Szívemnek kedves film ez, aki régóta követ, az tudja ezt jól.)

(Bocs, ha már válogatok, van aki már kész művész. Mit keresi még a tehetségét???)

Csíp, mint a csibor

Zenekartagok egymás közt:
- Szerintem ez nem befogadhatatlan.
- És tényleg ezzel szeretnénk jellemezni a zenénket?

Kötekedő dobos beszélget az Alfahím-gitárossal, aki eddig remekül titkolta domináns énjét:
K.D.: - De a gitárszólónál valahogy csak három kör van.
A.G.: - Az négy. (Eldúdolja, számolunk, szerintem stimmt.)
K.D.: - De nem, mert figyelj, ez a versszak körnek csak a háromnegyede, vagy a kétharmada...
Tücs,akinekmuszájmindenbebeleütniazorrát: - Szerintem nagyon kompakt kis szóló ez. Akárhány kör is, pont így jó.
K.D.: - Dedede...
A.G.: - LE LEHET KÍSÉRNI A SZÓLÓMAT, JÓ?
(Kis intermezzo, általános derültség.)
K.D.: - Hoppá! Oké, értettem, bétahím dobos meghúzza magát a dobok mögött.

Marketingügyi tanácskozás:
- ... de érted, odamegyünk mi, akiket a kutya sem ismer...
- Nono! A Kutya ismer minket!
- Rendben, ezennel kikiálthatjuk szlogennek: "A Kutya is ismer minket!^(c)"

Tipikus zenekari kupaktanács:
(Mettyú jobbra el.)
Dá: - Blablablablabla blabla blabla...
Doki: - Blablablabla...
Tücs: - Blablablabla...
(Öt perc múlva: Mettyú vissza.)
Mettyú: - Akkor foglaljátok össze, hogy mi történt az utóbbi öt percben!
Doki: - A Marcsi meg a Laca nem hagytak senkit szóhoz jutni, mert veszekedtek.

Figyelem, figyelem!

Hamarosan jelentkezünk! Konkrétumokkal!

Egy kis botlás

Tisztelt Illetékes, aki oly gondosan és lelkiismeretesen felmarta a Károly körút 3-as szám előtt egy darabon a járdát!

Engedje meg, hogy gratuláljak, remek munkát végzett! És kérem bocsássa meg nekem itt rögtön az elején, hogy nem mindjárt "kimagasló" munkáját dicsértem, mert ugye az kissé képzavar lenne. A "bemélyedő" meg nem hangzik túl jól. De azért higgye el, rám így is nagy benyomást tett. A térdeimre főleg. Bár Ön előtt eshettem volna térdre, hogy érzékeltessem elragadtatottságomat, de sajnos nem így esett.

Azért pedig külön szeretnék köszönetet mondani, hogy egyszer s mindenkorra eloszlatta önismereti botladozásaim során felmerült kétségeimet: most már biztos, hogy nem vagyok esettlen! Kifejezetten és határozottan esett vagyok! Kicsit ugyan L-esett, amin még a helyi virágboltos is nagyon lesett, de azért még nem klinikai esett. No de sebbaj, attól még igazán jól esett ez a kis figyelmesség. Nevezetjük persze kisebb balesettnek is, de ez így nem egészen pontos, mert ez inkább egy jobbesett. A bal térdemen csak egy apró karcolás van, a jobb térdem sebesebben ért földet. Jobb esettben legalább a kezeimet szerettem volna megkímélni, mert több szempontból is kímélnem kéne őket, de viszonylag szerencsés esettnek tekinthető, hogy csak a tenyereim égtek egy kicsit, az ujjaimnak és a csuklómnak nem történt bajuk. Hálistennek legalább ma rajtam kívül az eső nem esett, így koszos nem lettem, csak kissé szakadt. Szóra sem érdemes, az alig féléves, mintha-rám-öntötték volna Levisem, a szülinapomra kaptam a pasimtól, de majd veszünk másikat, végül is ez ilyen filléres cucc, amúgy meg csak egészség legyen, az a fontos, ugyehogy?

Gondolom örömmel értesül arról is, hogy "csak" a masszívabb elektromos hegedűm volt épp a hátamon és így nem a törékeny népi hegedűmet sikerült nagy lendülettel a földhöz vágni. Ez még csak el sem hangolódott. Szinte meg sem kottyant neki. Az a kis repedés az álltartón a tartócsavar mellett meg igazán semmiség. Majd szigszalaggal körbetekerem. Sajnos cserélni nem lehet, mert nem szabványméret. 

Egyébként is úgy érzem ezzel valami fontos karmikus lépést tettünk meg mindketten. Talán előző életében Ön boldog mezei cickányként rohangált a szavannákon, én pedig figyelmetlen elefántként tiportam Önre. Eddig fel sem merült bennem, hogy esettleg elnézést kéne kérnem ezért Öntől, de most már talán túlléphetünk ezen a kis incidensen. Vegye úgy, hogy ma reggel az Ön bocsánatáért esedeztem. 

