Óriásveszély elmúlt

Na miből idéztem? :)

Betegségből kilábalódok lassan, a suli pedig egyáltalán nem bizonyult se rémisztőnek, se gyomorszorítónak. Valójában pont olyan, amit az ember elvár egy szakirányú továbbképzéstől ahová felnőtt fejjel iratkozik, nem pedig azért, mert tanköteles: szakértő emberek élvezetes és szakmailag hasznos előadásokat tartanak. További hozadéka még az óralátogatásoknak, hogy rájöttem:

1. A kulturális szféra tényleg érdekel.
2. A társadalomtudományok nagyon érdekesek, főleg mert rengeteg szubjektív tényező bukkan fel, nem úgy, mint a természettudományoknál. (Nyilván merő véletlenségből, de pár napja úgy döntöttem, hogy vonattal jövök haza és pont ott szálltam fel, ahol egy volt bigyológus évfolyamtársam csücsült, aki átnyergelt pszichológiára. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a TTK-s tanároknál nem volt mese: amíg nem tudod a latin nevét, nincs miről beszélnünk. Pszichológián majdnem ismeretlen fogalmakról is jó eséllyel tudsz mondani valami nagyon okosnak tűnőt. Azért nagyon meglepő, hogy ma már ez lenyűgöz és nem ironikus mosolyt csal az arcomra, mert évekig szentül hittem, hogy csak biológiával érdemes foglalkozni, mert azt a tudományt a természet alkotta, míg minden mást az ember. Ne kérdezzétek eddig ez miért volt riasztó. Örülök a nyitottságomnak.)
3. Szeretem a munkahelyem és a munkámat.
4. Túl sok kulturális terület érdekel ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzak. Ráadásul van rá igény, hogy hasznosítsam az ismereteimet. Úgyhogy ezt akarom csinálni és pont.
5. A színház sokkal izgalmasabb annál, amennyit foglalkozom vele.

Sok szép és okos gondolat közül, amit ma a suliban hallottam, ez volt a kedvencem: "Mielőtt elkötelezik magukat és az érdeklődésüket valamelyik művészeti ágazat mellett, véssék az eszükbe, hogy a kultúra valójában oszthatatlan."