Mindazonáltal tisztában vagyok vele, hogy karma ide vagy oda, jelenlegi életemben is figyelembe kell vennem eme nem mindennapi történés szimbolikus jelentőségét. Mindenképpen esett-tanulmányt írok majd magamról, hogy rájöjjek mire próbált engem figyelmeztetni ezzel a lábaim elé hintett kátyúval. Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon messze gyökeredző problémáról lehet szó, mert legszívesebben egész gyermekkoromig visszamentem volna, hogy nekem ne legyen más dolgom, mint sírni egy jót a fájó horzsolások miatt, a farmerom meg legyen anyukám gondja. Míg én büszkén viselném a harci sérüléseket, ő kisvakondos foltot varrna a nadrágom térdére és mindenki élne tovább boldogan, mert hát ez katonadolog. Még most is könnyek szöknek a szemembe a gondolattól, hogy legmélyebb sajnálatomra jelenlegi munkaköröm nem tűri sem a szakadt öltözetet, sem a kisvakondos rátéteket. Irigylem is Önt egy kicsit a munkájáért, járdát marni nyilván lehet foldozott nadrágban és bakancsban, senki nem kényszeríti, hogy tűsarkon tipegjen a belvárosban. Igazságtalan ez az élet, de nem untatom ezzel tovább, igazán nem Ön tehet ezekről a dolgokról.

Még egyszer köszönöm ezt a mai élményt, amit szívesen neveznék felemelőnek, de mivel nem emelt fel senki, ezért csak újabb képzavart hoznék létre. Szívem szerint felterjeszteném Önt egy kitüntetésre az Esésegyenlőségi Miniszternél, de sajnos nem neveztek még ki ilyet. Kész hanyagságnak tartom ezt, már igazán ideje lenne az államigazgatás efféle hiányosságait befedni, hogy ne járjanak ilyen rögös úton a hivatalos ügyek. 

Mély főhajtással üdvözlöm,

stbstb.

*sóhaj*

Persze, így sincs soha semmire időm.
Igen, tudom, hely sincs már a lakásban.
Nem is értek hozzá.
Meg csak egy hétig tartana a lelkesedés.
Aztán csak porosodna.
De akkor is annyira aranyos.
Hát nem?

Quote quota

A múlt hét mondata:
"Túlzott volt a fantázia elképzelése."

Az aktuális hét elhamarkodottan kihirdetett mondata:
"Szeretettel köszöntöm a rádió nézőket-hallgatókat."

Itt van a zősz

Azt hiszem, hogy itten van az ősz már, ha akarjuk, ha nem. Ezekből a jelekből sejtem én eztet:

• Arról ábrándoztam, hogy hosszú derekú pólókat fogok vásárolni, meg hosszú ujjú, derékban kötős, átlapolós, meleg kardigánt, szép barnás-szürkés-ezüstkékes árnyalatokban.
• Meg zárt cipőt is. Fogok. Vásárolni.
• Gyanakodva méregetem a tükörben az utóbbi fél évben elszaporodott szőke csíkjaimat, hogy nem kéne-e esetleg közéjük több barna vagy vöröses árnyalatú hajtincs?
• Diót meg almát szedtem (félig illegálisan, de úgy a legjobb), a fáról. Azt hiszem ilyet pl. tavasszal nem szoktam. 
• Mindjárt kezdődik az oskola. Rám tört az információ éhség, önszántamból Társadalomismeretet tanulok. És érdekesnek tartom. Meg a közgazdaságtan alapjait is. Sőt. Bementem egy zsúfolt papírboltba tollat venni. Sőőt. Ma megérkezett az íróasztalom is, amit évek óta hanyagolok, de most utánam költözött. Vége az ölben laptopozásnak. Mostantól desktop van. (Jut eszembe, szereznem kell egy egérpadot, az üveglapon nem annyira működik jól, a 101 hétvégi keresztszemes ötlet c. könyv meg csak átmeneti megoldásnak jó.)
• Sötét lesz néha eccercsak, már olyankor, mikor még csak épphogy van este - gondolnám én -, meg aztán még gyakran van hideg is. Ma például két kancsó teát megittunk simán. Meg előszedtünk még egy pokrócot.

Szóval gyanús ez az egész. 

Ingyom-bingyom

Szóval az van, hogy az kérem, hogy én idinyóta vagyok, az egy dolog. De még idinyótákkal is barátkozom. Mer' itt van példuál a Kassaieszti Énekespacsirta Művésznődrága. Meg a dagdadi gitáros susu Geregő. Meg a fuvolalala Nojé, akitől még a régi hűtőnk is elolvadt. Na meg a Clemente Művészúr, a kis zörgős sámlijával. Hogy Csanád bácsit ne is ne említsem, mert olyan szépen gitározik a basszuson. Meg a Nanaso Sandir Kémkedő Kobra, aki titokban mindenkit bemikrofonoz, aztán jól összekeveri, hogy ki mit csinált. Hát ilyenek. Mind idinyóta kicsit, higgyétek el. Ha nem hiszitek, hát nézzétek meg ezt:

Aztán még szavazzatok is rá, hagy tudja meg ország-világ, hogy milyen irdatlan idinyóták ők mind.

Aztán meg hallgassátok meg a Take Five Tanks c. számot is, mer' szerintem az is nagyon jó.

Nyilvános

Péntek reggel azt olvastam, hogy Stitch In Public Day van aznap. Ki nem maradnék ilyen hülyeségből. (A kamera másik végén álló Eszter barátném talán igen, de őt meg belerángattam.) 

 

Vasárnap reggel

Pont ilyen a tökéletes vasárnap reggel.

Mosolyogva ébredős, párnákba és vidám kockás takarókba kuckózós, teát kortyolgatós, ágyban reggelizős, inspiráció gyűjtögetős (= mások által készített kézimunkákat böngészgetek), napsütésnek örülős.

Pont ilyen. Mint ma.

A mai nap fontos tapasztalatai c. rovat

1. Soha ne vakard meg a szemzugod, ha előtte puszta kézzel erős paprikát pakoltál a szendvicsedre.
2. Hímzés közben remekül lehet közgazdaságtant hallgatni. 
3. A "jószágegység" vicces szó.

És akkor mára jóccakát!